A lenyűgöző keleti bölcsesség

Gautama Sziddhártha Krisztus előtt nagyjából 500-ban született egy észak-indiai fejedelmi család sarjaként, és a próféciák szerint az volt elrendelve számára, hogy uralkodóvá vagy szentté váljon. Szülei és nevelői gondosan odafigyeltek rá, hogy semmiből ne szenvedjen hiányt, és hogy minden kellemetlenségtől megóvják. Ennek ellenére felismerte, mennyi szenvedés létezik a világon, látta az öregséget, betegséget, fájdalmat és halált. Elsősorban az tudatosodott benne, hogy a legjobb barátok is eltűnnek, sokszor elégedetlenséget okoznak, és semmi sem tart örökké.

A leggazdagabb és leghatalmasabb emberek is szenvedtek az irigység, félelem, kapzsiság és utálat érzéseitől. Milyen boldogság lehetne tartósabb? Ezzel a háttérrel költözött el otthonról 29 évesen, hogy felkutassa a dolgok eredetét, a legnagyobb mesterektől tanult, testgyakorlatokat végzett és aszkézisben is edzette magát.

Hat év gyakorlás után a történet szerint mély meditációban meglátta a szellem lényét, maradandó rettenthetetlenséget, örömöt, szeretetet, ítéletek nélküli érzékelést, végül pedig megvilágosodást talált. Így vált buddhává (megvilágosodottá), és innentől kezdve utazó prédikátorként élte az életét. A mai napig őt emlegetjük „az igazi buddhaként”, de Gautama vagy Sákjamuni (buddha) néven is ismert. Nyolcanévesen halt meg. De a történelem során még sok buddhával találkozhatunk.

Buddhizmus Európában: régi és új hullámok

A buddhizmus Európában eleinte csak a művelt emberek számára volt elérhető, az első ismert német buddhista Arthur Schopenhauer filozófus volt. Mára a fordításoknak, tanfolyamoknak és centrumoknak köszönhetően a buddhizmus bárki számára elérhetővé vált.

A világ nagyjából a 20. század közepe felé fedezte fel az 1500 éves múltra visszatekintő tibeti buddhizmust, mikor Kína 1951-ben erőszakosan elfoglalta Tibetet, majd a dalai láma, a tibeti buddhizmus legfőbb tanítója Indiába menekült, a kínai hadsereg pedig 1969-ig a vallásos szent helyek és intézmények nagy részét elpusztította. Más világvallásokkal ellentétben a buddhizmus sosem próbált misszionárius jellegű lenni, nem akart semmit elfoglalni, és minden élőlényre szeretettel gondol. Ebben a vallásban nem az istenek döntenek az emberi sorsokról, hanem mindenki maga a bölcsessége, tettei és empátiája segítségével. Ez a szemlélet nálunk is egyre több embert vonz.

Megérteni a buddhizmus alapszabályait

Azt tartjuk buddhistának, aki (általában egy láma által vezetett rituálé keretein belül) a vallás három drágakövénél: a buddhánál, a dharmánál (tanítás) és a szanghánál (közösség) keres menedéket, hogy felszabadulást és megvilágosodást találjon. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon nagyjából tízezer ember vallja magát buddhistának. Nagy részük olyan (részben) buddhista országokból származik, mint Vietnám,

Kína vagy Thaiföld. De egyre több nyugati ember is csatlakozik a buddhizmushoz. Az 1990-es évektől kezdve egyre több buddhista gyülekezet, közösség alakult Magyarországon is, a tibeti után (amelynek több mint tíz hivatalos közössége van jelen) a legnépszerűbb ágazat a zen buddhizmus. A közösségekben a tagok együtt meditálnak, találkoznak egymással  és előadásokat hallgatnak.

Az aktív buddhista hívők mellett sokan szimpatizálnak a vallás gondolataival, és kiemelnek belőle elemeket, amelyeket beépítenek az életükbe, például a meditációt vagy a karma filozófiáját. A jelen és a másvilág, az isten és az ember, a kezdet és a vég, a jó és a rossz, a halál előtti és utáni élet megkülönböztetése nem létezik a buddhizmusban. Nincs mennyország, nincs pokol és nincsen mindenható isten.

