Egészséges faházak

A Re­gens­burg mel­let­ti Et­terzhau­sen­ben 1995 óta él a Hu­ber csa­lád száz szá­za­lék­ban egész­sé­ges, az épí­té­szet­bio­ló­gia elő­í­rá­sai­nak meg­fe­le­lő, ala­csony ener­gia­fel­hasz­ná­lá­sú fa­há­zá­ban. A csa­lá­di ház ki­fo­gás­ta­lan vol­tát a re­gens­bur­gi Kör­nye­ze­ti Am­bu­lan­cia há­rom épí­tész­bio­ló­gu­sa egy­más­tól füg­get­le­nül is iga­zol­ta. A sza­kem­be­rek vizs­gál­ták az épü­le­tet elek­tro­mos és elek­tro­mág­ne­ses me­zők, ra­dio­ak­ti­vi­tás, for­mal­de­hid és egyéb egész­ség­ká­ro­sí­tó anya­gok szem­pont­já­ból, de va­la­mennyi le­let ne­ga­tív volt.

A ház kül­ső fa­la­it vö­rös­fe­nyő fa al­kot­ja, amely a ma­ga ter­mé­sze­tes vol­tá­ban is annyi­ra gaz­dag gyan­tá­ban, hogy im­preg­ná­lás­ra nem volt szük­ség. A hő­szi­ge­te­lés­ről a ket­tős hé­jú fa­fa­lak kö­zé két ré­teg­ben el­he­lye­zett cel­lu­lóz gon­dos­ko­dik, ame­lyet ha­zai új­sá­gok­ból ál­lí­tot­tak elő, és amely­ben nem for­dul­nak elő ne­héz­fé­mek. A te­tőés a ház egész szer­ke­ze­te szin­tén fá­ból ké­szült, a bur­ko­lat fe­hér na­túr­gipsz le­me­zek­ből áll. A bel­ső tér­ben – a te­tő bel­ső fe­lü­le­tén, a pad­lón és a mennye­ze­ten – Re­gens­burg kör­nyé­ké­ről szár­ma­zó ke­ze­let­len luc­fe­nyő az ural­ko­dó. A ház­ban gáz­fű­tés van, mi­vel a pad­ló­fű­tés al­kal­ma­zá­sát a sza­kem­be­rek erős elek­tro­mág­ne­ses tér­kel­tő ha­tá­sa miatt nem ja­va­sol­ták, de Hu­be­rék emel­lett kan­dal­ló­val is fűt­het­nek, amely egy­ben meg­hitt han­gu­la­tot is te­remt. Min­de­zért az épít­te­tők ke­ve­seb­bet fi­zet­tek, mint ­ha ha­son­ló alap­te­rü­le­tű ha­gyo­má­nyos há­zat ren­del­tek vol­na.

Fa és egész­ség

A ház meg­szü­le­té­sé­ben orosz­lán­részt vál­la­ló DK Na­tur­bau ne­vűépí­tő­a­nyag­cég ve­ze­tő­jét, Ste­fan Dietlt az a cél mo­ti­vál­ta, hogy olyan há­zat fej­lesszen ki, amely él, lé­leg­zik, ugya­nak­kor ge­ner­áció­kon át tart. Az a meg­fon­to­lás ve­zet­te, hogy a ha­gyo­má­nyos épít­ke­zé­si gya­kor­lat egy­ál­ta­lán nem vesz tu­do­mást az egész­ség és a la­kó­kör­nye­zet kö­zöt­ti szo­ros össze­füg­gés­ről, és hogy a ke­rek 50 ezer szin­te­ti­kus épí­tő­a­nyag­nak min­dössze egy szá­za­lé­kát vizs­gál­ták meg ab­ból a szem­pont­ból, mi­lyen ha­tást gya­ko­rol­nak az egész­ség­re. Min­de­zek nyo­mán ki­fej­lesz­tet­te a Dietl Ter­mé­sze­tes Épí­té­sű Há­za el­ne­ve­zé­sűépü­le­tet, amely az év­szá­za­dos ha­gyo­má­nyo­kat öt­vö­zi a mo­dern épí­té­szet­bio­ló­gia fe­lis­me­ré­se­i­vel. Má­ra a cég or­szá­gos je­len­tő­sé­gű­vé nőtt, és kap­cso­lat­ban áll szá­mos, a ter­mé­sze­tes épí­tő­a­nya­go­kat előny­ben ré­sze­sí­tőépí­té­si vál­lal­ko­zás­sal. Ezek száma pe­dig fo­lya­ma­to­san nő, mert az új­faj­ta gon­dol­ko­dás egy­re több em­bert hó­dít meg

A többszintes ház felső emeletén a fürdőszobát és a hálószobát alakították ki.

