Kvantumtudat: A tudatosság egy másik dimenzióban létezik?

Az a probléma, amiről prof. John Eccles is írt, hogy a sima idegsejti összeköttetés nem elegendő az érzékeléshez, alapvető problémájává vált az idegtudománynak. A válaszhoz a kvantumfizika felé fordultak a neurológusok, ahogy ezt már tudjuk Karl Pribram nyomán is. A nyugati holografikus mező elmélet elég jó választ adhat a tanmátrák és az indriják, vagyis az érzékszervi tudatok kérdésére is, így ezek a testhez tartozó holografikus struktúrák részei lehetnek.

Davis Chalmers ausztrál filozófus és ismeretelméleti tudós egyszer ezt a kérdést fogalmazta meg: „Hogyan képes valami olyan immateriális dolog, mint a szubjektív tapasztalat és az öntudat a materiális agyból létrejönni?” Chalmers azt gondolja, hogy talán a tudat a természet olyan alapvető jellemzője, amely fizikai törvényeken túl van.

Mások, akiket többnyire misztikusokként bélyegeznek meg, azt állítják, a szubjektív tapasztalat egyszerűen meghaladja a tudomány magyarázóképességét. „Habár az emberi agy idegsejtjeit, szinapszisait és neurotranszmittereit teljes mértékben fel lehet térképezni, semmivel nem jutottunk közelebb annak a magyarázatában, hogy ez a 3 font súlyú nedves szövetek tömege hogyan képes a gondolatok és az érzések immateriális világát létrehozni.

Úgy tűnik, hogy valami hiányzik a tudat jelenlegi elméleteiből.” Chalmers, valamint számos filozófus és tudós korokon át küzdött ezzel a kérdéssel, hogy pontot tegyen a végére, és mégis mind a mai napig nincs világos válasz a nyugati tudományban, miközben az indiai védikus tudomány és a buddhista filozófia több ezer éve választ adott.

Kvantumfizika, agy és tudat

A kvantumfizika és a felsőbb agyi működések közötti kapcsolat tematikája, beleértve a tudatot is, az utóbbi években mély viták tárgyát képezi. Egyrészről ott vannak azok a fizikusok, akik a modern fizika értelmében igyekeznek megmagyarázni a tudat/elme-agy problémát, másrészről az ismeretelméleti idegtudósok és neurobiológusok, akik közül sokan nem tekintik relevánsnak, meghatározónak a kvantumok világát a problémáik megoldására.

De agyunk idegsejtjeinek hatalmas kiértékelő képességét tekintve lehetséges-e a tudatot csupán neurobiológiai keretben értelmezni, vagy van helye az agyban kvantumszámításnak is? A tudat illékony valóság, nem lehet látni és megfogni, nem mérhető.

Ezért problémás a tudomány számára, amely a „mérhetőség” alapelvét alkalmazza mindabban, amit tanulmányoz és megmagyarázni törekszik. De a tudat létezik, és sokan azt állítják, hogy az egyike azoknak az alapvető szempontoknak, amelyek emberré tesznek minket. És éppen úgy, ahogy a sötét anyag és sötét energia olyan feltevések, amelyek azért jöttek létre, hogy meghaladják a jelenleg használatos és működő fizikai modellek nagy problémáit, néhány kutató azt vetette fel, hogy a tudatot az „anyag új állapotának” lehetne tekinteni. Lehetséges, hogy ők nem hallottak a keleti filozófiák finomanyagi minőségeiről. A kvantummezők létezése viszonylag új téma a kvantumfizikában. Korábban úgy gondolták, nincsenek szervezett kvantumterületek a megfigyelőtől függetlenül.

A kvantumfizika megszokott magyarázata azt feltételezi, hogy a kvantumvilágot abszolút meghatározatlanság jellemzi, és azt, hogy a kvantumrendszerek objektíve csak akkor léteznek, ha megmérik és megfigyelik azokat. Vagyis ez azt jelentené, hogy pl. a finomenergetikai testek amelyek minden bizonnyal kvantumfizikai jelenségek, csak akkor léteznének, ha a személy ténylegesen megfigyeli azokat, de tudjuk, hogy ez nem így van.

David Bohmnak a kvantumelmélet ontológiai (a lét legáltalánosabb törvényeiről szóló filozófiai tanítás) értelmezése elveti mindkét feltevést. Bohm azon elképzelése, hogy a kvantumesemények részben a valóság mélyebb szintjein működő finom erők által determináltak, illeszkedik John Eccles elméletéhez, hogy a tudat az anyagi világon kívül van, és az aggyal kvantumszinten működik együtt.