Tágabb értelemben a buddhizmus szerint mindenki buddha, illetve mindenki buddhatermészetű – ez azt jelenti, hogy minden emberben benne él a megvilágosodott szellem, attól függetlenül, hogy az egyén tisztában van-e ezzel vagy sem. A buddhizmusnak nincsenek dogmái sem, a buddha arra biztatja a hívőket, ne csak vakon higgyenek, hanem kérdőjelezzék meg a tanok valóságtartalmát a saját tapasztalataik alapján.

Csak alapszabályok léteznek, ezek főként a következők:

•    Ne    sebesíts    vagy    ölj    meg    semmilyen    élőlényt.

•    Ne    végy    el    semmit,    amit    nem    adnak.

•    Ne    vegyél    részt    romboló    szexuális    kapcsolatokban.

•    Gyakorold    az    érzékek    helyes    használatát.

•    Ne    hazudj,    és    ne    szólj    bántóan.

•    Ne    homályosítsd    el    a    tudatod    tudatmódosító szerekkel.

A különféle nagy buddhista ágazatok más- más pontokra helyezik a hangsúlyt. A théraváda középpontjában a fájdalmat okozó viselkedés elkerülése áll, a mahájána lényege a szeretet és az együttérzés, a vadzsrajána követői különösen ügyelnek arra, hogy a világot széles, felszabadult látókörből szemléljék. A zen buddhizmus az egyszerűségre, a testmozgásra (amelybe beletartozik a fizikai munka is) és a szigorú szabályokat követő meditációra fókuszál.

Meditáció: belső csend és felszabadult tudatosság

A tanítás (dharma) és a közösség (szangha) mellett az általában egy párnán ülve végzett meditáció és a meditatív gyakorlatok jelentik a vallás legfontosabb eszközét. A meditáció történhet nyugalomban, csendben, közösen vagy egyedül, de részei lehetnek a gyakorlatnak a mozgásformák, a szövegek, a képek, a cselekvés (pl. rajzolás, magok szórása, íjazás), bizonyos hangok és mantrák is.

Ez utóbbiak kettős célt szolgálnak: a szótagok folyamatos ismétlése segít a szellemnek kizárólag egy dologra, egyetlen élményre fókuszálni, ezáltal könnyebb elérni az ellazult koncentráció állapotát. Másrészt a gyógyító, ezerszer ismételt szótagok beépülnek a szellembe, akár az együttérzés ismert mantrája: Om mani peme hung (vagy Om mani padme hum). Miközben a mantrát ismételjük, általában a málá nevű imaláncot morzsolgatjuk a kezünkben.

A légzés is központi szerepet játszik a legtöbb meditációs formánál. A légzésre és a tudatos, szabad és nyugodt kilégzésre való fókuszálás a mai napig a legjobb módja a lenyugvásnak és az egy pontra fókuszálásnak. A kezdők gyakran nehezen merülnek el a meditációban, sok a figyelmet elterelő tényező: valami fáj, viszket, a gondolataik száguldanak, az órát nézik. De pár alkalom után csökken az elterelő tényezők hatása, míg végül elérjük a mély, megnyugtató csendet.

Tudományos kutatások kimutatták, hogy ez az ellazult állapot meg tudja változtatni az agyhullámokat, el tud juttatni egy olyan tökéletes, ellazult koncentrációs állapotba, amely teljesen független mindentől. Egy meditáló mellett például pisztollyal lőttek, és ez semmiféle reakciót nem váltott ki, annak ellenére, hogy a ő természetesen hallotta a lövés hangját.

Ehhez hasonló szellemi állapotot egyébként csak rövid időre lehet elérni extrém tevékenységekkel. Az emberek a veszélyek ellenére biciklivel száguldanak le a lejtőn, ejtőernyővel ugranak ki repülőkből, kötéllel kikötve hidakról, élményparkokban rázkódnak extrém hullámvasutakon, sziklafalakat másznak meg, drogokat használnak vagy gyógyszereket vesznek be, testi élvezeteket keresnek, koncertekre járnak, ahol 100 decibellel üvölt a zene.

Ilyenkor elcsendesedik a kínzó háttérzaj az agyukban, a szellem flow állapotba kerül, csak az itt és most számít. Ugyanezt az állapotot érhetjük el azonban a meditáció segítségével is, mindenféle külső beavatkozás nélkül, bármikor. Ráadásul minden egyes gyakorlattal erősebbé válik a meditatív gondolkodás hatása a mindennapi életünkre is.

