A miazma tana

A miazma görög szóból származik, melynek jelentése „szennyeződés, fertőzés”. Ennek elképzelését mutatja a középkori olaszban a malária szó, eredetileg „male area”, azaz „rossz levegő”. A miazmát fertőző, mérgező kigőzölgésnek, párának tartották, vagy az ún. „miazmatákkal” telített nedves ködnek. Ezek bomló anyagból származó részecskék, melyek betegségeket okoznak, vagyis a stagnáló, pangó, elposványosodott vízből származva, gőzölgő, erősen bűzölgő szaggal. Továbbá egészségtelen, ártalmas kibocsátás, kilehelés, melyet a rothadó, korhadó szerves anyag vagy a poshadó állóvíz bocsát ki. Végül is minden egyes rossz szag betegséget jelent, erről is azonosítani lehetett.

Így a miazmatikus állapot az olyan környezeti tényezők terméke, mint a fertőzött víz, a szennyezett levegő és a szegényes higiéniai körülmények. Ez a fajta fertőzés nem az egyének között ment át, hanem a helyszín hatott az egyénekre, ahol ilyen kigőzölgés keletkezett.

Fertőzés kontra miazmatizmus

A XIX. század folyamán az orvosi társadalom megosztott volt a betegségek elterjedésének magyarázatát illetően. Egyrészről ott voltak a fertőzés hívei, akik azt tartották, hogy a betegség fizikai érintkezésen keresztül – emberen vagy tárgyon – terjed. Mások azt tartották, hogy a betegség a levegőben van jelen miazma formájában, és így fizikai érintkezés nélkül is átadódhat. Nem egyszerűen utazik a levegőn, hanem megváltoztatja a levegő minőségét. A kétféle elmélet összeegyeztethető elemeinek vizsgálata helyett kizárólagosan egyik vagy másik elmélet mellett álltak ki.

Úgy tartották, hogy a járványos betegség megakadályozható a test és a környezet tisztán tartásával. A krími háborúból ismert nővér, Florence Nightingale (1820–1910) kiemelkedő támogatója volt a miazmaelméletnek, és azon dolgozott, hogy a kórházakat egészségessé és jó illatúvá tegye.

Az 1850-es években a miazma elméletét használták fel arra, hogy megmagyarázzák a kolera elterjedését Párizsban és Londonban. A miazmatan alapján vált lehetővé az egészségügyi reformok bevezetése. Ez váltotta ki a francia főváros részbeni újjáépítését és a londoni csatornahálózat modernizálását. Az elmélet a közegészségügy jelentős javulásához vezetett azzal, hogy megelőzték az ártalmas levegő visszaáramlását a csatornából a házakba, pl. az akkoriban feltalált „vízzár” (water-closed, azaz WC) lefolyókban való alkalmazásával.

Anton van Leeuwenhoek németalföldi zoológus az általa készített mikroszkóp lencséje alatt már 1674-ben megpillantotta a baktériumokat. Ennek ellenére még 200 évig az orvostudományban nem találtak ok-okozati összefüggést a baktériumok és a betegségek között. Az orvosi bakteriológia megjelenése, bevezetése az 1870-es és 1880-as években komoly kihívást jelentett a miazmaelméletnek, noha a közmegegyezés nem született meg azonnal. Annak ellenére, hogy a kapcsolatot a betegségek és a baktériumok között feltárták, mégis az 1800-as évek végéig nem vált általánossá a bakteriális elmélet. A baktérium elnevezés a görög „bacillus”, azaz „kis pálca” jelentésű szóból származik, a nevet Christian Gottfried Ehrenberg javaslatára 1828-ban vezették be. 1847-ben Semmelweis Ignác magyar szülész-nőgyógyász volt az első, aki állati eredetű „bomlott szerves anyag” nyílt sérülésekre való átvitelével magyarázta és klórmeszes kézfertőtlenítéssel akadályozta meg a gyermekágyi láz (Streptococcus sebfertőzés) kialakulását. 1854-ben az olasz Filippo Pacini által felfedezett bacilusról nem vettek tudomást az olasz tudósok, akik között általános volt a miazmaelmélet támogatása. Így a német Robert Koch által lett 30 évvel később, 1884-ben lett újra felfedezve és publikálva a baktériumok kórtana.