A fa mint az em­ber le­gő­sibb épí­tő­a­nya­ga Kö­zép-Euró­pá­ban csak az utób­bi száz év fo­lya­mán ve­szí­tet­te el je­len­tő­sé­gét, amely je­len­ség egyér­tel­mű­en az olyan új épí­tő­a­nya­gok fel­ta­lá­lá­sá­val ma­gya­ráz­ha­tó, mint pél­dá­ul a vas­be­ton. A hat­va­nas évek vé­gén azon­ban új trend je­lent­ke­zett, amely má­ra so­ha nem lá­tott vi­rág­ko­rát éli: Né­me­tor­szág­ban a fá­ból ké­szült kész­há­zak pia­ci ré­sze­se­dé­se tíz­szá­za­lé­kos. Itt is szük­ség van azon­ban ar­ra, hogy kü­lönb­sé­get tegyünk az egyes épü­le­tek kö­zött: a fa kész­ház nem biz­tos, hogy egy­ben egész­sé­ges ház is. Sok eset­ben elő­for­dul pél­dá­ul, hogy szi­ge­te­lő­-a­nyag­nak ás­vá­nyi ro­sto­kat hasz­nál­nak (ezek ál­lat­kí­sér­le­tek­ben rák­kel­tőn­ek bi­zo­nyul­tak), for­mal­de­hid­tar­tal­mú fa­rost­le­me­ze­ket vagy olyan mű­anyag csö­ve­ket és fes­té­ke­ket al­kal­maz­nak, ame­lyek egész­ség­ká­ro­sí­tó ol­dó­sze­re­ket bo­csá­ta­nak ki ma­guk­ból. Más­kor meg­tör­té­nik, hogy az adott ház azért nem tart­hat szá­mot az „öko” vagy „bio” mi­nő­sí­tés­re, mert túl­sá­go­san ma­gas az ener­gia­fel­hasz­ná­lá­sa.

Az épí­té­szet­bio­ló­giai kri­té­riu­mok­nak meg­fe­le­lő fa­há­zak lény­eges szem­pon­tok­ból kü­lön­böz­nek a ha­gyo­má­nyos fa­há­zak­tól: bár elő­re gy­ár­tott ele­mek­ből ké­szül­nek, egye­di terv alap­ján épül­nek fel. Az egyes ele­mek elő­re el­ké­szí­té­se le­he­tő­vé te­szi, hogy a hely­szín­re szál­lít­va né­hány nap alatt fe­lé­pül­jön a ház. Így a ter­ve­zés és a bo­kré­taün­nep­ség kö­zött át­la­go­san min­dössze két-há­rom hó­nap te­lik el.

A ré­gi elő­í­té­le­tek tar­tó­sak

Az új tech­no­ló­giák­nak kö­szön­he­tő­en ma­nap­ság vi­szony­lag ke­vés tö­mör fát hasz­nál­nak, mi­vel jól fel­hasz­nál­ha­tó a ma­ra­dék fa­anyag és pu­ha­fa is, ez pe­dig je­len­tő­sen csök­ken­ti az épí­té­si költ­sé­ge­ket. A „bio­pe­csét­re” az a ház tart­hat szá­mot, amely­nél mel­lő­zik a ké­miai fa­vé­dő sze­re­ket, ame­lyek kör­nye­zet­kí­mé­lő nyer­sa­nya­gok­ból ké­szül­nek, és ame­lyek­nek ala­csony az ener­gia- és víz­fel­hasz­ná­lá­sa. A fa­épü­le­te­ket so­kan azért el­len­zik, mert fél­nek az er­dők ki­pusz­tu­lá­sá­tól, ám pél­dá­ul Né­me­tor­szág­ban ma már több fát te­le­pí­te­nek, mint ahá­nyat ki­vág­nak. A sza­kér­tők sze­rint a jö­vő­ben a fa egy­re na­gyobb sze­re­pet ját­szik majd, nem­csak mint épí­tő-, ha­nem mint fű­tő­a­nyag is, hi­szen az ás­vá­nyi ere­de­tű fű­tő­a­nya­gok kész­le­te vé­ges. A fát mint épí­tő­a­nya­got nagy mennyi­ség­ben hasz­nál­ják pél­dá­ul Skan­di­ná­viá­ban és az Egye­sült Ál­la­mok­ban, ez utób­bi he­lyen a la­kó­há­zak ki­lenc­ven szá­za­lé­ka fá­ból ké­szül.

