Túlsúly – Az új járvány
Az elhízás nyomán létrejövő anyagcsere-betegségek – elsősorban a cukorbetegség, magas vérnyomás, szívbetegség, köszvény és csontritkulás – évente több mint 100 milliárd dollárt emésztenek fel. Ezzel párhuzamosan a fogyást elősegítő eszközök, készítmények forgalma évi 35 milliárd dollárra emelkedett. A fogyókúra költségeit az amerikai polgár leírhatja az adójából, ha a kúra orvosi javaslatra történik. Ennek ellenére egyre fokozódik a lakosság elhízása. 1999-től 2000-ig a túlsúlyos felnőttek száma 56%-ról 65%-ra emelkedett.
Az elhízott gyerekek száma az utóbbi 25 évben megháromszorozódott, de léteznek országok, amelyek e téren már le is körözték az Egyesült Államokat: Haitin és Brazíliában az elhízott gyermekek száma ez idő alatt három és félszeresére, Egyiptomban pedig a négyszeresére emelkedett. Az utóbbi tíz esztendőben az elhízott gyerekek száma Chilében a duplájára, Costa Ricában a háromszorosára, Ausztráliában és Ghánában négyszeresére nőtt. Kínában is vészes gyorsasággal nő az érintett gyerekek száma, még Indiában is megfigyelhető tendencia, hogy az ott hagyományosnak tekinthető hiánybetegségek mellett egyre gyakoribb a túlsúly okozta cukorbetegség és a keringés-szervrendszeri megbetegedések száma. Hasonló tendenciákat és számokat mutatnak a Magyarországon készült vizsgálatok is. Az elhízás fő okai a mozgáshiány és a helytelen táplálkozás.
A gyermekek és a fiatalok egyre több időt töltenek tv-nézéssel és a számítógép előtt, nem utolsósorban azért, mert szüleiktől nem kapnak elég törődést. Egy jól megszerkesztett számítógépes játék több gyermeket von el a testmozgástól, mint amit az egészségügy bármely programja valaha mozgósítani lenne képes.
A gyerekek a képernyő előtt ülve előszeretettel fogyasztanak cukros üdítőket, édes vagy sós rágcsálnivalókat, hizlaló falatkákat, amelyeket a reklámok „egészséges snacknek” dicsérnek. A gyerekek csakhamar ördögi körben találják magukat, ugyanis minél több zsírfeleslegük van, annál kevesebb késztetést éreznek arra, hogy mozogjanak, amitől egyre gyarapodik súlyfeleslegük. A kövér gyerekeket társaik kicsúfolják, egyre inkább magukba zárkóznak, visszahúzódóvá válnak. Vigasztalásul pedig édességeket esznek és még több időt töltenek a képernyők előtt.
Hogyan gyógyítsuk kül- és belvilágunkat?
Fontos, hogy a védekezést gyermekkorban kezdjük meg, hiszen ebben az életszakaszban alakul ki az ízlés és ekkor rögzülnek a táplálkozási szokások is. Ám az átlagos polgár abbéli ismeretei, hogy mi használ és mi árt egészségének, meglehetősen hiányosak. Általában nem az a baj, hogy túl sokat esznek az emberek, hanem az, hogy nem megfelelő összetételű táplálékot fogyasztanak: denaturált, kevés ballasztanyagot tartalmazó ételeket, fehér lisztből készült pékárut, túl sok cukrot, kevés zöldséget és gyümölcsöt. Evolúciós fejlődését tekintve az ember legközelebbi rokonaihoz, az emberszabásúakhoz hasonlóan alapvetően gyümölcsevő emlős. A gyümölcsök színesek, jó az illatuk, kellemes az ízük, ezért ösztönünk azt súgja: ez a megfelelő táplálék. Azonban a szupermarketekben kapható denaturált, iparilag feldolgozott élelmiszerek is színesek, kellemes illatúak és ízletesek, ez bennük a vonzó. Sajnos azonban ezek az ételek rendkívül kalóriadúsak és egészségtelenek. Európa lakossága egyre fogyatkozik, ezért egyre élesedik a verseny az élelmiszerpiac egyes szektorain belül. Az élelmiszeripar szeretne minél több vásárlót megnyerni magának. Éppen ezért pszichológusokat foglalkoztatnak, hogy kitalálják, a gyerekek mire vágynak. Ilyenek a rajzfilmfigurák a csomagolásokon, vagy a csokoládéval együtt csomagolt apró ajándékok, játékok. Meglepő, hogy különösen az ún. „light” („könnyű”) termékek alig tartalmaznak kevesebb kalóriát, mint az eredeti termék. Egyes zsírszegény „fitneszjoghurtok” mindössze két kilokalóriával kevesebb energiát tartalmaznak, mint a normál kivitelű joghurtok.