A két elmélet között valójában nincsen konfliktus. A baktériumok felfedezése mikrobiológiai szempontból pontosítja azt az elemet, ami a miazmában a fertőzést ténylegesen okozza. A miazma valójában az az energetikai közeg, amely a bakteriális, vírusos, gombás kórokozók burjánzását biztosítja. Valójában a vírusok és baktériumok mindenütt jelen vannak, de nem mindenkinek okoznak betegséget. Bizonyos körülmények fennállása esetén aktivizálják az antitesteket, melyek ily módon beindítják a betegségfolyamatokat. Például a homeopátiában minden egyes betegséget egy nem anyagi, hanem egy közvetlenül nem látható, mély belső valóságnak tulajdonítanak. Utóbbi elsődleges oka a miazma, mely patogenetikusan öröklött vagy szerzett.

A modern stratégiáknak sok fontos része a miazma elméletén alapult, pl. a maláriát megelőző intézkedések része a lápok és a mocsarak lecsapolása. A mikrobiológia pontosan meghatározta a fertőző tényezőket, azután a vegyipar fejlődésével feltalálták az ellenszereket, mellyel megszüntethetők a moszkitók tenyészhelyei. Ugyanakkor hőség és nyirkosság is szükséges a fertőző ágensek elterjedéséhez. Továbbra is megfigyelhető, hogy a miazmatikus időszakokban bizonyos betegségek jobban terjednek, a miazma ténye energetikailag magyarázható. Az antibiotikumok csak a baktériumokra hatnak, a vírusokra – melyek miazmás időszakokban terjednek járványként – alig van ellenszer, ezért visszatérhetünk az immunerősítő módszerekhez, főleg a finomtestek tisztításával. (Lásd később is!)

A miazmák válfajai és a mentális állapotok

Az ókorban és középkorban lezajlott pusztító járványok a szervezetet mint táptalajt ugyanazokon a területeken támadták és támadják ma is. A miazmák 3, 10 vagy akár több válfaja is a káros érzelmek bizonyos arányú keverékéből állnak össze. Az ön- és környezetpusztító rosszindulat, a kontrollálatlan harag, a tehetetlen düh a sejtek összerendező, életet igenlő programjait szétzilálják. Az asztrálsíkú negatív érzelmek és ezt a magasabb mentálszintről vezérlő sokgenerációs gondolati programcsomagok az utóbbiak természetétől függő szerveket, szervrendszereket támadják meg, így alakulnak ki a különböző betegségek, járványok tünetegyüttesei.

A bubópestis a nyirokrendszerre hatva okozott akár 10 centimétert elérő csomókat. A kolera pl. az emésztőrendszeren keresztül ölte meg áldozatait, a különböző nemi betegségek az altest energetikai területéről és az alsó nyirokcsomókból kiindulva igázták le az egész testet. Voltak olyan betegségek, melyek nem tűntek járványosnak, mégis általánosan elterjedtek voltak, mint az ízületi csúz (köszvény), mely ma is ugyanúgy az ízületi gyulladástól kezdve különböző elnevezések alatt a krónikus betegségformákban megtalálható. Ha ma valakinek pl. térdízületi elváltozásai vannak, akkor az altesti nyirokterület energiahiánya és az adott ízületi területet vezérlő gerincszegmens energiablokádja észlelhető.

Ma is alapvetően a vastagbél és a nyirokrendszer a célpont, ez szinte minden krónikus betegség alaptípusa. Majd az emésztőtraktus további területei: máj-epe, hasnyálmirigy, gyomor. A vese a külvilággal való kapcsolathoz való energiát szolgáltatná, ha elegendő energiaszinten lehetne. A légzés, a tüdőfunkciók, légutak betegsége szintén az immunrendszer autoimmun-folyamataira épülő mentális zavar. Ugyanilyen mellkasi energiahiányt és a hátcsigolya energiaáramlási zavarait jelzik a szív- és keringési folyamatokat gátló más típusú üzenetek. Ha van kórokozó a környéken, akkor a legyengült szervek táptalaján ezek képesek elszaporodni, sokszor végzetes hatást elérve.

