Gyermekkori cukorbetegség

Az 1-es típusú, másik nevén fiatalkori cukorbetegség már kis korban kezdődhet. Figyelmeztető jel a levertség, enerváltság, az állandó szomjúság és a gyakori és nagy mennyiségű vizelet. A szülő ilyenkor általában valamilyen egyéb betegségre, pl. alsó húgyúti fertőzésre gyanakszik. Az orvos a vizeletmintát megvizsgáltatja a laborral, és így derül ki, hogy a vizeletben cukor van, ami alapján már egyértelmű a helyzet. Mindezt vérvizsgálattal is ellenőrizni kell, de annak eredménye alapján már végleges a diagnózis.

A gyermekkori cukorbetegség ténye mindig sokkolja a szülőket, hiszen ekkor válik egyértelművé, hogy gyermekük életét az állandó vércukorszint-ellenőrzés, az ételek szénhidráttartalmának mérése és az inzulininjekciók fogják meghatározni. A gyermek-, illetve fiatalkorban diagnosztizált 1-es típusú diabétesz az anyagcsere betegsége, amelyet az inzulintermelés hiánya okoz. Mindezt az immunrendszer helytelen működése idézi elő, amelynek keretében az immunrendszer eddig tisztázatlan okból a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei ellen fordul és elpusztítja azokat. Az inzulin a cukoranyagcsere lebonyolítását végző hormon, amely a vérben keringő, a sejtek energiáját biztosító glükózt (szőlőcukor) a sejtekbe juttatja.

A kórkép kiváltó okait mindez idáig nem sikerült tisztázni. Egészen más a helyzet a 2-es típusú, „időskori” cukorbetegséggel, amely részben örökölt hajlam, részben pedig az elhízás, a mozgásszegény életmód rovására írható. A 2-es típusú diabéteszben szenvedők hasnyálmirigye elegendő inzulint termel, de az elhízás miatt sejtjeik egy idő után már nem reagálnak az inzulinra.

Noha a cukorbetegség e fajtája zömmel az idősebb korosztályt érinti, az utóbbi egy-két évtizedben egyre inkább kezd megjelenni a fiatalabbaknál, sőt már a gyerekeknél is. Cukorbetegséget okozhat hasnyálmirigy-gyulladás vagy hasnyálmirigyrák is, de bizonyos hormonális megbetegedések (pl. a pajzsmirigy túlműködése), a vasraktározási betegség (hemosziderózis) és a hosszú ideig tartó kortizonkezelés is előidézheti.

Az életmentő inzulin

A kezelés sok páciensnél ún. inzulinpumpával történik. Ez egy kis elektromos készülék, amelyet a páciens az övén visel, és amely az orvos által beállított inzulindózist folyamatosan és automatikusan adagolja egy kis katéteren keresztül. A pumpa az ún. bázisinzulint adagolja, és ezzel nagymértékben igyekszik a hasnyálmirigy normális működését utánozni. A napi dózis szükség szerint, pl. nagyobb fizikai erőkifejtés esetén néhány gombnyomással módosítható. Az inzulinpumpa mellett minden étkezéshez ún. gyors hatású inzulint is be kell fecskendezni, ami segít az evés után megemelkedő vércukorszint gyors csökkentésében.

Az inzulinterápia mellett elemi fontosságú, hogy a beteg kiszámítsa minden egyes étkezésének szénhidráttartalmát. Ezt szénhidrátegységekben számolják. Néhány példa: egy Duplo szelet egy egység, 20 dkg eper szintén egy egység. Minden egyes szénhidrátegységhez 2,2 egység inzulin beadása szükséges, jóllehet a szervezet inzulinigénye a nap folyamán változik. Ennek egyik magyarázata, hogy a mellékvesék reggel több kortizol nevű stresszhormont termelnek, mint az esi órákban. A kortizol hatással van a cukoranyagcserére. Ezt is figyelembe kell venni az inzulin beadásánál.

A modern inzulinpumpákat egy parányi, karra szerelt glükózérzékelővel látják el, amely rendszeres időközökben méri a vérben keringő cukor mennyiségét, és megjeleníti azt a készülék kijelzőjén. Fontos, hogy a cukorbeteg gyermek tanárai is tudjanak a gyermek betegségéről, és az iskolában mindig legyen kéznél szőlőcukor vagy egyéb cukor, ugyanis a cukorbetegnek nem csak emelkedhet, de vészesen le is csökkenhet a vércukorszintje, ami eszméletvesztéses rosszullétbe torkollhat.

