Stressz és működési zavarok

A krónikus stressz által kiváltott „funkcionális zavarok” esetében nem találni szervi okot. Ugyanakkor ezek a problémák egyfelől jelentős mértékben befolyásolják a szubjektív közérzetet, másfelől hosszabb távon komolyan veszélyeztetik az egészséget. Éppen ezért komolyan kell venni őket. Kezelésükért manapság a pszichoszomatikus orvoslás tartja magát felelősnek. Ennek egyrészt az az oka, hogy sok belgyógyásznak nehezére esik az ilyen jellegű problémák kezelése, másrészt pedig ez az a megközelítés, amellyel a páciensek is elégedettek, úgy érzik, elfogadják a panaszaikat és jól is kezelik őket. Tipikusnak tekinthetők az olyan funkcionális zavarok, amelyek az egyes szervekhez rendelhetők hozzá, vagy döntő mértékben a vegetatív idegrendszer irányítása alatt állnak.

Ilyenek például a következők:

• szívneurózis,
• hiperkinetikus szívszindróma (gyors pulzus, magas vérnyomás, szédülés, csökkent teljesítőképesség),
• funkcionális emésztési zavarok, mint fájdalom, teltségérzés, gyomorégés, hányinger,
• ingerlékeny bél szindróma,
• pszichogén köhögés,
• hiperventillációs szindróma,
• ingerlékeny hólyag és hasonló kórképek.

Ezzel az ilyen betegségek gyakran pszichoszomatikus megbetegedéssé minősülnek. Ez a felfogás nem feltétlenül téves, ám azzal a következménnyel járhat, hogy a panaszok kezelésében nem jut hely a természetgyógyászati módszereknek.

Az általános eljárás az, hogy a szervi okok kizárása után a háziorvos relaxáló technikákat javasol. Ha ez nem elegendő, akkor a páciensnek gyógyszert és pszichoterápiát rendelnek. Ugyanakkor az ilyen, szervi szinten még nem manifesztálódott megbetegedéseknél nagy segítséget jelenthetnek a működésre orientálódott természetgyógyászati eljárások.

A meleg és hideg ingerek csökkentik a stresszt és pihentetnek

Számos funkciózavarral és krónikus megbetegedéssel olyan vegetatív szinten jelentkező zavarok járnak együtt, mint a hőháztartás, az alvás, a légzés, az emésztés és a menstruáció problémái. A természetgyógyászati eljárások közvetett vagy közvetlen módon a vegetatív idegrendszerre hatnak. Az ismétlődő meleg és hideg ingerek alkalmazkodási folyamatot indítanak el. Ennek során a vegetatív idegrendszer stressz esetén működésbe lépő részének (szimpatikus idegrendszer) aktivitása csökken, míg a kíméletes és pihenő üzemmódért felelős váguszé növekszik. Ezt onnan ismerhetjük fel, hogy a vérnyomás és a pulzusszám csökken, ami pozitív hatást gyakorol az egészségre. Az ugyancsak a természetgyógyászat fegyvertárába sorolható növényi szereknek csak ritkán vannak mellékhatásaik, és ezek is elhanyagolhatók funkcionális zavarok kezelése esetén.

Az egészségre az egyik legjobb hatást gyakorló módszer kétségkívül a mozgás. A fizikai aktivitás előidézte eustressz hosszú távon a vegetatív idegrendszer átállásához vezet, és ezáltal csökkenti a stresszt. A terhelés módját egyénileg kell meghatározni, és a kezelőorvossal megbeszélni. Ideálisak a kitartást fejlesztő sportágak, az utóbbi években azonban az orvoslásban is egyre inkább elfogadottá válnak az erőnlétet fokozó mozgásformák is. Már a viszonylag csekély megterhelést jelentő testmozgás (például a rendszeres, intenzív gyaloglás vagy a nordic walking) is jelentős mértékű pozitív eredményt hoz.

Stresszkezelés légzésterápiával és lazító eljárásokkal

Logikusnak tűnik a stressz relaxációval való kezelése, csak nem mindenkinek sikerül. Széles körben elterjedt az autogén tréning, ám ennél is könnyebben elsajátítható a Jacobson-féle progresszív izomlazítás. Mivel a lelki feszültség gyakran együtt jár az izmok görcseivel, ez utóbbi technika az izmok rövid ideig tartó megfeszítésével, majd ellazításával próbálja elérni a testi és lelki ellazulást. Hasonlóképpen működnek az olyan távol-keleti módszerek, mint a csi-kung, a taj-csi vagy a jóga. A meditáció segítségével megtanulhatjuk kikapcsolni a mindennapokat és irányítani a gondolatainkat. Ennek során „a nyugalom és a csend belső oázisára” koncentrálunk. Egy nemrégiben készült amerikai vizsgálat során szívkoszorúér- szűkületben szenvedő és gyógyszerszedésre szoruló betegeknél vizsgálták a meditáció hatását. Az egyik csoport naponta kétszer 20 percet meditált, a másik mozgásprogramot és életmódtanácsokat kapott. A vizsgálat kilenc éve során a meditációs csoportban a szívinfarktus és a szélütés előfordulásának gyakorisága 47 százalékkal alacsonyabb volt, mint az életmódcsoportban.

