Ritmus-rend-arány-mérték

A rend a teremtés titka, a világ kulcsa, minden tudás alapja, a káosz, a turbulencia, a zavar ellensúlyozója. Ha valaki túlzónak érezné a fenti megállapítást, eggyel több ok arra, hogy rendezze ellenérzéseit, benyomásait, vélekedését a világról és önmagáról. Mert a rend nemcsak minden dolog alapja, de meg is előzi azokat. Preegzisztens: vagyis megelőzi a létrejövést. Másképpen fogalmazva: ami létrejön, ami megnyilvánul, az a kozmosz rendjéhez igazodóan jön létre, a kozmosz rendjét fejezi ki, fogalmazza meg. A REND ÖNMAGÁT ÖNMAGÁBÓL SZABÁLYOZZA. Ezért, ha a rendről való tudás elvész, a világról és önmagunkról való ismeret összefüggéstelen darabokra hullik, az ilyen széthullás nagy fájdalommal jár. Ha viszont az akadálytalan működés helyreáll, azaz a dolgok rendbe jönnek, ez nagy megkönnyebbülés élményét adja, örömteli, felszabadult érzést. Ez az önmagát fenntartó és szabályozó megerősítés a rend legfontosabb ismérve. Ez a megerősítés, megbizonyosodás hozza közös nevezőre a külső és belső dolgokat, mert a látható és láthatatlan világ között egység, megfelelés, analógia van. A rend ezt a megfelelést tartalmazza, adja tudtunkra. A rend nem szorul bizonyításra, fölösleges magyarázgatni és valószínűleg nem cáfolható. A világ rendje az emberi lélekbe van írva, abból kiolvasható. Önlelkünkben és önlelkünkkel lehet csak felfedezni a világot szabályozó rendet, a rend integratív funkcióját.

Sokan a beavatást valamiféle külső beavatkozásra létrejövő eseménynek gondolják, majdhogynem külső történésnek. Pedig nagyon is belső történés: ráébredés, felismerés, együttrezgés, a rend megélése, érvényesítése életünkben.

Minden hókusz-pókusz nélkül a lényeg megértése, az életritmikus, akadálytalan áradása, a valóság törvényszerűségének megnyilatkozása. A ritmus, a rend, az arány és a mérték mint egy négykarú mérleg, egymást egyensúlyozván fejezi ki a teremtés eredendő ideáját. A görögök kultúrája ennek a rendnek az ismeretéből fakadt. Az építészetben, a szobrászatban, az arithmológiában, a geometriában, a versmértékben, a drámában, a filozófiában és zenében az ősi rend munkált, amely a szépség és igazság is, mindaz, ami jó, helyes, azaz rendjén való.

A ritmus összeköti az ellentéteket, a rend mindig a szabadság jegyében működik, soha nem kényszerű, de persze nem az önkénynek engedelmeskedik, az arány és összhang egyetemes, a rész és egész ritmusa tartja fenn, a mérték szab a dolgoknak határt, teremti a formát, tartalmazza minden rendezettség ideáját.

A rend tehát elsődlegesen magát a szabályosságot jelenti, és mint ilyen, példa, minta. Mind a természeti, mind a lelki, mind a szellemi életben, a viselkedésben egyfajta zsinórmértékként van jelen. Mégsem szabad valamiféle merev, élettelen, statikus állandóságra gondolnunk. Dinamikusan a rend a sorozatosságot jelzi, egy folyamatban az egymás után következést. Ilyenek például a számsor, a liturgia, a katekizmus.

De a rend szó jelent vagy jelöl hivatali állást, egy ember származását, eredetét. Például a szerzetesek rendjét, vagy tudományos fokozatokat, hivatali méltóságot a társadalmi életben. Az államigazgatásnak is egyfajta jogrenden kell alapulnia, a társadalom hierarchiája különféle rendek alapján rajzolódik ki.

A rendeletek, mint szabályozó intézkedések azt szabják meg, amely szerint valamely dolognak történnie, folynia kell. Intézkedő hatalommal felruházott személy vagy hatóság állapíthatja meg ezeket.

A játékokban is meg kell tartani az előírásokat, téri, idői szabályokat. Ilyen kijelölt hely a tábla, a játékasztal, a pálya, a lépésrend, a cél, a futamidő, és felsorolni is lehetetlen, mi minden szabályhoz kell a játéknak igazodnia.

A színdaraboknak és filmeknek is kell, hogy rendezőjük legyen, teljesen spontán színészi játék alig lehetséges.

A természet rendjében az elemek kimeríthetetlen tárházát nyújtják az analógiáknak. A bennünk is működő négy elem különféle próbatételeket rejt magában.

– a föld elem próbatétele a fix pontunk megtalálása, és az anyagmegmunkálás körül forog.

A gravitációs ponthoz igazodik a testtartásunk, az irá yultságunk. Ez egyfajta központ is életünkben.

– a víz elem próbatétele az érzelmi áradás problémáival kapcsolatos.

A víz mindig a mélységeket keresi, és ha nem váj magának medret, beissza a föld.

A vízáram viszont erővonalakat rajzol ki a folyóban.

A víz mozgásából minden mozgástörvény kiolvasható.

– a levegő elem a tér erővonalaiba vezet bennünket. Emelkedésünknek a gravitáció egy határig akadály.

Éltető elemként a légzés ritmusa kapcsolja a levegőt az életünkbe. A lélek anyagtalansága rokon a levegő elemmel.

– a tűz elem próbatétele egyfelől az akarati, másfelől a szellemi, gondolati életünkkel áll összefüggésben.

De a lelkesség és a szeretet tüze is kapcsolódik a fény és melegség alkímiájához.

Az elemek egymásba való átalakulásának igen szigorú rendje van. Elég csak a víz forrás- és fagypontjára gondolnunk. Az átalakulás közös nevezője a halmazállapot-változás.

Mindegy, hogy a Ji King, az asztrológia, a numerológia vagy a színskála rendjének tanulmányozásába mélyedünk el, mert mindez az EGYETLEN EGYBŐL fakad. A szín, a hang, a szám, a bolygó vagy alkímiai folyamat ugyanazon egy törvényszerűségein alapszik, mert minden mindenben megvan és minden mindennel összefügg. Ha illeszkedésről, együttműködésről, összhangról vagy rímről beszélünk, ugyanazt a dinamikus rendet próbáljuk megfogalmazni.

Mert a rend a teremtés titka, a világ kulcsa és minden tudás alapja.