Újra megjelent Szepes Mária Smaragdtábla c. könyve
Ez év októberében életműsorozat részeként került a boltokba Szepes Mária Smaragdtábla című könyve, az analógia- és szimbólumolvasás elsajátításának gyakorlati kézikönyve. E mű nemcsak széles perspektívákat kínáló témái miatt nyerte el az olvasók tetszését, hanem mert fivére, írói álnevén Wiktor Charon dimenzió-filozófiai munkásságának idevonatkozó üzeneteivel is találkozhatnak. E könyv módszertanával olyan szellemi látásmódot sajátíthatnak el az érdeklődők, amely segítségével életük minden mozzanata mély értelmet és célt nyer. (x)
Értékes felfedezőutat kívánunk!
Szepes Mária Alapítvány
www.szepesmariaalapitvany.hu
„A Smaragdtábla egyik legfontosabb művem, amely az összefüggések tudományát próbálja bizonyítani, hiteles források, az összehasonlító vallástudomány, természettudományok, mélypszichológia, s saját tapasztalataim alapján. E könyv megkísérli összevetni az ősi hagyomány és modern természettudomány egymást kiegészítő szoros összefüggéseit, olyan színes, érthető példákkal, amelyek napjainkban más fogalomrendszerrel, de a Föld és világegyetem azonos jelenségeiről feltárt, vagy egyelőre megválaszolatlan kérdéseiről beszélnek.
A gondolkodó ember, aki eléggé alázatos ahhoz, hogy rengeteg tanulás után rájöjjön, milyen keveset tud létünk alapvető kérdéseiről, arról is meggyőződik, hogy az emberiség szellemi kultúrájában minden mindennel összefügg, kutatási területéről nem hagyhatja ki a tudomány egyetlen fakultását, s a hagyományok, mítoszok, mesék, álmok, szimbólumok analógiáit sem.
S éppen az egzakt tudományok kísérleti tényei sürgetik leginkább a filozófiai következtetést, amely nélkül a megnyilvánuló jelenségek összefüggéstelen, értelmetlen tünetek maradnak, s okukhoz, tehát irányításukhoz nem juthat hozzá emberi értelem.
A modern tudományos és technikai fejlődésnek ismét alappillére lett az analógiák tana, amely a Tabula Smaragdina évezredekig dodonai zagyvaságnak tartott ősi téziseit alkalmazza, sőt életképes konstrukciók legfőbb mértékének tekinti.
Az önmagát megvalósító képzelet olyan tulajdonsága a szellemnek, amelyben minden okkult érzékszerv, minden dimenzió benne rejtőzik, és onnan felszínre hozható a tudat észlelésmódjának mélyebb vagy magasabb rezgéseiként. Az emberi agy azonban fejlődése folyamatában szükségszerű határok és gátak közé kerül, amelyek szűrőként eltakarnak és felfednek előtte igazságokat. Ez a titokzatos folyamat mindig sajátos, ugyanakkor egyetemes evolúciós célokat szolgál…
A Tabula Smaragdina képnyelven, a természet hármas hieroglifáival ábrázolja azokat az alapkulcsokat, amelyeket semmiféle külső változás nem érint, legfeljebb elrejt, és részleteiben újra megvilágít. Hogy éppen milyen részletek kerülnek fénybe a korszak igénye szerint, az az ember szempontjából mágikus szükségszerűség.
Az ember nem képzelhet, gondolhat, alkothat semmi olyat, aminek az előképe ne volna meg ideákban vagy a megvalósulás valamelyik stádiumában a különféle életformák végtelen skáláján. De egyetlen eszme sem kelhet életre, nem realizálódhat, ha nem tartalmazza az élet pontos formuláját.
Az analógiák tana és a szimbológia ezt a formulát jelenti. A természet egyedül hiteles teremtő módszerei ellen nemcsak az elmúlt korszakok papjai, mágusai nem tehettek semmit, de a legmodernebb varázslók, a mai tudósok sem.
A kreatív intellektus minden korszakban kénytelen volt a természettel összhangban »varázsolni«; ellesve módszereit, behatolva kimeríthetetlen lehetőségei közé, megfejtve hieroglifáinak sokrétű értelmét.
Az antik ember felépítette a piramisokat, amelyeknek isteni egyensúlyába számok, geometriai formák törvényeit rejtette, s amikor nevet adott nekik, meghatározta magasabb értelmüket: pir-m-haru, ’kilépés a földből’.
A természet gúlái éppúgy az Adeptusok Hegyének képletei, mint a piramisok. Mivel az analógiáknak minden síkon fedniük kell egymást ahhoz, hogy kötő vagy oldó mantraként megvalósítsák a bennük élő szándékot: a különféle korszakok megváltói is visszavonultak a hegyek közé, hogy ott kapcsolatot teremtsenek benső énjükkel és a világszellemmel. S az is az analógiák jelbeszédéhez tartozik, hogy Jézus oda vonszolta fel múlandó testét, s a Koponyák hegyén feszítették keresztre.
A hasonlósági törvények felismerésének óriási a jelentősége minden fejlődési szakaszban. De mindegyik részmegismerés mögött ott áll Hermész Triszmegisztosz titánalakja. Az ő Tabula Smaragdinája tartalmazza minden létsík jelenségeinek kulcsait és összefüggéseit. A hermetikus szemlélet gúlái három sík magasságává emelkednek, és onnan körkilátás nyílik a teljes világképre.
E kulcsokat igyekszünk felhasználni ebben a tanulmányban… Az analógiaolvasás szunnyadó képességét szeretnénk felébreszteni olvasóinkban; azt a tisztább, mélyebb, plasztikusabb látásmódot, ahogyan legendás, történelem előtti őseink »magányos szeme« pillantott rá Hermész könyvére, a természetre”. (részlet)
Szepes Mária