Ha ekkor a beteg nem kap valamilyen gyorsan felszívódó cukrot, az agyban jelentkező cukorhiány koncentrációzavart, fejfájást, beszéd- és látászavart okoz, még súlyosabb cukorhiány estén pedig bekövetkezik a hipoglikémiás kóma, amely hosszabb távon agykárosodást okoz, sőt beavatkozás és segítség hiányában halálhoz vezet. A kis betegeknek már betegségük elején meg kell tanulniuk bánni a vércukorszintmérő készülékkel.

Vércukorszint ingadozásának nyomon követése

Egyetlen csepp vérből néhány másodperc alatt megállapítható az aktuális vércukorszint. Ráadásul a gyerekeknél, de legfőképp a serdülőknél sokkal nagyobb mértékben ingadozik a vércukorszint, mint a felnőtteknél, ezért nekik gyakrabban kell mérniük a vércukorszintjüket. A kisebbeknél még többnyire sikerül stabilabban ellenőrzés alatt tartani a vércukorértékeket, mert ők még szorosabb szülői felügyelet alatt állnak. A nagyon nehezen beállítható, erősen ingadozó értékek esetén alkalmazzák az ún. POD pumpát, amelyet közvetlenül a páciens bőrére – pl. a karjára vagy a hasára – ragasztanak. A POD három napig a bőrön marad, és pontosan a páciens igényeire kiszámított lassan ható inzulin dózisát adagolja.

A POD-hoz tartozik egy kis kézi eszköz, az ún. Personal Diabetes Manager (PDM), amely leginkább mobiltelefonra hasonlít, és rádiójelekkel kommunikál a POD-dal. Rögzíti és kijelzi a POD által mért vércukorértékeket. A mért értékek és a fizikai aktivitás függvényében a PDM segítségével könnyedén növelhető vagy csökkenthető a POD által leadott inzulinadag. Maga a POD a testfelületen helyezkedik el, a tű beszúrását a PDM megfelelő gombjának megnyomásával lehet aktiválni. A korszerű készülékek rengeteget javítottak a betegek életminőségén, de azért ezekben sem lehet tökéletesen megbízni, ugyanis az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést a műszerek is csak kb. 25 perces késéssel jelzik. Ezért egyelőre nem lehet eltekinteni a vérvételtől, amihez, bár csak egyetlen csepp vért jelent, a gyermeknek minden alkalommal meg kell szúrnia magát. A cukorbetegség kezelése élethosszig tartó feladat, és a beteg egész életvitelére kihatással van. Sokan képtelenek helyesen felmérni a sport vagy egyéb fizikai aktivitás hatásait.

Hogyan lehet megtanulni együtt élni a betegséggel?

A beteg gyermek nagy dilemmát jelent a szülőknek, mert egyfelől féltik és igyekeznek állandóan teljes ellenőrzés alatt tartani, másfelől, ha túl sok önállóságot adnak neki, állandóan aggódhatnak, vajon a gyermek eléggé komolyan veszi-e a betegségét és az ahhoz kapcsolódó teendőket. A tapasztalt gyermekdiabetológus szakorvosok – néhány pszichológussal ellentétben – óva intenek attól, hogy túlságosan megbízzunk a gyermekben, mondván: „Ó, nagyon ügyes, és egyedül is megbirkózik a feladattal.” Az orvosok szerint kevés az a 16 éves kamasz, aki teljesen egyedül képes tökéletesen kézben tartani betegségét.

Serdülőkorban a természetes hormonális és neurobiológiai átállásokat is figyelembe kell venni, később, felnőttkorban pedig a ugyanígy tekintettel kell lenni stresszhelyzetekre és egyéb, váratlan és kellemetlen élethelyzetekre, amelyek kivétel nélkül mind hatással vannak a vércukorszint alakulására. Ráadásul vannak egyéb tényezők is, amelyekre figyelni kell. Ha az inzulin valamilyen oknál fogva sokáig volt meleg helyen, pl. a strandon a napon, teljesen elveszítheti a hatását. Az sem helyes, ha valaki állandóan ugyanoda adja be magának az inzulint. A cukorbetegség nem játék, komolyan kell venni!

Aki ezeket a tüneteket észleli, azonnal forduljon orvoshoz!

• Megmagyarázhatatlan, állandó szomjúság.
• Gyakori és nagy mennyiségű vizelés.
• A gyermek minden ok nélkül éjszaka ágyba vizel.
• Száraz bőr.
• Állandó fáradtság.
• Nehezen gyógyuló sebek.
• Gyenge fizikai teljesítőképesség.
• Koncentrációzavar és rossz iskolai teljesítmény.
• Acetonszag, ami a túlérett gyümölcsök illatára emlékeztet.

Foto: Shutterstock