Oszteopátia: lágy fogásokkal a fájdalom ellen

Michael Kaufmann hamburgi természetgyógyász és oszteopata szemléletes hasonlattal mutatja be oszteopátia módszerét: Ha egy patak folyását torlódás gátolja, a víz pangani kezd, elszennyeződik, a vízi élővilág káros befolyás alá kerül, sőt meg is betegedhet.

Ha testnedveink nem tudnak akadálytalanul áramlani, az hasonló módon káros hatással van egész szervezetünkre, többek között a mozgás szervrendszerére. Ennek oka gyakran az ízületekben kialakuló blokk, a szövetekben kialakuló feszülés, a koponyacsontok mozgathatóságának korlátozottsága, illetve az idegrendszer helytelen működése. Az oszteopátiás szakember ilyenkor óvatosan, szelíd módon igyekszik feloldani ezeket az akadályokat, ami beindítja a test öngyógyító mechanizmusait. A szakértő terapeuta képes befolyásolni a test struktúráját és harmonizálni a szervezet működését.

Az oszteopátia több mint 100 esztendős múltra tekinthet vissza, és az USA-ból származik. Anglia az egyetlen EU-s tagállam, amelyben az oszteopátia államilag elismert gyógymód és szakma.

A csontok betegégéről szóló tanítás

A csontok betegségéről szóló tanítást – az oszteopátia szó szerinti fordításban ezt jelenti – dr. Andrew Taylor Still amerikai orvos alkotta meg. Tanításának egyik legfontosabb állítása szerint „az élet mozgás”. És ez egyúttal a kezelés lényege is: a különböző testrészek harmonikus mozgása. Ebben több mint 200 csont és kereken 700 izom vesz részt. Ezeken kívül pedig: egyéb szervek, ízületek, kötőszövetek, idegek, véredények. A legkülönfélébb szövetek rendkívül összetett és harmonikus együttműködése.

Minden szervünket kötőszövetek, szalagok, izmok és idegek kapcsolják össze a csontokkal. Ebből világossá válik, hogy milyen jelentős hatást gyakorolhat az, amikor ez a bonyolult, finoman összehangolt rendszer valahol zavart szenved. Blokkolt csigolyák, spasztikus izomzat, megkeményedett kötőszövetek, elmeszesedett véredények, helyükről eltolódott szervek – mindez olyan, mint amikor a motorba vagy a fogaskerekek közé homok kerül: minden csikorogni kezd, ami az élő szervezetben fájdalom formájában jelentkezik.

Előfordulhat, hogy az elsődleges kóroknak tekintett rugalmassághiány nem helyben, hanem távolabbi testrészekben idéz elő panaszt. A mozgás szervrendszerében (gerincoszlop, ízületek, izmok, inak, szalagok), amellyel a strukturális oszteopátia foglalkozik, ezek a távoli hatások jól megérthetők: nem ritka, hogy a bokaficam a láb izomzata révén a medence ferdeségét idézi elő, ami további kiváltó oka lesz a gyakran ismétlődő lumbágónak. Ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll, az izomfeszülés és a gerincre gyakorolt terhelő hatás felfelé továbbterjedve eljut a vállakig vagy a nyaki gerincig, ami fejfájásban nyilvánulhat meg. A kórtörténet (anamnézis) felvétele során a szakember számos ilyen lehetséges távoli okra figyel fel, amit a tapintásos vizsgálat lelete általában visszaigazol.

Hogyan viszonyul az oszteopátia a kiro­praktikához?

Hasonló összefüggésekről tud a kiropraktika (csontkovácsolás) is. A terápiás gyakorlat mindkét iskola esetében hasonlít egymásra. Ennek ellenére az oszteopátia és a kiropraktika között sokkal több a különbség, mint a hasonlóság, noha a gyakorlatlan szem számára ez első látásra nem egyértelmű. A kiropraktor (csontkovács) rövid, impulzus jellegű technikákat alkalmaz (rántás), amely passzív (a pácienst mozgatja) és közvetlen (a blokkolt ízületet a blokkal ellentétes irányban mozgatja).

A koponya és az agyhártya jelentősége

Az oszteopátiában a koponya különösen fontos szerepet kap. Koponyánk számos, egymással kutacsokkal, rugalmasan illeszkedő csontból áll. Az agyhártyák a koponya belsejében kötik össze egymással a különböző struktúrákat. A gerincvelői hártyák révén az agyhártya egészen a medencéig terjed. Lényegében az egész központi idegrendszert beborítják. Az oszteopátiának ezzel a területtel foglalkozó ágát kranioszakrális terápiának nevezik, amely önálló terápiás rendszert alkot. (Lásd 2007/10. számunk.) Az oszteopátián belül azonban az említett három ágat (strukturális, viszcerális és kranioszakrális oszteopátia) egymáshoz szorosan kapcsolódó területnek tekintik, ezért együtt tanítják és alkalmazzák ezeket.  

