Tartsuk egyensúlyban a sav-lúg háztartást!
A lúgosító diéta a legegészségesebb dolgok közé tartozik. Ehhez úgy kell táplálkoznunk, mint vadászó-gyűjtögető őseinknek: leveleket, gyümölcsöket, magokat, bogyókat, gombákat és időnként szabad levegőn felnőtt állatok húsát kellene fogyasztanunk. Ehelyett a legtöbben gabonából és tehéntejből készült termékeket, tömegtartásból származó húst és húskészítményeket, cukrot fogyasztunk elsősorban.
Emiatt savtúltengés alakul ki a szöveteinkben, ez pedig nagyban hozzájárul a civilizációs betegségek kialakulásához. Hogy egy élelmiszer savasít vagy sem, azt az úgynevezett PRAL (potential renal acid load) táblázat segítségével lehet kideríteni. Ebben a listában különféle élelmiszerek savasító értéke szerepel pozitív vagy negatív előjellel.
A számok azt jelölik, a vesének (renal) mennyi savat kell kibocsátania (potenciálisan), hogy a különböző élelmiszerek által kiváltott savterhelést (acid load) kiegyenlítse, ezzel ismét egyensúlyba hozva a sav-lúg háztartást. A leglúgosítóbb élelmiszerek közé a zöldség és a gyümölcs, a legsavasítóbbak közé pedig a gabona, a gabonából készült termékek, a húskészítmények, a tejtermékek, a hús és a hal tartoznak.
A paleolit diéta követői nem kedvelik különösebben a PRAL-táblázatot, mivel az rámutat a húsok savasító hatására. Kompromisszumot jelenthet az állati eredetű fehérje esetén, ha csak megfelelő tartási körülmények közül származó élelmiszereket fogyasztunk, és csak időnként egészítjük ki ezzel friss, tarka, lúgosító zöldségalapú ételeinket.
Természetesen nem lehet kizárólag az élelmiszerek savasító hatását okolni a civilizációs betegségek kialakulásáért, legalább ilyen fontos szerepet játszik az inzulinrezisztencia és a glutén is.
Túl sok keményítő és cukor van az étrendünkben, ettől megemelkedik az inzulinszintünk.
Mivel izulinrezisztencia alakul ki, hiába termelünk több inzulint, az nem tudja csökkenteni a magas vércukorszintet, így egyszerre mindkét problémával meg kell küzdenie az anyagcserénknek: egyfelől a magas inzulin-, másrészt a magas vércukorszinttel.
Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra. A két probléma kombinációja alattomos gyulladásokhoz vezet, amelyek folyamatos terhelés alatt tartják a szervezetet. Az amerikai Time magazin ezt a folyamatot már 2004-ben kikiáltotta „csendes gyilkosnak”. A glutén olyan, gabonákban található fehérje, mely egyre jobban megterheli az emberi szervezetet, és gyulladásfokozó hatással rendelkezik. Hogy ezek a gyulladásos folyamatok hogyan függnek össze a sav-lúg háztartással, az rögtön egyértelművé válik, ha tisztában vagyunk vele, hogy a gyulladás által kibocsátott anyagok, mint a prosztaglandinok vagy a citokinek is, savasak.
A korral csökken a kiegyenlítő rendszer teljesítménye
Itt nem a vér akut savasodásáról, azaz az acidózisról beszélünk, ami életveszélyes állapot és az intenzív osztályon kezelik. A latens acidózisról van szó, a szövetek krónikus túlsavasodásáról. A fiatal szervezet még a pufferrendszeren keresztül ki tudja egyenlíteni az egyenlőtlenséget, a felesleges savakat le tudja adni a tüdőn és a vesén keresztül. A bőrön át a verítékkel, illetve a bélrendszeren keresztül is adunk le savakat. Ahogy öregszünk, ezek a kompenzációs folyamatok gyengébbé válnak, a változatlan táplálkozás által kiváltott krónikus túlsavasodás betegségeket okoz. A szervezet egyre kevésbé tudja a helytelen táplálkozás által kiváltott túlsavasodást kiegyenlíteni.
Ha hiányoznak a lúgos ásványi anyagok, az izmok is leépülnek
A savak azért olyan agresszívek, mert H+-ionokkal, azaz protonokkal rendelkeznek. Ezek olyan gyökök, amelyek képesek negatív töltetű elektronokat elnyelni, például a szervezetünk sejtjeiből. A latens acidózis ezért csökkenti a sejthártya töltését, ezáltal akadályozva a sejt anyagcseréjét, amelyhez egy meghatározott elektromos feszültségre van szükség. A tápanyagok lassabban jutnak be a sejtekbe, és az anyagcsere-végtermékek lassabban ürülnek ki, leülepednek a sejtek közötti intersztíciós területen.
