Mit ér a maszk a koronavírus ellen?

Ismét érdekes beszélgetést folytatott Boros Eszter a Los Angeles­i UCLA egyetem biokémikus professzorával, dr. Boros G. Lászlóval, a BBD Health – Bottom­up nevű Facebook­oldalukon. A Nature Scientific Reportsban megjelent „A maszkok és az arc eltakarásának hatékonysága a kilégzési tevékenységből származó aeroszolrészecskék kibocsátásának szabályozásában” című cikket ismertették és elemezték. A professzor rögtön az elején leszögezte: ő nem maszkellenes és mindenütt visel maszkot, ahol az előírás. Az azonban mindenképpen tudományos vizsgálatok tárgya kell legyen, hogy mennyire véd ez bennünket, már csak azért is, hogy ne hamis illúzióra alapozzuk a biztonságérzetünket.

A Kalifornia Egyetem Davis Campuszának járványtani laboratóriumában azt vizsgálták, hogy a maszkok mennyire engedik át a nyákcseppecskéket, illetve az azokkal nehezített saját anyagukat, törmeléküket különböző esetekben. Hatféle maszkot teszteltek. A tesztalanyok a hallgatók voltak, akiket por­ és részecskementesen záró légkamrába ültettek, amiben volt egy optikai részecskeszámláló, ez mérte az <5–120 mikrométer nagyságú részecskéket.

(A mikrométer a méter egymilliomod része, a milliméter egyezred része. A köhögéssel járó nyákcseppek is 3–5 mikrométer méretnél kezdődnek.) Egy sebészeti szájmaszkot, egy KN95­ös egészségügyi maszkot, egy papírtörlőből készített maszkot – ilyen, amikor papír zsebkendőbe köhögünk –, egy egyrétegű és egy kétrétegű textilmaszkot és egy N95­ös légzéskönnyítővel ellátott egészségügyi maszkot teszteltek, és az ezekből vagy ezeken távozó részecskéket hasonlítottak maszkot nem viselő kontrol csoporthoz.

A maszkokból kikerülő részecskemennyiség ugyebár azért érdekes, fejtegette a beszélgetésben Boros professzor, mert a maszkviselés célja az, hogy megszűrje a kilélegzett részecskéket és ezzel megakadályozza, csökkentse a vírusfertőzést. Megjegyezte: a sebészi maszkokat olyan beavatkozásoknál alkalmazzák, ahol nyílt seb van, és elsősorban nem vírusfertőzések megakadályozására. Annak az a célja, hogy a nyitott testfelület miatt az ott lélegző orvosok minél kevesebb, potenciálisan fertőző anyagot juttassanak a levegőbe. Az orvosi maszkot legfeljebb három órán át használják, utána eldobják és cserélik, míg most a maszkokat sokan napokig hordják, föl­le veszik. Na de nézzük, mit engednek át!

Az orron és szájon át távozó mikroméretű anyagok mennyiségét mérték egyenletes lélegzés mellett, beszéd közben, köhögés során és rágógumizás, vagyis az állkapocs folyamatos mozgatása közben. Ennek a kísérletnek a során nem végeztek tenyésztési vizsgálatot a kikerült részecskékből, vagyis azt nem lehet tudni, mi volt a kilélegzett nyákcseppecskékben, de a tesztalanyok egészségesek voltak. A kísérlet során azt tapasztalták, hogy a sebészi maszkok viszonylag jó hatásfokkal szűrtek, akárcsak a papír zsebkendő, a textilmaszkok azonban nem sokat számítottak.

Az adatok persze szóródnak, hiszen a maszk védelmi képessége függ például az arc anatómiájától és a viselője fejtartásától is. Viszont az egyrétegű és a kétrétegű textilmaszk esetén nem csökkent számottevően a kibocsátott részecskék száma egyik mérésnél sem. Sőt, az egyrétegű textil több részecskét bocsátott ki, mint az összes többi. Ezeknek sem a szűrőkapacitása, sem az anyaga nem alkalmas arra, hogy részecskéket tartson vissza ki­ és belégzés során.

Ugyanezt találták beszéd közben is. A tiszta sebészi maszkok jól szűrtek, a papír zsebkendő is hatásos valamelyest, de a vászonmaszkok nem. Köhögés esetén ugyanez a helyzet. A másik érdekesség, hogy beszéd közben a szájat, orrot elhagyó részecskék száma tízszer, százszor annyi is lehet, mint normál légzésnél! A köhögés során pedig akár ezerszer annyi a kikerült részecske másodpercenként. Köhögésnél sokkal nagyobb mennyiségű nyákrészecske hagyja el a torkot, és a maszkra kifejtett nyomás is jóval nagyobb. Viszont – és ez érdekes! – rágógumizás során a legalacsonyabb a részecskemennyiség. A rágógumizó ugyanis kevesebbet lélegzik szájon át és sokkal többször nyel, tehát kevesebb nyákcsepp jut ki, viszont a textilmaszk – különösen a dupla – rágózás esetén mozog, ezért nem véd.

A kísérleti alanyok között volt egy, akinek minden esetben jóval több részecske hagyta el a száját és az orrát, mint a többieké, bármelyik maszkkal vagy lélegzési módban vizsgálták. Ő és a társai – minden tíz emberből egy – lehetnek azok, akiket „szuperfertőzőnek” nevezünk, mert rövid idő alatt jóval több embert fertőznek meg, mint mások. A vizsgálat azt mutatta, hogy a textilmaszk nem csökkenti jelentősen a fertőző nyákcseppek számát, csak a tiszta és helyesen viselt sebészi maszk.

