Kristályszerkezetek és az élő kristályok: A kristályos szerkezetű víz az élet elixírje

Ahogy az előző cikkben láttuk, a holografikus univerzum létrejöttének alapjai a platonikus testek formáit követő szilárd kristályszerkezetek. Ugyanezt látjuk az élet keletkezésénél az ún. folyadékkristályoknál, főleg a vízalapú rendszerekben, vagyis a szervezet folyadékkristályos működése tiszta szakrális geometria.

A víz folyadékkristályos szerkezete

A vízmolekula általában két hidrogén- és egy oxigénatomból áll, ez a H2O. A víznek a szilárd, folyékony és gáz halmazállapotán túli negyedik halmazállapotát nevezik folyadékkristályos víznek, mert ugyanolyan molekuláris szerkezettel rendelkezik, mint a kvarckristály. A természetben valami csodálatos dolog történik, amikor a víz természetes mozgásban van, ugyanis ilyenkor átlép ebbe a negyedik halmazállapotába, és OH4 lesz. Ezt az úttörő felfedezést sok kutató megerősítette, köztük dr. Gellard Pollack biomérnök, a Washingtoni Egyetem professzora is.

Ez a negyedik fázis a hatszögű, hexagonális szerkezetű vízre vonatkozik. Ez játszik közre az olyan biológiai molekulák stabilizálásában, mint a DNS, fenntartva a molekula láncolatát és kötéseit, megvédve azt a külső zavaró hatásoktól. Lényegében a víz spirálos mozgása a természetben a Föld elektromágneses mezejével egyesülve fejti ki azt a hatást, amely a révén a H2O molekulacsoportok (klaszterek) szabályos hexagonális és tetragonális mátrixba szerveződnek OH4 molekulát létrehozva. Így 6 vízmolekulából álló csomag jön létre, lazán kapcsolódva a többi csomaghoz. Ezek a méretek a nanométersávban helyezkednek el. Dr. Mu Shik Jhon, a Koreai Molekuláris Kutatóközpont igazgatója szerint az öregedés a hexagonális szerkezetű víz lecsökkenésének folyamata. Születéskor szinte 100%os a hexagonális víz aránya a szervezetben. Később a strukturált víz aránya csökken, és ez betegségekhez és öregedéshez vezet. A „Víz-puzzle és a hexagonális kulcs” című könyvében dr. Mu Shik Jhon rengeteg olyantudományos bizonyítékról számol be, amely alátámasztja ezt a kapcsolatot.

A kristályos szerkezetű víz ezek szerint az élet elixírje, az élet megmaradása egyik legfontosabb elemének tekinthetjük. Tulajdonságai egyedülállóak, ezért a vizet mindig is a biológiai folyamatok szerves részének tartották. Testünk összekapcsolt, összefüggő folyadékkristály- szerkezet hálózatából áll. Az élő kristályvíz a testben a kulcs az alapvető hidratációhoz, a jobb tápanyagfelvételhez, a jobb agyműködéshez, a jobb immunreakcióhoz. Egyszerűen fogalmazva, élő kristályvíz a testünk.

Minél strukturáltabb, rendezettebb a rendszere, a test annál lassabban használódik el, minél magasabb a rendezettség szintje, annál hoszszabb az élet. A kristályok átalakítják az energiát az egyik formából a másikba. Képesek energiatárolásra, a jelek felerősítésére és az információk megszűrésére is. Ami pedig a legfontosabb, a molekulák kristályos szerkezete lehetővé teszi a tiszta, éles jel és információ átadását, éppen úgy, ahogy a számítógépben a félvezető lapkák.

Ha ez az átadás megszakad, a sejtek közötti kommunikáció komolyan megsérül. A jeleket nem lehet megfelelően továbbítani egy kaotikus labirintusban. A folyadékkristályos szerkezet nélkül a jelek eltorzulnak, tönkretéve a sejtet. Így a biológiai molekulák kristályos szerkezete alapvetően fontos. 75 trillió sejt van testünkben, amelyek csillagászati számú, különböző típusú molekulából épülnek fel. Hogyan tud a sejteknek és molekuláknak ez a konglomerátuma együttműködő egészként működni?

Hogyan tudjuk a megfelelő energiát összegyűjteni ahhoz, amihez csak akarjuk? A szervezet mélyreható egysége a kvantumkoherencián alapul, amely a teljes részvételt teszi lehetővé, maximalizálva egyszerre mindkettőt, a helyi szabadságot és globális kohéziót, a teljes együttműködést.