Miazmatikus időszakok ma is vannak

A tudatállapot, mint tudjuk, leképződik ezekben a testi állapotokban. A mai túlpörgött, élvvágyó világban a testi élvezetek keresése mindennapos lehetőség, mely gyors kiégést hozhat magával. Ezzel a sejtekben generációk óta rejtőzködő kódok miazmaként jutnak a felszínre. A miazmáról azt tartják, hogy bizonyos időszakban „elbújik”, lerakódik az ásványi, növényi vagy állati hordozókban, látszólag az emberek is tünetmentesek. Azonban ezekre az energiákra ráhangolódni képes személyek érzékelhetik, hogy az emberi energiarendszer magasabb finomtesti régiói még tartalmazzák az adott miazmatikus információt.

Az ókori, középkori és újkori járványok fellobbanása is ugyanilyen módon történt, és történik ma is. Egy tudatállapot, egy mentális üzenet aktivizálódása egy adott földrajzi területen ugrásszerűen megnöveli az adott káros információval rendelkezőkben a betegséghajlamot, mely akár háborús hisztériát vagy egyéb válságokat is előhozhat fizikai síkon.

Sokszor csak a szervek általános energiahiánya feltűnő. Amikor egy adott szerv energiaszintje legfeljebb rövid időre csökken saját maga öröklött szintjéhez képest 20% alá, akkor a heveny szakasz bekövetkezéséről beszélhetünk. Ha orvosi kezelésekkel sikerül 30-40% körülire növelni a beteg szerv energiaszintjét, akkor a heveny szakasz lezárult és tünetmentesnek tekintik. Ha az illető mentálállapota és körülményei nem változnak, akkor hosszú távon krónikussá válhat a betegség, a folyamatosan akár 10% alatti energiaszinttel.

Az 1990-es évek elején 10 energetikailag felmért személynél 6-7 esetben a vastagbél és az alsó és/vagy felső nyirok 30% alatti energiaszintje volt tapasztalható. Ők tudtak az ezekhez kapcsolódó pl. allergiás tüneteikről, vagy éppen keresték panaszaik okát. Ugyanezeknek az immunrendszerrészét alkotó szerveknek és az immunrendszer további részeinek 10% alatti energiaszintjénél daganatos betegségek és egyéb degeneratív betegségek fellépése lehetséges. Az eltelt 20 évben 6-7 eset helyett 10-ből 10 személynek van 30% vagy az alatt az említett szervi energiaszintje. Csak azoknak van 50%-nál jobb szervi energiaállapota, akik betartják a táplálkozásukban is a „ne ölj” elvét. De emellett nekik is meg kell küzdeniük a környezetük húsevésből eredő bioelektroszmogjával, mely a legfontosabb miazmatikus tényező manapság.

Ma is megvannak ugyanazok a mentál- okok, mint régen, csak a közegészségügy áldozatos munkája tette lehetővé (egyelőre) az igazi pusztító járványok elkerülését.

100 évvel korábban vagy még régebben a nagy csecsemő- és gyermekhalandóság is a szülők, nagyszülők energiahiányait jelezte. A gyermekek tulajdonképpen feláldozták magukat, és életerejük biofotonkészlete valamilyen részben átment az élve maradt családtagok energiarendszerébe. Ezzel a Földanya energiaszintje ugyanúgy nem változik, mint a régi állat- vagy emberáldozatok „asztráletető” módszerei következtében. Akkor az áldozatokat különböző asztrálentitásoknak ajánlották fel cserébe bizonyos csapások elkerülése érdekében.

A jelenlegi állattenyésztési módszerek, melyek a vágóhidakon érnek véget, az állatok elleni háborúnak fogható fel, illetve állatáldozatoknak. Utóbbi a biofotonjaik, életerejük elvételéért folyik. A lények megölésekor sejtjeikből ezerszeres biofoton-kiáramlás történik az élő állapot mértékéhez képest. A legtöbb ember nem ismer módszereket a belső fényével való kapcsolatfelvételre, ezért nem elégszik meg a „nem ártást” betartó társadalmakban szokásos „az állatok gyümölcsei” felhasználásával. Utóbbiból nem kapnak elég energiát igényeik kielégítésére.

Azonban az ölés és a halál információja a miazmatikus tényezők legkárosabb, legpusztítóbb formája. Tartalmazza az összes alapmiazmatikus rezgést, a húsfogyasztókat még jobban eltávolítja a belső fényüktől. A húsevést ma a betegségek – főleg a daganatos, de más degeneratív betegségeknek is – és a válságok legfőbb okaként foghatjuk fel. Ezért van a szférákon lefelé zuhanás az utóbbi hatvan évben, az 5. szférából a 4.-be, a 4. szférából a 3.-ba stb. (Lásd Termé-szetgyógyász Magazin, 2011. április: „A szabad akarat mítosza” c. cikket!)