Fontos szempont az is, mennyire tiszta a maszk. Amennyiben szennyeződik, akkor szennyezett maszkrészecskéket juttat a külvilágba, és ez különösen igaz a textilmaszkokra. Ezek alkalmatlanok arra, hogy saját anyagukat visszatartsák, és ha fertőződtek nyákcseppekkel, akkor nagyon gyorsan továbbfertőznek és hamis illúziót keltenek a biztonságot illetően. A szövetmaszk ugyanis a saját szennyezett anyagát képes nagyobb mennyiségben a környezetbe juttatni, és belégzés közben a mások által kibocsátott részecskéket is átengedni. Így nemcsak kifelé, hanem befelé is fertőzhet.

A vizsgálat nem tért ki arra, mi volt a levegőbe jutott aeroszolrészecskék tartalma, de más vizsgálatokból tudjuk, hogy körülbelül 800 különféle fertőző ágenst tudnak kimutatni a lélegzetből, tehát a maszkok nagyon gyorsan telítődnek fertőző anyagokkal, és utána a viselésük már nem egészséges. Ezért kell gyakran cserélni. A BBDHeath adásban azt is szemléltette a professzor, hogyan alakult a járvány terjedése a maszkviselés kötelező elrendelésével vagy szigorításával különböző országokban. A grafikonokból az volt kiolvasható, hogy a járvány a maszkviselés kötelezővé tétele után még gyorsabban terjedt.

Ez persze összefügghet azzal is, hogy a járványügyi előrejelzések tudatában írták elő a maszkviselést, de gyakorlati bizonyítékát is adja annak, hogy a maszkhordás nem tudta megfékezni a vírus terjedését. Végkövetkeztetésként azt lehet elmondani, hogy a veszélyeztetett, idős, krónikus beteg embereket érdemes védeni azzal, hogy ők és a közelükben mások újonnan elővett orvosi szájmaszkot alkalmaznak, azt rögzítve mindvégig a helyén hagyják és néhány órás használatot követően kidobják, cserélik. A textilmaszk azonban – különösen, ha már szennyezett is – nem alkalmas arra, hogy megvédjen a koronavírustól, hamis biztonságérzetet kelt. Ám a rendelkezések előírásának nem érdemes ellenszegülni, ahol azt a hatóságok előírják, viseljünk maszkot – és ha már felveszszük, legyen az mindennap tiszta orvosi maszk.

Japán kutatók sem találták elég hatékonynak a textilmaszkot

A Tokiói Egyetem tudósai szimulációs kamrában vizsgálták a vírus levegőben történő terjedését és a maszkok hatékonyságát. A zárt kamrában két bábut helyeztek el, arccal egymás felé. Az egyik fejet porlasztóval szerelték fel, hogy a köhögéssel a levegőbe jutó koronavírus­részecskéket tudja utánozni. A másik fej a természetes lélegzést imitálta, és egy gyűjtőkamrája volt a belélegzett vírusok számára. Amikor a vírust belélegző fejre tették a maszkot, a textilmaszk 17 százalékkal, az orvosi maszk 47 százalékkal, a szorosan rögzített N95­ös maszk, amilyet az egészségügyi dolgozók viselnek, 79 százalékkal csökkentette a vírusok mennyiségét.

Százszázalékos védelmet még akkor sem nyújtottak az N95­ös maszkok, ha ragasztószalaggal rögzítették az arcra. Ám amikor maszkot tettek a víruskibocsátó fejre, a textil­ és az orvosi maszk is több mint 70 százalékkal csökkentette a másik, maszk nélküli fej által belélegzett vírus mennyiségét. Abban a kísérletben pedig, amikor mindkét fejre maszkot tettek, ez együttesen még hatékonyabb védelmet jelentett – írják a kutatók. Kavaoka Josihiro professzor, a kutatás vezetője el­  mond ta, hogy először végeztek kísérletet valódi koronavírussal a kór okozó terjedésének vizsgá­ latára. Hozzátette: fontos, hogy a maszkot mindenki helyesen viselje.

A textilmaszkot viselők között több a beteg

Az adatok alapján az állandóan szövetmaszkot viselők alkotják a koronavírusos esetek jelentős többségét. A vizsgálatban olyan, tüneteket mutató felnőttek vettek részt, akiknél PCR-teszttel kimutatták a koronavírus-fertőzést. A kontrollcsoportot olyan, légúti tüneteket mutató felnőttek alkották, akiknek a teszteredménye negatív volt, azaz a súlyos tüneteiket más vírusok okozták.

A koronavírusos 153 beteg maszkhordási szokásai – 14 nappal a tünetek megjelenése előtt – alább láthatóak. (Esetszámok %-ban is). Maszkot viselt: Soha: 6 (3,9%) Ritkán: 6 (3,9%) Néha: 11 (7,2%) Gyakran: 22 (14,4%) Mindig: 108 (70,6%) A koronavírus-negatív 159 felső légúti hurutos beteg szövetmaszkhordási szokásai (14 nappal a tünetek megjelenése előtt). Maszkot viselt: Soha: 5 (3,1%) Ritkán: 6 (3,8%) Néha: 7 (4,4%) Gyakran: 23 (14,5%) Mindig: 118 (74,2%) Ezek szerint a szövetmaszk semmilyen vírussal szemben nem védte meg az embereket, egyik csoportban sem: a gyakori és állandó maszkviselők betegedtek meg a legnagyobb százalékban.

A hintőpor is átmegy rajta

Egy kísérletben bébihintőport szórtak a szövetmaszkra, ami áthatolt rajta. A vírus lényegesen kisebb, mint a hintőpor szemcséi. A maszktagadók szívesen érvelnek azzal, hogy a vírus a méreténél fogva mindenféle maszkon áthatol, de figyelembe kell venni, hogy a vírus nyálcseppekben terjed, ami már jóval nagyobb. Mindenesetre úgy tűnik, a textilmaszk nem véd eléggé.