Diéták kereszttűzben – Gyógyítás késsel, villával

Helyes, ha táplálkozás alapjaiban a növényi eredetű, friss táplálékok állnak. Azért szükséges ezt hangsúlyoznunk, mert bár lépten-nyomon hallunk róla, étlapunk mégis tele van nagyüzemben feldolgozott, gyakorta többször melegített fogásokkal és hozzávalókkal. Emelje hát étrendjében a nyers ételek arányát legalább 50 százalékra. Minden étrend elsődleges feladata, hogy barátságos és mérgek nélküli közeget teremtsen a gyomor-bél rendszerben. Ezáltal javul a szervezet immunrendszerének teljesítménye, megakadályozzuk az idő előtti öregedést, valamint csökkentjük a bélrák előfordulási esélyét. Jó, ha a tejsavas készítmények – például a savanyú káposzta, a joghurt, a kefir vagy a kenyérital – újra meg újra felkerülnek az étlapunkra csakúgy, mint a nyers fokhagyma vagy más hagymafélék (póré, snidling).

Bioaktív tápanyagok

Testünknek feltétlenül szüksége van 50 „bioaktív tápanyag” folyamatos befogadására: tojásfehérjékre, esszenciális zsírsavakra, enzimekre, vitaminokra, ásványi anyagokra és nyomelemekre, (növényi) hormonokhoz hasonló anyagokra és még sok másra. Segítségükkel megy végbe testünk sejtjeinek, szöveteinek felépítése, megújulása. A sejtek védelmét szolgálják a szabad gyököket közömbösítő antioxidánsok. Az úgynevezett másodlagos növényi anyagok ugyancsak gátolják és semlegesítik az agresszív szabad gyököket, így óvják a sejteket a sérülésektől. Ily módon megelőzhető az idő előtti öregedés, az érelmeszesedés (arterioszklerózis) vagy a rák. Nem szabad alábecsülnünk a sav-lúg egyensúly jelentőségét. A túlzott savtermelődéssel járó betegségek elkerülése céljából (egyes szakértők szerint a szívinfarktus is idetartozik) gondoskodni kell arról, hogy a lúgképző (vagy más néven bázisképző) élelmiszerek a táplálkozásban 75%-os arányban legyenek jelen. Aki sok gyümölcsöt és zöldséget eszik, és lehetőleg nyersen, az a lúgosító táplálék tekintetében mindenesetre előnyös helyzetben van. (Lásd előző számunk.)

Biofotonok

A megújulás útjainak, vagyis a kapillárisoknak és a kötőszöveteknek is megfelelő állapotban kell lenniük, hogy az anyagcsere zavartalanul mehessen végbe. Végül jó tudni, hogy egészségi állapotunkban fontos szerep jut az úgynevezett fényfaktornak (biofoton-aktivitásnak). Tény, hogy piciny fényimpulzusok komoly szerepet töltenek be a sejtek szintjén végbemenő, sokrétű átalakulási folyamatok irányításában. Ma már biofoton-elemzéssel meg lehet állapítani egy élelmiszer rendeződési fokát. Közben azt is kimutatják, hogy a feldolgozás, az elkészítés, a tárolás, a romlás bizonyos formái mennyire korlátozzák működésükben ezeket a finom fényegységeket. Az egészséges étkezésre jellemző a kis mennyiségű, hatóanyagát tekintve azonban annál gazdagabb táplálkozás. A csökkentett kalóriájú, egyszerű ételek fogyasztóinak jutalma a hosszabb, egészségesebb élet. Az imént felsorolt egészséges és gyógytáplálkozási formák mind növényi alapúak, de csekély mennyiségben a hústermék és a hal fogyasztása sem tilos. A vegetarianizmus egyfajta keretet, jelképes közös fedelet teremt, amely alatt kibontakozhat a lehetőségek teljes skálája. 1994 közepétől egyébként egy nagyszabású angol kutatás (Thorogood Study) eredményei alapján tulajdonképpen egyértelműen megállapítható: a vegetáriánusok tovább élnek, és sokkal kevesebbet szenvednek, mint az átlagos étrendet követő embertársaik. 

