Manuális hegterápia

Ha ép, összefüggő szöveteket részben vagy teljesen átmetszenek, automatikusan megkezdődik a szervezet önkijavító, gyógyító tevékenysége. Ennek során részben új szövetek is keletkeznek, amelyekkel testünk feltölti a keletkezett rést.

Orvosi szempontból a heg a legjobb és legtermészetesebb sebzárás, amely a bőr alatti zsírszövetekig terjed, és amely megvédi és lefedi a megtámadott, sérült test részeket, mélyebb szöveteket. A gyógyulási fázis után azonban a hegek zavarhatják mozgásszervrendszerünk vagy egyéb szerveink funkcióit. Amikor több, eredetileg önállóan mozgó szövetréteg egymáshoz tapad, összenő, bizonyos mozgások korlátozottabbá válnak.

A heg belsejében és a körülötte létrejövő feszülés lokális keringési rendellenességet is előidézhet. Ez általában a bőr elszíneződéséhez, ill. a heg környékén tapasztalható hőmérsékleti különbségekhez vezethet. Az ún. hegcsatornák egészen mélyre, a csonthártyáig lenyúlnak, és rendkívül fájdalmasak lehetnek, a mozgásban erősen korlátozhatják az érintettet. Ilyen csatornák akkor keletkeznek, amikor műtéti beavatkozás során a szövetek pontszerű sérülése vagy roncsolása lép fel. Ilyen beavatkozások pl. az ízület tükrözéses vizsgálata (arthroszkópia), a mély vérömlenyek leszívása.

Ezek a hegcsatornák annál kifejezettebbek, minél tovább tartózkodott az idegentest a szövetekben. Feltűnően sok páciens – főként nő – panaszkodik alhasi fájdalmakról hasüregi tükrözéses vizsgálatokat követően. A férfiaknál főként a lágyéki műtétek okoznak panaszokat.

A hegek által okozott panaszok között két csoportot különböztetünk meg:

• Közvetlen panaszok, amelyek a heg közvetlen környezetében jelentkeznek.

• Közvetett, indirekt panaszok, amelyek a hegesedés okozta fájdalomelkerülő kényszertartásból erednek. Ezek olykor nehezen felismerhetők, mert nehéz megtalálni a panasz és a tőle távol található heg közötti összefüggést.

Hogyan oldhatók fel a letapadások?

A manuális hegterápia lényege, hogy a gyulladásos sebgyógyulási fázis során egymáshoz nőtt, összetapadt szövet rétegeket egymástól ismét különválasztja. Ezt úgy érjük el, hogy a különböző letapadt bőrrétegeket egymással ellentétes irányban eltoljuk. Az így feloldott letapadás tartósan különválik, a páciens panaszai és a kényszertartás megszűnnek. A kezelés megkezdése előtt azonban feltétlenül tisztázni kell, hogy a beteg panaszait valóban hegesedés okozza-e.

A kezelést igénylő hegek több mint fele több évvel a terápia előtt keletkezett. Mivel a sérülés emléke elhalványult, a terapeuta csak részben támaszkodhat a páciens szóbeli közlésére. Létezik azonban több teszt, amelyekkel a letapadás ténye és a beszűkült ízületi mozgás diagnosztizálható.

1. A bőr a sebzésre meghatározott sorrendben zajló folyamatokkal reagál. A keletkezett rést a test belseje felől hegszövettel tölti ki. Kialakul a heg   2. A heg és a környező szövetek színe közötti eltérés jelzi a lokális keringészavart és a letapadást

A vizsgálathoz a pácienst megkérjük, hogy a vizsgálóasztalon hanyatt fekve meghatározott mozdulatokat végezzen a karjaival és lábaival, pl. nyújtsa ki a feje fölé mindkét karját, amennyire csak lehet. Normális esetben mindkét kar annyira kinyújtható, hogy a páciens karjai a feje mellett leérnek az ágy szintjéig. Korlátozott, beszűkült mozgás esetén ez nem lehetséges.

A teszt segítségével viszonylag gyorsan megállapítható, hogy milyen mozgáskorlátozottságot okoznak a hegek a szomszédos ízületekben. A manuális hegterápia végén a kezelés eredményét ismételten ellenőrizzük a tesztekkel.

Tapintással megállapítható a szövet feszességében beállott változás is. Az ízületek szabad mozgását korlátozó hegek hatásának lokalizálására a felszíni bőrt toljuk el. Ehhez tenyérrel végigsimítunk a vizsgált bőrfelszínen, amíg a bőr enyhén megfeszül. Ekkor megvizsgáljuk a bőr rugalmasságát. A bőr ellenállása egészséges állapotban rugalmas, elasztikus. A letapadások merev, kemény ellenállás formájában észlelhetők.

Ajánlatos ezt a tesztet a test több pontján elvégezni, hogy tisztázzuk a szövetek fiziológiás feszességét. Az említett technika mellett a manuális hegterápia keretében hat további tesztet kell elvégezni a szövetek vizsgálatához.

