Be­le­tö­rődsz-e az öreg­ség­be, ha tudod, hogy van más út is?

Kö­zel öt­ve­né­ves va­gyok, még­sem azo­no­su­lok ez­zel a kor­ral. Ha meg­kér­dez­nék, mennyi­nek tar­tom ma­gam, ak­kor olyan 30 fö­löt­ti­nek, aki min­dent akar. Egy hó­nap­pal ez­előtt kap­tam egy meg­hí­vást Ber­lin­be né­met ba­rá­tom­tól, aki­nek egy kü­lön­le­ges ven­dé­ge volt dr. Oscar Var­gas-Ma­chu­ca sze­mé­lyé­ben. A 77 éves tu­dós, aki Ecu­a­dor­ban szü­le­tett és dol­go­zik, kö­zel har­minc éve fog­lal­ko­zik az örök fiat­al­ság re­ceptjé­vel. Már rög­tön az el­ső ta­lál­ko­zá­sunk­kor baj­ban vol­tam, mert egy 70 év fö­löt­ti em­bert ke­res­tem az ét­te­rem­ben. Kép­zel­jék el, hogy ott ül az asz­tal­nál egy 32 éves sző­ke für­tös­ke – ez volt Hoff­mann úr –, és mel­let­te egy ko­rom­be­li, fe­ke­te ha­jú, jó­vá­gá­sú, la­tin tí­pu­sú úri­em­ber, ő volt Var­gas úr. Azok a tün­dér­me­sék ju­tot­tak eszem­be, ami­kor meg­ál­lí­tot­ták az időt va­la­mi va­rázs­lat se­gít­sé­gé­vel. Jó­ked­vű­ek vol­tak és fia­ta­lo­sak. So­kat ke­rül­get­tük a kér­dést, de az­tán csak oda­for­dul­tam Var­gas úr­hoz, és meg­kér­dez­tem, hogy mi az ő tit­ka?

– Ami­kor 46 éves vol­tam, mint most ön, több mint 20 ki­ló súly­fe­les­le­gem volt. Majd­nem 100 ki­ló volt a test­sú­lyom, ma­gas volt a vér­nyo­má­som, és a cu­kor­be­teg­ség tü­ne­tei is meg­je­len­tek. Ná­lam ez együtt járt a ma­gas ko­lesz­te­rin- és trig­li­ce­rid­szint­tel. Gyo­mor­pa­na­sza­im és reu­más ízü­le­ti gyul­la­dás­ból szár­ma­zó ge­rinc-, térd- és ízü­le­ti fáj­dal­maim vol­tak. Ti­biá­lis ödé­mám volt, ál­lan­dó fá­radt­sá­gér­ze­tem, gyen­gé­nek és ki­al­vat­lan­nak érez­tem ma­gam. ?a­kacs és ne­he­zen ke­zel­he­tő volt a ma­ga­tar­tá­som, ami a csa­lá­dom­nak na­gyon sok gon­dot oko­zott. Egy­szó­val elvi­sel­he­tet­len­né vált az éle­tem. El­kezdtem pa­na­sza­im­ra kü­lön­fé­le gyógy­sze­re­ket szed­ni, de egyik pa­na­szom sem ja­vult, sőt újabb gyógy­sze­re­ket kel­lett fo­gyasz­ta­nom. Egy­re ke­ve­sebb bi­zo­dal­mam volt az or­vos­tu­do­mány iránt, ezért a táp­lál­ko­zás­ter­ápia fe­lé for­dul­tam. Az ál­ta­lam hasz­nált mód­szert elvá­lasz­tó dié­tá­nak ne­ve­zem, ami azt je­len?ti, hogy hó­na­pról hó­na­pra más-más táp­lá­lé­ko­kat hagy­tam ki az ét­ke­zés­em­ből, és fi­gyel­tem a re­ak­ciói­mat. Az el­ső ko­moly ha­tást ak­kor érez­tem, ami­kor a cu­kro­kat és a cu­kor­szár­ma­zé­ko­kat hagy­tam el. A pajzs­mi­ri­gyem alul­mű­kö­dött, és tud­juk jól, hogy ez az anyag­cse­re-fo­lya­ma­tok­ban mi­lyen fon­tos sze­re­pet ját­szik. El­kezdtem pajzs­mi­rigy-ta­blet­tám­ra hor­mon­ta­blet­tát, il­let­ve szer­ves jó­dot fo­gyasz­ta­ni reg­gel-es­te. 16 nap­pal ké­sőbb 8 ki­ló­val mu­tatott ke­ve­seb­bet a mér­leg, és két hó­nap múl­va a test­sú­lyom 70 ki­lo­grammnál nor­ma­li­zá­ló­dott, amit a mai na­pig is tar­tok. Te­hát az egész­ség vissza­szer­zé­sé­vel együtt jár egy kí­mé­le­tes fo­gyás is. Azok az öre­gek a tú­lé­lők, akik szi­ká­rak és ké­pe­sek le­fogy­ni. Akik túl­súllyal él­nek, azok nem él­nek so­ká­ig. Te­hát az öre­ge­dés­nek az el­ső fon­tos ál­lo­má­sa, hogy le kell fogy­ni, de nem bár­mi áron! A fo­gyás alap­ve­tő re­ceptje, hogy mé­reg­te­le­ní­te­ni kell a szer­ve­z?­tet, de er­re még vissza­té­rek.