Az élő szervezetek termodinamikája

Az élőlények az energiaáramlástól függő nyitott rendszerek. Az energia együtt áramlik a tápanyagokkal. A termodinamika második törvénye eredetileg a Clausius-féle (1850) megfogalmazás szerint: „A természetben nincs olyan folyamat, amelyben a hő önként, külső munkavégzés nélkül hidegebb testről melegebbre menne át. Csakis fordított irányú folyamatok lehetségesek, a melegebbről a hidegebbre irányulva.”

Egy helyesebb megfogalmazás miatt új fogalom került bevezetésre, az entrópia, mely a következőképpen fogalmazható meg: „a magukra hagyott rendszerek entrópiája spontán folyamatokkal nem csökkenhet”. Vagyis a zárt termodinamikai rendszer entrópiája/szétesése önmagában csak nőhet. Ez azt a tényt foglalja magába, hogy a fizikai rendszerek lemerülnek, míg végül bomlás, szervezetlenség lesz úrrá rajtuk, amikor a hasznos energia elfogyott. Az entrópia tehát a fizikai rendszer rendezetlenségének mértéke. A világban minden élő és élettelen anyagi forma alá van vetve az entrópiának, azaz a rendezetlenségnek, szétesésnek, formavesztésnek, ez jelenti a káoszt.

Az élő szervezetek entrópiaszintje, mivel specializált, rendezett állapotban van, nagyon alacsony a környező élettelen világhoz képest, és éppen ez teszi lehetővé az életet. Az élőlényeknek fontos, hogy entrópiájukat alacsonyan tartsák, mert különben a szervezetük rendezett állapota felborul és beáll a magasabb entrópiájú rendezetlen állapot, a betegség, az öregség és a halál.

Ám bizonyos tudatossági szint alatt az élő rendszer nem képes hasznosítani a finomenergetikai fényáramlást, mely rendezné sejtjeit, ezért a környezetéből rabolja le mások biofotonjait. Akár élő személyek energiáját vámpírozza, akár halott állatokat fogyaszt e célból. Ezektől függővé válik, továbbá meggyorsítja mások és önpusztításával a világ rendezetlenségét, egyfajta káosz létrejöttét. Nagyon komolyan foglalkoznak az entrópia kérdésével a biológusok az élő szervezetekben is. Különböző entrópiaarány-számításokat végeznek pl. a sejtanyagcsere területén. Vajon hogyan tud az élő szervezet ellenállni az entrópiának? Úgy, hogy kristályos szerkezetbe rendeződik.

A kvantumbiológus Mae-Wan Ho „A bioenergetika és a szervezetek koherenciája” címmel írt tanulmányt. Hihetetlenül érdekes, hogyan csökkenti le a szervezet az entrópiát a lehető legminimálisabbra. És ehhez a kulcs a folyadékkristályos állapot, vagyis a molekulák szakrális geometriai módon szervezett szerkezete. A szervezet rendezettsége összefügg kristályos szerkezetével, valamint ez biztosít számára antientrópiát és az energia hatékony felhasználását. Az élő szervezetek nagy mennyiségű energiát tárolnak, és mindkettő, az energia tárolása és az energiaátalakítás hatékonysága is szorosan beleágyazódik az élő folyamatok tér-idő szerkezetébe.

Ez az, ami lehetővé teszi az élő szervezet számára azt, hogy a működés leghatékonyabb módjait alkalmazza kiegyensúlyozott (equlibrium) és nem kiegyensúlyozott (non-equlibrium) rendszerben is. A kvantumkoherens, a legmagasabb szinten összefonódott rendszerű szervezet ideális termodinamikus rendszer is, amely tökéletesen raktározza el és mozgatja az élő energiát. A termodinamikailag tökéletes ciklus nem pazarolja el az energiát, vagyis nem hoz létre entrópiát. Nem csupán nem halmozódik fel benne, de a kifelé irányuló pazarlás és entrópia is minimális. Minél jobban megközelítjük ezt az ideális működést, annál egészségesebbek leszünk. A személy lélektudatossága által lehozott Fény képes rendezni a fizikai világot, az egyén megvalósítottsága függvényében.

A kvantumszintű koherens állapot

A kvantumrészecskék esetében is értelmezik a koherencia/azonos fázisú működés, együttműködés fogalmát. A szervezetben, mint az egész anyagi világban, egyszerre jelen van minden szint, a kvantumszint és a makromolekuláris szintek. A kettő egymással szerves kapcsolatban van. A kvantumrészecskék szintjén már elkezdődik a rendszerekbe szerveződés.

