A tartós fogyás titka az anyagcserében rejlik!

Sokaknak van olyan tapasztalatuk, hogy egy-egy diéta nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hogy nem válnak tőle fittebbé, hogy tompává és levertté teszi őket. Ennek nem az az oka, hogy a diéták hamis reményeket akarnak kelteni, bár nem is tekinthetők teljesen jóknak. Az igazi ok az, hogy nem veszik figyelembe az egyéni anyagcsere adottságokat, hanem úgy tesznek, mintha mindenkire vonatkoznának és minden esetben ugyanolyan sikerrel járnának – feltéve, hogy az illető fegyelmezetten betartja az előírásokat. A táplálkozáselméletek területén perspektívaváltást hoz viszont az anyagcsereelv (angolul metabolic typing). Ez a felfogás az egyéni adottságokból indul ki, illetve az ehhez tartozó anyagcseretípusból.

A tápanyagok, azaz a szénhidrátok, a fehérjék és a zsiradékok ugyanis nem mindenkire egyformán hatnak. Ami az egyiknek jót tesz, az a másiknál inkább zavaró lehet vagy túlsúlyt idézhet elő. A metabolikus tipizálás főként a túlsúlyosaknak jelenthet reménysugárt. Az anyagcseretípusnak megfelelő táplálkozás gyakran meglepő változásokat okozhat. A szervek tehermentesítődnek, a sejtek anyagcseréje serkentődik és a zsír-, illetve ízlerakódások kiürülnek. Az anyagcsere fogalma már önmagában hordozza, miről is van szó: anyagok cserélődnek ki, alakulnak át, hogy szervezetünk működni tudjon.

Mindazt, amit táplálékként beviszünk a szervezetünkbe, át kell alakítani. A sajtban lévő kalcium például úgy dolgozódik fel, hogy beépülhessen a csontokba. A halban lévő omega-3 zsírsavak az agysejtek építőköveivé válnak. A táplálékok összetevőiből létfontosságú élő elemek válnak, például vörösvértestek, immunsejtek, izomtömeg, csontanyag. Amire a szervezetnek nincs szüksége, amit nem tud feldolgozni vagy ami károsítja, azt (remélhetőleg) kiválasztja.

A máj és a vesék megállás nélkül dolgoznak, végzik szűrő- és méregtelenítő munkájukat. Amit anyagcserének hívunk, az tulajdonképpen életünk motorja, amely valamennyi szervünk működéséről és energiaellátásáról gondoskodik. Ez a hihetetlenül komplex folyamat sok millió évvel ezelőtt kódolódott a génjeinkben. Az anyagcsere több, mint egyszeri, egyszerű folyamat, sokkal inkább egy sokoldalú biokémiai reakció összefoglaló neve: idetartozik a fehérje-, a zsír-, a szénhidrát-, az energia-, a vasanyagcsere, hogy csak néhányat említsünk. Ezeknek a rendszereknek mind harmóniában kell állniuk egymással. Ha az egyik zavart szenved, az hatással van az egész rendszerre.

Születésünkkor magunkkal hozott anyagcsere-tulajdonságaink életünk végéig változatlanok maradnak. A kérdés csak az, hogy ezt figyelembe vesszük-e. Ha olyan táplálkozási és életmódot folytatunk, amely típusunkkal ellentétes, akkor kibillenünk az egyensúlyunkból és tőlünk idegen anyagcsere-tulajdonságokat fejlesztünk ki. Ez megint csak negatív hatást gyakorol az egészségünkre, és már fel is rakódtak ránk a pluszkilók.

A három táplálkozási típus

A metabolikus tipizálás a személyes táplálkozási típusoknak összesen 72-féle variációját ismeri. Ennél egyszerűbb beosztás is létezik azonban, amelyhez alapvetően négy kérdést kell figyelembe venni:

• 1. A tápanyagok megemésztése gyors, lassú vagy egyenletes?
• 2. A szimpatikus vagy a paraszimpatikus idegrendszer dominál?
• 3. Melyik mirigyek játszanak fontos szerepet? (hipofízis, pajzsmirigy, mellékvese, nemi
• mirigyek)
• 4. Milyen az illető vércsoportja?

A fenti szempontok alapján első közelítésben három alapvető típus különböztethető meg:

• A szénhidráttípus: a tápanyagokat lassan és alaposan égeti el, és a szénhidrátfelvételnek köszönhetően sokáig nem éhezik meg. Ugyancsak sok szénhidrátra van szüksége a szimpatikus idegrendszeri típusnak: magas teljesítménye és kivételes munkatempója sok ilyen jellegű tápanyagot igényel. Mindkét anyagcseretípusnak tehát ugyanolyan jellegű táplálkozásra van szüksége, ha eltérő okokból is.