A látásmódunk határozza  meg a boldogságunkat

A dharma szerint az életminőséget az eddig minket ért benyomások, tettek, szavak, gondolatok, és elsősorban a látásmódunk határozza meg. Ez nagyjából megegyezik azzal, amit a filozófia, az agykutatás és a pszichológia a mai napig feltárt. A buddhizmus azonban – a pszichológiával ellentétben – nem analizálja a problémákat, nem keresi az okokat és nem elemzi a traumát. Bármi is történt a múltban, legyen az megterhelő vagy támogató, elsődlegesen a mai látásmódunk dönt arról, mennyire vagyunk elégedettek és boldogok. A fájdalmas élmények csak akkor tudnak hosszan tartó szenvedést okozni, ha ragaszkodunk hozzájuk. Ez minden negatív gondolatra igaz.

Ha mérgesek vagyunk, aggódunk, szorongunk valamitől, ezeket az érzéseket mi magunk generáljuk. Ez nem jelenti azt, hogy az érzéseink és a történések felett kellene állnunk. A cél azonban az, hogy egyre szélesebb teret teremtsünk, amelyben az élmények, gondolatok és érzések, akár a csillagok az égen, egyszerűen jelen lehetnek anélkül, hogy értékítéletet kapcsolnánk hozzájuk, felnagyítanánk őket vagy azonosulnánk velük. A szellem úgyszólván a gondolatok közötti térben él.

A dharma szerint a gondolatainkat mi magunk teremtjük: ahogyan a mirigyek a testnedveket, úgy termeli az agyunk a gondolatokat. Csak akkor juthatunk el a jelenléthez, ha sikerül felismerni és elengedni ezeket az illúziókat és szalmalángokat. Mikor reggel felébredünk egy álomból, nem kételkedünk benne, hogy amit láttunk, kizárólag az agyunk szüleménye. Azonban az éberen tapasztaltaktól, az éber gondolatoktól nehezebben vonatkoztatunk el.

Senki sem felelős azonban a saját szenvedéséért. A hátrányos életkörülmények erősen megterhelik az embereket, és együttérzést kell kiváltaniuk a közvetlen környezetükből. Az érintettek a buddhista tan szerint azonban nem védtelenek az életüket meghatározó érzésekkel szemben, és nem kell másokra, terápiákra, istenekre hagyatkozniuk ahhoz, hogy felszabaduljanak a terhelés alól. Ők maguk is tudnak tenni a gyógyulásért. Szinte automatikusan ruházzuk fel egy bizonyos identitással a dolgokat, a benyomásokat, a cselekedeteket, másokat és saját magunkat is. Ez azonban két okból is tévedés.

Egyrészt ez az identitás sosem objektív meglátásokból és tulajdonságokból áll, hanem a saját eddigi tapasztalatainkra alapszik. Ezáltal folyamatosan a múltunkat reprodukáljuk, akár egy elakadt lemez. Ha az erdőben sétálva találkozunk egy nagy, gazdátlan kutyával, olyan minőséggel fogjuk felruházni az állatot, amilyen élményeket eddig a kutyákról szereztünk: ha imádjuk a kutyákat, nyitottnak és barátságosnak fogjuk találni, ennek köszönhetően a kutya valószínűleg a farkát csóválva fog hozzánk közeledni és hagyja, hogy megvakargassuk a füle tövét.

Lehet, hogy elveszítette a gazdáját és segítségre van szüksége. Ha azonban az állat látványa negatív érzéseket vált ki belőlünk, például, mert gyerekként megharapott minket egy kutya, vagy a szüleink gyakran óva intettek minket a veszélyes kutyáktól, félelemmel és agresszióval fogunk reagálni, ez pedig ugyanezt a reakciót váltja ki a kutyában is. Az következik be, amire számítottunk.

A példa alapján láthatóvá válik, hogyan generálunk olyan tapasztalatokat saját magunk számára, amelyek megfelelnek az elvárásainknak. A tapasztalatok, amelyeket a múltban szereztünk, megismétlődnek ezáltal, és idővel befolyásolják az életminőségünket. Ha tehát egy helyzetről beszélünk, sokkal inkább a saját elképzeléseinket írjuk le, mint azt, hogy valójában mi történt. Ha megkérdezzük az embereket, hogy mit gondolnak a pókokról, az operáról, a motorosokról, az édességekről, a heavy metalról, a maratonfutásról, a karfiolról vagy a születésnapi bulikról, természetesen mindenki teljesen különböző választ fog adni annak megfelelően, hogy milyen élményeket köt ezekhez a dolgokhoz.

