Anyagcsere-diéta a tartós fogyás kulcsa?

Hírneves kutatók, orvosok és gyógyítók – pl. Roger John Williams biokémikus, dr. Bernhard Aschner orvos és nem utolsósorban Sebastian Kneipp – már réges-rég rámutattak arra, hogy az egészséges táplálkozás gyakorlati megvalósítása egyéni tényezőktől függ (alkat, psziché, testmozgás stb.). Ez a tudás az ősi tanításokban, például a hagyományos indiai és kínai orvoslásban is megnyilvánul. A táplálkozástudomány ezt a tényt csak a közelmúltban fedezte fel – legalábbis részben. A személyre szabott medicina koncepciójából fejlődött ki a nutrigenomika nevű tudományág, amely a tápanyagok és a genetika kölcsönhatásait, valamint az anyagcserének e kölcsönhatásokra épülő változásait tanulmányozza, ezn a lapszik az anyagcsere-diéta.

A kutatók célja, hogy mindenkinek egyéni étrendet, tehát genetikai alapokon nyugvó táplálkozási tanácsadást, személyre szabott táplálékpiramist kínáljanak. Ettől azt remélik, hogy a szervezetben zajló változásokat még a betegségek megjelenése előtt képesek lesznek megállapítani, valamint a betegségeket a megfelelő étrend segítségével meg tudják előzni.

A genetikusok kb. tíz éve teljesen feltérképezték az emberi faj génállományát. Az ehhez fűződő orvosi remények azonban nem teljesültek. Sőt, bizonyos fokú szkepszis észlelhető: „A táplálkozástudomány sok tekintetben egy helyben jár, sok kérdést nem sikerült megválaszolnia. Ehelyett látványos, de nem igazán jelentős részterületekre korlátozódik a figyelme” – vélekedik dr. Hans Konrad Biesalski, a Hohenheim Egyetem orvos-kutatója.

Anyagcsere-diéta tudományos háttere

Míg világszerte zajlik a kutatás a tudományos alapokon nyugvó, személyre szabott diéták után, egyesek azt állítják, hogy ők már megoldották a rejtélyt. Anyagcsere-diéta segítségével normalizálható az anyagcsere működése és optimálisan csökkenthető a testsúly. Wolf Funfack müncheni belgyógyász 2001-ben Sylvia Bürkle dietetikussal együttműködve dolgozta ki Metabolic Balance (MB) nevű módszerét, amely „egészséges, az emberi genetikának megfelelő étrendet” kínál követőinek.

A módszer kidolgozói szerint csak az egyén anyagcseretípusára szabott étrend képes az anyagcserét optimalizálni, és garantálni az ideális testsúlyt és a stabil egészséget. Legfontosabb alapelve a hormonrendszer, legfőképp az inzulinszint befolyásolása. Ez szerintük a magas glikémiás indexű (GI), egyszerű szénhidrátoktól és túl sok proteintől való tartózkodással érhető el. Másfelől fontos a testzsír oxidálása az éjszakai alvás során, ezért az esti étkezésnek nem szabad kései időpontra esnie.

A Metabolic Balance négyfázisos modellt propagál, amelyből a második, igen szigorú fázis főképp a zsírdepók lebontására koncentrál. Az anyagcsere diéta étrendjét követő személynek ebben a fázisban kéthetes, személyre szabott étrendet kell betartania. Ezt az étrendet 36 paraméterre kiterjedő vérvizsgálat alapján, valamint egyéb mérések (testsúly, magasság, kórelőzmények, étkezési preferenciák, allergiák, ételintolerancia stb.) állítják össze.

A legfontosabb alapszabályok összefoglalva a következők:

• Az étrendnek minél kisebb mértékű inzulinszint-emelkedést szabad kiváltania.
• Naponta három étkezés, köztük legalább 5 óra szünet.
• Az utolsó (lehetőleg alacsony inzulintermelést kiváltó) étkezés este 9 óra előtti időpontra essen.
• Minden étkezést fehérjével kell kezdeni (étkezésenként csak egyféle fehérje lehet, és minden fehérjefajta hetente egyszer szerepelhet).
• Sok folyadékot (kb. 2 liter) kell inni.
• Minél természetesebb, minél kevésbé feldolgozott az élelmiszer, annál pozitívabb hatású.

Az MB két korábbi, jól ismert táplálkozási iskola alapelvének keveréke:

1. Fogyjunk alvás közben: Ennek lényege, hogy este nem fogyasztunk a vér inzulinszintjét megemelő ételt, vagyis vacsorára csak szénhidrátokban szegény ételeket eszünk.

2. LOGI-módszer, amelynek lényege a csökkentett szénhidráttartalmú étkezés, az alacsony glikémiás indexű ételek fogyasztása. Ez az irányzat David Ludwig (Harvard Egyetem) endokrinológus nevéhez kötődik.

