Az ízületi kopás kezelésének természetes módszerei

Az ízületi kopás mára népbetegség lett, aminek a munkaerőre gyakorolt hatása gazdasági szempontból sem elhanyagolható. Egyes szerzők szerint összefüggés van az ízületi kopás és a korai halandóság között is. Valószínűleg ez a korlátozott mozgásképességgel függ össze, ugyanis néhány éve tudjuk, hogy a testmozgás hiánya fokozott kockázati tényező.

Röviden az artrózis az ízületi porcréteg kopása. Mivel az ízületi porc nem vagy csak nagyon minimális mértékben képes regenerálódni, a hivatalos medicina szerint az egyetlen megoldást a fájdalomcsillapítók, illetve súlyosabb esetben az ízületi protézis, esetleg a porcátültetés jelentheti. Az ízületi porc pusztulását persze a mozgásszegény életmód, a túlsúly, a helytelen étrend, a rossz testtartás és a szervezetben zajló gyulladások is fokozzák, súlyosbítják, sok esetben örökletes hajlam is szerepet játszik benne. A tágabb értelemben vett reumás betegségcsoportba tartozó kórképek kb. kétharmada az artrózis valamilyen formája. Ha hozzászámoljuk a túlterhelés miatt begyulladt, úgynevezett aktivált artrózist is, ami ebben az esetben már ízületi gyulladás, tehát artritisz, akkor 90 százalékról beszélhetünk.

Az ízületi kopás leggyakoribb formái

Az ízületi kopásos esetek kb. 60 százaléka a csigolyákat érinti (osteochondrosis), ezt követik a térdízületi kopások (gonarthrosis) és a csípőízületi kopás (coxarthrosis). Különleges helyet foglal el a Heberden-Bouchard-féle artrózis, ami az ujjak kis ízületeit támadja meg. Utóbbi főként nőket támad meg, és nagyon nehezen kezelhető.

A gyakorlott szakorvos általában már a klinikai tünetek alapján tudja, mivel áll szemben. Az egyik legjellegzetesebb panasz, a reggeli merevség, ami rövid mozgatás, „bemelegítés” után feloldódik. Az ízületi kopás főként lépcsőn lefelé haladva okoz fájdalmat. A diagnosztikában manapság előszeretettel alkalmazzák a különféle képalkotó eljárásokat, pl. a röntgent vagy az MR-t. Ezek leletei között gyakran találhatunk kopásos eseteket, amelyek nem okoznak panaszt a páciensnek, ám amint a páciens tudomást szerez panaszmentes ízületi kopásáról, egyre jobban figyel az érintett ízületre, aminek hatására előbb-utóbb fájdalmat fog jelezni az orvosnak. Ezért ajánlatos óvatosan bánni az elhamarkodott diagnózisokkal, nem szabad az öregedés természetes velejárójaként időnként jelentkező ízületi panaszokat túlértékelni.

Amíg a panaszok nem nagyon erősek, célszerű inkább a konzervatív (tehát nem műtéti) kezelési eljárásokat előnyben részesíteni. Ezek segítségével gyakran teljesen elkerülhető, de legalábbis nagyon elodázható a műtét. A lehetséges – különösen az alternatív, kiegészítő – terápiás opciók listája, kezdve a kantharidatapasztól a piócázáson keresztül a gyógynövényes kezelésekig, hosszú. Itt a leghatékonyabb eljárásokra korlátozzuk a felsorolást.

A test statikájának javítása, az izomzat erősítése

Főként hát-, térd- és csípőtáji panaszok esetén ajánlatos megvizsgáltatni (lehetőleg gyógytornász által) a gerincoszlop és a medence helyzetét, esetleges ferde állását, majd, amennyiben lehetséges, korrigálni kell azokat. Meglehetősen elterjedt a medencecsont rotációs ferde állása, amit a keresztcsont és a csípőcsont közötti ízesülés blokádja kísér. Utóbbi a szó eredeti értelmében nem ízület, ugyanis nem forog, mozog, ízületi tokja sincs, és ízületi kenőanyag (synovia) sincs benne. Sokkal inkább egy szorosan, inak által összefogott csonttalálkozásról van szó a keresztcsont és a csípőlapát között. Mivel nincs összecsontosodva, minimális mértékében azért tud mozogni, és egyoldalú terhelés, rossz testtartás, rossz üléspozíció következtében „beragadhat”, rossz helyzetben rögzülhet.

