Nem mese egy kislányról
Ha hiszik, ha nem, Júlia magzati kora óta legyőz minden nehézséget, és történhet bármi, ő szó szerint mindig talpra áll. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy a szülők megtalálják azt a gyógyítót - ez esetben nem orvost -, aki megfelelő segítséget tudott nyújtani.
A huszadik heti ultrahangvizsgálaton látszott először, hogy a kislány fejlődése leállt. Kicsi volt a fejecskéje és fehéren „világítottak” a belei (hyperechogen belek). Az orvosok súlyos kromoszóma-rendellenességre gyanakodtak, de szerencsére a genetikai vizsgálatok eredménye negatív lett. Tovább keresték a baj forrását. A harmincadik hét táján derült ki, hogy a baba CMV fertőzést kapott, ami magzati korban nagyon veszélyes: súlyosan károsíthatja az agyat és az idegrendszert. Fel kellett készülni arra, hogy esetleg nem éri meg a kilenc hónapot. A szakorvosok szerint csak császármetszéssel születhetett volna meg, és azonnal fel kellett volna vinni az intenzív osztályra. De Júlia nem így gondolta… A 38. héten, egy meleg nyári hajnalon gyorsan, egy óra alatt, minden nehézség nélkül, szinte magától jött világra.
Amíg a többiek egész nap sírtak, ő aludt békésen. Ám hiányzott a tónus az izmaiból. Júlia gyönyörűen fejlődött, havonta egy kilót hízott. Néhány hónap után azonban kiderült, hogy a teste alvás közben kifli alakban hátrafeszül. Nem tud hason feküdni, nem képes felemelni vagy megtartani a fejét. Egyévesen még nem tudott ülni, mászni, felállni.
Az orvosok nem tudtak mit mondani, úgy vélték, várni kell, hogy a baba megerősödjön. Ekkor találkozott az anyuka a védőnő által ajánlott Szabó Évával, akihez mindennap kellett járni gyógytornára és energiakezelésre. Nyolc alkalom – tehát nyolc nap után – Júlia önállóan felült, felállt és elkezdett mászni. Most, két hónappal később már a járással próbálkozik, és némi segítséggel bukfencezik is.
– Miből állt Júlia kezelése?
– A tornagyakorlatokat fokozatosan építettem fel, mivel legyengült szervezetről volt szó. A keresztirányú mozgások szimmetrikusan stimulálták a két agyféltekét. Gerincnyújtást kellett végeznem, a végtagokat körkörösen mozgatni, minden ízületet külön-külön fel kellett szabadítani. Kiemelten foglalkoztam a nyaki csigolyákkal, mivel teljesen össze voltak csúszva. A felszálló erek masszírozásának hatására látványosan javult az agy oxigénellátása. Fontos volt még a szakrális csigolyák masszírozása. Tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez a csigolya olyan „emléksúlyokat” tárol, amelyek gátolják a szervezetet a gyógyulásban. Főleg azoknál a gyerekeknél, akik valamilyen rendellenességgel születnek. Ha felszabadul a szervezet e teher alól, megindul az a gyógyulási folyamat, amit sokan csodának hívnak.
– Mióta foglalkozol gyógyítással?
– Tizenéves koromban, a nagymamám révén kerültem kapcsolatba a gyógyítással. Otthon, Erdélyben ugyanis ő volt az, aki helyretette a bokaficamokat, a húzódásokat, idegszál-becsípődéseket. Mindig figyeltem, hogyan kezel, és közben türelmesen válaszolt a kérdéseimre. Majd évekkel később megismertem Kovács Magyar Andrást. Az ő tanításaiból és az évek során összegyűjtött tapasztalatokból született meg egy speciális gyógytorna, ami az idegszálak újraélesztéséből, energiakezelésből, valamint masszírozásból áll. Ezzel a módszerrel olyan beteg gyerekeken tudok segíteni, akik idegrendszeri problémával születtek, beleértve az agyi oxigénhiányt, a csípőficamot és sok olyan betegséget, amik nehezen vagy nem gyógyíthatók a hagyományos orvoslással.
– Milyen módon gyógyítasz?
– A jó Isten gyógyító erejében bízom, ezt lehet kozmikus energiának vagy bármi másnak hívni. Minden ember a gyökereiből táplálkozik és fejlődik testi, lelki és szellemi szinten. A betegségekkel is így van. Először az okot kell megkeresni és megszüntetni, utána gyógyírt adni a testnek.