Az ősember valóban sok állati fehérjét evett?

Ami az MB lényegét illeti, semmi újat nem találunk benne. A szerzők absztrakt módon „természetes testsúlycsökkentésről” és „a test harmonikus működéséről” beszélnek. Arra azonban nem adnak magyarázatot, miként vezethető le a személyre szabott étrend egyszerű – hogy azt ne mondjuk, banális – vérvizsgálati paraméterekből. Ez titok – és valószínűleg az is marad… Az MB lényeges elméleti alapját olyan, a történelem előtti ember étrendjét illető spekulációk alkotják, miszerint az ősember sok fehérjét és zsírt evett, ezért a mai ember szervezete is 80 százalékban állati eredetű fehérjére van beprogramozva. Arra azonban semmilyen bizonyíték nincs, hogy egy étkezésen belül többféle fehérje fogyasztása a szervezet elsavasodásához vezet.

Az élelmiszerek sav-bázis egyensúlyra gyakorolt hatását az ún. PRAL-táblázatokból tudhatjuk meg. A proteinekben gazdag táplálkozás hosszú távon a savasító hatás miatt nem ajánlható, ha ezzel egy időben nem fogyasztunk mellé sok zöldséget, gyümölcsöt és burgonyát. Az is megjegyzendő, hogy egyelőre semmiféle tudományos bizonyítékkal nem támasztható alá az az állítás, miszerint az emberi szervezetnek bizonyos időszakokban meghatározott élelmiszerekre volna szüksége.

A Metaboli Balance ajánlásai közül az alábbiak mindenképpen pozitívan értékelhetők: Az étel lehetőleg ne emelje meg az inzulinszintet; ezt főképp alacsony glikémiás indexű, minél természetesebb állapotban hagyott élelmiszerek fogyasztásával valósíthatjuk meg. Az esti étkezés csak minimális inzulinszint-emelkedést okozzon, és ne essen kései időpontra. Az étkezések között hosszú (5 órás) szünetek legyenek; a gyakorlatban ez naponta három étkezést jelent.

A folyamatos evés elterjedt, de egészségtelen gyakorlat

Az elmúlt harminc évben a napi étkezések száma háromról ötre emelkedett. Ezzel az étkezések közti szünet négy és fél óráról három és fél órára csökkent. Ennek következményét Mario Ciampolini (Firenzei Orvosi Egyetem) dokumentálta, 74 túlsúlyos páciensen folytatott klinikai kísérletében. Minden kísérleti személynek napi 1 kg zöldség/gyümölcs fogyasztását és legalább 30 perc testmozgást írták elő. A kísérleti csoportot ezen túlmenően hét héten át arra oktatták, hogy csak valódi éhségérzet esetén egyenek. Öt hónap után ez a csoport a napi háromszori étkezés sémáját követte, átlagosan 6,7 kg-ot fogyott, és csökkent kalóriaigényük, valamint alvásigényük is.

A kontrollcsoport ezzel szemben csupán 3,4 kg-ot adott le. Ezt az eredményt támasztják alá a híres andechsi bunkerkísérletek (1964–1989), amelyekben embereket hosszabb ideig bunkerekben elzárva, mesterséges időn kívüliségben tartottak: nem látták a napfényt, és órájuk sem volt. A kísérleti személyeknél kivétel nélkül 4-5 óránként jelentkezett az éhségérzet (belső éhségritmus), ami szintén a napi háromszori étkezés mintájának felel meg. Marta Garaulet spanyol orvosnő (Murciai Egyetem) vizsgálatai is megerősítik azt az elméletet, miszerint a hízásban jelentős szerepet játszik a civilizált ember életritmusának összezavarodása.

Klinikai kísérletek szerint ugyanaz az étel este elfogyasztva sokkal jelentősebb mértékben növeli meg a vér cukor- és inzulinszintjét, mint ha reggel ennénk meg. Egyre több a közvetett bizonyíték arra, hogy testsúlyunkat nem csupán az befolyásolja, mit eszünk meg 24 óra alatt, hanem az is, hogyan és mikor eszünk.

Miért csináljuk körülményesen, ha egyszerűen is megy?

Az olyan táplálkozási irányzatok, mint a Metabolic Balance, erős hatást gyakorolnak az emberekre professzionális marketingjükkel, az ahhoz kapcsolódó hatásos retorikával. Ami lényegüket illeti, tetszetős érveket kombinálnak a gyakorlatban bevált módszerekkel és kétes értékű spekulációkkal, valamint tudományos féligazságokkal.

A fogyni vágyó túlsúlyos emberek helyesen tennék, ha követnék a hagyományos étkezési mintákat.

Mindez a tudomány jelenlegi állása szerint előfeltétele a testsúly csökkentésének és stabilizálásának.

Foto: Shutterstock