Ennek hatására az egész medence ferdén áll, ezt a ferdeséget pedig a gerincoszlop igyekszik ellenirányú görbülettel kompenzálni annak érdekében, hogy felsőtestünk ne dőljön valamelyik irányba. Ez a gerinc általi kompenzáció számos egyéb panasz, hát- és derékfájás, fejfájás stb. forrása lehet. Ez a statikai probléma fokozott terhelést ró számos ízületre, többek között a csípőízületre, a térdre és a bokára is, ami idővel kopáshoz vezet, de az izmokat is egyoldalúan terheli: Egyes izmok elsorvadnak, míg mások állandóan túl vannak erőltetve, elsavasodnak, fájnak – ez különösen a hát izomzatánál gyakori. Ha sikerül korrigálni a testtartást, harmonikusabbá válik az izmok működése és állapota is, de az ízületek terhelése is csökken, aminek hatására a fájdalmak is enyhülnek.

Mozgás

A célzott tornagyakorlatok mellett számos manuális eljárás is alkalmazható, amelyek között említést érdemel a masszázs, a fizioterápia, az akupresszúra, a craniosacralis terápia. Kifejezetten jótékony hatásúak az izomerősítő gyakorlatok. Különösen fontos a gerincoszlopot tartó hátizmok módszeres erősítése. A nagy ízületek – pl. a térdízület és a csípőízület – melletti nagy izmok erősítésével stabilizálható az ízület, csökken a csigolyák közötti porckorongok és a térdízületi porckorong sérülésének kockázata. A testmozgás javítja a porc felületén a súly eloszlását, aminek hatására javul az ízületeket körülvevő lágy szövetek keringése, és több tápanyag jut az ízületi résben lévő kenőanyagba, a synoviába. Ezzel megakadályozható a szalagok zsugorodása, ami korlátozza az ízület mozgékonyságát.

Az ízületi panaszok megelőzésére és kezelésére legalkalmasabb mozgásformák az úszás (kevésbé a széles „békatempózás” mellúszásnál, inkább a gyorsúszásra jellemző tempózás ajánlható), a kerékpározás, a kocogás, a gyaloglás (lehetőleg rekortán pályán, vagy puha, pl. erdei talajon), és különösen a skandináv gyaloglás (nordic walking), mert ennél a terhelés egy részét a botok révén átveszi a felsőtest, így egyenletesebb a testet érő terhelés. Nem javasoltak a hirtelen megállással és újraindulással, gyors irányváltással járó mozgásformák.

Minden az anyagcserén múlik

Az „elsavasodás” fogalma a klinikai orvoslásban csak az akut esetekben fordul elő, pl. súlyos veseműködési zavar esetén, ami „metabolikus acidózist” idéz elő. A hivatalos orvoslás általában nem hajlandó tudomásul venni a lassan, alattomosan zajló, krónikus elsavasodás tényét. Az angolszász szakirodalomban megjelent néhány cikk azonban elismeri a krónikus civilizációs betegségek (ide sorolható az ízületi kopás is), valamint az elsavasodás (chronic acidity) közötti összefüggést. Ez ellensúlyozható főként növényi összetételű, zöldségekben és burgonyában bővelkedő, lúgosító hatású étrenddel.

Az elsavasodásnak viszont kedvez a vörös hús, a gluténtartalmú gabona, a savanykás gyümölcsök, a vörös teafajták (pl. a csipkebogyótea) és a cukor, tehát ezektől értelemszerűen célszerű tartózkodni. Ha fel akarjuk gyorsítani a lúgosítást, kúraszerűen fogyaszthatunk nyers zöldségféléket, illetve áttérhetünk vegán étrendre (nem muszáj véglegesen, lehet hetente két-három vegán napot beiktatni). Persze ennek feltétele, hogy emésztőszervrendszerünk képes legyen megbirkózni a nyers élelmiszerekkel. Meg kell említenünk a terápiás böjtöt is, ami szintén nagyon hasznos lehet.

Mivel ezek a vizek gyakran sok nátriumot is tartalmaznak, sokaknál ellenjavalltak, ezért fogyasztásuk előtt mindenképp ajánlatos kikérni a kezelőorvos véleményét.

Gyógyszerek

Napjainkban a legnagyobb mennyiségben forgalmazott gyógyszertípus, az úgynevezett nonszteroid gyulladáscsökkentők. Amint nevük utal rá, ezekben nincs kortikoszteroid hatóanyag. Legismertebb képviselői az ibuprofén, a diklofenák, az acetil-szalicilsav és a metamizol. Az utóbbi időkben főként az ibuprofént rendelik legnagyobb mennyiségben, ez a hatóanyag 400 mg-os egységnyi dózisig vénymentesen is kapható. Heveny, erős fájdalmak esetén rövid ideig, átmeneti jelleggel (néhány napig) szedhetjük őket, csakúgy, mint akut ízületi gyulladás esetén is (bár ebben az esetben a diklofenák hatásosabb). Hosszú távon azonban inkább ártanak, mint használnak, sőt egyes klinikai kutatások eredménye szerint a hátfájdalmak időtartama meghosszabbodhat. A hatóanyagok rontják az ízület tápanyagellátását, ami annak további állapotromlását okozza, és súlyosbítja a helyzetet. Egy újabb kutatás szerint pedig hátfájások csillapításában az ópiátok sem sokkal jobban teljesítenek, mint a placebo. Tehát hosszú távon ne szedjünk fájdalomcsillapítókat!