Csak akkor képes nőni az általános energiaszint, ha vannak olyan felismerésben lévő személyek, akik az Egyetemes Fénnyel – a hinduizmusban a Paramatma fényével, a buddhizmusban a Határtalan Fény Buddhájával, a kereszténységben a Szentlélekkel – veszik fel a kapcsolatot, sőt e tiszta fény segítségével az asztrálsíkot is lecsillapítják.

A miazma és a bioelektroszmog

A miazmát, vagyis a miazmatikus kisugárzást egyenlőnek tekinthetjük az ún. bioelektroszmoggal. Egy adott kórokozó hideg-nedves vagy meleg-nedves alkalmas közegben elszaporodik, és természetéhez képest adott elektromágneses frekvencián energiát von el a környezetéből. Nyilván a dohos pinceszag vagy egy mocsár kigőzölgése más és más frekvenciás érzeteket kelt az emberben. Ugyanúgy egy megbetegedett, lázas személy is, a benne mint táptalajon elszaporodott kórokozók rezgésén energiát von el a környezetéből. Az ember az érzékszervi tudatainak érzékenysége függvényében ezt képes felfogni és elkerülni.

Tenyérrel és ujjbegyekkel érzékelhetők bizsergés és szurkálás formájában a környezetből energiát elvonó rezgésmintázatok. Amikor a betegség heveny állapota zajlik, a szervezet odaküldi raktározott energiáit, hogy a behatoló kórokozókat vagy éppen egy külső energiahatást semlegesítsen. Ekkor a terület forró, és radzsasztikusnak is értékelhető. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. december: „Érzékszerveink energetikája” c. cikket!) Azonban, amikor elfogy a szervezet energiája, az érzékelő személy számára kiüresedik, hideggé, azaz tamasztikussá, mocsarassá válik a terület. Ez a krónikus, degeneratív betegségek állapota. Ugyanezek a jellemzők megtalálhatók a lakókörnyezetben környezeti és földsugárzások formájában. A feltöltött, mocsaras területek rezgése odavonzhat már eleve miazmatikus rezgésű embereket, ok-okozat alapján további rezgésszintcsökkenést okozva bennük. Régen a jobb érzékelőképességgel bíró emberek elkerülték a mocsaras, illetve az árvizes területeket, nem építkeztek oda.

A gombás, bakteriális vagy vírusos jellegű betegségeknek más és más a jellemző elektromágneses kisugárzása, frekvenciaspektruma, így azok a személyek táptalajok számukra, kikben az adott rezgésen van energiahiány. Továbbá attól függően, hogy a személy melyik elemmel van mentálüzenetek szintjén összeütközésben, ahhoz képest vonzza be a betegségeket, illetve ott kap megtámadtatást a külvilágból, akár emberekkel, fizikai szintű sérülésekkel, akár kórokozókkal kapcsolatban. Ha föld elemű a domináns energiahiánya, akkor az ízület és csontrendszer a fő támadási felület. Ha víz elemű, akkor a szervezet vízháztartásában, ödémák keletkezése a nyirokrendszer által, a vizeletelválasztó rendszerben, illetve a vérkeringés különböző akadályaiban mutatkozik meg az energiahiány, alul- vagy éppen túlműködés formájában. A tűz elem hiányoknál az emésztés tüze (máj, epe, hasnyálmirigy, gyomor), illetve a szívközpontú keringés energiája van megtámadtatás alatt. Végül a levegő elem hiánya esetén a légzés akadályoztatása, a szervek levegő elem energiával való ellátottsága szenved akadályt. Főleg a tüdő, de a hagyományos kínai orvoslás szerinti más üreges szervek energiahiányát is jelentheti, gyomorpanaszok, bélpuffadás stb. formájában. Nyilván ezek valamilyen arányú keveréke is felléphet az adott mentálprobléma természete függvényében.

