A nyálmirigy betegségei
A nyálat számtalanul sok, mikroszkópos méretű, a szájnyálkahártyában található, valamint három nagy, páros mirigy termeli. Utóbbiakhoz soroljuk a fültőmirigyet, az állkapocs feletti nyálmirigyet, valamint a nyelv alatti mirigyet. A nyál hígítja a megrágott falatot, csúszóssá teszi azt, antibakteriális hatású, és szénhidrátokat bontó enzimet (alfa-amiláz) tartalmaz. A két legnagyobb mirigy a fültőnél található, amelyről nevét is kapta: fültőmirigy (glandula parotis). Az általuk termelt nyálat viszonylag hosszú kivezető csövön keresztül ürítik, a cső kivezető nyílása a negyedik őrlőfognál található. Ha a fültőmirigyet masszírozzuk, híg, átlátszó, esetleg kissé zavaros váladékot bocsát ki – étkezéskor vagy ha pusztán valami finom ételre gondolunk, szó szerint összefut a nyál a szánkban, és ezt a fültőmirigy termeli. A valamivel kisebb, állkapocs alatti nyálmirigy (glandula submandibularis) az állkapocs alsó pereménél, a száj alján helyezkedik el. Kivezető nyílása a nyelv alatt egy szemölcsszerű dudorban végződik. Masszírozással e mirigyből is sok váladék termelődése provokálható.
Az orvosi szempontból kevésbé jelentős nyelv alatti mirigy a nyelv alatt, oldalt helyezkedik el, nehezen vizsgálható és tapintható, és ritkábban is betegszik meg.

Noha a nyálkő nem is olyan ritka, mégis viszonylag ismeretlen betegség a laikusok számára. Gyakoribb az alsó állkapocsnál található nyálmirigyben, mint a felső állkapocsnál. A követ a nyálban előforduló anyagok, főképp kalciumsók alkotják. A kövek általában eltorlaszolják a nyálmirigy kifolyó nyílását. Ilyenkor a nyál nem tud kifolyni a mirigyből, megdagad és fájdalmassá válik. A tünetek különösen akkor feltűnőek, amikor sok nyálra van szükség, tehát étkezéskor. A diagnózis általában tapintással, valamint a nyálmirigy kivezető nyílásának szondás vagy ultrahangos vizsgálatával történik, ha a kő elért egy bizonyos méretet. Ritkábban CT-vel vagy MR-vizsgálattal, esetleg kontrasztanyagos röntgenfelvétellel is történhet vizsgálat.
Együnk savanyú ételeket, hogy a nyál összefolyjon a szánkban
Nyálkő esetén az első terápiás eljárás a nyálfolyást elősegítő ételek, főként savanyú étkek (savanyú uborka, citrom stb.) fogyasztása. Noha ennek hatására a duzzanat és a fájdalom eleinte minden alkalommal fellép, hosszabb távon azonban a kövek széttöredeznek és spontán eltávoznak. A kövek általában jól reagálnak a Mercurius solubilis D12 homeopátiás készítményre is (naponta 5 golyócska).
Utóbbi kezeléshez azonban türelem kell, mert a folyamat lassú, és általában több hónap szükséges a sikerhez.
Ami a hivatalos orvosi módszereket illeti, az orvos általában igyekszik kézzel kimasszírozni, kinyomni a nyálmirigy kivezető járatán a követ. Ehhez a járatot egy szonda segítségével enyhén kitágítják. Ha ez az egyszerű módszer nem jár sikerrel, nem marad más hátra, mint a kő műtéti eltávolítása: a kivezető járatot felvágják és eltávolítják a követ, ha kell, a nyálmirigy részét vagy egészét eltávolítják. További lehetőség a kőzúzás (lithotripszia), amikor megfelelő készülék segítségével, lökéshullámok útján zúzzák szét apró darabokra a követ. A törmelék magától távozik. Megjegyzendő, hogy utóbbi esetben nem olyan jók a gyógyulási esélyek.

A nyálmirigy talán legismertebb fertőző megbetegedése a fültőmirigy-gyulladás, másik nevén mumpsz. Ez a betegség fájdalmas duzzanattal jár. Ez a vírusfertőzés napjainkban ritkábbá vált, hiszen a gyerekek többségét már oltják ellene, ezért a fertőzés veszélye jelentősen csökkent. A diagnózis általában a fertőzés elején történik, a specifikus antitestek kimutatásával vérből vagy nyálból. A mumpsz többnyire egy hét alatt kezelés hiányában is gyógyul. Szerencsére meglehetősen ritka a szövődmény, heregyulladás formájában, ami nemzőképtelenséget okoz.