77 éves va­gyok, a tes­tem és min­den szer­vem nor­má­li­san mű­kö­dik, amit or­vo­si labo­rered­mé­nyek­kel is bi­zo­nyí­ta­ni tu­dok.

Mi az, amit eszem? Sok­fé­le zöld­sé­get, húst, to­jást, gyü­möl­csö­ket, tel­jes kiőr­lé­sű ga­bo­ná­ból ké­szült ke­nye­ret, de eb­ből na­gyon ke­ve­set. Az el­múlt 29 év­ben nem vol­tam be­teg, és sem­mi­lyen gyógy­szert nem szed­tem azó­ta. So­kan mond­ják, hogy 55 éves­nek né­zek ki. Össze­fog­lal­va, egész­sé­ges em­ber va­gyok és az öre­ge­dé­sem le­las­sult. Nem kell fel­tét­le­nül be­le­tö­rőd­ni az öre­ge­dés­be. S tud­ják, hogy mi a leg­cso­dá­la­to­sabb tény, hogy min­den pá­cien­sem ugya­ne­ze?ket a po­zi­tív ered­mé­nye­ket ta­pasz­tal­ta.

– Azt mond­ja egy ma­gyar köz­mon­dás, hogy 40 évig tart az em­ber tes­té­re a ga­ran­cia, utá­na szin­te min­den nap aján­dék. Ha az em­ber­nek 50 éves ko­rá­ban nin­csen sem­mi­lyen be­teg­sé­ge, az vagy ha­zu­dik, vagy már nem ér­zi a fáj­dal­ma­kat.

– Elő­ször is tisz­táz­zuk, hogy ho­gyan ala­kul­nak ki a be­teg­sé­gek. Egész­sé­günk di­na­mi­kus ál­la­po­ta a sejt­pusz­tu­lás és a sej­tre­ge­ner­áció kap­cso­la­tán alap­szik, ami az éle­tünk min­den pil­la­na­tá­ban zaj­lik. A gye­re­kek­nek több sejt­je kép­ző­dik, mint amennyi el­hal, in­nen adó­dik a nö­ve­ke­dés je­len­sé­ge. Az érett fia­tal nő és fér­fi ese­té­ben a szer­ve­zet ugya­nannyi sej­tet ter­mel, mint amennyi el­hal, in­nen a ki­fej­lett szer­ve­ze­tek egyen­sú­lya. Az öre­ge­dő kor­ban ke­ve­sebb sej­tünk kép­ző­dik, mint amennyi el­hasz­ná­ló­dik. Eb­ből adó­dik az idős szer­ve­ze­tek mennyi­sé­gi le­épü­lé­se, és a már rosszul mű­kö­dő sej­tek kény­te­le­nek to­vább mű­köd­tet­ni a szer­ve­ze­tet. Saj­ná­la­tos mó­don az öre­ge­dő sej­tek sok­kal több sa­lak­anya­got, mé­re­ga­nya­got ter­mel­nek, töb­bet, mint amennyit a ki­vá­lasz­tó rend­sze­reink ké­pe­sek ki­tisz­tí­ta­ni vagy sem­le­ge­sí­te­ni. A sa­lak­anya­gok le­ra­kód­nak az erek­ben, en­nek kö­vet­kez­té­ben érel­me­sze­?e­dést, ve­se­kö­vet, epe­kö­vet, a has­nyál­mi­rigy­ben mű­kö­dé­si za­vart – ez a cu­kor­baj – okoz­nak, az ideg­rend­szert ter­he­lik, agyér-el­me­sze­se­dést, lá­tás-, hal­lá­sza­va­ro­kat stb. idéz­het­nek elő. Las­san, szük­ség­sze­rű­en le­áll a szer­ve­zet össze­han­golt mű­kö­dé­se és be­áll a ha­lál. Az or­vos­tu­do­mány ab­ban tesz cso­dát a mai vi­lág­ban, hogy a már gyen­ge szer­ve­ze­tet is ké­pes élet­ben tar­ta­ni, gyógy­sze­rek­kel át­ves­szük ezek­nek a szer­vek­nek a mű­kö­dé­sét, de miyen áron? Újabb be­teg­sé­ge­ket ho­zunk lét­re a szer­ve­ze­tünk­ben, ami vi­szont az élet­mi­nő­ség rom­lá­sá­val jár.