A fájdalmak csillapítása

A terápia szempontjából legfontosabb és legmegbízhatóbb jelzés a fájdalom. Fontos megérteni az üzenetét és megtalálni az okait.

A fájdalom nem öncélú gyötrelem, hanem jelzés. Olyan, mint egy számítógépes központban a vészjelzés. A siker alapja tehát a fájdalom megértése. Amennyiben a fájdalom konkrét történéshez, pl. külső erőbehatáshoz kötődik, az ok nyilvánvaló. Ha azonban a fájdalom nem köthető konkrét eseményhez, fokozatosan alakul ki, vagy látszólag nem köthető külső ingerhez, a háttér felderítése nehéz feladat. A bal lábban jelentkező fájdalom oka lehet a jobb láb túlterhelése, tehát egy fájdalomelkerülő kényszertartás. Ilyen esetekben a jobb lábat kell kezelnünk, és nem a balt, amelyik fáj.

A fájdalom sokféle nyelven szól hozzánk. Egyszer tompa, kiterjedt, máskor éles, erős, nyilalló, hasító, helyhez kötött. A fájdalom összegörnyedésre vagy merev tartásra késztethet bennünket. Lehet forró, lüktető vagy hideg. A fájdalom nyelve értékes útmutatásokat adhat arra nézve, hogy a test mely pontjain lépett fel diszharmónia.

A fájdalom szubjektív élmény, azonban bizonyos értelemben általánosan érvényes a nyelvezete, amelyet befolyásolnak korábbi fájdalomélményeink és ezek emlékei.

A manuális hegterápia során a páciensek éles fájdalmat éreznek, míg az összetapadt szövetrétegek el nem válnak egymástól. Ennek ellenére sokan jóleső érzésként élik meg, mert kötődik a felszabadulás, ellazulás élményéhez is, amit a feszülő tapadás feloldása okoz.

Ajánlatos a pácienst felkészíteni a kezelés során várható fájdalomra, és megkérni, figyeljen a fájdalomnak a kezelés során egyre csillapodó jellegére. A tudatos, lazító hatású légzés hatására gyorsan enyhíthető a fájdalom. Mivel a fájdalom a kezelés sikerének fontos jelzője, a fájdalomcsillapító módszerektől, gyógyszerektől ajánlatos tartózkodni. Ha a kezelés fájdalmas, elkerülhető az ép szövetek károsítása.

Amire szintén figyelni kell

A manuális hegterápiát a műtét vagy sérülés után mihamarabb meg kell kezdeni, leghamarabb 20 nappal az esemény után. Azonban soha nincs túl későn.

Ha sikerült feloldani a letapadásokat, a pácienst meg kell tanítani a helyes testtartásra és mozgásra, hogy korrigáljuk a hónapok, évek során kialakult, automatikussá vált kényszertartásokat.

Egyes esetekben a heget okozó esemény lelki sebeket is okoz. Az esemény lehet baleset vagy más stresszhelyzet, amelyek a hegekhez hasonlóan észrevétlenül elraktározódnak és tartósan befolyásolják a beteget. Ezek a lelki traumák is előidézhetnek testi panaszokat. Ha ez a helyzet, a manuális hegterápiával párhuzamosan fel kell oldani a lelki blokkokat is. Ha ez sikerült, a heget nemcsak mechanikusan, helyileg, hanem holisztikusan sikerült meggyógyítani.

Hogyan ismerhetjük fel a hegek letapadását, az összenövéseket?

• Jól látható színkülönbségek a heg és a heg körüli bőr között.
• A hegek vörössége vagy feltűnő fehérsége.
• Mélyedés, amit a heg szövet befelé irányuló húzódása okoz.
• Állandó, melegítés, napsugárzás által kiváltott duzzanat.
• Az érzékenység zavara.
• A bőr túlérzékenysége vagy érzéketlensége a heg körül.
• Az időjárás változásaira jelentkező érzékenység (a heg viszket).
• Ízületek mozgékonyságának korlátozottsága.
• Az izomzat gyors kifáradása.
• Belső szervek működészavarai.
• Fájdalomelkerülő kényszertartás

Milyen esetekben segíthet a manuális hegterápia?

• Vágott sebek
• Égési sérülések
• Porc ko rongmű té tek
• Ízületeken végzett műtétek
• Császármetszés
• Alhasi műtétek
• Bypass-műtétek
• Vénaműtétek
• Arthroszkópiás hegek
• Lágyéksérv műtétek
• Az ízületek letapadásai, duzzanatai

Áfo­nya és a la­zac együtt a bő­rün­kért

Ér­de­kes pá­ro­sí­tás, ami­ről még ke­ve­set hall­hat­tunk, és ezért nem is tu­dunk ró­la. Mind­ket­tő gaz­dag ter­mé­sze­tes ha­tó­a­nya­gok­ban, és ezek a szer­ve­zet több, kü­lön­bö­ző fo­lya­ma­tá­ban fej­te­nek ki ked­ve­ző ha­tást, ám együtt ez a szo­kat­lan pá­ro­sí­tás ki­vé­te­le­sen ered­mé­nyes bőr­be­teg­sé­gek ese­tén.