Az egyes emberek energiaállapotától függ az előbbiek szerint, hogyan hat rájuk a környezeti bioelektroszmog. Nem szükséges, hogy közvetlen rátüsszentéssel „kapja el” valaki a nyálkahártyáira (szem, orrüreg stb.) kerülő fertőző csírát. Elegendő, ha egy közel jövő valaki bioelektroszmogjával átrezegteti a személy auráját bizonyos frekvencián. Ezzel elhangolja homeosztázisát és szaporodásra készteti a szervezetében mindig is tartózkodó baktériumokat, vírusokat. Ezt a tényt orvosi megfigyelések is alátámasztják, csak az energiacsökkenés tényét lehet, hogy még nem kapcsolták össze a kórokozó elszaporodásával. (A homeopatikus orvoslásban igen.) Az orvostudomány minden tényezőt és következményt felmért és ismer, csak egyelőre nem mondta ki, hogy ezek a háttértényezők azonosak a régi miazmatikus elméletekből következő ismeretekkel.

Ezt a tényezőt főleg biofotonos felvételekkel már bizonyították, amikor vérminták, illetve személyek közötti biofoton-átadást fényképeztek sötétben, egyelőre laboratóriumi körülmények között. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. május: „Az élet fénye” c. cikket!) A szervek, főleg az agy elektromágneses mezejének mérésére már kifejlesztettek mérőberendezéseket, de azok bonyolultsága és magas ára nem tette lehetővé elterjedésüket. (Lásd Termé­­szetgyógyász Magazin, 2012. január: „Az ember mágneses mezői” c. cikkben.)

Az élő szervezetek mágneses mezői

Már az 1930-as években a radiesztéták és a hivatalos tudományok képviselői együttműködésük által felhívták a figyelmet arra, hogy a legtöbb szervi működés – ha az elektromágneses tartományt vesszük figyelembe – annak az igen alacsony frekvenciáin történik. Ez vonatkozik az agyműködésre, a szív belső rezgéseire és az összes többi szervi működésre is meghatározott frekvenciasávban. A méréseik szerint a szervi rezgéseknek néhány hertz (rezgés másodpercenként) és néhányszor 10 hertz között van az alapharmonikusa, és a felharmonikusaik (egyre csökkenő amplitúdójú egész számú többszöröseik) rezgései legfeljebb 1000 hertzig követhetők, észlelhetők.

Azt tudjuk, hogy minél alacsonyabb frekvenciájú egy elektromágneses jel, annál jobban képes a szilárd anyagokon áthatolni. A tengeralattjárók a tengerek sós vizében ezért alkalmaznak 300 hertz vagy ez alatti frekvenciájú rádiójeleket, mert a magasabb frekvenciák egyszerűen elnyelődnek ebben a közegben. Az ultra alacsony frekvenciájú rádiózás a gyakorlatban azért nem terjedt el, mert az ehhez tartozó sok km-es hullámhossztartományhoz nagyméretű rezgőkörök (tekercsek és kondenzátorok), ugyanakkor viszonylag nagy adóteljesítmény is szükséges a távolság áthidalásához.

Az élő szervezetek mégis ezt a kommunikációs módot választották az extra hullámhosszak ellenére, hiszen az áthidalandó távolság a szervezeten belül csekély. A kisebb-nagyobb tömör és üreges szervek nemcsak mechanikus hangrezgéssel hangolhatók üregrezonátorként pl. a hangtálas kezelésekkel (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2010. november: „Hangok, jelek és kéztartások I.” c. cikket!), hanem ugyanígy lehetséges az elektromágneses tartományban is méretükkel és sűrűségükkel összefüggő önfrekvenciájuk. Az emberi test a tengervízhez hasonló állagú vizet tartalmaz, a szervek közötti kommunikáció így valóban ebben a kisfrekvenciás tartományban képes jól működni. Egy adott szerv hatékony működésének van egy szűk frekvenciatartománya (az asztrológiából ismert planétasugárzásokkal együttműködve, azokhoz hasonulva), és ezt hangolják el a különböző negatív érzelmek (harag, irigység, mohóság stb.) rezgései, vagyis bioelektroszmog-kisugárzásai az optimális értéktől.