– Egy má­sik ma­gyar mon­dás sze­rint jó, ha az öreg­kor hosszú­ra nyú­lik, csak ne tűn­jön túl hosszú­nak. Mert ige­nis, ha be­teg­sé­gek­kel, nya­va­lyák­kal ke­se­rít­jük az öreg­kort, ak­kor az nem mond­ha­tó kel­le­mes ál­la­pot­nak, az élet­mi­nő­ség­ről nem is be­szél­ve.

Min­den be­teg­ség­nek az alap­ja hi­ány­be­teg­sé­gek­re ve­zet­he­tő vissza, ami táp­lál­ko­zá­sunk­ból ered?

Tá­pa­nyag­hi­ány/alul­táp­lált­ság kö­vet­kez­mé­nyei:

1. SZEGÉNYES TÁPLÁLKOZÁS

– Elsődleges: nem eszünk eleget

– Másodlagos: eleget eszünk, de nem jut el a célhelyre

okai:

1. Felszívódási-, szállítási elégtelenség

2. Megnőtt szükséglet-, lebontás vagy ürítés

2. MEGVÁLTOZOTT ÉLETTANI ÉS BIOKÉMIAI FOLYAMATOK

3. ÉLETTANI JELEK, A HIÁNYOK MEGJELENÉSE TÜNETEKBEN

4. HALÁL

– A gond ott van, hogy az em­be­rek ak­kor kez­de­nek el bár­mit is ten­ni egész­sé­gük ér­de­ké­ben, ami­kor már olyan ko­moly hi­ány­je­lek mu­tat­koz­nak, amik be­teg­ség­ként je­len­nek meg a szer­ve­ze­tünk­ben, és ez már tu­laj­don­kép­pen majd­nem a ha­lál előt­ti ál­la­pot, amit na­gyon ne­héz vissza­for­dí­ta­ni. Mi­lyen bu­ta­ság, hogy az em­ber ak­kor kezd ten­ni va­la­mit egész­sé­ge ér­de­ké­ben, ami­kor a szer­ve­ze­te már majd­nem tel­je­sen fe­lad­ta. Az ét­eleink tá­pa­nya­gok­ban sze­gé­nyek, rá­adá­sul a fő­zés­sel még to­vább csök­kent­jük ezek­nek a mennyi­sé­gét. Így ke­ve­sebb hasz­nos „üze­ma­nyag­hoz” jut a szer­ve­ze­tünk, mint ami szük­sé­ges a sejt­je­ink tel­jes re­ge­ner­á­lá­sá­hoz, ezért év­ről év­re fo­ko­za­to­san de­ge­ner­á­ló­dik, le­épül szer­ve­ze­tünk. Ami­kor nem jut a szer­ve­zet­be meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű re­ge­ner­áló anyag, ak­kor az öre­ge­dés fel­gyor­sul, csök­ken a szer­ve­zet vé­de­ke­ző­ké­pes­sé­ge, a sej­tek sza­po­ro­dó­ké­pes­sé­ge, és be­te­gek le­szünk. Idős­kor­ban fo­ko­zó­dik ez a fo­lya­mat, mert a tá­pa­nya­gok fel­szí­vó­dá­sá­nak ha­té­kony­sá­ga is csök­ken. A tá­p­anyag­hi­á­nyok kö­vet­kez­té­ben az emész­tő­rend­sze­rünk fel­szí­vó­ké­pes­sé­ge egye­nes arány­ban csök­ken, te­hát be­in­dul egy le­épü­lé­si fo­lya­mat, ami­nek a vé­gered­mé­nye ha­lál.