• A vegyeskoszt-típus genetikailag alkalmas a kiegyensúlyozott táplálkozásra. A tápanyagokat egyenletesen égeti el, és idegrendszeri működésében is a kiegyensúlyozottságra hajlamos.

• A fehérje-zsír típus mint gyors szénhidrátégető elegendő mennyiségű fehérjét és zsírt igényel optimális energiaegyensúlyához. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a paraszimpatikus típus: a szimpatikussal ellentétben, akinek gyors élettempójához sok szénhidrátra van szüksége, a paraszimpatikus típusnak aktivizálnia kell anyagcseréjét és kielégítő mennyiségű fehérjebevitelről gondoskodnia. Beállítottsága inkább az elgondolkodás, a nyugalom és a kíméletes életmód.

Milyen szerepet játszik a vércsoport?

Az anyagcseretípus meghatározásakor a vércsoport is fontos szempont. Ugyanakkor nincs szükség olyan részletezésre, mint amilyet az amerikai orvos, Peter D’Adamo vezetett be a vércsoportdiétánál.

• 0-s vércsoport. Ez a legrégibb és a legelső vércsoportja az emberi fajnak. Eredetileg a
vadászok és gyűjtögető életmódot élő törzsek jellemzője volt, akik az elejtett vadat, a vadon termő gyümölcsöket, növényeket, dióféléket és gyökereket ették. A táplálék megszerzése folyamatos mozgásra kényszerítette őket. Az ilyen vércsoportú
emberek a húst tolerálják a legjobban.

• A-s vércsoport. Ez a vércsoport feltételezhetőleg 25 ezer évvel ezelőtt alakult ki, amikor az emberek felfedezték a földművelést és megtanulták háziasítani az állatokat. Életmódjuk a folyamatos mozgásról átállt helyhez kötöttebbre, és táplálkozásuk is megváltozott. Feltehetőleg ez az alapvető változás okozta az új vércsoport kifejlődését is. Ez a típus jól tolerálja a legtöbb gabonát (a búza kivételével), illetve a zöldségeket.

• B-s vércsoport. A B-s vércsoport igen gyakran fordult elő a nomád népeknél, akik Indiából, Pakisztánból és Tibetből indulva vándoroltak Mongóliába, majd tovább Kelet-Európába. 0-s vércsoportú őseikhez hasonlóan sok fehérjét és zsírt fogyasztottak. Nekik sikerült először a tejet megsavanyítani, ami végül lehetővé tette a joghurt, a túró és a sajt termelését. Ez a típus jól tolerálja a legkülönfélébb tápanyagokat és szinte mindenfajta fehérjét, a tejet is sokkal jobban tűri a többi vércsoport képviselőinél.

• AB-s vércsoport. Az A és a B vércsoport keveredése feltehetőleg csak ezer évvel ezelőtt történt meg. A növényevő (A-s) és a hús-, illetve tejtermékfogyasztó (B-s) kombinálásából megszületett a modern, vegyes táplálékon élő AB-s típus.

Érdekes, hogy a táplálkozási profil az anyagcsere- és vércsoporttípusnál nagyon gyakran egybeesik. És még egy érdekes felismerés: a kimondottan mozgékony emberek gyakran tartoznak a 0-s vagy a B-s vércsoportba, míg az A-s és AB-s vércsoportúakat a sport általában hidegen hagyja (kivételek természetesen mindig akadnak).

Hogyan segít a táplálkozási terv túlsúly esetén?

A táplálkozási tipológiát az indiai ájurvéda vagy a hagyományos kínai orvoslás már ötezer évvel ezelőtt ismerte. Az európai orvostudomány atyja, Hippokratész ugyancsak nem sematikusan szemlélte az embereket, hanem megkülönböztette őket anyagcsere-tulajdonságaik alapján. Ha például valaki túlsúlyos, feltételezhető, hogy ebben a mirigyei is szerepet játszanak, de azt is figyelembe kell venni, pontosan hol helyezkednek el a testén a zsírpárnák. Ha például a hasa, a melle és a combja túl kövér, akkor ez arra utal, hogy az illetőnek kielégítő mennyiségű fehérjére van szüksége, ugyanakkor a szénhidrátbevitelét csökkentenie kellene.

Ha mindehhez B-s vércsoport társul, az ugyancsak a fehérjék fokozott szerepét jelzi, mivel kialakulásának megfelelően a B-s vércsoport inkább a fehérjékre, mint a szénhidrátokra van beállítva. Számára tehát reggelire a sajt volna a megfelelő választás, szemben a kenyérrel, amelyből csak kevés rozskenyeret kellene fogyasztania. A sajthoz kenyér helyett ehet répát, retket, szárzellert vagy hasonlókat. Ha a gyümölcsökre gondolunk, ne felejtsük el, hogy azok is a szénhidrátok közé tartoznak, gyümölcscukrot tartalmaznak, amely az emésztőrendszerbe jutva gyorsan emeli a vércukorszintet.