A negatív érzelmek rezgései mint rádióadók frekvenciasávjai követik egymást. Hasonló frekvenciákon működnek, mint a szervek, csak éppen torzult biofotonok által létrehozott nem harmonikus, hanem magasabb frekvenciákkal kicsipkézett, szétzilált hullámokat hoznak létre. Ahogyan például a májat egy pozitív Jupiter-rezgés (az isteni szeretet adása) tölti, azaz növeli az energiaszintjét, egy negatív Jupiter-rezgés (az irigység) csökkenti a szerv életerejét, az azt töltő asztrálcsatorna szűkítésével. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. szeptember: „Az auraburkok rendszere” c. cikk táblázatát!) A különböző súlyosságú betegségekkel terhelt személyek miazmája, vagyis bioelektroszmogja az 1-2 méteres környezetben tartózkodó emberekben – azok saját bioelektroszmog-terheltségüknek megfelelően – váltanak ki hatásokat. Legyengült energiarendszer mellett adott szerveik átveszik a miazmatikus rezgéseket. Megfelelő ráhangolódási képesség és beavatottság mellett érzékelhetők és tisztíthatók a miazmatikus környezeti hatások.

Az utóbbi száz-egynéhány évben az emberek általános tudatállapot-beszűkülésével energia- testeik is „beszűkültek”. Ez abból is adódhatott – nem tudatosan vezérelve ugyan –, hogy ne érjenek egymásba a városi forgalomban energiatesteik, így kevésbé vegyék át egymástól kellemetlen kisugárzásaikat, stresszüket, bioelektroszmogjukat.

A stressz egy bizonyos szint felett elhangolja az összes szervi működést, megbontva a homeosztázist – a szervezet belső egyensúlyra törekvő szabályzási rendszerét –, betegséget, öregséget és végül halált okozva. A már említett „Az ember mágneses mezői” című cikkben leírtak alapján ezek a mágneses mezők – pl. az agyi aktivitás – csak különleges eszközökkel mérhetők. Mégis a szervezet vészállapotában leadott stresszenergiája ezeket a szinteket valószínűleg nagyságrendekkel meghaladja, ezért a környező emberekre, családtagokra, munkatársakra stb. hatással vannak a tapasztalatok szerint. Főleg a testérzettudaton keresztül érzékelhetjük a többi ember stresszállapotában kibocsátott – tulajdonképpen segítségkérő – jeleit. Arra is hatással van és csökkenti a szervi energiaszintjét, étertestméretét az adott rezgésen, aki nem rendelkezik megfelelő finomérzékeléssel. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2012. december: „Érzékszerveink energetikája” c. cikket!).

Az egyén felelős az általa kibocsátott bioelektroszmog minőségéért, mennyiségéért. Ezt csak bizonyos tudatállapot-tisztaság felett képes elfogadni saját magáról. Különben megsértődik, ha valaki arra figyelmezteti, hogy energiát kér a környezetétől. Ez a tényező világméretekben már kezd elfogadottá válni a tudatos életszemléletek kialakulásával-kialakításával, hiszen a környezetszennyező hatások figyelembevétele rámutat az egyén felelősségére is.

A miazmatikus tényezők végső tisztítása

Immunerősítés céljából lehetséges miazmatikus kisugárzású emberek közé menni, majd meditációs állapotban rákérdezhetünk, hogy főleg nyirokszerveinkből – melynek energiahiánya ma a legfőbb miazmatikus tényező – milyen odkapcsolatokat és egyéb magasabb finomtesti energiahiányokat hoztak fel, aktivizáltak az emberek. Ezt a gyakorlatot egy időszakban naponta végezve, komoly eredményt érhetünk el immunrendszerünk erősítésében, védelmében.

A buddhista Gyémánt Út hosszú élet beavatásai megfelelő motiváció és gyakorlás mellett biztosítják a szervek belső tisztulását. Ha okavesztetté válik egy tudati vagy mentális betegségállapot, akkor nem kell jeleznie a fizikai síkon, a jövő jó irányba változik.

Csak akkor képes nőni az asztrálsíkú energia, ha a nyitott, beavatott személyek szívcentrumának belső fénye tölti, nyitja a saját és mások asztrálcsatornáit az 1 – 16 – 23 auraburkokban. Ez képes igazi dimenzióváltást, energiaugrást előidézni a világban. (Lásd Természetgyógyász Magazin, 2013. február: „A dimenziók világa” c. cikket!) A magasabb auraburkok nyitottsága a szervi alcsakrákon keresztül megvalósítja a legbelső tisztulást, átminősíti a szerveket alkotó sejtek kristályenergiáját, akár földi angyallá, megvalósított személlyé is válhat valaki elegendő gyakorlással. Így az összes miazmatikus tényező kitisztul a környezetében is.