Eredeti értelemben az élelmiszerek valóban olyan anyagok, amelyek az életet, a túlélést biztosítják. A természet bőségesen ellátott bennünket ezekkel az értékes anyagokkal. Napjainkra azonban fordult a kocka: az étel mesterségesen megtervezett és előállított termékké silányult.
Sok étel státusszimbólummá nőtte ki magát. Nem csak az a baj, hogy mindig és mindenütt élelmiszerekkel vagyunk körülvéve, hanem az is, hogy az élelmiszer szinte „szembejön” velünk, és felkínálja magát. Ilyenkor bizony nehéz nemet mondani. Menjünk csak ki egy pályaudvarra vagy a földalattiba: ha a peronra ki akarunk jutni, valóságos illatfelhőn kell keresztülmenni. Ahhoz, hogy ilyen helyzetben ne csábuljunk el, nagyon komoly akaraterő szükséges, ami sokunkból bizony hiányzik. Ha az elhízott embereket megkérdezzük, miért esznek, a legkülönfélébb válaszokat adják: magányos vagyok, ideges vagyok, stresszhelyzetben ezzel vezetem le az idegességet, depresszió ellen vagy csak unalomból. Az éhség a lista végén kullog. A biológiai termesztésből származó élelmiszerek – ezt számos vizsgálat bizonyítja ” élettani szempontból értékesebbek. Elkészítésük talán kicsivel tovább tart, de ez az idő rendelkezésünkre áll, ha nem a tévé előtt ülünk, és az ipar helyett magunk készítjük el ételeinket, kézbe vesszük egészségünk, életünk irányítását. Fontos azonban, hogy az élelmiszert a természet ajándékának tekintsük, és ugyanolyan tisztelettel bánjunk velük, mint eleink, akik étkezés előtt asztali áldást mondtak és imádkoztak.
A felnőttek és különösen a gyerekek egyre kevesebb időt töltenek mozgással. Ha mégis ki akarnak mozdulni, a lakóhelyük körül parkolók, parkolók és parkolók, ameddig a szem ellát, legfeljebb egy kisebb játszótér egy szintén kis méretű homokozóval. Mi van azokkal, akik nem homokozni szeretnének, hanem azt kérdezik: hol tudok görkorcsolyázni, hol kerékpározhatnék stb.? Nos, ilyen helyet lámpással kell keresni, marad tehát az utca, a járda és az úttest, ami veszélyes hely, hiszen itt nyüzsögnek az autók. Ez tehát a mai gyerekek élettere. Felmerülhet a kérdés, miért nem vagyunk rájuk tekintettel, amikor városainkat megtervezzük. Nos ezek a tényezők is hozzájárulnak az elhízáshoz. Franciaországban nem régen cukoradó bevezetését latolgatták, Angliában pedig a zsíradó lehetőségével álltak elő. A bevételből futballpályákat akartak létesíteni. Vannak olyan területek, amelyeken rendszabályokkal kell fellépnünk. Például Brüsszelben dolgoznak a szabályzat tervezetén, hogy miként reklámozhatunk élelmiszereket. Alapvetően két kérdésről van szó. Az első: szabad-e a reklámban egyes élelmiszereknek bizonyos élettani hatásokat tulajdonítani, ha ez a tény tudományosan nem bizonyított? A második: szabad-e bizonyos hasznot ígérő élelmiszereket reklámozni, ha ugyanakkor az adott termék tápanyagprofilja nem megfelelő? Vegyünk például egy gyermekeknek szánt édességet, amelyről a reklám azt szuggerálja, hogy élelmiszerről van szó. Vannak okos emberek, akik ilyenkor azt mondják: tegyünk bele némi vitamint és állítsuk azt, hogy a termék nagyon egészséges. Ez azt sugalmazza a szülőknek, hogy nem elég egy almát vagy zöldséget adni a gyereknek, inkább adja a kérdéses terméket, mert ezzel jót tesz a gyermeknek. Valójában azonban cukorban, zsiradékokban és szénhidrátokban túlontúl gazdag kalóriabombáról van szó. A brüsszeli „Health-Claims-rendelet” tartalmaz egy olyan pontot, amely megtiltja, hogy egy apró pozitív tulajdonságot (vitaminadalék) építsenek a termékbe, azt egészségesnek állítsák be, miközben a termék tápanyagprofilja pontosan az ellenkezőjét bizonyítja.
Foto: Shutterstock
