Van remény! – 2006. február
Kedves Olvasók!
Meggyógyulni? Nem nagy „kunszt”! De háromszor meggyógyulni, három különféle betegségből, az már valami! Félre ne értsenek, nem akarom lekicsinyelni az egyszeres gyógyulást sem, mert pontosan tudom, mit is jelent az: meggyógyulni! Csupán erőt szeretnék tölteni én is a „reménytelenkedőkbe”.
Alapvetően stramm kislány voltam (részben még vagyok is: kislány részben, stramm viszont ismét teljes mértékig!), bár édesanyánktól (aki egyébként már e rovat első gyógyult esetei között szerepelt, és azóta is „él, mint Marci hevesen”, asztma- és allergiamentesen) örököltük az allergiás-asztmás-fulladásos hajlamot, ezért örökké torokgyulladással, néha tüszős mandulagyulladással küszködtem. Az is előfordult, hogy befulladtam, és ekkor tüneti szert kaptam enyhítésképpen. A foltos hajhullás is megjelent már nálam egyszer az óvodában, a tarkóm tájékán, de ez akkor el is múlt, és a csernobili atomrobbanásnak tudták be, hiszen én azon a napon, 1986. április 26-án születtem. Azonban 2002-ben, egy súlyos torokgyulladásos, 40 fokos lázzal járó, öt napig tartó megbetegedés újra foltos hajhullást eredményezett nálam. Antibiotikumokat kaptam ugyan, mégis a tarkómon először húsz forintos nagyságú, majd egy még nagyobb kopasz folt keletkezett mindössze egy-két hét alatt, olyannyira, hogy a sima bőrt lehetett tapintani. Nagyon kellemetlen érzés volt, állandóan takargatni kellett, és rettegtem, hogy kihullik az összes hajam.
Nagy szerencsém volt, hogy édesanyám már addigra sikeresen meggyógyult a Medic Poliklinikán, úgyhogy nekem nem kellett végigjárnom a különböző módszerek kipróbálásának hosszú kálváriaútját. Rögtön a klinikára kértünk időpontot. Természetesen engem is tüzetesen végigvizsgáltak, holisztikus szemlélettel, amely szerint minden mindennel összefügg a szervezetben. Megértették velem, hogy a foltos hajhullás kivétel nélkül mindig valamilyen más eredetű gócot feltételez a szervezetben, aminek, azaz az oknak megszüntetésével automatikusan megszűnik a probléma is. E szemléletet híven támasztja alá mind a klinikán dolgozó orvoscsapat szoros együttműködése, mind pedig a Voll-féle diagnosztikai eljárás, mely a szervezet energetikáját vizsgálva, arról teljes térképet adva képes felderíteni a gócokat, amelyek a krónikus betegségek hátterében állnak.
Kiderítették, a torkom és a mandulám volt az a gócpont a szervezetemben, ami a hajhullást okozta. A Voll-féle vizsgálat után megkaptam a személyre szóló homeopátiás-izopátiás kúrámat, amelyet állandó kontroll mellett körülbelül fél évig szedtem. De már az első kúra folyamán abbamaradt a hajhullás, sőt, a tarkómon megjelentek az első szőke pihék, és a 3. kúra végén éreztem azt, hogy szinte teljesen megszűnt a probléma. Ehhez azonban a mandulámat is rendbe kellett tenni. Azóta sincs semmiféle tünetem, mintha csak hajnövesztő szert szedtem volna!
2004 szeptemberében azonban más „nyavalyával” álltam elő, ugyanis ez volt életem egyik testileg-lelkileg legmegterhelőbb korszaka, hátam mögött az érettségivel, a főiskolai felvételivel, emellett hirtelen egyszerre felelősségteljes munkakörbe kerültem. Állandó menstruációs görcseim voltak, az immunrendszerem teljesen legyengült, és ahogy annak idején is az oviban, egy vasárnap este ismét befulladtam, és innentől kezdve ez állandósult. A hajlam adott volt, és csak a lehetőségre várt. Tüneti szert kaptam először, mint annak idején is, de emellett azonnal a Medic Poliklinikára mentünk. Nem ismétlem magam, csak annyit említenék, hogy ugyanolyan alaposan átvizsgáltak a Voll-módszerrel, és ismét homeopátiás kúrának vetettek alá. Összesen három kúrán vettem részt, az első után már egyáltalán nem fulladtam. A menstruációs görcsökre – melyek egy előzetes felfázásból visszamaradt gyulladás nyomaiként jelentkeztek -, először görcsoldót kaptam, de mi nők ne tudnánk, hogy a nőgyógyászati panaszok mennyire pszichés alapúak?! Ezért lelkileg is foglalkoztak velem, úgyhogy közben a görcseim is végleg elmúltak.
Ma már se fulladás, se görcsök! Jól érzem magam így „unalmasan”, tünetmentesen, immár lassan két éve! Megértettem, mit is jelent az egészség, és hogyan kell azt megközelíteni, ahogy ez a szervezet gócainak feltérképezésénél és kiiktatásánál is igaz, és ahogy ezt mi otthon együtt megfogalmaztuk: „Nem azt kell nézni, hogy hol nyávog a macska, hanem azt, hogy hol szorítják a farkát!” Kívánom minden gyógyulni vágyónak, hogy ugyanilyen elkötelezettséggel, alapossággal vegyék kézbe és gyógyítsák meg, ahogy velem is tették! (x)
Szeretettel, Vanó Melinda