A karma, mint az ok-okozati összefüggés kiváltója

A dharma szerint ez azonban jó hírt is jelent: ha a világot nem objektívan, hanem a korábbi nbenyomásainknak és alapvető érzéseinknek megfelelően látjuk, az azt jelenti, a megterhelő érzékelésből egyszerűen kiléphetünk.

Ehhez azonban először is fel kell ismernünk, hogy döntéseket hozunk az események identitásával kapcsolatban. A buddha tanítása szerint az átélő, az átélt és az átélés azonos dolog. Mi magunk, az átélő teszszük azt, amit átélünk az átélés folyamatán keresztül azzá, ami – a látásmódunkon, a múltbeli tetteinken, a szavainkon és a gondolatainkon keresztül.

Ez az ok-okozati összefüggés, más néven karma, amely mindennap újra létrejön a saját cselekedeteink hatására, így ezeken keresztül tudjuk befolyásolni is. Aki higgadtan, szeretetteljesen, belátással cselekszik, pozitív karmát teremt. Ha azonban csak a kapzsiság, büszkeség, irigység vagy egyéb zavaró érzések motiválnak bennünket, akkor negatív karma keletkezik. Az előző életek is hatással vannak a jelenlegi helyzetünkre, ahogyan a jelenlegi életünk is befolyásolja a következőt.

Ugyanazt a sorsot többféleképpen lehet megélni

Ez nem azt jelenti, hogy az erőszak, betegség, balesetek vagy katasztrófák elszenvedői maguk hívták volna ki a sorsot maguk ellen. Mégis egyéni látásmódjuktól függően egészen máshogy élik meg ugyanazokat a történéseket. Nelson Mandela például 30 év után bizakodva jött ki a börtönből és vezette az országát a demokrácia felé. Ugyanakkor Robin Williams 30 év siker után önkézzel vetett véget az életének.

Az egyik leglátványosabb bizonyíték, amely a nézőpont erejét mutatja, Dietrich Bonhoeffer teológustól származik. 1944-ben, mielőtt egy berlini pincebörtönben kivégezték volna, a következőt írta: „Köröttem jó erők hűsége, csendje oltalmaz s nyújt csodás vigasztalást.”

Amire fókuszálunk, az a részünkké válik

Amire a szellemi energiánkat fordítjuk, az a részünkké válik. Ha tehát gyakran foglalkozunk fájdalommal vagy fenyegetésekkel, akkor a fájdalom és a fenyegetettség fogja meghatározni az életünket. Ugyanez a helyzet az együttérzéssel, a nagyvonalúsággal, az elfogadással – amennyiben a motivációnk megfelelő.

Ha csak azért segítünk másokon, hogy úgy érezzük, szükség van ránk, vagy ha azért beszélünk valaminek kizárólag a jó oldalairól, mert el akarjuk adni, azzal nem megyünk semmire. A buddhista tanítás szerint a legnagyobb ellenségünk az egónk és az akaratunk: dolgokat, tulajdonságokat, élményeket és embereket akarunk. Ha nem kapjuk meg őket, fájdalmas hiányt érzünk.

Ha megkapjuk őket, elkezdünk aggódni, hogy el fogjuk őket veszíteni, harcolunk a rohamosan csökkenő vonzerejük és a változásuk ellen, amely végül az elvesztésükkel jár. Ez vonatkozik a testünkre is. Azonosulunk vele annak ellenére, hogy tudjuk, meg fog öregedni és meg fog halni. Hiszünk az énben, pedig az folyamatosan változik, és nem alkot egységet, még a tudományos felfogás szerint sem.

Hiszünk az örökké tartó párkapcsolatokban, pedig a kapcsolatok természetesen kezdődnek és általában néhány éven belül befejeződnek. Semmi nem állandó. Ilyen illékony dolgokra alapozzuk az életünket és az önértékelésünket. Annak érdekében, hogy ezt saját magunk elől is elrejtsük, ingóságokat és szerepeket gyűjtünk, optimalizáljuk a testünket, szerződések keretei közé tereljük az életünket és eltávolítunk belőle mindent, ami a mulandóságra emlékeztet. A buddhizmus zavart és éhes szellemről beszél, amely arra ösztökél minket, hogy folyamatosan új módjait keressük a kiteljesedésnek. Ugyanígy próbáljuk a kellemetlent elkerülni, ezáltal félelmet és haragot hívunk az életünkbe.