Ugyanakkor Bohm szerint van egy belső rend, amely meghatározza a kvantumrészecskék szerveződését, és nem a tudat szervezi azokat megfigyelőként, hanem maga a tudat is része ennek a belső szerveződési rendnek. Így az anyag és a tudat nem válnak el egymástól élesen, hanem mindkettő hasonló szerveződési törvényszerűségeknek van alárendelve. Így létezik mező és szervezettség a finomenergetikai szinten is. Ez az elképzelés összhangban áll a szakrális geometriával, azaz a mandalánk egyaránt működik a finomenergetikai és a sűrű anyagi szinten is.

A tudatosság mezeje

Dr. Dirk Meier, a hollandiai Groningeni Egyetem professzora azt feltételezi, hogy a tudatosság az agyat körülvevő mezőben lakozik. Ez a mező finomanyagi dimenzióban az aggyal kvantum- összefonódás révén osztja meg az információkat. Ez a mező információkat tud felvenni a Föld mágneses mezejéből és más forrásokból. Majd „továbbítja az agyszöveteknek a hulláminformációkat, ez az eszköze nagyon gyors tudati és tudatalatti információs eljárásoknak”.

Ez a keleti tanításokban és Jungnál is az ún. kollektív tudat, illetve annak egyéni adóvevője. Ezt a mezőt felváltva „holografikusan strukturált mezőnek (holographic structured field)”, „receptív mentális munkaterületnek (receptive mental workspace)”, „meta kognitív doménnek (meta-cognitive domain)” és a „személy globális memóriaterének (global memory space of the individual)” nevezi. Az idegtudománynak van egy meg nem oldott rejtélye, amelyet „összekötési, kohéziós problémának (binding problem)” neveznek. Az agy különböző részei különböző dolgokért felelősek: egyes részei a színek feldolgozásán munkálkodnak, más részei a hangokat dolgozzák fel és így tovább. De ez az egész végül összeáll egy egységes érzékeléssé vagy tudatossággá.

Ugyanakkor valamely rész fizikai sérülésekor más részek átveszik annak feladatát. Az információk gyorsabban összeállnak és kölcsönhatásba lépnek az aggyal, mint ahogy azt a kutatók jelenlegi megértése az idegi továbbításról képes elmagyarázni. Ennél fogva úgy tűnik, hogy a tudat több az agyban egységes neuronáramlásnál. Korábbi cikkekben már szó volt a biofotonfelhőkről a test körül, melyek fénysebességgel biztosítják az információk átadását a test mikrorendszerei között.

Az agy különböző területei közötti információs folyamatok összeillesztési mechanizmusának megértéséhez Meier a kvantum-öszszefonódáshoz és részek alagutazása felé fordult. A kvantumalagút olyan jelenség, melynek a során a részecske átjut egy olyan akadályon, amelyre nem lenne képes a klasszikus fizika szerint. A Nuery Qantology online folyóirat az olyan aktuális elméleteket tesz közzé a tudatról, melyek a neurológia tudománya és kvantumfizika találkozásából jönnek létre.

„Agyunk nem önmagában álló információs feldolgozó szerv: az integrált idegrendszer központi részeként működik folyamatos, ismételt információcserében a teljes szervezettel és a kozmoszszal.” Ebben a tanulmányban az agy úgy kerül értelmezésre, mint ami holografikus szerkezetű mezőbe ágyazódik bele, és ez a mező a testünk különböző sejttípusainak érzékenyen rezonáló struktúráival áll kölcsönhatásban. A kutatás szerint a hosszú távú memória számára nincs hely az agyban, hanem az minden bizonnyal a mentális mezőből hívódik be a megfelelő időben (!). Ez megfelel a finomenergetikai dimenziónak a védikus öt test tana szerint, vagyis a kauzál-, mentál-, asztrál- és éterikus testeknek, míg maga az agy, illetve fizikai test a sűrű anyagi dimenziónak.

A tudat nem mechanisztikus

Az Arizonai Egyetemen tanító ismert aneszteziológus, Stuart Hamerroffal Penrose úgy tartja, hogy a tudat/tudatosság nem számításokon alapuló. A tudatosságunk nem csupán egyszerűen mechanisztikus melléktermék, ami úgy működik, mint egy gép. A tudat megértéséhez a fizikai világ forradalmian új értelmezésére van szükség. Különösképpen Penrose úgy tartja, hogy a tudat kérdésének a megválaszolása a kvantummechanika mélyebb megismerésében nyugszik.