– Ho­gyan le­het ezt a fo­lya­ma­tot le­las­sí­ta­ni?

– Az egész­ség egyen­sú­lyi ál­la­pot ered­mé­nye, amit fo­lya­ma­to­san, pil­la­nat­ról pil­la­nat­ra fenn le­het tar­ta­ni nem­csak tu­da­tos cse­le­kvés­sel, ha­nem aka­ra­tunk­kal is. Ez az egyen­sú­lyi ál­la­pot a ho­me­osz­tá­zis, ami a sej­tel­ha­lás és a re­ge­ner­á­ció kö­zöt­ti egyen­súly­ból szár­ma­zik, és a táp­lál­ko­zás ál­tal be­vitt meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gű és meny­nyi­sé­gű tá­pa­nya­gok­kal va­ló­sít­ha­tó meg. At­tól a pil­la­nat­tól kezdve, hogy meg­szü­let­tünk, en­nünk kell. Az el­fogyasz­tott táp­lá­lé­kot két do­log­ra hasz­nál­ja a szer­ve­zet: ener­gi­a­nye­rés­re és a szer­ve­zet új­ra­épí­té­sé­re, re­ge­ner­álá­sá­ra. A ter­mo­di­na­mi­ka má­so­dik fő­té­te­le ránk is igaz: min­den rom­lik, szé­te­sik, tön­kre­megy. A tör­vény tu­laj­don­kép­pen azt mond­ja ki, hogy a ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tok ren­de­zet­len­né ala­kít­ják a tes­tek és rend­sze­rek ál­la­po­tát. Idő­vel min­den ren­de­zet­len­né vá­lik, bom­lik. Gon­dol­junk csak ar­ra, mi tör­té­nik a la­ká­sunk­kal, ha „kényel­me­sen“ ma­gá­ra hagy­juk egy ide­ig: nem ta­ka­rí­tunk, nem ren­de­zünk vagy ja­vít­ga­tunk ál­lan­dó­an. A ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tok rom­bol­ják, a ren­de­zett­ből ren­de­zet­len­né ala­kít­ják. Szük­ség van a ke­zünk hasz­nos, cél­sze­rű mun­ká­já­ra, hogy fenn­tart­suk a ren­de­zett­sé­get. Ezt az el­mé­le­tet a tes­tün­kre is le­ve­tít­het­jük. Ah­hoz, hogy le­las­sít­suk ezt a fo­lya­ma­tot és szer­ve­ze­tünk ál­la­po­tát ál­lan­dó szin­ten tud­juk tar­ta­ni, épí­tő­kö­ve­ket és ener­gi­át kell be­vin­nünk. Ha va­la­ki nem eszik 30-40 na­pig, biz­tos, hogy meg­hal.

– De ha rend­sze­re­sen eszünk, ak­kor még­is mi le­het a pro­blé­ma?

A ci­vi­li­zált tár­sa­dal­mak fő pro­blé­má­ja az, hogy na­gyon so­kat eszünk, még­is alul­táp­lál­tak va­gyunk. Ét­eleink or­ga­ni­kus ere­de­tű össze­te­vők­ből épül­nek fel, mint a hús, to­jás, tej, zöld­sé­gek, lisz­tek és cu­krok, zsí­rok. Táp­lá­lé­kunk 70%-a víz, 30%-a szi­lárd anyag. Egy kis szá­mí­tás­sal könnyen be­mu­tat­ha­tó, hogy mennyi pon­to­san az ét­elek­kel be­vitt – sej­tre­ge­ner­álá­sunk­hoz szük­sé­ges – tá­pa­nya­gok mennyi­sé­ge na­pon­ta. Pél­dá­ul az előbb fel­so­rolt össze­te­vők­ből ál­ló 500 gramm ét­el – ha a 70%-a víz – 150 gramm szi­lárd anya­got tar­tal­maz. A 150 grammból von­junk le 60%-ot – ami szén­hi­drát és zsír –, mert ezek a tá­pa­nya­gok csak ener­gi­át ad­nak a sej­tre­ge­ner­álás­hoz. A meg­ma­ra­dó 60 gramm nyers fe­hér­jét csak fő­zés után le­szünk ké­pe­sek el­fo­gyasz­ta­ni. A fő­zés a táp­lá­ló fe­hér­je­mo­le­ku­lák 80%-át le­bont­ja, el­pusz­tít­ja, amely után 12 gramm ér­de­mi­leg fel­hasz­nál­ha­tó fe­hér­je, mint tá­pa­nyag ma­rad. Te­hát 500 gramm táp­lá­lék­ból 12 gramm anya­got tu­dunk be­épí­te­ni a szer­ve­ze­tünk­be, ez­zel re­ge­ner­ál­juk sejt­je­in­ket, és épí­tünk úja­kat. Ennyi ét­el meg­döb­ben­tő ka­ló­ria­be­vi­telt je­lent, ami zsír­pár­ná­ink­ban ér­zé­kel­he­tő, ugya­nak­kor 12 grammnyi sej­tet épí­tő tá­pa­nyag­hoz jut szer­ve­ze­tünk. Ak­kor lo­gi­kus, hogy ezt a 12 grammnyi sej­tet épí­tő tá­pa­nya­got kell be­jut­tat­nunk ahe­lyett, hogy az 500 grammnyi sok eset­ben fe­les­le­ges „sze­me­tet” fo­gyasz­ta­nánk el.