Aki már átesett a mumpszon, immúnissá válik
Természetgyógyászati szempontból mumpsz esetén fontos a bőséges folyadékfogyasztás, hogy a sok folyadék átöblítse a nyálmirigyet. A homeopátiás kezelés Plumbum metallicum D12-vel (naponta 2×5 golyócska) történik.
A nyálmirigyek egyéb gyulladásai szintén vírusosak, mivel bármely vírusfertőzés ráterjedhet a nyálmirigyekre. A mumpszhoz hasonlóan itt is fontos a bőséges folyadékbevitel. A gyógyulást tovább segíti a sok savanyúság és citrom(lé) fogyasztása, hogy ezzel serkentsük a nyálelválasztást. Rendszerint ezek a fertőzések szövődménymentesen gyógyulnak. Problémásabbak szoktak lenni a bakteriális gyulladások, pl. a tályogok, amelyek szerencsére igen ritkák. Ilyenkor csak az antibiotikumos kezelés segíthet.
A nyálmirigyek egyéb fertőzések alkalmával is megduzzadhatnak, pl. vírusos vagy bakteriális torokgyulladáskor.
Sok esetben azonban a duzzanat valódi okát nem lehet megállapítani. Lehet, de nem feltétlenül mindig fordul elő láz. Ilyenkor megduzzadhat önmagában egyetlen mirigy, vagy akár mindegyik is. Amint már korábban említettük, minden esetben fontos a bőséges folyadékfogyasztás és a savanyúságok fogyasztása. A homeopátiás kezelés történhet Mercurius solubilis D12-vel (3×5 golyócska naponta) vagy Kalium bromatum D6-tal (3×5 golyócska naponta). Ha a kezelés hatására legkésőbb négy hét múlva sem áll be javulás vagy gyógyulás, fontos az alapos orvosi vizsgálat. Az egyik oldalon fennálló, kemény duzzanatok tumorgyanúsak!
Sjögren-szindrómában, ami a nyálkahártya szárazságával járó reumatikus betegség, gyakran megfigyelhető a nyálmirigyek duzzanata. A Sjögren-szindróma autoimmun-betegség, tehát ilyenkor a test antitesteket termel bizonyos szövetek ellen. Az ennek következtében kialakuló gyulladás hatására a nyálmirigyek működése károsodik. A következmény: erős szájszárazság, amit sok folyadék ivásával kell ellensúlyozni. Jellemző továbbá ebben a betegségben a szemszárazság, valamint a gyomorbél rendszeri panaszok.
A hivatalos medicina ezt a kórképet kortizonnal kezeli. Ennek alternatívája lehet a hangyasav-injekció, egyre erősebb potenciában, D6 hígítással kezdve, majd D12-n és D30-on keresztül eljutva D200-ig.
Rosszindulatú is lehet
A nyálmirigyek leggyakoribb daganata általában a fültőmirigyben alakul ki: ez kevert szövetű adenóma (pleomorf adenóma). Ez jóindulatú daganat, amely lassan növekszik, de idővel sajnos átalakulhat rosszindulatúvá. Első felismerhető jele az egyoldali, fájdalmat egyáltalán nem vagy csak kismértékben okozó duzzanat. A fültőmirigyrákkal ellentétben az arcideg (nervus facialis) általában érintetlen, ezért nincs fájdalom. A daganatot műtétileg el kell távolítani, lehetőleg az egész nyálmiriggyel együtt, mivel hajlamos a kiújulásra.
A második leggyakoribb jóindulatú daganat a cisztadeno- limfóma, ami főként férfiakat érint.
Ez a tumorfajta érintheti csupán az egyik oldali vagy mindkét oldali nyálmirigyet egyaránt, és jellemző rá, hogy kis ciszták, folyadékkal telt hólyagocskák vannak benne. Ez a daganatfajta általában nem fajul el rosszindulatúvá. Ha a szövettani diagnózis biztos, nem igényel további kezelést, a tumor legfeljebb kozmetikai problémát okozhat.
A nyálmirigyekben azonban sajnos kialakulhatnak rosszindulatú daganatok is (adenokarcinómák vagy adenocisztás karcinómák), amelyek részben hajlamosak az áttétképződésre és a helyi szövetek roncsolására. Ezért a legfontosabb ezeknek a sebészeti eltávolítása, szükség esetén a továbbiakban a sugárkezelés.
A daganatgyanús duzzanatok fellépése esetén szükséges lehet a tűbiopsziás mintavétel és a szövettani vizsgálat. Tumorgyanú esetén akár egy apró minta kimetszésére is sor kerülhet további szövettani vizsgálat érdekében.
Fotó: Adobe Stock