A kvantumszintű koherens állapot, vagyis az „egésznek lenni” nagyon speciális, a helyi szabadságot és a globális kohéziót, vagyis a teljes rendszer működését összetartó erőt, a legmagasabb fokra viszi. Ez a kvantumkoherens állapot faktorizálhatóságának, vagyis nála kisebb „elemi építőelemek” szorzatára felbonthatóságának köszönhető.

Ennek során a részek olyan tökéletesen összehangoltak, hogy a köztük lévő kapcsolat a részek önmagukkal való kölcsönhatásának létrejöttét eredményezik. Ekkor a rész úgy viselkedik, mint az egész, annak ellenére, hogy egymástól függetlenek. Ez a holografikus világegyetem lényege is. A kvantumkoherens állapot faktorizálhatósága a magyarázat arra, hogy a test mindenféle különböző, de összehangolt működést képes végrehajtani egy időben.

Mindez azért lehetséges, mert csendes és azonnali interkommunikáció ‒ kölcsönhatás, kölcsönös közlés ‒ van jelen az egész rendszerben, amikor a rendszer együttműködik. A kölcsönhatásban álló részek kölcsönösen értelmezik egymás viselkedését, és ebből kiindulva válaszolnak egymásnak.

A gyakorlatban ez a kvantumkoherencia/azonos fázisú működésmód különböző fokokon valósul meg, és a faktorizálhatóság soha nem olyan tökéletes, mint elméletben. Mindamellett a testünk megközelíti az ideálist, amely azzal a hajlammal is rendelkezik, hogy visszaálljon a koherenciát fellazító interakciók után. Ez a koherens állapot a tiszta egységállapot lesz más szóval, amelyet beavatásokkal és sok gyakorlással lehetséges elérni. Kívánatos esetben kaphat olyan kívülről érkező jeleket az élő energiarendszer, mely tudatossága magas szintje esetén belső harmóniáját növeli, egységesíti, rendezett állapotát elősegíti, mellyel a környezetére is hat.

Figyeljük a saját belső folyamatainkat, azok akadályait, majd a külvilág harmonikus folyamatait mintának vehetjük, melyek jeleznek a belső világnak. Az összes vallás szimbólumai, a fénylények, angyalok, buddhák és az isteni inkarnációk erőterei tökéletesen rendezett mezőket jelentenek. A rendezett tér, energiamező elképzelésével, tulajdonságainak átvételével a gyakorló megvalósíthatja az egyre egységesebb állapotot. A rendezett mentális és kauzális szintű információval tehát a fizikai síkon megteremthetjük a megfigyelt mező pontos mását, mely tiszta formákat hoz létre molekuláris és sejtszinten.

A folyadékkristályos szervezet

A kutatók 1998-ban felfedeztek egy optikai technikát, amely látni engedi az élő szervezetek ragyogó interferáló színeit, melyeket a belső anatómiájuk folyadékkristályossága hoz létre. Ugyanazt a polarizációs mikroszkópot alkalmazták, melyet a geológusok használnak a kristálykövek beazonosítására, de van egy nagy különbség. Az élő folyadékkristályok dinamikusak, gyorsan átveszik a környezeti hatásokat, idomulnak azokhoz. A molekulák mind mozognak, serényen átalakítva az energiát és az anyagot, miközben továbbra is kristálynak mutatkoznak.

A kísérlet során egy lárvát figyeltek meg polarizációs mikroszkóppal a tojásában, és olyan szivárványos színt tapasztaltak, ami a kristálykövekre jellemző. De miért tűnhet egy élő, lélegző, fészkelődő hernyó lárva kristályosnak? Azért, mert a dipólusos molekulák a szövetben nem csupán igazodnak, de koherensen együtt is mozognak. A szivárványos színt a szabályos elrendeződésű atomok és molekulák hozzák létre. Dinamikus ragyogó folyadékkristály formáját mutatják a szivárvány színeiben.

A színek az átmeneti, vagyis mezofázisú folyadékkristályban a molekuláris dipólusok egységes elrendeződésétől függnek. (Szilárd állapotban a molekulák tömegközéppontjai szabályos szerkezetbe rendeződnek. A mezofázisban ez a hosszú távú rend jól meghatározott irányban megmarad.) A szervezeten kívül lévő kristálykőben vagy folyadékkristályban a molekulák és az atomok azért rendezettek, mert nem mozognak. De egy élő szervezet nem statikus, a molekulák és az atomok folyamatos mozgásban vannak. Az egyetlen magyarázat a rendezettség megmaradására az, hogy a molekulák egymással koherensen mozognak oly módon, hogy annyira rendezettek, mint egy statikus kristály.