A stresszben élő páciensek gyakran úgy érzik, hogy nem tudnak megfelelően lélegezni. A légzés nagyon gyakran a lelkiállapotunkat tükrözi vissza. Ennek megfelelően a légzésterápia jól bevált módszer a stressz kezelésére és a lazításra. Ilyen módszer a Marianne Fuchs-féle funkcionális lazítás, a mélypszichológián alapuló testpszichoterápia, valamint a Middenhof-féle „megtapasztalható légzés”, amely ugyancsak meditációs és lazító technika. A tel-avivi fizikus, Moshé Feldenkrais a 20. század közepén fejlesztett ki a testérzékelés javítására egy módszert, amely a legkülönbözőbb zavarok esetén alkalmazható. A technika apró, passzív és aktív mozgásokkal dolgozik, amelyek során a páciens felismeri és legyőzi a testi és szellemi beszűküléseket.

A hőmérséklet szabályozása befolyásolja a többi szabálykört

Ugyancsak hasznos a rendterápia, amely alatt manapság általában azt értjük, hogy – ahogyan Sebastian Kneipp mondaná – „rendet teremtünk a lelkünkben”. Idetartozik a napirendnek, az étkezések rendjének és az élvezeti szerek használatának helyreállítása. Az étkezések a nap strukturálására szolgálnak, és ezzel fontos rendterápiás eszközként működhetnek. Az élvezetei szerek, így a nikotin vagy az alkohol túlzásba vitt használata gyakran a hiányzó stresszmenedzsment jele, és közben még károsodást is okoz. Ilyenkor általában az a megoldás, ha ezeket a tényeket elfogadjuk és tudatosan teszünk ellenük.

A vízzel végzett kezelések (hidroterápia), illetve a meleg és hideg ingerek alkalmazása általánosságban véve úgy tűnik, manapság divatjamúltnak számít. Közben nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a hőháztartás szabályozása és ezzel a szervezetnek a meleg és hideg ingerekre adott válasza a szervezet legtöbb szabálykörének fölé van rendelve, és ezeket befolyásolni tudja. Legutóbb egy vizsgálat kimutatta, hogy a hideg lábra való hajlam összekapcsolódik az elalvás idejének meghosszabbodásával. A víz- és hőterápiák kiválóan alkalmasak a hőháztartás zavarainak kezelésére, mivel közvetlenül a megzavart működést állítják helyre.

A heti egy-kétszeri szaunalátogatás (minden egyes alkalommal 2-3 kör) gond nélkül javasolható lazítás céljaira. A mozgáshoz hasonlóan további pozitív hatása is van, például a szív- és érrendszerre és az immunrendszerre. A vegetatív átállást és a stressz lebomlását a megfelelő hosszúságú, szaunázás utáni pihenés garantálja. A hidroterápiás kezelések hosszú távon edzik a testet, ami abban nyilvánul meg, hogy ritkábbá válnak az influenzaszerű megbetegedések és általánosságban véve is stabilabbá válik az egészség.

A szubjektív közérzet gyakran fontosabb, mint a leletek

A modern orvostudomány hajlamos figyelmen kívül hagyni a közérzetet, holott az érintett számára ez legalább olyan fontos, mint a leletek. A páciens közérzetére a fizikai tréning és a hidroterápia jelentette ingerek pozitív hatást gyakorolnak: a hideg mellkasi borogatás ellazít és segít elaludni, a meleg borogatás csökkenti a fájdalmat, a hideg leöntés serkentő hatású. A meleg mindig a meghittség, a védettség benyomását kelti, és egyben elősegíti a „boldogsághormonok”, az endorfinok kiválasztását.

A páciens öntudatlanul is arra vágyik, hogy az orvostudomány nagyobb hangsúlyt helyezzen a holisztikus megközelítésre, a test-szellem-lélek egységben való szemlélésére. Az orvosi praxisban azonban olyan kevés idő jut egy-egy betegre, hogy nem marad idő a lélekkel való foglalkozásra. Ráadásul ezt a feladatot gyakran a pszichológusoknak vagy pszichiátereknek adják tovább. A valódi holisztikus szemlélettel így ritkán találkozni. A pszichoszomatikus terápiás megközelítést általában elfogadják funkcionális, stressz okozta zavaroknál. Ezzel szemben a természetgyógyászati módszerek a természet által adott szereket használják fel, és a szervezet öngyógyító erejét serkentik. Többnyire igénylik a páciens aktív közreműködését, és azt, hogy valóban meg akarjon gyógyulni.

