Van remény! – 2006. szeptember
Kedves allergiás sorstársaim! Tudják, miért üresek az állatmenhelyek mostanában? Azért, mert az összes házi kedvenc kertes házunk táját gazdagítja az utóbbi időben, de ez számunkra természetes is! Nem tudom eldönteni, hogy Noé bárkájához hasonlítunk- e jobban, vagy dr. Doolittle rendelőjéhez?!
Van két hullámos törpepapagájunk, akik az ablakon át kértek menedéket, a „macsek” a mamájával jött, és a hatalmas szürke, kuvasszerű kutyaféle a kertkapun át nyert felvételt… Akkor ehhez hogyan lehet felelőtlenül „csak úgy”, allergiásnak lenni? Sehogy. Én is letettem róla! El is mondom, hogyan: Bár kisgyerekként még nem volt parlagfűirtás, és természetes volt, hogy a parlagfűmezőben játszottunk, de kevesebb is volt az allergiások száma, s én sem voltam az még. Gyerekkori betegségeim sem nagyon voltak, legelőször úgy 37 éves korom táján jelentkeztek enyhébb emésztési problémák, de ezt a bírói munkámmal járó állandó stressznek tudtam be, ami szinten tartható volt, ahogy az epeproblémám is. Nem került sor műtétre, és pár hónapos kezeléssel sikerült szépen rendbe hozni azt. Azonban úgy 5-6 éve „ütött be” az allergia, ami először még csak enyhe szemviszketéssel, tüsszögéssel járt, és az első évben csak egy hétig tartott, majd fokozatosan, minden évben kitolódott a kellemetlen időszak. Emlékszem, hogy legelőször a nyárfa bolyhos, fehér virágaitól kezdtem el tüsszögni, mígnem már nem tudtam különbséget tenni az összes kora nyári fabokor- cserje között. Csak azt tudom, hogy olyannyira felerősödtek a tüneteim, hogy a nyári időszakban már csak zsebkendővel a kezemben tudtam közlekedni. Szinte statisztikailag kimutatható volt, hogy 2003-ban már három és fél hétig, majd 2004-ben már több mint egy hónapig szenvedtem. Az allergiateszt szerint azonban még több mindenre reagáltam, mint amiről tudomásom volt, többek között a gabonára, a tollra, a parlagfűre stb… bár ezeket akkor nem érzékeltem. Még szerencse, hogy a macska-kutya szőr nem volt konkrétan kimutatható, s a madártoll-allergia sem jelentkezett erősen, hiszen az automatikus „trónfosztást” kellett volna, hogy jelentsen hullámos-törpekedvenceink körében! Kaptam ugyan különböző tüneti szereket az allergológián, de ezeket mégsem szedtem, mert szerettem volna valami olyan természetgyógyászati módszert találni, ahol természetes módon sikerül kiküszöbölni a problémámat. Annak idején ugyanis az emésztési problémámat is természetgyógyász- orvos segítségével sikerült szépen helyrehozni. így került elém valamely természetgyógyászati szaklapban a Medic Poliklinika egy cikke, és kerültem hozzájuk a tavalyi év elején. Mivel magam is a természetes gyógymódok híve voltam, egyezett a szemlélet, és tetszett nekem, hogy a klinikán holisztikus gyógyítás folyik, vagyis nem csak a betegségeket, hanem az egész embert gyógyítják, úgy, hogy közben a szervezet testi-lelki mélyebb összefüggéseire világítanak rá. A Voll-féle hagyományos kínai akupunktúrán alapuló elektroakupunktúrás vizsgálaton teljes térképet kaptam a szervezetem energetikájáról, amely szerint megállapították, hogy a munkahelyi stressz, a fogínygyulladás, az orrmelléküregek, az epeúti, ill. emésztőrendszeri problémák együttesen járulnak hozzá az allergiás panaszokhoz. Elmondták azt is, hogy nem az allergén a fontos, hanem maga az allergiás beteg szervezete, mert az gyengült le oly mértékben, hogy amire ma épp nem allergiás, arra holnap már az lehet, és ez volt az oka annak is, hogy évről évre egyre erősebbek lettek a tüneteim, és egyre nőtt a különböző növények száma, amikre rosszul reagáltam. Éppen azért az egész embert kell „helyrehozni”, hogy megerősödött immunrendszerrel már semmilyen allergénre ne reagáljon túlérzékenységgel. Ennek megfelelően kaptam meg a személyre szabott homeopátiás kúrámat, és vettek kezelésbe a szervezetem jelzéseinek megfelelően. Már az első kontrollvizsgálaton észrevehető volt, hogy rohamosan javult az állapotom, ennek ellenére kb. 5 további kúrán vettem részt. Mindig egy kicsit javult a helyzet, és valóban egyre kevesebb tünetet mutattam. November táján voltam az utolsó kontrollvizsgálaton, ezután már csak márciusban kellett visszatérnem, hogy ellenőrizzük, valóban rendben van-e minden. Az idei kora nyári virágzást, amit annak idején annyira megszenvedtem, egy háromnapos, múló „szeszélyként” érzékeltem csak, mert szinte alig reagáltam a fák-bokrok „üdvrivalgásaira”. Nagyon jó érzés újra fellélegezni, és zsebkendők hada nélkül, szabadon létezni. A legjobb érzés azonban az, hogy még csak meg sem kell, hogy forduljon a gondolat a fejünkben otthon, hogy bármely „menedékjogra” váró kettő-, négy- vagy nyolclábú visszautasítást szenvedjen el a portánk előtt. Rajtam ugyan ne múljék, én már megtettem mindent, hiszen az allergia már nem lehet kifogás! Ha valakinek esetleg „feleslegessé vált” háziállata lenne, bátran forduljon hozzánk! Nálunk elfér Misu, Marci és a társai mellett! (x)
Sok szeretettel, Dr. Lovas Rita