A folyadékkristályos állapot a szervezet kvantumkoherens állapotának a jele. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy minden élő szervezet folyadékkristályokból áll, éppúgy a sejtjeik, mint az extracelluláris mátrix tekintetében. A folyadékkristály a szilárd kristályokhoz hasonlóan nagymértékű irányított rendezettséggel bír, és gyakran különböző mértékű keresztirányú mozgással válaszol, a környezeti hatások függvényében. Ugyanis a szilárd kristályokkal ellentétben rugalmas és nagyon érzékeny, fogékony a külső hatásokra. Gyors méretváltozásokra képes az ún. átmeneti vagy mezofázisban, amikor gyenge elektrosztatikus vagy elektromágneses mezőnek, nyomási, hő, savas, lúgos vagy molekulák általi sűrűségi változásoknak van kitéve.

Ezek a tulajdonságok ideálisak az élő szervezetek létrehozásában, mivel gyors interkommunikációt, jeltovábbítást jelentenek, amely ahhoz szükséges, hogy a szervezet koherens egészként dolgozhasson.

A dinamikus kristályfolyadék állapot

A molekulák, különösen az olyan makromolekulák, mint a fehérjék és az aminosavak, amelyeket teljesen átjár a víz, dinamikus kristályfolyadék állapotban vannak. Mindenekelőtt teljesen igazodnak elektromos polaritásaik oly módon, hogy egy az egész testet összekapcsoló folytonosságot hoznak létre, teljesen áthatva a kötőszövetet, az extracelluláris, sejten kívüli mátrixot és minden sejt belsejét. Ami még ennél is fontosabb, minden molekula egy egészként táncol együtt, a vizet is beleértve, és ahol aktívabbak, ott jobban együtt rezegnek, ennél fogva fényesebb a szín kisugárzásuk.

Az élő organizmusokról a csodálatos képek közvetlen bizonyítékai koherenciájuk magas fokának. Utóbbi a folyadékkristály-mátrixtól függ, amely lehetővé teszi minden egyes molekulának egymással való kommunikációját, szinkronizációját és ritmusát. A víz, amely a szervezet tömegének megközelítőleg 70%-a, az élő folyadékkristály-mátrix legfontosabb része, amely nélkül az nem képes létrejönni. Ez a folyadékkristályos szervezet mélyebb megfogalmazása, amely a test számára a nemlokális működés előfeltétele is.

E nélkül nem tudnánk pl. összehangoltan egyszerre mozgatni a térben egymástól távol lévő végtagjaink. Ehhez nem lenne elegendő az idegrendszeri összeköttetés önmagában, ahogy azt a hagyományos anatómia leírja. A kötőszövetekről legtöbben úgy gondolják, hogy azok a védelem és a támasz mechanikus funkcióját töltik be. Azonban a kutatók tudják, hogy azok szintén folyadékkristályok, és sokkal rendkívülibb tulajdonsággal bírnak. A kollagén összefüggő víztartalmú állomány a testben, így vezeti az elektromosságot is. Továbbá a tárgyalt kvantum- és nanotulajdonságoknak is birtokában van, és interfész, összekötő berendezés a finomenergetikai dimenzió és test makromolekuláris szintjei között.

A kötőszövetek eszerint kapcsolatban vannak az egyes sejtek intracelluláris mátrixával, amely szintén folyadékkristály. Ennél fogva az ingerre érzékeny folyadékkristály lehetővé teszi a gyors és az egész testet átható interkommunikációt. Ez a kontinuum egyfajta „testtudatot” hoz létre, amely megelőzi a fejlődésben az idegrendszert; szorosan együttműködik azzal, és bizonyos mértékig tőle függetlenül is.

 Strukturált, hexagonális szerkezetű víz
Kimerült, strukturálatlan víz

Ez a testtudat az előfeltétele az egymással kommunikációs kapcsolatban lévő „egész” tudatos megtapasztalásában való részvételnek. Amikor a test teljesen együttműködő, akkor a jeltovábbítás azonnali és nem helyhez kötött. A nemlokális alatt azt értik, hogy olyan különböző helyek, mint mondjuk a jobb kéz és a bal kéz, egyáltalán nem fordítanak időt arra, hogy egyezségre jussanak. Ez a kvantumkoherens állapot.