Ha abból indulunk ki, hogy az emberi szervezet számos, egymással összeköttetésben álló szabálykörrel rendelkezik, akkor gyorsan eljutunk ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy a „funkcionális zavarok” terápiája nem szorítkozhat a fej-test közötti „egyirányú utca” használatára, abban az értelemben, ahogyan ezt az elszigetelt pszichoszomatikus gondolkodás felfogja. És megfordítva: a testi közérzet befolyásolásával javítható a pszichikai helyzet. Ezeket a kapcsolatokat szomatopszichológiának nevezhetjük, és ezen a területen sokra képes a természetgyógyászat. Számos esetben egyenrangú lehet a pszichoszomatikával, de legalább kiegészítheti azt.

Természetgyógyászati eljárások stressz esetén: szomatopszichológia

A funkcionális zavarok és stressz okozta tünetek természetgyógyászati terápiái gyakran tudatosan összpontosítanak a tünetre (például hideg láb) vagy a leletre (például helytelen légzés). Ezek a panaszok más pszichikai és testi zavarok okai lehetnek, ezért nem lehet őket tisztán tünetiként értékelni. A természetgyógyászat a maga öngyógyítást serkentő koncepciójával nagy segítséget jelenthet, amennyiben megadja a lehetőséget arra, hogy megváltozott magatartással aktívan befolyásolja a betegség lefolyását. Számos betegség oka a saját magatartásunkban rejlik, ám az, hogy megváltoztatjuk a magatartásunkat, mindnyájunknak a saját döntése.

A természetgyógyászati módszerek a legkülönfélébb módon segíthetnek lelki stressz és ennek következményei esetén. Alkalmazásuknak azonban az előtérben álló zavarokra kell fókuszálnia. Egységes stresszterápia tehát nem létezik.

A stressz és hatásai

A stressz kifejezés alatt a szervezetnek a speciális külső ingerek (stresszorok) által kiváltott reakcióit, valamint a testi és szellemi megterhelést értjük.

Megkülönböztetünk lelki és fizikai stresszt, valamint akut és krónikus terhelést. A testi vagy lelki szinten jelentkező krónikus alulterheltség is stresszfaktornak számít. Az egészségre nem valamennyi stressz hat automatikusan negatívan. Rövid távon a stressz valósággal az élet sójának tekinthető, mivel számos erőforrást mobilizál. A pozitív, serkentő hatású stresszt hívják jó, azaz eustressznek, míg az ellenkezőjét disztressznek.

Egy adott stresszor hatása egyfelől függ objektív tényezőktől, mint amilyen az előre nem láthatóság foka, a bizonytalanság, az idő szorítása, valamint a hatás erőssége és jellege. Másfelől ugyancsak nagy szerepet játszik az egyéni terhelhetőség, a fennálló előzetes megbetegedések, valamint az egyéni beállítódás és értékelés. Ha fennáll az egyéni döntés és felelősségvállalás lehetősége, ugyanazt a terhelést sokkal kevésbé érezzük stressznek, mint ha hivatali és családi függőségben élünk.

Minden esetben káros a tartós lelki disztressz, amelynél hiányzik az időnkénti pihenés lehetősége. Ez először funkcionális zavarokhoz vezet, majd később szervi elváltozásokhoz. A becslések szerint az orvoslátogatások 20 százaléka olyan funkcionális zavarokra vezethető vissza, amelyeknél nem áll fenn szervi elváltozás. Ezeknek a panaszoknak a jelentős részét a stressz okozza. A krónikus rossz stressz egészségre gyakorolt hatásai egyéni reakcióktól függően a vegetatív alapfunkciók (hőháztartás – izzadás, fázékonyság, hideg láb, alvás, emésztés, légzés) zavarától a szédülésig, szív- és keringési betegségekig (magas vérnyomás és következményei: szívinfarktus, szélütés), anyagcserezavarokig (magas koleszterinszint, cukorbaj), túlsúlyig és krónikus hátfájásig terjedhetnek. Hatására a már fennálló szervi bajok rosszabbodhatnak. A krónikus stressz gyakran okoz kiégettségi szindrómát (burnout) vagy krónikus fáradtság szindrómát.

Ehhez jön még, hogy mind kevesebbet mozgunk, alig érnek minket klimatikus ingerek (hiszen mindenhol légkondicionáló működik), a napsugárzást pedig szinte kizárólag negatív szempontból szemléljük, mint a bőr öregedésének és a bőrráknak a legfőbb okát. Pedig mindezek a természetes ingerek az egészséget károsító ingerek ellensúlyaként tekinthetők, és eustresszként hathatnak.