– Ha az ét­elek táp­ér­té­ke 80%-a fő­zés­sel tön­k­re­megy, ak­kor mi­ért fő­zik az ét­elt?

– A tűz „fel­ta­lá­lá­sa” azért volt kol­osszá­lis az em­ber éle­té­ben, mert ad­dig, amíg a tü­zet nem hasz­nál­ta, a hú­so­kat csak er­jesz­tett for­má­ban volt ké­pes el­fo­gyasz­ta­ni. Az ér­le­lő­dő hús na­po­kon ke­resz­tül oda­csa­lo­gat­ta az er­dő ra­ga­do­zó­it is, ami sok eset­ben őse­ink pusz­tu­lá­sá­hoz ve­ze­tett. A tűz hasz­no­sí­tá­sá­val tud­ta csak a fe­hér­jé­ket olyan ál­la­pot­ba hoz­ni, hogy szer­ve­ze­tünk ké­pes le­gyen le­bon­tat­ni. Saj­ná­la­to­san az em­lő­sök kö­zül az em­be­ri szer­ve­zet emész­té­se a le­g­el­ma­ra­dot­tabb.

A fő­zés ha­tá­sa az ét­el­re az, hogy azon­nal fo­gyaszt­ha­tó, vi­szont a tűz ká­ro­sít­ja a fe­hér­jék szte­re­o­ké­miai fe­lé­pí­té­sét, meg­vál­toz­tat­ja a mo­le­ku­lák irá­nyult­sá­gát, ezért az emész­tő­en­zi­mek nem is­me­rik fel azo­kat.

– Ezek­kel a té­nyek­kel szem­be­sül­ve mi­ért nem halt ki az em­be­ri faj?

– Fel­té­te­le­zé­sem sze­rint nem megy tön­kre az összes tá­pa­nyag, ma­rad egy ke­vés mo­le­ku­la, ami tú­lé­li az ár­tal­ma­kat és biz­to­sít­ja éle­tün­ket. Vi­szont et­től még nem va­gyunk biz­ton­ság­ban, a be­teg­ség és a ko­rai öre­ge­dés ve­szé­lye feny­eget, ami tra­gé­diá­val vég­ződ­het. Ezért a szer­ve­ze­tünk­nek szük­sé­ge van egy kon­cen­trált tá­pa­nyag­ra, egy ét­rend­ki­egé­szítő­re, mely ké­pes a ho­me­o­esz­tá­zis fenn­tar­tá­sá­ra, azaz az öre­ge­dé­si fo­lya­mat le­las­sí­tá­sá­ra.

– A Var­gas-fé­le ter­mé­sze­tes tá­pa­nyag-kon­cen­trá­tu­mot mi még Ma­gyar­or­szá­gon nem is­mer­jük.

– Egye­lő­re nem is kell, hogy meg­is­mer­jék, mert nincs még mód ar­ra, hogy ezt a kor­lá­to­zott mennyi­ség­ben elő­ál­lí­tott, anyag­cse­re-har­mo­ni­zá­ló és esszen­ciá­lis tá­pa­nya­got a ma­gyar fo­gyasz­tók is meg­is­mer­hes­sék. Je­len­leg Ecu­a­dor­ban, il­let­ve itt, Né­me­tor­szág­ban egy szűk kör jut­hat hoz­zá. A sors­ban so­ha sin­cse­nek vé­let­le­nek! Sze­rin­tem azért hív­ta meg ma­gát is Hoff­mann ba­rá­tom, hogy eze­ket az új gon­do­la­to­kat meg­is­mer­hes­se és el­gon­dol­koz­zon raj­tuk.

