Van szabad akaratunk?
A neurobiológusok agyunk egyre több titkáról rántják le a leplet. Az azonban még mindig tisztázatlan, hogy mi magunk uraljuk-e az agyunkat, vagy az agy irányít bennünket?
Prof. Benjamin Libet (1916–2007, University of California) amerikai pszichológus 1979-ben így válaszolt e kérdésre: „Nincs!” Bár sokan támadták véleményéért, Libet kísérletei azt bizonyították, a kísérleti személyekben csak a cselekvést kiváltó agyi impulzus után 350-400 milliszekundummal tudatosult maga a cselekvés szándéka. Ezután újabb 200 milliszekundum telik el, míg a cselekedetre (a kísérletben a kar megemelése) valóban sor kerül. Prof. Libet következtetése szerint a cselekvés tudattalanul kezdődik, és csak egy szempillantásnyi időnk marad, hogy leállítsuk. Szabad akaratunk pusztán az agyunk által, tőlünk teljesen függetlenül meghozott döntés „ratifikálására” korlátozódik. A gondolkodás csupán az idegrendszer működésének mellékes, perifériás jelensége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem azt tesszük, amit akarunk, hanem azt akarjuk, amit teszünk. A szabad akaratot ugyan realitásként éljük meg, az mégsem több illúziónál. A szabadság puszta érzete alapján még nem vezethetjük le annak valós létezését – mondja prof. Gerhard Roth, a Brémai Egyetem Agykutató Intézetének vezetője.
Hol lakozik az én?
A későbbi kísérletek eredménye mindig ugyanaz volt. A döntés időpontja kb. fél másodperccel a készültségi potenciál utánra esik. Éppen ezért a neurobiológusok szerint a nagyagykéregben lakozik a tudat. A kb. 2 mm vastag nagyagykérget idegsejtek sűrű hálózata alkotja. Egyetlen köbmilliméternyi darabjában 40 000 neuron zsúfolódik össze, amelyek mindegyike kapcsolatban áll egy mással, és rengeteg, az agy egyéb területei felől érkező információt fogad. A sejteknek ez az óriási mennyisége nyilvánvalóan lehetővé teszi, hogy észleléseinket másodszorra is ellenőrizze agyunk (ami egyébként az egyetlen alapvetően lényeges különbség az ember és minden más emlős agya között). Itt, az agykéregben tudatosulnak érzéseink, itt keletkezik az, amit tudatnak hívunk. Így teremtjük meg a világot a fejünkben, és azok a képek, amelyeket agyunk közvetít felénk, nem mindig mindenben azonosak a külső, fizikai valósággal.
A cikk folytatását 2014. januári lapszámunkban olvashatják!
