A böjt megváltoztatja az anyagcserét
A méregtelenítés és a salaktalanítás elmélete Hippokratész ősi nedvelméletéhez hasonlatosan magyarázta a böjt számos pozitív hatását: ha kitisztítjuk a vérünket és a szöveteinket, meggyógyulunk, illetve elkerülhetjük, hogy egyáltalán megbetegedjünk. Nem csak az anyagcserezavarokkal kapcsolatban alakul ki hosszan tartó hatás, mint a cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri betegségek, hanem többek között olyan betegségek esetén is, mint az ízületi kopás, a reumás megbetegedések, a bőrbetegségek és az allergiák, valamint a szellemi-lelki kimerülés.
Röviden: a böjt a legteljeskörűbb terápia, amely egyaránt hatással van a testre, a szellemre és a lélekre. A múltban nem volt „orvosilag korrekt” leírása a böjt alatt lezajló folyamatoknak. Az orvoskongresszusokon a szakemberek fintorogtak az olyan idejemúlt kifejezések hallatán, mint a méregtelenítés vagy a salaktalanítás, úgy tartották, ezek középkori, anakronisztikus fogalmak.
Ráadásul az is gyanúsnak tűnt az orvosok számára, hogy a böjt ennyi különböző szakterületen, ilyen sokféle indikáció esetén alkalmazható. Azt azonban már évtizedekkel ezelőtt meglehetősen pontosan kikutatták a szakemberek, milyen energianyerési folyamatok zajlanak le a testben a böjt ideje alatt. Eleinte, nagyjából egy napon keresztül, a test a cukor elraktározott formáját, a glükogént építi le, amelyet főleg a májban, emellett pedig az izomzatban raktározott el. Speciális irányító mechanizmusok képesek az izmok és a máj között irányítani a glükogént. Hamar beindul a fehérjék lebontása is, hiszen a proteinek ugyanúgy, mint a szénhidrátok, könnyen átváltoztathatók glükózzá, amelyre az agynak szüksége van az életben maradáshoz.
A böjt alatti sportolás megelőzi az izmok leépülését
Hogy a fehérjelebontás ne menjen az izmaink kárára, manapság standard módon hozzátartozik a böjthöz, hogy visszafogott szinten, de végig sportolunk. Így rá tudjuk bírni a testünket, hogy más, kevésbé szükséges forrásokból építse le a fehérjét, például a kötőszövetből vagy az erekben található lerakódásokból, melyek létezéséről többek között Lothar Wendt frankfurti orvosnak köszönhetően szereztünk tudomást. A böjt második napjától kezdve beindul a zsírsavégetésből származó energiatermelés, innentől kezdve ez a böjti időszak első számú energiaforrása.
A böjt segít megszabadulni a sejthulladéktól
A „méregtelenítés” régimódi fogalmát ma már sokkal modernebben és tudományosabban is meg tudjuk magyarázni: Oszumi Josinori japán kutató 2016-ban Nobel-díjat kapott azért a munkájáért, melyben leírta, hogyan működik az autofágia a böjtölés alatt. Az autofágia kifejezés azt jelenti, hogy a sejtek gyakorlatilag hulladék-újrahasznosításba kezdenek. Úgynevezett fagofórák segítségével „zacskóba rakják” azokat az anyagokat, melyekre nincsen szükségük, például a helytelenül működő fehérjéket.
Ebből autofagoszóma keletkezik, amely elszállítja a hulladékanyagokat azokhoz a speciális csatornákhoz (vakuólisokhoz vagy lizoszómákhoz), amelyek kiszűrik a még feldolgozható anyagokat. A böjt beindítja ezt az öntisztító folyamatot, és ezt bizonyította be Oszumi.
Az autofágia elméletét azonban már jóval régebben ismerjük. A belga kutató, Christian de Duve már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy minden egyes sejtbe genetikailag kódolva van az autofágia, egyfajta önjavító folyamat, amely segít megvédeni minket bizonyos betegségektől. Az életünk során azonban veszítünk az öngyógyító képességeinkből, és emelkedik a hibák lehetősége. Ezáltal növekszik a betegségek, például a rák kialakulásának esélye. Christian de Duve már 1974-ben Nobel-díjat kapott ezekért a meglátásaiért.
G-ből K: glükóz helyett ketonból nyert energia
Mi köze van mindennek tehát a ketonokhoz? Egész egyszerűen: a böjt alatt glükóz helyett ketontestekből nyerünk energiát. A ketontestek a zsírsavak lebontásából keletkeznek. Azáltal, hogy a glükóz helyett ketontesteket termelünk, érezhetően javul a sejtek önjavító képessége. Részben ezzel magyarázhatóak a böjt pozitív hatásai. Hogyan zajlik ez a biokémiai változás pontosan?
A testünk folyamatosan le-, fel- és átépíti a szénhidrátokat. Egy-egy étkezés során általában jelentős mennyiségű szénhidrátot veszünk magunkhoz, hiszen átlagosan a táplálékon keresztül bevitt energia több mint 50 százalékát szénhidrátok teszik ki. Hogy az étkezések között is minél egyenletesebb legyen a vércukorszintünk, a testünk képes a glükózt glükogén formájában tárolni. Végső soron a szervezetünk mindig a legalapvetőbb építőanyagra, glükózra bontja le a szénhidrátokat. Ebből a cukorból más cukorformákat is képesek vagyunk összerakni, például gyümölcscukrot (fruktózt), tejcukrot (laktózt) vagy háztartási cukrot (szacharózt). Azonban nem csak szénhidrátokból tudunk glükózt előállítani, hanem aminosavakból és – korlátozottan – zsírokból is.