Fájdalomcsillapítás komplex homeopatikumokkal

Az enyhe, legfeljebb középsúlyos artrózis esetén a gyógyszerek kiváló alternatíváját jelentik a komplex homeopátiás szerek (pl. árnika és körömvirág), amelyek egyaránt enyhítik a fájdalmakat és a duzzanatot. A mérges szömörcéből (Rhus toxicodendron), keserű csucsorból (Solanum dulcamara) és a vérzőmák (Sanguinaria canadensis) homeopátiás formában hatásos ellenszerei lehetnek az ízületi kopás okozta panaszoknak. Hátfájás esetén a másik opció a magnézium szedése, mivel ez az ásványi anyag bizonyítottan enyhíti az izomtónust, ezen keresztül pedig az izomfeszesség okozta fájdalmakat.

A neurálterápia is hatásos kezelés ízületi kopások esetén

Néhány készítmény injekciós formában is létezik, az ampullák tartalmához lehet szívni 1%-os lidocainoldatot, az injekciót pedig a fájdalmas területekbe pl. az ízület mellé lehet beadni, méghozzá bőrbe (intracutan); ez a beadás helyén apró hólyagot húz. A különösen fájdalmas területeken pedig bőr alá (subcutan), illetve mélyebben, közvetlenül az ízületi tok mellé lehet befecskendezni az oldatot, de nem az ízületbe, mert fennáll az ízület fertőződésének kockázata.

Sokízületi gyulladás (polyarthritis) esetén, ami egyszerre több ízületre kiterjed, nyilván nem lehet minden egyes érintett ízületet körbeinjekciózni. A neurálterápia inkább egyes, különösen fájdalmas ízületek kezelésére alkalmas eljárás. A neurálterápiát érdemes kipróbálni a fentiekben már említett, az ujjak ízületeit támadó Heberden artrózis kezelésében is. Mivel az ujjak nagyon érzékenyek, itt feltétlenül vékony (30-as) tűt ajánlatos alkalmazni. Arra is gondolni kell, hogy az ujjpercek ízületei körül nagyon vékonyak a szövetek, tehát egy-egy helyre csak nagyon kis mennyiségű oldatot szabad befecskendezni, és nem tanácsos nagyobb ampullányi dózisokat felszívni a fecskendőbe.

Körülbelül 30 éve még megmosolyogták, mára azonban elfogadott terápiás opció a glukózamin-szulfát, a hialuronsav vagy a chondroitin adása. Egész sor étrendi kiegészítő tartalmazza ezeket a hatóanyagokat, amelyek képesek bizonyos mértékű regeneráló hatást kifejteni az ízületi porcra. Érdemes szedni e három hatóanyag valamelyikét, megbízható gyártótól származó készítmény formájában. Egy-egy kúra legalább három hónapig tartson.

Akupunktúra

A fájdalmak csillapításában az akupunktúra számos esetben jól vizsgázott, sok európai betegbiztosító korlátozott mértékben téríti is a kezelés költségeit. Emellett azonban megjegyzendő, hogy az akupunktúra sokkal többre képes, mint csupán fájdalmakat csillapítani. A vállízület körüli lágy szövetek gyulladása esetén jól bevált pontkombináció a Gyomor 38, Vastagbél 11, 14 és 15, valamint a 3M 5 és 15. Ezek mellet mindig ajánlatos kezelni a nyomásra érzékeny, fájdalmas pontokat (Ah-shi pontok). Ezek lehetnek hagyományos meridiánpontok, de akár triggerpontok is.

Minden fájdalmas, érzékeny pont lehet akupunktúrás pont. Emellett a mozgásszervi fájdalmak kezelésében jól használható a fülakupunktúra is, méghozzá a pontba beragasztható, ún. tartós tűvel. Általában megkeressük a fájdalmas ízület fülben lévő zónáját, pontját, ezt kiegészítjük a Thalamus ponttal. A tartós tűt a páciens a tűhöz tartozó parányi mágnessel stimulálhatja. A tű – amennyiben a páciens füle jól tolerálja azt – akár 14 napig bent maradhat. Esetleges gyulladás jelei – fájdalom, vörösség – esetén azonban ajánlatos a tűt azonnal eltávolítani és a szúrás helyét fertőtleníteni, mert a porc begyulladhat, ami nehezen kezelhető, kellemetlen állapot.

Fotó: Adobe stock