A tudósok olyan új elméleteket találtak ki az agyműködésre az utóbbi évtizedekben, amikről csak kevesen értesülnek, és nem váltak egyelőre a közműveltség alapvető tudásanyagává. Ilyen az agy komputációs elmélete, és ezzel vitatkozik Penrose. Ez a téma már összefügg a kvantumszámítógépek témájával is, Penrose egy interjúban erre a területre hivatkozott a kvantumkoherencia példáját felhozva. Az információ kvantumbitjei (quibit) sokrétű, összetett állapotban vannak, míg csak össze nem állnak pillanatnyi kalkulációvá, számvetéssé, amelyet „kvantumkoherenciának” neveznek. Nagyszámú dolog működik így együtt kvantumállapotban. A kvantum-összefonódás olyan jelenség, amiben kvantumállapotban levő objektumok együtt alkotnak egy kvantumrendszert.

Ezért amikor két részecske spinje vagy momentuma összefonódott állapotban van, az egyikkel végzett művelet a másikra is kihat. Ez tipikus kvantumjelenség, aminek nincs megfelelője a klasszikus fizikában. Az összefonódottság általában együtt keletkező részecskék közt produkálható legegyszerűbben. A Penrose–Hameroff-elmélet szerint ez a kvantumkoherencia a „mikrotubulusoknak” nevezett fehérjeszerkezetekben, struktúrákban kap helyet. Ezek a mikrotubulusok az agy neuronjaiban helyezkednek el, és információt képesek tárolni és feldolgozni. Penrose és Hameroff úgy tartják, hogy a mikrotubulusok azok a kvantumeszközök, amelyek a tudatos tudatot hangszerelik.

A kvantumtudat: a tudatosság egy másik dimenzióban létezik?

A Bohm-féle kvantummező-elmélet szerint vannak állandóan létező kvantummezők a megfigyelőtől függetlenül, azaz a tudat is lehet egy állandóan létező kvantummező. A részecskék komplex belső struktúrával rendelkeznek, és mindig egy kvantummező kíséri őket; nemcsak a klasszikus elektromágneses erők alapján működnek, hanem egy finomdimenziós erő, a kvantummezejük által meghatározott kvantumpotenciáljuk szerint is.

A kvantumpotenciál az egész környezetről hordoz információkat, és közvetlen, nem lokális kapcsolatokat biztosít a kvantumrendszerek között. Ez annak felel meg, amit Bohm belső rendnek nevez, ami az energia tágas óceánja, és a fizikai, vagyis külső világ, annak csupán fodrozódása. A kvantumkoherencia tudományos megközelítése rávilágít arra, hogy mennyire fontos az egyén koncentrációja, inkább összeszedettsége, tudatossági szintje. Ha koncentrált a tudat, létrejön a kvantumrészecskék koherens állapota, ami szükséges ahhoz, hogy az agy és általában szervezet jól működjön.

Egyébként a szellemtest/asztráltest elválik a fizikai testtől, mivel nincsen meg az erő az összeköttetéshez. Kvantumkoherencia akkor jön létre, ha anyagi részecskék nagy száma együttesen működik egy kvantumállapotban. Az Hameroff elképzelése, hogy ez a kvantumkoherencia a mikrotubulusokban jön létre, melyek fehérjestruktúrák az idegsejtekben.

Csöves szerkezet van az eukarióta sejtekben (ez a sejtváz része), amely meghatározó szerepet játszik úgy a sejt formája, mint a sejt mozgása tekintetében, és magába foglalja sejtosztódást is. Az idegsejtekben a mikrotubulusok segítik a szinaptikus kapcsolódások ellenőrzését, és a csövecskéhez hasonló formájuk védheti őket a körülöttük lévő nagyobb idegsejtek zajától. A mikrocsövecskés szimmetria és rácsszerkezet nagyon érdekli Penrose-t. Úgy gondolja, hogy az valami kvantummechanikai megoldandó rejtély. Penrose és Hameroff az 1990-es évek közepén fejlesztették ki elméletüket, amely nagy figyelmet váltott ki a terület élvonalbeli tudósai között. Azt kritizálták benne a tudóstársak, hogy az agy túl „meleg, nedves és hangos” a megfelelő kvantumkoherencia létrejöttéhez.

Ekkor a kísérletek azt mutatták, hogy ilyen kvantumkoherencia csak nagyon alacsony hőmérsékleteken lehetséges. De azóta már bizonyítékok mutatják a meleg kvantumkoherenciát a növények fotoszintézisében, a madarak agyában a tájékozódásban, a szaglási érzékelésünkben és az agyi mikrotubulusokban. Egy japán kutatócsoport (National Institute of Material Sciences in Tsukuba) legújabb felfedezése szerint valóban van meleg hőmérsékleten az idegsejtek mikrotubulusaiban kvantumrezgés, és a Penrose–Hammeroff kutatópáros azon állítását is megerősítették, hogy az EEG ritmusa a mikrutubulosok rezgésének mélyebb szintjéről is származik.