A fa­há­zak­kal kap­cso­la­tos eu­ró­pai két­sé­gek olyan elő­í­té­le­te­ken ala­pul­nak, mint „a fa­há­zak ugyan ol­csó­ak, de el­fúj­ja őket az el­ső na­gyobb szél”, vagy „olyan han­gu­la­tuk van, mint egy ba­rakk­nak, rá­adá­sul té­len hi­de­gek, nyá­ron me­le­gek”, vagy „könnyen le­ég­nek”, ne adj is­ten „ké­miai fa­vé­dő sze­rek nél­kül el­ro­had­nak, el­le­pi őket a pe­nész, sok­kal több gond van ve­lük, mint a tég­la­há­zak­kal, rá­adá­sul sok­kal ke­vés­bé tar­tó­sak”. Hogy ezek az elő­í­té­le­tek tart­ha­tat­la­nok, azt mai is­me­re­te­ink is be­bi­zo­nyít­ják:

• A fa­há­zak to­vább él­nek, mint a ha­gyo­má­nyos mó­don épült há­zak, le­ga­lább száz évig. A leg­ré­geb­bi, fenn­ma­radt fa­vá­zas há­zak azon­ban a XI­II. szá­zad­ból szár­maz­nak.

• Rö­vid épí­té­si ide­jük el­le­né­re (elő­re gyár­tott ele­mek­ből né­hány nap alatt fel­húz­ha­tók) a fa­há­zak ugya­no­lyan szi­lár­dak, mint a kő­há­zak.

• A szá­raz fa na­gyon jó hő­szi­ge­te­lő, me­leg tap­in­tá­sú a fe­lü­le­te, és ké­pes meg­köt­ni a me­le­get. Jól fel­szív­ja a le­ve­gő ned­ves­ség­tar­tal­mát, és egy­ben ki­szű­ri a le­ve­gő­ből az olyan ká­ros anya­go­kat, mint a gá­zok, gő­zök és bak­té­riu­mok, ez pe­dig ja­vít­ja a he­lyi­ség le­ve­gő­jé­nek mi­nő­sé­gét.

• A ter­mé­sze­tes szi­ge­te­lő­a­nya­gok­kal (juh­gyap­jú, gya­pot, cel­lu­lóz, ju­ta) kom­bi­nált fa bi­zo­nyí­tot­tan ha­tá­so­sabb hő­szi­ge­te­lő, mint az ás­vá­nyi szá­lak­kal szi­ge­telt egy­sze­rű tég­la­épü­let.

• A fá­ból ké­szült he­lyi­ség meg­hitt­sé­get, har­mó­ni­át su­gá­roz, kel­le­mes il­la­tá­tól pe­dig jól érez­zük ma­gun­kat.

• A fa kü­lö­nö­sen jó ha­tást gya­ko­rol az em­be­ri im­mun­rend­szer­re, és el­ső­sor­ban az al­ler­gi­át be­fo­lyá­sol­ja jó­té­ko­nyan.

• A fa jól át­en­ge­di a koz­mi­kus su­ga­ra­kat és alig töl­tő­dik fel elek­trosz­ta­ti­ku­san. Nem be­fo­lyá­sol­ja a ter­mé­sze­tes föld­su­gár­zást, és po­zi­tív klí­má­ról gon­dos­ko­dik. Fe­lül­múl­ja a vas­be­ton épü­le­te­ket ab­ban a te­kin­tet­ben is, hogy ké­miai egyen­súlyt al­kot kör­nye­ze­té­vel.

• Ké­miai fa­vé­dő sze­rek­re sem a ház kül­ső, sem bel­ső fe­lü­le­te­in nincs szük­ség. Kí­vül meg­fe­lel­nek a bór­sav­ké­szít­mé­nyek, ame­lye­ket azon­ban – pél­dá­ul ke­mény­gyan­tá­val – vé­de­ni kell a ki­szá­ra­dás­tól. Fon­tos a „kon­struk­tív” fa­vé­de­lem: cseppsze­gé­lyek az ab­lak­desz­kák­nál, ki­nyú­ló te­tő­ré­szek a fa­hom­lok­za­tok fö­lött, le­g­a­lább har­minc cm szé­les víz­vé­dő ré­teg a föld és a fa­ré­szek kö­zött, vissza­haj­ló ab­la­kok és ajtók, va­la­mint hát­só szel­lő­zés­sel el­lá­tott bo­rí­tá­sok a ned­ves bel­ső he­lyi­sé­gek­ben.

• A jó­kor – le­he­tő­leg hold­fá­zis­ban – ki­vá­gott fát alig tá­mad­ják meg ro­va­rok, fér­gek vagy gom­bák. Ke­vés­sé ér­zé­keny fa­faj­ta pél­dá­ul a luc­fe­nyő, a vö­rös­fe­nyő, a bükk vagy a fe­hér akác.