Gyakran figyelhető meg gyümölcsevés után az éhségroham. Éppen ezért a szénhidráttípusnak a gyümölcsöt fehérjével (például tejszínnel vagy túróval) kombinálva tanácsos ennie, és főétkezésként, nem két étkezés között. Egyes szakértők szerint napi öt étkezésre csak a vércukorszintjüket állandó szinten tartani kényszerülő cukorbetegeknek van szükségük, a többieknek inkább napi háromra, sőt, ha nem mozognak eleget, napi kettőre.

Ha a szervezet energia után kiált

Súlyproblémák esetén mindig csak a káros zsírokról esik szó, és arra kevesen gondolnak, hogy egyéni hajlam esetén a szénhidrátok ugyanúgy hizlalnak, mint a zsiradék. Előfordulhat, hogy valaki azért vágyik szénhidrátdús ételekre, mondjuk spagettire vagy krumplira, mert a szervezete energia után kiált. Ilyenkor az ebédnek húsból, halból vagy tojásból kellene állnia, a szénhidrátot pedig kizárólag zöldség képviselhetné. Ez gyorsan megszünteti az éhséget, és a fogyást is elősegíti.

Helyes, típusnak megfelelő táplálkozással a fogyás meglepően gyorsan megindul, egy hónap alatt akár 3-8 kiló is eltűnhet, méghozzá éhségrohamok nélkül. Ha a test megkapja azt, ami megfelel genetikai adottságainak és anyagcseretípusának, akkor nemcsak megnövekedett vitalitás, hanem egészséges testsúly formájában is kifejezésre juttatja köszönetét.

Mi az a metabolikus tipizálás?

Az emberek anyagcsere alapján való kategóriákba osztását (metabolic typing) az amerikai William L. Wolcott fejlesztette ki. Módszere azon a felismerésen alapul, hogy a táplálkozás erős befolyást gyakorolhat anyagcserénk kontrollrendszerére, akárcsak az autonóm idegrendszer vagy a mirigyrendszer. Amíg ez utóbbi rendszerek folyamatosan arra törekednek, hogy fenntartsák a belső egyensúlyt, addig a táplálkozás ezt vagy segíti, vagy megakadályozza.

Wolcott abból indult ki, hogy minden embernek szüksége van valamennyi tápanyagra. Ezek arányát azonban a genetikai adottságok alapján kell mérlegelni. Egy ember anyagcseretípusa égetőrendszerének hatékonysága, idegrendszerének kiegyensúlyozottsága és mirigyeinek anyagcserét befolyásoló hormonjai alapján határozható meg. Bizonyos mértékben figyelembe veszik a dr. Peter D’Adamo által kidolgozott vércsoportdiéta elveit is.

Milyen anyagcseretípus vagyok?

Az beosztás három alaptípusba történik, és az elsődleges kategorizálást teszi lehetővé. Helyhiány miatt itt nem térhetünk ki a finomabb beosztásra.

• Szénhidráttípus: számára az étkezés nem különösebben fontos. Elsősorban a kenyeret, a tésztát, a krumplit és a rizst szereti. A zsíros és sok húst tartalmazó ételek fáradttá teszik és hizlalják. Kedveli a vegetáriánus fogásokat.
• Fehérjetípus: imád enni, fontosak számára a kulináris élmények, és sok pénzt hajlandó kiadni ételre. Szereti a húst, a halat, a tojást és a tejtermékeket. A szénhidráttúlsúlyú ételek levertté teszik és gyorsan éhségroham alakul ki nála.
• Vegyeskoszt-típus: szeret enni, de számára nem ez a legfontosabb az életben. Nem kedveli az egyoldalú táplálkozást. Akkor érzi magát jól, ha vegyes kosztot ehet. A zsíros hús nem tesz neki jót, viszont szereti a hagyományos mediterrán konyhát.

Szénhidráttípus

• Szimpatikus/lassú égető
• Javaslat: sok szénhidrát, kevés zsír és fehérje. Arány: 60:40 százalék. Inkább növényi koszt.
• Igazán neki való: gyümölcs, bogyók, gabona, zsírszegény tejtermékek, borágóolaj.

Fehérjetípus

• Paraszimpatikus/gyors égető
• Javaslat: sok fehérje és zsír, kevés szénhidrát, arány: 60:40 százalék. Kedveli a húst és a halat.
• Igazán neki való: hüvelyesek, szárnyashús, barna kenyér, író, sajt, avokádóolaj.

Vegyeskoszt-típus

• Javaslat: mérsékelt mennyiségű szénhidrát, fehérje és zsír, arányuk: 50:50 százalék.
• Igazán neki való: vegyes koszt. Csak kevésbé alkalmas élelmiszerek: karfiol, földimogyoró, lazac, gomba, lencse, marha- és borjúmáj.

Foto: Shutterstock