Az erő erejének ereje
Bizonyára szükséges, hogy a különböző dimenziókban és finomsági fokozatokban megtapasztalható erőket, energiákat megnevezzük, leírjuk – még ha ez bábeli nyelvzavarnak is tűnhet – ahhoz, hogy felismerjük, ugyanarról van szó. Mert ez azt sugallja, hogy ennyi megnyilvánulási forma előtt kell lennie egy eredendő, egy abszolút, egy mindenek felett álló erőnek, amelyet a’ priorinak mondhatunk.
Ilyesmi élmény volt, amikor Robert Mayer megfogalmazta az energia megmaradásának törvényét. Az elmélet nem íróasztal mellett született, hanem egy trópusi utazáson, amelyen ő hajóorvosként vett részt 1840–41-ben.
A törvény olyannyira fizikainak tűnt, hogy maga Mayer is elcsodálkozott, hogyan juthatott orvos léte ellenére fizikai felismeréshez? Ám ha mélyebben belegondolunk ebbe a „fizikai” törvényszerűségbe, látnunk kell, számtalan olyan energiafogalom van, amely a mulandóság ellenpólusát képviseli, azaz örök. Ilyen a lélek, a szellem, a prána, a világenergia, az őshő, a fény, a Teremtő. A lélekvándorlás is az öröklét gondolatához kötött, egyfajta halhatatlansághoz, a megmaradás ideájához a hihetetlenül nagyszámú variáció mellett.
A nap ereje
A Tabula Smaragdina alkotója 13 mondatba sűrítette a világteremtés egész folyamatát, hangsúlyozván, hogy minden AZ EGYTŐL származott, a magasabb és alacsonyabb erők egyaránt. A Nap műveleteiről szóló kinyilatkoztatás az egész asztrológia summázata is egyben. A kardinális, fix és labil erőké, valamint az elemek körforgásának és egymásba való átalakulásának summázata.
A világ tudásáról szóló három rész évezredeket ível át, olyan tudás ez, amelynek ereje mit sem lanyhul, kopik vagy hanyatlik az idők folyamán.
Próbáljunk hát mi is részesülni ebből a harmadik hatványon ható erőből, miként azt az idézett 9. mondat kifejez. Hiszen az ember szellem/lélek/test léte lényegében három dimenziót is jelent, amelyek természetesen egymástól nem választhatók el, csupán egy hatványozódási folyamat részeit jelentik. Eltérő módon tapasztaljuk meg a bennünk működő életerőt fizikai, lelki és szellemi síkon. De azt is kérdezhetnők, miért nem sikerül megtapasztalnunk ezt az erőhatványozódást, mi történik az életerőnkkel, amikor meghasonlunk önmagunkkal, megbetegszünk, vagy idő előtt meghalunk?
Tudjuk, hogy az erő önmagában véve nem jó vagy rossz, pozitív vagy negatív.
Ám irányultságában – szándékunktól, akaratunktól, lelki működésünktől függően – lehet lehúzó vagy felemelő, szétziláló vagy összerendező. Egy ponton a lelki rendellenességek a szerveink megbetegedésében mutatnak tüneteket. A modern orvoslás szemléletében pszichoszomatikus. Egy kritikus ponton a kezdődő betegségek még visszafordíthatók. Csakhogy sokszor, ha iskolát vagy munkát akarunk kerülni, ki akarjuk magunkat vonni a forgalomból, nemhogy nem akarjuk visszafordítani, hanem egyenesen örülünk a betegségnek. Ha csak egy influenzáról van szó, amely évenként egyszer-kétszer ledönt a lábunkról, még nem gondolunk nagy patológiára. Pedig az ilyen ismétlődő, krónikus gyulladások, rosszullétek már a szétziláló, lehúzó irányba mozdítják életerőnket. Amikor az egyensúlyt már nem tudjuk visszaállítani, stagnálódik a nem kívánt helyzet.
A lelki erő fontosságáról
Így van ez a lelki betegségek szintjén is. Gondoljunk csak a manapság igen divatos bulímia nervosára: anyagi/testi, vagyis evési szinten arról szól, hogy nem szabadna ennem, hiszen fogyni akarok, de már mindegy, legfeljebb kiadom, mielőtt megemészteném.
De van ennek egy lelki szintje is: meg nem történtté akarok tenni valamit, amit tényleg nem lenne szabad megtennem, de én mégis megteszem.
Ez az úgynevezett fékezhetetlen, időnként éjszaka előjövő „farkaséhség” a mélyben egy igen kisiklott emocionális zavarra utal.
Erő szempontjából a farkasétvágy győz az igazi élvezet, a mérték és belátás felett.
Erre ráépülhet egyfajta szexuális mohóság, kapcsolati etikátlanság és tovább talán fölösleges sorolni a patológiás energia életellenes, destruktív munkáját.
Itt a komplett kép a testi/lelki/szellemi zavarodottság állapotáról. A hasadtságról a tudatos és tudattalan lélekmunkánk között, amely lehetővé teszi a lavírozást, a rejtőzködést, a hamis életet. Életünk sokféle ellentétes impulzusok között zajlik:
- ösztöneink és a kultúra,
- önzésünk és az áldozatvállalás,
- hűtlenségi indítékaink és hűségünk,
- infantilitásunk és felnőni akarásunk és így tovább.
Ezek az indítékok önszabályozás jellegűen kellene, hogy dinamikus egyensúlyunkat megteremtsék, a mennyiségből a minőségbe való átlépést kimunkálják, és a betegségbe menekülés helyett a meggyógyultság, az egészség állapotát kellene, hogy preferálják. Akkor az életerőnk a hatványozódás irányában vinne bennünket.
Az életerő szellemi természetű
Dinamizmus, amely áthatja a testünket, a belső strukturálódást alakítja, az összes életműködést irányítja, egyensúlyban tartja. Biológiai és fizikai módszerekkel nehéz leírni, és nem is mérhető. De úgy a fizikai sokk – esés, sebesülés, ütés, időjárási behatás – mint pszichés megterhelés – rossz hír, bánat, düh, csalódás – kibillenti az egyensúlyból.
Ezt az egyensúlyvesztést ezernyi tünet jelzi: irracionális félelmek, indokolatlan dühkitörés, kóros önbizalomhiány, kommunikációképtelenség, kapcsolati zavar vagy a lábak elnehezedése, mind-mind az életerő áramlásának zavara.
A pszichoterápia: energiaátalakítás.
Energiagyógyászat, a kapcsolaton, a lelki dinamikán keresztül hat.
Mert lelkünkben ugyanaz az egyetlen erő munkál, amely a világteremtő erő.
Ez az erő nem üres szó. Ha Istennek nevezzük, úgy kell fogalmaznunk: Isten lénye az erőben van.
Isten örökkévaló ereje a teremtésben mutatkozik.
Fotó: Shutterstock