• A fa­ház nem tűz­ve­szé­lye­sebb, mint a ha­gyo­má­nyos épü­let. A fa az „át­la­go­san gyúl­ékony” ka­te­gó­riá­ba so­ro­ló­dik, de meg­van az a tu­laj­don­sá­ga, hogy csak a fe­lü­le­te sze­ne­se­dik el. Így olyan vé­dő­ré­teg ala­kul ki raj­ta, amely meg­aka­dá­lyoz­za a láng­ok to­vább­ha­la­dá­sát, ezért a fa­ház job­ban el­le­náll a tűz­nek, mint a vas­be­ton. A bio-szi­ge­te­lő­a­nya­gok­ban ezen­kí­vül kü­lön­fé­le láng­men­te­sí­tő ada­lék­anya­gok is ta­lál­ha­tók, ame­lyek­ből tűz ese­tén sem sza­ba­dul­nak fel mér­ge­ző anya­gok (szem­ben a ha­gyo­má­nyos szi­ge­te­lő­a­nya­gok­kal).

Egyet­len pont ki­vé­te­lé­vel – és ez a hang­szi­ge­te­lés – a fa­épü­le­tek min­den szem­pont­ból elő­nyö­seb­bek más alap­anya­gok­nál. Ép­pen ezért a fá­ból va­lóépít­ke­zés nagy jö­vő előtt áll, nem­csak ener­gia­kí­mé­lő meg­ol­dá­sai miatt, ha­nem azért is, mert egyre több em­ber sze­ret­ne egész­sé­ges há­zak­ban él­ni.

Új­ra fel­fe­de­zett ősi tu­do­mány

A CDN Na­tur­stammhaus név­re hall­ga­tó vál­la­lat szin­tén blokk­há­za­kat ké­szít, tö­mör, vas­tag tör­zsű, szá­zé­ves­nél idő­sebb luc­fe­nyő­ből, ame­lyet kéz­zel gya­lul­nak és iga­zí­ta­nak egy­más­hoz, el­lát­ják őket az il­lesz­tést elő­se­gí­tő ro­vát­kák­kal, és ily mó­don elő­ké­szít­ve a tör­zsek kö­zé gyap­jút rak­nak szi­ge­te­lés­nek. Ma­gu­kat a fa­tör­zse­ket bór­sav­val, le­no­laj­jal, méh­vi­as­szal és ken­de­ro­laj­jal ke­ze­lik, ez a bio­fa­vé­de­lem. A fá­kat té­len vág­ják ki, ami le­he­tő­vé te­szi, hogy le­mond­ja­nak a ha­gyo­má­nyos fa­vé­de­lem­ről, mi­vel a té­len ki­dön­tött fák­nak más az össze­té­te­lük, és jó­val ke­ve­sebb vi­zet tar­tal­maz­nak, mint nyá­ron ki­vá­gott tár­saik, ezért job­ban el­le­náll­nak a gom­bák­nak és a ro­va­rok­nak.

A fa mi­nő­sé­gé­ben az is fon­tos sze­re­pet ját­szik, mi­lyen hol­dál­lás­nál vág­ták ki. Ezt az ősi tu­dást ma­nap­ság új­ra fel­fe­de­zik. A ré­gi né­met mon­dás sze­rint „aki ka­rá­csony­kor vág­ja ki a fát a há­zá­hoz, an­nak a há­za tíz­szer tar­tó­sabb lesz, míg Fá­bi­án-Se­bes­tyén­kor új­ra áram­la­ni kez­de­nek a ned­vek a fák­ban”. En­nek a mon­dás­nak az igaz­sá­gát ta­pasz­tal­ta meg Erwin Tho­ma is, aki éve­ken át er­dész­ke­dett Ti­rol­ban. Fe­le­sé­ge ács na­gyap­já­nak, il­let­ve más, fá­val dol­go­zó sza­kem­be­rek­nek az in­spi­rá­lá­sá­ra ki­dol­goz­ta a fá­ról, a hol­dról és a fá­val va­ló ter­mé­sze­tes bá­nás­mód­ról szó­ló ta­ní­tá­sait, és az így ke­zelt fa­anya­got ma­ga is kí­nál­ja St. Jo­hann in Pon­gau­ban (Ti­rol, Ausz­tria) lé­vő fű­ré­szü­ze­mé­ben.

A meg­fe­le­lő hol­dál­lás­ban ki­vá­gott fa meg­fe­le­lő to­váb­bi ke­ze­lést igé­nyel. A ki­dön­tött tör­zsek négy hé­tig ágas­tul he­ver­nek, és eza­latt meg­sza­ba­dul­nak ned­ves­ség­tar­tal­muk 40 szá­za­lé­ká­tól. A fo­lya­dék­kal együtt tá­voz­nak a fá­ból azok az anya­gok is, ame­lyek csa­lo­ga­tó­lag hat­hat­ná­nak a ro­va­ro­kra. A fa­anyag a ké­reg el­tá­vo­lí­tá­sa és to­váb­bi fé­lév­nyi szá­rí­tás után lesz kész. Az ilyen fá­ból ké­szült há­zak­nál egy­ál­ta­lán nin­csen szük­ség sem­mi­fé­le fa­vé­de­lem­re.