A szégyen
Az ilyenfajta visszatekintésből a modern pszichológia is sokat meríthet. A 150 zsoltár írójának életében is volt egy mértékvesztéses epizód, amikor megölette Uriást, hogy a felesége az övé lehessen. Eme gyilkosság miatt nem építhetett templomot az Úrnak. Folytathatnók a példákat, de inkább csak arra fókuszáljunk, hogy az első emberpár a bűnbeesés előtt nem ismerte a szégyent.
Ugyanezt figyelhetjük meg a gyermekeknél is, a korai években sem testüket, ürülési folyamataikat, vágyaikat, akaratukat, szándékaikat nem szégyellik, és a belátás, a lelkiismeret-furdalás vagy bűntudat is csak később jelentkezik náluk. Kinek nem cseng a fülébe nevelődési emlékként ilyen megfogalmazásban a szidalom:
– Szégyelld magad! Vagy
– Nem szégyelled magad?
És hány nevelő fogalmaz így:
– Fontold meg, kicsim, valóban ezt akarod-e tenni, mert rosszul fogod érezni magad. Szégyellni fogod magad, és ezt az érzést senki nem veheti el tőled. Ez megmarad neked.
A terápiás tapasztalat szerint igen sok felnőtt és lelkibeteg embernél megmarad a szégyen, mint nyomorult érzés, amely a viselkedését keményen befolyásolja attól függően, hogy titkolni, elfojtani, másra vetíteni vagy megfinomítani akarja.
Szégyenteljes események
Jelen írás a szégyen nyomorult érzését éppen abból a szempontból kívánja körüljárni és megvilágítani, hogy milyen szerepet tölt be a lelki fejlődésben és a viselkedés szabályozásában.
Megfigyelhető ugyanis, hogy a megvallott vagy bevallott szégyenteljes eseményekben nem történik változás, nem maradnak abba, puskáznak a vizsgán, megcsalják házastársukat, lopnak és hazudnak, nem szeretik a gyermeküket vagy rokonaikat és folytathatnánk a sort. Még egy meggyőző példa: szégyellik a kövérségüket, utálattal beszélnek „bálnatestükről”, de a fél mázsa súlyfeleslegből dekák sem mennek le. Ez a cikk is ennek a ténynek köszönheti születését.
Egy fogyókúrára jelentkező kliens elmesélte az interjún, hogy egy vállalati vacsora alkalmával a kollégái elszörnyedtek azon, milyen rengeteget eszik. Nagyon elszégyellte magát. De amikor megkérdezték, hogy mit tett szégyenében, azt válaszolta, zugevő lett.
Lelki életünk energiamezője a tenger hullámzásához hasonlítható.
A szándékok, érzelmek, indítékok, gondolatok, akaratok, indulatok, szenvedélyek, vágyak folyvást egymást alakítóan hullámzanak. Nemcsak megfestik érzelmi állapotainkat, hanem folyamatosan feldolgozzák, átalakítják. A kicsiny érzelmeket olykor fokozzák, a túlzottakat csillapítják, a megterhelőket el vagy lenyomni igyekeznek, eltolni, álomba átpakolni. Az emocionális konfrontáció valóságos hullámverés. Felerősödnek, kioltódnak vagy átalakulnak. Ez lehet belső munka, önismereti jellegű, de olykor a kapcsolatokban kell konfrontálódnia a különféle véleményeknek, meggyőződéseknek, hiedelmeknek.
Szemben az irigységgel vagy féltékenységgel, amely érzés a kívülállókat inkább hidegen hagyja, a szégyen az emberekből megvetést vált ki. Aki megszégyenül, attól elfordulnak az emberek.
A szégyen jellegzetes helyzetei a kudarc, a veszteség, a vereség, az átverés, az elhagyatottság, a meddőség, a magtalanság, a szegénység, a torztest, minden fogyatékosság, és felsorolni is lehetetlen, mennyi mindent vagyunk képesek szégyellni. A gyerekek sokszor szégyellik szüleik válását, a szülők a rossz tanuló gyermeküket, a családok a börtönviselt rokonokat és egyéb megalázó helyzeteket.
Szégyen: Együttérzés helyett gúny
Minden szerencsétlenség, kiszolgáltatottság, haszontalanná válás, zavar a szégyen malmára hajtja a vizet, nehezen tusolható. Aki szégyelli magát, az a fejét leszegi, a szemkontaktust kerüli, gesztusai visszafogottak, palástoltak, inkább hallgatásba burkolózik, mintsem harsányan felhívná magára a figyelmet, egy szóval visszavonulásra kényszerül, szégyenpírban ég. Fentebb azt mondtuk, a szégyen hatalmas energia töltetű és igen fájdalmas érzés. Ez az energiatöltet valóban éget és mar.
De éppen ebben az energiatöltetben rejlik a próbatétel lehetősége, amelynek igen széles körű társadalmi vetülete van. A szégyenérzet a viselkedési dinamikában, mint szociális szabályozó erő, oroszlánrészt vállal, funkciója – jó esetben – az önvédelem, a korrekt énhatárok kialakításában, az önbecsülés megteremtésében, mások elismerésének kivívásában van. Illuzórikus nagyravágyásunkat, rejtett exhibicionizmusunkat kompenzálni képes, a szeméremérzeten keresztül fenntartja a szexuális attraktivitást. A nyilvános megszégyenülés aláaknázza büszkeségünket, önbecsülésünket. A büszkeséget a szó jó értelmében használom, amely a reális önértékünkből fakad, semmi köze a gőghöz, hiúsághoz, felfuvalkodottsághoz, fedezet nélküli hencegéshez.
A szégyen nemesíti meg a vágyakat, a szenvedélyeket, modulálja a vérmérsékletbeli túlkapásokat, önmagunk tiszteletét kivívja és őrzi.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az érdemtelen dicséret ugyanúgy szégyent vált ki, mint a kín vagy sértő helyzet. Szólnunk kell a szégyen mértékéről is: a túlzott félénkség, extrém szégyenlősség nem csak az énerő gyengeségére, hanem sokszor rejtett depresszióra is utal.
A félelem legyőzése
Meg kell szoknunk, hogy a pszichológiában minden kétélű, és az igazságokat, megállapításokat patikamérlegen kell értékelnünk. Ily módon patikamérlegünk egyik serpenyőjébe azt helyezzük, hogy a félelem a szégyentől sok mindentől visszatartja az embert tetteiben. A másik serpenyőbe pedig a szégyentelenséget tesszük, azt a testi-lelki-erkölcsi értelemben vett hiánycikket, amely a mérték és visszafogottság hiánya.
Mindig azt szoktam klienseimnek mondani, hogy a lelkierő mértéke az az erő, amely a fájdalommal és a félelemmel megbirkózik. Ha a félelem és a fájdalom gyűr le bennünket, vagy tart markában, hatalmában, nemigen jeleskedtünk önismeretünk fejlesztése terén.
Nos, a szégyenről is elmondható, hogy szabályozó ereje jól használható mérték a rossz, téves cselekedeteink megfordításához. A zavarosból tisztát formálni, a rosszból a jó irányba átfordulni, nos ebben a szégyen disszonáns érzése komoly segítség. Mert akiben nincs szégyen, annak az etikai érzése hiánycikk, abban nincs emberség, nemesség. Akinek becsületére szégyenfolt kerül, az sokáig nem távolítható el onnan.
Fotó: Shutterstock