Megélni az egységet, kifejleszteni az együttérzés képességét

A vágyakozás és az elutasítás mellett a bizonytalanság a szenvedés harmadik legnagyobb kiváltó oka, elsősorban amiatt, hogy nem tudunk a mulandóságról, az okozatokról (minden jelenségnek vannak okai és hatásai), az identitásnélküliségről, a jelenségek folyamatos változásairól, és ezzel egyidejűleg a jelenségek egységéről. A dolgokat kizárólag egységként értelmezhetjük.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy rájöjjünk, minden tettnek hatása van mindenre, ezért mindenkor együttérzően kell cselekednünk minden élőlénnyel szemben. Az ember azonban ahelyett, hogy egységben látná a dolgokat, általában egymástól független eseményekként érzékeli őket, amelyek önmagukban léteznek, beleértve ebbe saját magát is.

A buddhista hozzáállás az lenne, hogy várjunk, legyünk hasznosak, figyeljünk oda, legyünk jelen, és a 16. karmapa-meditáció szavaival élve: ismerjük fel önmagunkban a tudat időtlen fényét. Aki kibírja, hogy ne a következő fájdalom- vagy függőségi ingert kövesse, hanem egyszerűen megtorpanjon a pillanatban, döntési teret hoz létre, amely lehetővé teszi, hogy tudatosan döntsön róla, követi-e az ingert, vagy elengedi.

A meditációban ez a tér határtalanul ki tud tágulni, egészen a tiszta lét, öröm, rettenthetetlenség és belső szabadság eléréséig, ami segít ráébredni: nem a gondolataink, a munkánk, a múltunk, a környezetünk, a betegségünk, a tulajdonságaink vagy a testünk vagyunk. Az utolsó, amit felismerünk, a szellem felszabadítása, mint térbeli, létező jelenség. Az „ez vagy az” átváltozik „ez is, az is”-sá.

Vigyázat, csapda!

Egyre többen találnak a buddhizmusban választ az élet fontos kérdéseire. Ezt az igényt észlelve egyre több tanfolyamot indítanak buddhista tartalmakról és fogalmakról.

Fontos tudni, hogy a buddhizmus:

•    Ingyen    van. •    Nem    ismer    vezetőket,    csak    tanárokat.

•    Alkalmazkodik    a    környezethez,    és    nem    keverendő    össze a távol-keleti kultúrával.

•    Célja    nem    az    egyéni,    hanem    minden    élőlény    boldogsága

. •    Nem    akar    meggyőzni.

•    A    hívő    saját    napi    munkájára    alapul.

•    Nem    használ    dogmákat    és    elveti    a    vak    hitet,    arra    biztat,    hogy kritikusan álljunk a tartalmaihoz.

•    Szerény,    és    nincs    szükség    hozzá    drága    utakra,    tanulmányokra, kurzusokra.

•    Nem    zárja    ki    a    másságot.

•    Nem    hirdet    személyes    tulajdonságokat    és    felismeréseket.

•    Nem    támogatja    a    tárgyak    és    hírnév    felhalmozását.

A tanítás lényege

Buddha a tanítása alapjaként a négy nemes igazságot írta le: Addig létezik a szenvedés (pl. változás, viszonylagosság, születés, betegség, halál), míg a szellem fel nem ismeri saját magát. A szenvedés bizonyos okokból alakul ki, elsősorban bizonytalanság, életvágy, dolgokhoz való ragaszkodás, mohóság, utálat és megtévesztés által.

A szellem felismerése és a vágyakozás feladása segítenek legyőzni a szenvedést. Ez a megvilágosulás felé vezető úton történik, amely tartós boldogságot eredményez, elsősorban a nyolcrétű ösvényen keresztül, amely a következőkből áll: helyes felismerés és szemlélet, helyes beszéd, helyes cselekvés és élet, helyes törekvés, helyes tudatosság és meditáció.

Az újjászületés

A buddhizmus minden ágazata hisz az újjászületésben, az azonban különbözik, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak neki. Amíg a lélek az ok-okozati rendszerben, a szamszárában van, mely a karmát létrehozza, a halál után érző lényként (tehát emberként vagy állatként) fog újjászületni. Csak ha elérjük a felszabadulást, és ezért nem teremtünk több karmát, akkor jut a lélek a nirvánába, ebbe a folyamatos, stabil, felszabadult és megváltott állapotba.