A vonások jelentéséről – Ming
Amiről itt szó lesz, a Jóskönyv használatának talán legfontosabb része.
Kérdéseinkre a Ji-king nem csupán válaszol, hanem feladatot ad!
És amíg ezt a feladatot nem oldottuk meg, addig ebben a sorshelyzetben benne is maradunk!
Amit az embernek kell megoldania, azt az idő nem oldja meg! Hiába élsz száz esztendőt, ha nem oldod meg egy-egy gyermekkori traumádat, még a halálodban is gyötörhet, sőt, inkarnációkon keresztül is magaddal hurcolhatod.
Egy kedves olvasóm – fel fogja ismerni magát az idézett jósjelekből – párkapcsolati gondjára kérdezett, olyan válságra, mely többször is megbetegítette. Szédülést érzett. Problémáját úgy nevezte: „érzelmi gubanc”.
Arra a kérdésre, „Igazi társra találtam-e?”, a válasz az 56-os (Átutazó) jele volt az 1, 2, 3 és 6-os változó vonalakkal. A válasz nyilvánvalóan az, hogy ez nem maradandó társulás és úgy is kell fogadni, mint amikor valaki vendég egy idegen országban; ha lecövekel, ha görcsösen kapaszkodik bele, baját csak növeli.
Amíg nem tudja elengedni a „gubancát”, addig a pánik is tartani fog.
Még akkor is, ha magától a kapcsolattól megszabadul: a „gubanc” ugyanis nem kettőjük viszonyában, hanem az ő lelkében és hozzáállásában van: ha nem bontja ki, könnyen átviheti egy másik kapcsolatba is.
A pánikszerű ragaszkodás (egyesek „szerelemnek” becézik) sohasem a másiktól ered, mindig belőlünk: hiányzik a benső centrumunk, így az egyensúlyunk is, és ezért, hogy el ne essünk, kétségbeesetten kapaszkodunk a másikba.
(Nem véletlenül panaszkodik olvasóm „szédülésről” – azaz: egyensúlyvesztésről!)
Így aztán, amikor azt kérdi: „Találok-e igazi társat? A válasz a 7-es Jósjel (Sereg) lesz, a 6-os változóval, mely azt üzeni: „Igen, de csak akkor, ha összeszeded magad. Ha rátalálsz a saját benső Vezéredre!”
Ez hát a tanács.
Ezt azonban meg is kell csinálni.
Megérteni és megcsinálni valamit két különböző szintű dolog.
„Megérthetjük” például, hogy a dohányzás káros, sőt, akár bele is pusztulhatunk – mégis cigarettázunk.
A megértés után a dolgot meg is kell oldani – s ehhez a megértés csak annyit segít, hogy most legalább már tudjuk, hogy mit kell, vagy mit kellene csinálni.
Ezen a ponton túl a Jóskönyv nem tud már segíteni.
Megszólít.
Rávilágít a helyzetedre, megmondja, mi benne az üdvös lehetőség s a rejtett veszély – de hogy ezután mitévő leszel, már rajtad áll.
Olyan szabadság ez, amelybe még az „Isten se avatkozik bele”.
Ha valaki kap egy választ, megérti s utána tovább kérdezget, biztos jele annak, hogy a gondot nem akarja megoldani.
Iskolába csináltuk ezt, amikor féltünk a feleléstől, s hogy megússzuk, újabb és újabb kérdéseket tettünk föl a tanárnak. S ha a tanár eléggé szamár volt, válaszolt is rájuk. Így aztán szépen elment az óra, anélkül, hogy bármit is tanultunk volna, hiszen kérdéseinket nem a tudásszomj szülte, hanem a helytállástól való félelem.
„Sors” kínaiul azt jelenti: Ming.
De a „ming” azt is jelenti, hogy sorsfeladat, küldetés, megbízatás.
Ősi és valódi értelmében ez égi, mennyei, isteni küldetést jelentett.
Keresztény nyelven ez a „Legyen meg a Te akaratod!”
Isten akarata.
„Az ember – mondja Jézus – semmit sem vehet, ha nem a mennyből adatott neki.”
Itt ugyanarról van szó, mint amiről az előző oldalon írtam: ez az a bizonyos „sorsfeladatunk”, amit teljesítetnünk kell. Amivel el kell számolnunk.
Magunknak?
Az Istennek?
Mindkettőnknek.
A Jósjel lényegében nem mond mást, mint amire az ember egy logoterápiás folyamat végén rádöbben: „Ez hát a dolgom! Ez hát az értelme mindannak ami most történik velem!” (A 7-es azt üzeni olvasómnak: „Elég a pörgésből – találd meg magad! Ne mások, magad körül keringj!”)
Nagy felismerés ez minden korban, de különösen manapság, amikor alattomos és rendkívül sötét erők éppen azon dolgoznak, hogy életünk értelmét ne elvegyék – mert az lehetetlen – hanem oly mértékig vakká tegyenek, hogy ezt az Értelmet soha, egyetlen másodpercre se pillanthassuk meg!
Már a Ji-kinget is akkor vetették papírra, amikor az élet értelmét a sötétség elhomályosította. Azóta a helyzet csak rosszabbodott.
A Jósjel egy-egy kérdésre éppen ezt az „értelmet” mondja ki.
Mi ebben a helyzetben a „Ming” – azaz: Sorsom Feladata?
Meg kell oldani!
Magától csak olyan probléma oldódik meg, ami nem a miénk.
A mi problémáinknak éppen az a lényege, hogy „ming”, vagyis a mi vállalkozásunk, a mi „gubancunk”, mely addig jön velünk, amíg meg nem oldjuk.
Saját tapasztalatomból mondom: van olyan „gubancunk”, melyet sok-sok inkarnáción keresztül hurcolunk magunkkal.
A játékszín változik, a szereplők változnak, a történelmi korok jelmezei is kicserélődnek – de a „gubanc” hasonló, sőt, gyökerében ugyanaz.