ÉTKEZÉSI FORMÁK

Naptáplálkozás

Az ideális „naptáplálkozás” középpontjában a gyümölcs áll, lehetőleg természetes állapotában. A zöldségek és a mogyorófélék itt alacsonyabb osztályba sorolandók. A gabonaféléket és a tejkészítményeket a naptáplálkozás messzemenően háttérbe szorítja – főként ideológiai meggondolásokból. Az Egyesült Államokban kifejlesztett „természetes egészségtan” (Natural Health) hívei úgy gondolják, hogy a teljes kiőrlésű gabonafélék és a joghurt „nyákképzők” és betegséget okoznak.

Jellemzők: fotonaktív, cserélhető, lúgosító.

Védőanyagok és bioaktív-tartalom: jó.

Elvileg problémát jelenthet azonban a fehérjék, a szénhidrátok (agytáplálék!) és néhány vitamin hiánya.

A teljes értékű táplálkozás és változatai

Teljes értékű táplálkozáson ma többnyire a dr. M. O. Bruker vagy a prof. Claus Leitzmann által kialakított táplálkozási módokat értjük. Döntően az ovo-lakto-vegetáriánus (tojás-, tejalapú és növényi táplálékokat tartalmazó) étkezési formákról van szó mindkét módszernél, vagyis csekély mennyiségben a tej és a tojás is megengedett. Bizonyos körülmények között kevéske hal és hús is fogyasztható. Az ajánlott nyersételbevitel kb. 30-50%. A gabonafélék játsszák a központi szerepet, a zöldségek pedig megelőzik a gyümölcsöket.

Jellemzők: sav-bázis arány közömbös (a gabona aránya olykor túl magas).

Védőanyagok, bioaktív-tartalom: jó.

Leginkább bevált tartós táplálékként, de nem számít tulajdonképpeni gyógytápláléknak.

Kiegészítésre szorul, ajánlott pl. mentesítő napok beiktatása (böjt, lékúrák stb.).

Schnitzer-táplálkozás

Tíz évvel ezelőtt nagy lelkesedést keltett a Schnitzer-féle táplálkozás, mára azonban már elcsendesedtek a kedélyek e kifejezetten gyógyító táplálkozás (különösen mint intenzív táplálkozás) körül. Erényei ennek ellenére nem csorbultak. Nyers ételek és gabonatartalmú fogások, valamint friss táplálék képezi a diéta alapját. Különlegessége, hogy a zöldség abszolút előnyt élvez, gyümölcsöt inkább csak alkalomszerűen, köretnek használnak.

Jellemzők: jó hatással van a kiválasztásra, biofotonaktív. Kalóriaszegény és segíti az emésztést.

A sav-bázis arány kiegyensúlyozott (a gabona arányát időnként ajánlatos egy kicsit csökkenteni).

Hatóanyagok, bioaktív-tartalom: jó.

Waerland-táplálkozás

Feltételezések szerint az ember eredetileg főként zöld levelekkel, rügyekkel, magokkal, fán termő gyümölcsökkel, dió- és bogyófélékkel, gyökerekkel táplálkozott. Élelmét gyűjtögetve szerezte meg, ami elég fárasztó elfoglaltság lehetett. A dolgot megkönnyítendő, Aare Waerland (1867–1955) egy sor ilyen alapanyagból készített táplálékot alkotott, például gabonamagvak (búza, rozs, árpa) és szárított gyümölcsök összekeverésével. Waerland meggyőződése szerint a lassan emészthető, a bélben rothadásnak induló táplálék káros következményekkel jár az egész szervezet várható élettartamára nézve.

Jellemzők: bázistöbbletet mutat, aktívan hat a kiválasztásra, kimondottan előnyös az emésztésre nézve.

Bioaktív-tartalom: jó

Makrobiotika

Hosszú ideig alternatív táplálkozási formának számított (az Egyesült Államokban ma is az).