Ezenkívül a Pennsylvaniai Egyetem Roderick G. Ekkenhoff laboratóriuma azt állítja, hogy az anesztézia, amely szelektíven törli a tudatosságot, miközben megkíméli a tudatalatti agyi tevékenységet, a mikrotubulusokon keresztül működik az agyi idegsejtekben.

Most lássuk a finomérzékelésű risik, vagyis bölcsek megállapításait

A védikus tanítások szerint a tudat öt részből áll: – a tudatos tudat kapcsolatban áll a bal agyféltekével, – a tudatalatti tudat, mely fogantatástól tárolja az érzelmi információkat, és a jobb agyféltekével van kapcsolatban, – a tudattalan, mely a korábbi életekbeli információkat tartalmazza, – ezek felett antennaként a kollektív tudat adóvevő, mely a nagy kollektív tudat „ákásha” tér-ürességéből vehet fel, illetve adhat le információikat, és a 3. szemmel van kapcsolatban, – az ötödik, az Örök Isteni Tudat áthatja az előző négyet. A tibeti buddhizmus ezzel egybehangzóan a tudatos tudatot a fej fölé, mintegy könyöknyire helyezi. Utóbbi egy hosszmérték, a testmérettől függ.

Az eredeti hajvonaltól hátrafelé nyolcujjnyira találjuk azt a tudatcsatornát, mely végigmegy a test középvonalában és a köldök alatt négyujjnyira záródik. Ebben mozog a tudat, illetve magasságát meghatározzák az ún. „lelógó részek”, melyek a káros érzelmekből állnak össze. A tudatcsatorna a fej felett tölcsérszerűen kitágul, és a tudatos tudat a fej feletti tartományban bekerül az ún. „tiszta földre” (tib. Dévacsen), vagyis a mennyországi tudatállapotba.

Ez a szentek állapota, földi létünk célja ennek elérése. Az egyiptológusok szerint Ízisz istennőt gyakran ábrázolják két szarvval (?), melyek a Napkorongot (?) tartják. Az igazi Napkorong aranyszínű, itt a tudatosság zöld tudatgömbje alatti vörös színű tudatgömböt látjuk, mely közvetlenül a testi működéseket vezérli. A kutatók által szarvnak gondolt képződmény pedig a buddhizmusban ismert tudatcsatorna nyílása az eredeti hajvonaltól 8 ujjnyira hátrafelé, melynek helyzetét a festmény pontosan mutatja! Ebből következik, hogy az egyiptomi papok ebben az időszakban nem „látták” a magasabb tudatrészeket, viszont pontosan érzékelték és tudták az ábrázolt vörös gömb helyzetét, melynek fej feletti szintje ténylegesen földi istennőt, megvalósított személyt jelképez.

A mai nem gyakorlók tudatossági szintje a köldök alatt található (3. szféra), melyet a kis energiaszintet mutató 20 cm körüli étertestméret jellemez. A beavatások vagy vezetett meditációk hasznosulásának alapfeltétele a 2 méter feletti étertestméret, és ezzel a szívcsakra-magasságú tudatosság (5. szféra). A fej feletti tudatosságú Élő Mesterek által átadott beavatások a megfelelő mentálnyitottságú és alap meridián keringéssel bíró tanítványok tudatosságát képesek felvinni a fej fölé.

A fizikai agy különleges felépítésével, mintegy rádióberendezésként működve, összeköttetést teremt a szervi tudatalattikban tárolt sokgenerációs érzelmekkel és mentálüzenetekkel, melyek a tiszta tudatosság szintjét csökkentik a fej feletti tudatosságfelhőben. Az átlagnál tisztább tudatállapotban a gyakorló képes 3. szemmel rákeresni az időben elrejtett haragokra, irigységekre, mohóságokra, melyek csökkentik a szervek energiaszintjét, betegséget, öregséget és halált okozva.

A Paramatma/Felsőlélek Határtalan Fényét bekérve a lélekpontba, az pozitív erényekkel töltődik fel, átmosva a kauzáltestet jelentő tudatot, majd a mentál-, asztrál- és étertestet. Utóbbi a gyakorló megvalósítását mutatva akár több száz méteres is lehet. A tudatosság szintjének megtartását a mindennapos helyes motivációjú fénymeditáció segíti elő.