A H+-ionok a csontokat is megtámadják, és bomlasztják az azokat képző kalcium-foszfátot. Ráadásul a protonok a csontok lebontásáért felelős oszteoklasztokat is aktiválják, és akadályozzák a csontokat felépítő oszteoblasztokat. Ez a kétféle sejt ideális esetben egymást kiegészítve dolgozik. A krónikus elsavasodás azonban az oszteoklasztok működését helyezi az előtérbe, ezzel hozzájárulva a csontritkuláshoz. A csontokból kioldott kalcium ráadásul máshol beépül a szervezetben a kötőszövetekbe, ez okozza a szintén a civilizációs betegségek közé tartozó ízületi porckopást vagy artrózist.
A kötőszövet kollagénből és proteoglikánokból, azaz cukor és fehérje keverékéből álló közeg, mely egészséges állapotában negatív töltetű, így képes megkötni a vízmolekulákat. A fiatalok inai és porcai ezért rugalmasak és mozgékonyak. A savasodás csökkenti a vízmegkötő képességet, mivel csökkenti a negatív töltetet. Így a kötőszövet veszít rugalmasságából, és apró repedések keletkeznek rajta. Növekszik a sérülésveszély, artrózis alakul ki. Ha az izomzat szövetei hosszú ideig savas állapotban vannak, az izmok is elkezdenek leépülni.
A savas, agresszív H+-ionok összekapcsolódnak az izmokból kibocsátott lúgos ammóniák-ionokkal, és ammónium-klorid formájában kibocsátjuk őket a vesén keresztül. A sav-lúg háztartás lényege, a felesleges savak eltávolítása és az egyensúly fenntartása tehát ebben az esetben csak élő szövetek lebontásával érhető el.
Ez az erőteljes izomsorvadás idősebb embereknél elsősorban a szegycsont alatti mellizom mélyedésén figyelhető meg.
A szervezet savasodása kizárólag megfelelő mennyiségű lúgos táplálék bevitelével egyenlíthető ki, lúgosító hatású élelmiszerek vagy bázikus porok segítségével.
Szódabikarbóna
Sokan ismerik a szódabikarbóna pozitív hatását egy-egy nagyobb lakoma után, amikor valószínűleg a „savas sokk” hatására (alkohol, zsíros, ízletes ételek) kellemetlen tünetek lépnek fel. A dr. Bertold Kernféle lúgosító por legfontosabb összetevője is a szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát). További összetevői a kálium-hidrogén-karbonát, a magnézium-citrát és a kalcium-citrát. Ez a négy bázikus só mind egy-egy ásványi anyagból és egy gyenge savas részből (hidrogén-karbonát, citrát) áll, melyek, miután elszakadnak az ásványi ionjuktól, meg tudnak kötni egy pozitív töltetű hidrogén-iont.
Ezen az elven alapszik a sók bázikus hatása: a hidrogén-karbonátból (HCO3-) és a H+-ionból szénsav (H2CO3) keletkezik, mely szén-dioxidra (CO2) és vízre (H2O) bomlik le, a szén-dioxid a tüdőn keresztül kiürül. A lúgos citrátmaradék 3 H+-iont tud megkötni, ilyenkor citromsav keletkezik, amely a vesén keresztül ürül ki. Pontosan nem lehet megmondani, dr. Kern miért pont ezt a keveréket választotta.
Az ásványi ionok aránya szinte tökéletesen megfelel annak, amit a vér szérumjában is találunk, bár a magnézium és a kalcium aránya a vérben fordított, mint a porban. Ennek a hátterében valószínűleg az a meggondolás állhat, hogy a kalciummal szemben a magnézium óvja a szívet és csökkenti a vérnyomást, ez pedig a kardiológus dr. Kernnek biztosan szimpatikus volt. A magnézium elernyeszti az érfalak izomzatát, a kalcium ezzel szemben inkább növeli a feszültségüket. Ráadásul a kalcium könnyebben felvehető a táplálékkal. Mindkét ásványi anyag citrát formájában van jelen a porban.