A nehéz szüléssel vagy császármetszéssel világra hozott, vagy egyéb okokból nyugtalan csecsemőn gyorsan, hatásosan segít.

Eredményesen kezelhetők a fejlődési és koordinációs zavarok, a fej- és hasfájás. Ha gerincferdüléstől tartunk, feltétlenül vonjunk be a terápiába oszteopatát is.

Későbbi életszakaszban bármely mozgásszervrendszeri panasz esetében: a meghatározhatatlan eredetű hátfájástól a porckorong-károsodásáig, a bizonytalan eredetű térdfájástól a műtéti utókezelésig.

Fájdalomszindrómák: fejfájás, alhasi fájdalmak, nem szív eredetű mellkasi fájdalmak, a váll és a nyak fájdalmai kiválóan reagálnak az oszteopátiás kezelésre.

A krónikus, állandóan kiújuló gyulladásos betegségek az érintett szerv anyagcseréjének javításával tartósan kezelhetők. A hólyag ürítési zavarai és a funkcionális szervi betegségek az oszteopátia hálás területei.

Miért fontos az okok felkutatása?

Mit csinál az oszteopata? Először is részletesen ki kell kérdezni a pácienst, mielőtt fizikális vizsgálatra és kezelésre kerülne sor. A kikérdezés és a vizsgálat fő célja, hogy a terapeuta megértse, hogyan, miért alakultak ki a jelenlegi panaszok, és hol vannak azok a tartalékok, amelyek segíthetnek a gyógyulásban. Ebben olyan tényezők is fontosak lehetnek, amelyeknek első pillantásra semmi közük a páciens panaszához. Ilyenek pl. a régen megtörtént balesetek, sérülések, betegségek, műtétek vagy érzelmi terhek. De idesorolhatók a hétköznapi életvitel és a táplálkozási, illetve alvási szokások is. Az oszteopatának alaposan meg kell figyelnie páciensét, amint az a rendelőbe lép. Minden fontos lehet.

A részletes anamnézis felvétele után kezdődik a terápia.

Minden páciensnél kideríti az egyéni kórtényezőket, amelyek nyomán kialakult a betegség. Éppen ezért előfordulhat, hogy két betegnél, akinek teljes mértékben megegyeznek a tünetei, teljesen eltérő módon alakul a kezelés. Konkrétan: az oszteopata pontosan kitapintja az egyes szöveti struktúrák, ízületek működési és mozgási zavarát, és finom, lágy mozdulatokkal és fogásokkal stimulálja ezek normális funkcióját.

Közel száz technika létezik az oszteopátiában. Két példa: Az ún. izomenergia-technika keretében az izmokat finoman megfeszítik és a mozgáskorlátozottsággal azonos vagy ellentétes irányban nyújtják. A „Strain-Counterstrain-Technika” során a mozgásában korlátozott testrészt úgy pozícionálják, hogy a korlátozottság helyén a feszülés a legkisebb mértékű legyen, ugyanakkor fokozódjon az ellentétes mozgást végző (antagonista) izom tónusa. Eközben a fájdalmas pontra nyomást gyakorolnak.

Mikor segíthet az oszteopátia?

A tapasztalatok szerint az oszteopátiával számos betegséget és panaszt lehet eredményesen kezelni: porckorongsérvet, térdfájdalmakat, megrándult ízületeket, székrekedést, hasmenést és gyulladásokat, migrént, hólyaghurutot, menstruációs panaszokat vagy az állkapocs fájdalmait. Ennek ellenére az oszteopátiának is megvannak a maga határai. Különösen akkor, ha az érintett szövet elpusztult, sérült, struktúrájában károsodott. Ilyen pl. az artrózis (ízületi kopás), az összeesett porckorong vagy a rákos daganat. Az ezekkel összefüggő panaszokat azonban, ha megszüntetni nem is, enyhíteni lehet a módszerrel. Idősebb emberek és csecsemők is kezelhetők oszteopátiával, mivel a módszer szelíd és veszélytelen, hiszen a műfogások és mozdulatok rendkívül szelídek, lágyak, és nem erőből történnek.

Kevésbé látványosak, de annál hatásosabbak az oszteopátiás kezelések az idült fejfájások kezelésében, amikor is a panasz néhány kezelés után tökéletesen megszűnik. Az oszteopata fő feladatának nem pusztán a fájdalmak csillapítását, hanem a páciens szervezetének általános vitalizálását tekinti. A finom, óvatos technikák alkalmazásával a feszült testrészek mozgékonyságát állítják helyre.

Foto: Shutterstock