A tőze­gá­fo­nya vé­kony, kú­szó szá­rú tör­pe­cser­je. Ki­csiny, örök­zöld le­ve­lei to­jás­da­dok vagy el­lip­ti­ku­sak, a szí­nük fé­nye­szöld, a fo­nák­juk ham­vas fe­hér. A hosszú ko­csá­nyú fe­hér vagy ró­zsa­szín vi­rá­gok a kú­szó haj­tá­sok vé­gén cso­por­to­sul­nak. A nö­vény jú­ni­us­ban-jú­li­us­ban vi­rág­zik, ter­mé­se 5-7 mil­li­mé­ter át­mé­rő­jı bo­gyó.

Ná­lunk a tŐ­ze­gá­fo­nya jég­kor­szak vé­gi re­lik­tum­nö­vény, igen ned­ves, sa­va­nyú ta­la­jo­kon, tő­zeg­mo­ha­lá­po­kon él. A XIX. szá­zad­ban még a Du­nán­tú­lon is elő­for­dult. Ma csak az Észak-Al­föld tő­zeg­mo­ha­láp­ja­in (pél­dá­ul Csa­ro­dán) és a Mát­ra egy kis te­rü­le­tén for­dul elő. Vé­dett faj, esz­mei ér­té­ke 10 ezer fo­rint.

A nö­vény­vi­lág­ban egye­dü­lál­ló­an – a szá­mun­kra szük­sé­ges – 1:1 arány­ban tar­tal­maz ome­ga-3 és ome­ga-6 zsír­sa­va­kat. Ezen zsír­sa­vak a sejt­mem­brán ré­sze­ként és a be­lő­le ki­ala­ku­ló bőr­fel­szí­ni vé­dő zsír­ré­teg, az ún. sav­kö­peny (v. hi­dro­li­pid­ré­teg) alko­tó­ele­me­ként biz­to­sít­ják a bőr ru­gal­mas­sá­gát, hi­dra­tá­ció­ját. Ezen „zsír­film” véd a kó­ro­ko­zók­kal, egyéb ká­ros – ké­miai, fi­zi­kai – ha­tá­sok­kal, al­ler­gé­nek­kel szem­ben. Az esszen­ciá­lis zsír­sa­vak alap­anya­gai szá­mos gyul­la­dás­csök­ken­tő ve­gyü­let­nek, és vé­de­nek a bőr öre­ge­dé­sé­től, a fény­ká­ro­so­dás­tól.

Az as­ta­xant­hin, a je­len­leg le­ge­rő­sebb an­tio­xi­dáns ha­tá­sú ka­ro­ti­no­id a la­zac­ban és más ten­ge­ri élő­lé­nyek­ben for­dul elő, a la­zac szép ró­zsa­szí­nét ez ad­ja. Ki­fe­je­zet­ten ha­tá­sos sza­bad­gyök-el­tá­vo­lí­tó, és így véd a sej­tek és szö­ve­tek oxi­da­tív ká­ro­so­dá­sá­tól. Az utób­bi idő­ben ha­tal­mas szá­mú és sza­po­ro­dó kli­ni­kai pu­bli­ká­ci­ók kö­zép­pont­já­ba ke­rült ezért az as­ta­xant­hin. Be­bi­zo­nyo­so­dott, hogy a szem egész­sé­gé­nek meg­őr­zé­sé­ben, az agy de­ge­ner­áci­ós be­teg­sé­ge­i­ben (Par­kin­son-be­teg­ség, Alzhei­mer-kór), va­la­mint szív- és ér­rend­sze­ri be­teg­sé­gek­ben is jó­té­kony ha­tá­sú. Emel­lett ki­emel­ke­dő az as­ta­xant­hin gyul­la­dás­csök­ken­tő ha­tá­sa, mely­nek me­cha­niz­mu­sa a leg­mo­der­nebb non-stero­id gyul­la­dás­csök­ken­tő­ké­vel azo­nos. Im­mun­sza­bá­lyo­zó, a da­ga­na­tok nö­ve­ke­dé­sét gát­ló tu­laj­don­sá­ga az összes ter­mé­sze­tes ka­ro­ti­no­i­dé kö­zül a le­ge­rő­sebb.

A tő­ze­gá­fo­nya ki­vo­na­ta és az as­ta­xant­hin együt­tes ha­tá­sa bőr­be­teg­sé­gek­ben kü­lö­nö­sen ked­ve­ző: csök­ken­ti a gyul­la­dást, az al­ler­gi­ás re­ak­ció­kat, a visz­ke­tést és a bőr szá­raz­sá­gát. Se­gít vissza­ál­lí­ta­ni a bőr nor­má­lis hid­ro­li­pid-vé­del­mét, új­já­épí­tő ha­tá­sú. Meg­vé­di a bőrt a ká­ros UVA és UVB su­gár­zás­tól és a ko­rai bő­röre­ge­dés­től. A szo­lá­ri­um hasz­ná­la­ta, il­let­ve a na­po­zás kö­vet­kez­té­ben fel­gyor­sult bő­röre­ge­dést meg­gá­tol­ja.