Egyetlen adag helyett osszuk el a lúgokat egész napra
Azoknál a pácienseknél, akiknél modern életmódjuk és civilizációs betegségeik alapján feltételezhető, hogy latens acidózisban szenvednek, az 5 grammos napi adag vált be a legjobban a bázikus porból. Ez a mennyiség nagyjából egy púpozott teáskanálnak felel meg, amelyet három-négy kisebb adagra bontva, vízben feloldva vehetünk magunkhoz. Ha az egész adagot egyszerre isszuk meg ugyanis, az pár percen belül hasmenést okozhat.
A nagy mennyiségű lúgos por ezen kívül gyorsan kiürülne a vesén keresztül anélkül, hogy ki tudná fejteni a hatását a szervezetben. Amennyiben azonban egész napra elosztva fogyasztjuk, a bázikus sók támogatják a szervezet pufferrendszerét, például a bikarbonátpuffert. A latens acidózis miatt kialakult szövetbomlás csökken a csontokban és az izmokban. A por ezáltal lassítja az időskori degeneratív folyamatokat, egy időre akár meg is tudja őket állítani. Vannak, akik a bázikus port gyógyagyaggal vagy zeolittel kombinálva fogyasztják, így egyúttal a beleiket is méregtelenítve.
A változatok ízben különböznek, hatásban nem
Az eredeti, dr. Kern szerinti bázikus keverék nem különösebben finom, meglehetősen sós. A kisebb adagok segítenek hamarabb lehúzni az italt. A kálium-hidrogén-karbonátot helyettesíthetjük kálium-citráttal, a nátrium-hidrogén-karbonát és a magnézium-citrát arányát pedig eltolhatjuk a citrát irányába, így kevésbé sós, citromosabb ízű keveréket kapunk. Ez ugyan nem az eredeti, dr. Kern szerinti keverék, de a hatásán ez nem változtat sokat. Az olcsón elkészíthető keveréket szinte minden patikában megrendelhetjük, de mi is beszerezhetjük az alapanyagokat és összekeverhetjük a port otthon.
A savasodásért azonban nem csak a táplálkozás a felelős, a kevés mozgás, a környezeti mérgek, a gyógyszerek, a bélproblémák, a stressz és a negatív gondolatok is hozzájárulnak a kialakulásához.
Ezért nem szabad a lúgos porra mint valamilyen mindent jóvátevő csodaszerre gondolnunk, sokkal inkább mint segédeszközre, amelynek hatását az egészséges életmód és a pozitív gondolkodás egészítik ki.
Röviden a savakról és a lúgokról (bázisokról)
A sav-lúg egyensúly bonyolult téma, melyet kémiai alapismeretek nélkül nem igazán lehet átlátni. A következő magyarázat segít mindazoknak, akik mélyebben el szeretnének merülni a témában. Röviden összefoglalva a savak olyan kémiai vegyületek, amelyek vizes közegben protonokat (H+-ionokat) adnak le. Minél több protont, annál erősebb a sav.
A lúgok ezzel szemben vizes közegben hidroxid-ionokat (OH–ionokat) képeznek. Ezek összekapcsolódnak a protonokkal, így egy vízmolekula jön létre. A lúgok tehát képesek semlegesíteni a savakat. Hogy egy anyag mennyire reagál lúgosan vagy savasan, azt a pH-érték adja meg. Ez a skála 0-tól 14-ig terjed, a semleges pH-érték a 7. Minden, ami ez alatt van, savas, felette pedig lúgos.
A pH-érték a H+-ionok aktivitását jelzi. Az emberi vér normális pH-értéke 7,4-nél van, tehát enyhén lúgos, ezt az értéket pedig a pufferrendszer tartja stabilan. Ehhez megfelelő mennyiségű bázikus (lúgos) ásványi anyagnak kell lennie a szervezetünkben, tehát nátriumnak, káliumnak, kalciumnak, magnéziumnak és vasnak. Ha a vér vér pH-értéke 7,35 alá esik, acidózisról (túlsavasodásról) beszélünk. A pufferrendszer tehát döntő szerepet játszik az anyagcsere működésében.
Ha a puffer kimerül, a szervezet a saját tartalékait kezdi el felhasználni, például a csontokban tárolt kalciumot. A savak és a lúgok ellentétesen viselkednek, a szervezetben azonban egyforma mértékben kell, hogy jelen legyenek. Ha a savak és a lúgok reakcióba lépnek egymással, víz és sók keletkeznek. Ez utóbbiak semlegesek, nem zavarják a szervezetet és kibocsáthatóak. Ha nincs elég lúg a szervezetben a savak semlegesítésére, azok elraktározódnak a szövetekben.
Fotó: Adobe Stock
