Terhességi hányás
Említettük, hogy a homeopátiás gyógyszernek nincsenek mellékhatásai. Ezt a jellemvonást igyekszünk megmagyarázni, mielőtt rátérnénk a címben szereplő terhességi hányás kezelésére.
Fél évszázaddal ezelőtt még gyakran használták
A homeopátiában használt hasonszerek (simile remedium) régmúlt időket elevenítenek fel. A kiindulási anyagok jelentős részét fél évszázaddal ezelőtt még gyakran használták a gyógyszeres kezelés különböző területén. Ilyenek voltak: a higany-, az ólom-, az arzéntartalmú készítmények. Hatásukat többé-kevésbé igazoltnak tekinthetjük. Azért kellett kivonják a gyógyászatból, mert mellékhatásaik tulajdonképpen visszafordíthatatlan ártalmak voltak. Egy részük az ismételt, elhúzódó kezelés következtében felhalmozódott a szervezetben.
A homeopátiában továbbra is használnak olyan gyógyszereket, amelyeket a különben elfogadott hatásuk ellenére, évtizedek óta kivontak a forgalomból. Ennek oka egyszerű. A homeopátia elveit, tanait és gyógyászati alkalmazásukat Samuel Hahnemannnak köszönhetjük, aki az említett példák és többtucatnyi egyéb készítmény esetében azt észlelte, hogy egészséges embernél is nem kívánt, esetenként mérgező hatást váltanak ki. Ezeket az akkori gyógyszereket „megbetegítő képességgel rendelkező” készítményeknek tekintette. A szokásos adagokban használt gyógyszerek egészségesnek tekinthető személynél hasonló tüneteket váltottak ki, mint amilyeneket egyes betegeknél észlelt. Tehát a kedvezőtlen, esetenként mérgezésnek minősíthető hatások hasonlóságot mutatnak egyes betegeknél észlelt tünetekkel, panaszokkal.
Nem a növény hasonlít egy személyre
Ez a hasonlósági elv alapja (Similia simili buscurentur, vagyis a hasonlókkal gyógyítsad a hasonlókat). Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nem a növény hasonlít egy személyre, egy betegre, hanem a kérdéses növény, máskor állati termék, ásványi anyag stb. által kiváltott kedvezőtlen hatás hasonló a betegnél meg figyelthez. Hasonlóságról van szó, nem azonosságról. Egészséges személynél esetenként sok tünetet vált ki egy növényi kivonat, ásványi anyag pora, de a teljes „gyógyszerkép” (tulajdonképpen betegkép) esetében csak egyet en tünet, máskor néhány tünet, panasz észlelhető azok közül, amelyek az egészséges személynél megnyilvánul nak.
Ez azt jelenti, hogy számíthatunk arra, betegünknél előbb-utóbb felléphetnek olyan tünetek, amelyek a vizsgálat során pillanatnyilag nem figyelhetők meg.
Ez a valószínűség vagy lehetőség arra utal, hogy a hasonló alkatú személyeknél bizonyára gyakrabban jelenik meg egy tünetegyüttes, mint másoknál. Az egyik csoportba képzeljünk magunk elé egy szikár, mogorva, örökké elégedetlen személyt, akinek valamije mindig fáj. A másik csoportba sorol a ó egy inkább köpcös, kövérségre hajlamos, kedélyes személy, aki egyetlen bajára panaszkodik, és ha megkérdezzük, most éppen mije fáj, akkor azt válaszolja: semmi, majd hozzá teszi, hogy ha sokat dolgozik, estére megdagad a lába a boka körül.
Ezek nem valóságos alkatok (noha lehetnének), de ha sok beteget vizsgáltunk, magunk elé képzelünk néhányat, aki hasonló alkatú volt, és mintha a panaszai között is lettek volna a pillanatnyi betegre emlékeztető panaszok.
A terhességi hányás legsúlyosabb foka
Sürgősségi, heveny (akut) esetekben általában nincs lehetőség alkati és sok egyéb tényezőt figyelembe venni. Természetesen ilyenkor is előfordulhat, hogy a beteget előzőleg már vizsgáltuk, vagy a sürgősségi ellátás után mindenre sor kerülhet. Mai példánk a terhességi hányás, amelynek legsúlyosabb fokát vázoljuk.
A terhesség elején (többnyire az első harmad alatt) fellépő hányás előjele lehet az émelygés (nausea), amikor egy addig esetleg kedvelt étel szaga vagy említése is kedvezőtlen lehet. Hasonlóan gyakori a hányinger. A kifejezett hányás (emesis gravidarum) a következő fokozat. Különösebb kezelésre egyik esetben sincs szükség, gondolunk itt elsősorban a gyógyszeres kezelésre. Mindezekkel szemben a vészes terhességi hányás (hyperemesis gravidarum) feltétlenül orvosi kezelést és gondozást igényel, majdnem kivétel nélkül fekvő betegként egészségügyi intézetben.
A terhesség állapotában a szervezet hormonrendszerében, anyagcseréjében, immunrendszerében mennek végbe változások.
A súlyos terhességi hányás alig csillapítható. Következtében folyadékhiány alakul ki, „kiszáradási” folyamat (exsiccosis), a sóháztartás zavarai (ionok, elektrolit) azáltal, hogy megváltoznak az egymáshoz viszonyított értékek a vérszérumban (például nátrium- és kálium-, kálium- és kalcium-, kalcium- és magnézium-ionok között). Kialakulnak a szénhidrát-anyagcsere zavarai (ketonuria, például acetonürítés a vizelettel).
Hasonszerek
Az orvosi beavatkozás során sürgős olyan infúziót adni, amely a víz- és az elektrolit veszteség pótlását biztosítja, ezen túl hányingert csillapító szerek adagolása, esetenként nyugtatók rendelése, pszichoterápia jöhet szóba.
Ebben a kezelésben a homeopátiás szereket vénába fecskendezzük a készítménytől függően az elektrolitos infúzióval együtt vagy önállóan.
APOMORPHINUM (morfinból előállított gyógyszeranyag, a mák nem tartalmazza). A központi idegrendszerre hat, csökkenti a hányingert. Felírható D6 fekvő betegnek.
IPECACUANHA (a Cephaelis ipecacuanha gyökere). Brazíliából származik. Szintén elsősorban vénába fecskendezve adagolható (D4).
NUX VOMICA (a Strychnos nux-vomica, ebvészmag. Tükörfordításban nálunk „hánytató dió” néven is szerepel. Nem dió, hanem a gömb alakú bogyók korong alakú magva. Délkelet-Ázsiában terem).
Az előző két hasonszerhez hasonlóan ampullában is forgalmazzák (D3-D4). A terhességi hányás (emesis gravidarum) kezelése a beteg otthonában is lehetséges szájon át (perlingualisan vagy sublingualisan). Kórházi kezelés során „csillapíthatatlan” terhességi hányásnál (hyperemesis gravidarum) az intravénás adagolás ajánlott.
Fotó: Adobe Stock