Kialakítója, George Ohsawa számos vitatható elképzelést vallott, később azonban Michio Kushi révén ezek jelentős mértékben enyhültek. Az utóbbi viszonylagossá tett vagy visszavont számos ígéretet, mint például azt, hogy ez a táplálkozási forma „megbízhatóan gyógyítja a rákot”. A makrobiotika jang és jin típusúakra osztja az élelmiszereket. Mindez bizarr következményekhez is vezetett. Mivel a víz a jin csoportba tartozik, a jang elemeknek viszont Oshawa rendszere szerint 5:1 arányban túlsúlyban kell lenniük a táplálkozásban, a makrobiotika azt tanácsolja, hogy lehetőleg keveset igyunk, miközben viszonylag magas sóbevitelt javasol. A rendszer a gabonafélék arányát az összes táplálék legalább 50 százalékában határozza meg, ami elkerülhetetlenül elsavasítja a szervezetet. Ehhez járul a nyers táplálék messzemenő elutasítása, ami lehetetlenné teszi a biofotonok bevitelét.

Választó étrend

A választó étrend fő jellemzője, hogy előnyben részesíti az ételek természetes állapotban való fogyasztását, és pontosan ellenőrzött, kalóriaszegény táplálékot jelent. A legfontosabb fehérjehordozókat elválasztja a főként szénhidrátokat tartalmazó ételektől, és fogyasztásukat külön-külön ajánlja (halat rizzsel enni például e szerint tilos). A jó kezdeten sok minden múlik: az étkezésekre nyugodt légkörben kerüljön sor, és ha van idő, minden falatot alaposan meg kell rágni.

 Különlegessége: a sav-bázis háztartás tudatos szabályozása.

Jellemzői: aktívan hat a kiválasztásra, bázistöbbletű, fotonaktív.

Bioaktív-tartalom, fehérje, szénhidrátok: jó.

Fit-for-Life-táplálkozás

Néhány évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett, bár lényegében az említett választó étrend egyik változata. Különlegességei: az étkezések a test (vitatott) ciklusaihoz igazodnak (reggel: kiválasztás; délután: táplálékfelvétel; este/éjszaka: feldolgozás). Sok frissen kicsavart levet és desztillált vizet ajánl.

Jellemzői: bázistöbbletű, aktívan hat a kiválasztásra.

Hatóanyagok, védőanyagok, biofotonok: jó.

Hiányosságai: többek között a fehérjék, az ásványi anyagok és bizonyos vitaminok hiánya.

Még nagyon sok érdekes, speciális diéta létezik, melyeknek – bizonyos betegségek esetén – különleges gyógyhatást tulajdonítanak. Néhányat megemlítünk közülük:

• Evers-diéta a szklerózisban szenvedőknek (sok csírázott gabona, friss táplálék, nyers tej).
• Gerson-diéta (szélsőségesen sószegény; zöld és más frissen készített levek nagy mennyiségben).
• Moerman-diéta („8 fontos anyaggal” való kezelés; A-, B-, C- és E-vitamin; citromsav, vas, jód, kén) a rákbetegek fájdalmainak enyhítésére.
• Bircher-Benner-táplálkozás, Instincto-terápia.
• Mazdazdan táplálkozás (az erjesztéssel előállított élelmiszerek teljes megvonása).
• Ájurvédikus táplálkozás (két változata van: állati eredetű táplálékkal vagy nélküle).
• Antropozófikus táplálkozásmód (azonos a teljes értékű táplálkozással, de még inkább előnyben részesíti a meleg ételeket).
• Sokan tulajdonítanak előnyös hatást a rák gyógyulásában a tiszta „nyerstáplálék-dié-táknak”.

A diéták – tartós étrendként választva – előnyösek, mert a táplálkozást rendszerként szemlélik. Szükségünk van ilyen rendszerekre, amelyekben magától értetődően lehet mozogni anélkül, hogy minden pillanatban alapvető döntéseket kellene hoznunk. Ugyanakkor ne feledjük: az egyes táplálkozási rendszerek velejárója bizonyos mennyiségű ellentmondás és tévedés. Egy kicsit mindegyik a saját mítoszából él, egyfajta „karizmát” alakít ki. Az ízlések különbözők, mindenki számára ideális táplálék nem létezik. A különböző táplálkozási formákról csak akkor szerezhetünk megbízható tapasztalatokat, ha kipróbáljuk őket.

Foto: Shutterstock