Mivel a glükózraktárainkat gyorsan feléljük, a böjt alatt egy másik energiaforrás kerül a középpontba, a ketontestek. Már a 19. században feltűnt a kutatóknak, hogy bizonyos körülmények között, például súlyos cukorbetegség vagy éhezés során különös anyagokat bocsátunk ki, amelyeket mérni lehet a vizeletben. Ezeknek az anyagoknak a neve béta-hidroxibutirát, acetoacetát és aceton.
Összefoglalva ezeket az anyagokat ma általában ketontestekként emlegetjük, és az extrém mértékű növekedésük életveszélyes lehet. A ketontestek elsősorban a májban keletkeznek. A szénhidrátbevitel csökkenti a ketontestképződést. Egy ideig úgy gondoltuk, hogy a ketontestek hulladékok, de már évtizedekkel ezelőtt rájöttünk, hogy jó energiaforrást jelentenek az izomzat számára. Szükség esetén a szívünk, és ahogyan az utóbbi évek kutatásaiból kiderült, az agyunk is képes felhasználni őket. Emellett egy amerikai kutató arra következtetett, hogy a ketontestek nem csak helyettesítő energiaforrások, hanem fontos jelzőanyagok is lehetnek, amelyek a sejtek és a szövetek működésére utalnak. Úgy tűnik tehát, hogy elsősorban a ketontesteken keresztül értelmezhetjük a böjt hatásait.
A böjt hatással van a szabad gyökökre és a gyulladásokra is
Újabb kutatások bizonyították, hogy a böjt segít csökkenteni a gyulladásos folyamatokat is – ahogyan ezt a tapasztalatok alapján eddig is gyanítottuk. A böjt segít csökkenteni a szabad gyökök számát, amelyek, amennyiben túl sok van belőlük a szervezetünkben, degeneratív folyamatokat indíthatnak be.
A ketontesteken keresztül történő energiatermelés emellett javítja a sejtek anyagcseréjét is, így jobb minőségű fehérjék képződnek a szervezetünkben, és a sejtek könnyebben képesek kijavítani a hibáikat is, főleg, ami a genetikai anyagokat illeti. Az autofágia intenzívebbé válik, a sejtekben több mitokondrium termelődik. Azt már az iskolai biológiaórákon is hallottuk, hogy a mitokondrium a sejt erőműve. Főleg a szívnek fontos, hogy elegendő mitokondrium álljon rendelkezésre. Ennek megfelelően a soha meg nem álló szívizomban található messze a legtöbb mitokondrium az egész testben.
Csökkentsük a potenciálisan káros proteinek szintjét
A böjtkutatás mára azt is bizonyította, hogy csökken egy bizonyos fontos protein, az mTOR szintje is. Az mTOR a mechanistic target of rapamycin rövidítése, amely elsőre meglehetősen érthetetlenül hangzik. Úgy tűnik, ez a fehérje számos irányító folyamat koordinálásáért felelős a sejtekben, például a növekedésben is szerepet játszik. Az mTOR hatására növekszik a szerv kilökődésének esélye egy átültetés után, és abban is közrejátszik, hogy a szívkoszorúér-szűkület megszüntetésének érdekében beültetett sztentek gyorsabban újra beszűküljenek.
Emiatt az orvostudomány jelenleg olyan anyagok után kutat, amelyek gátolják az mTOR működését. Abban reménykedünk, hogy a jövőben ezek az anyagok majd a rákgyógyításban is bevethetőek lesznek, ugyanis abból indulunk ki, hogy ugyanezek az anyagok a tumorok növekedését is képesek lennének csökkenteni. Erre utaló jeleket figyeltek meg például vesekarcinómák esetén. A böjt, illetve a ketontesteken alapuló energiatermelés, úgy tűnik, pontosan ebben segít: csökkenti az mTOR szintjét. Azt a képességet, hogy a glükóz és a ketontestek között tud váltani a szervezetünk, modern kifejezéssel rugalmas anyagcserének (metabolic flexibility) vagy metabolic switchnek nevezzük.
A szervezetünk úgy működik, mint egy hibrid motor: a váltás nem csak hosszabb léböjt után áll be, hanem már 8-12 óra táplálékmegvonás után! Ennek megfelelően tehát a régi meggyőződés, miszerint legalább egy hétig kell a böjtöt tartanunk, meghaladott. A rövidebb, rendszeres böjtidőszakoknak is van értelmük, ez magyarázza azt is, miért örvend egyre nagyobb népszerűségnek az utóbbi években az intermittent fasting (időszakos böjtölés). Ennek a módszernek a lényege, hogy kihagyjuk a reggelit vagy a vacsorát, hogy a nap 24 órájából maximum 8-ban vegyünk magunkhoz ételt. Ez arra ösztönzi a testünket, hogy rendszeresen a ketontesteket használja energiaforrásként.
Fotók: Adobe Stock