– Mik is azok az esszen­ciá­lis anya­gok, amik a szer­ve­zet számá­ra nél­kü­löz­he­tet­le­nek?

– Ezek azok az anya­gok, ami­ket csak a táp­lá­lék­kal le­het be­vin­ni a szer­ve­zet­be, ah­hoz, hogy fel­töl­tőd­jünk, fenn tud­juk tar­ta­ni sejt­je­ink op­ti­má­lis mű­kö­dé­sét. Eze­ket az anya­go­kat tes­tünk nem ké­pes elő­ál­lí­ta­ni, et­től esszen­ciá­li­sak. Ezek az anya­gok nél­kü­löz­he­tet­le­nek az élet­hez. Min­de­gyik faj­nak 40-50 esszen­ciá­lis anyag­ra van szük­sé­ge, me­lyek a szén­hi­drát, zsí­rok, fe­hér­jék, szer­vet­len ve­gyü­le­tek (ás­vá­nyi anya­gok, vi­ta­mi­nok, víz és oxi­gén) for­má­já­ban ta­lál­ha­tók meg ét­e­leink­ben. Esszen­ciá­lis anya­gok a szén­hi­drá­tok­nál a glu­kóz, a zsí­rok­nál a li­nol és lio­no­lén­sav, az ami­no­sa­vak kö­zül az ala­nin, asz­par­gin, cisz­te­in, asz­per­ti­csav, glu­ta­min­sav, fe­ni­la­la­nin, gli­ci­ne, his­ti­din, izo­le­u­cin, trip­to­fán, ti­ro­zin, va­li­ne va­lin vi­ta­min: re­ti­nol (A vi­ta­min). Ezen esszen­ciá­lis ele­mek együtt és más ele­mek­kel együtt lát­szó­lag nem is olyan fon­to­sak, ha az ét­elek ne­vét mond­juk (pl.: hús, to­jás, zöld­sé­gek, gyü­möl­csök, gabo­nák és azok szár­ma­zé­kai, cu­k­rok és azok szár­ma­zé­kai). Ami­kor eze­ket az ét­ele­ket el­fo­gyaszt­juk, az emész­tés alatt „pi­ci ré­szek­ké da­ra­bol­juk”, és a szer­ve­zet így tud­ja fel­dol­goz­ni. Ezek után a tá­pa­nya­gok az anyag­cse­re bio­ké­miai fo­lya­ma­ta­in men­nek ke­resz­tül, ami­vel vagy ener­gi­át biz­to­sí­ta­nak éle­tünk­höz, vagy sejt­je­ink alko­tó­i­ként, al­kat­ré­sze­i­ként az új sej­tek épí­té­sé­ben vesz­nek részt. Fon­tos ki­hang­sú­lyoz­ni, hogy ezek­nek az esszen­ciá­lis anya­gok­nak spe­ciá­lis tér­be­li for­má­ció­ban kell len­ni­ük, hogy az en­zim­je­ink fe­lis­mer­jék őket, és élet­ta­ni funk­ció­juk­kal tud­ja­nak el­lát­ni. Ezért na­gyon fon­tos, hogy a fe­hér­jék/ami­no­sa­vak bal­ra for­ga­tó és a szén­hi­drá­tok jobb­ra for­ga­tó tér­be­li ori­en­tá­ció­ban le­gye­nek. A mes­ter­sé­ges tá­p­anya­gok, a mes­ter­sé­ges esszen­ciá­lis­nak tű­nő anya­gok, ame­lye­ket az em­ber pró­bál elő­ál­lí­ta­ni, pont ezek­kel a ké­pes­sé­gek­kel nem ren­del­kez­nek. En­zim­je­ink számá­ra tér­be­li­leg nem fe­l­is­mer­he­tő­ek, ezért nem, vagy csak na­gyon kis szá­za­lék­ban ké­pe­sek be­épül­ni a szer­ve­zet­be. Sok­kal fon­to­sab­bak szá­mun­kra a ter­mé­sze­tes vi­ta­mi­nok és ás­vá­nyi anya­gok, még ha ki­sebb szá­za­lék­ban is tar­tal­maz­zák a szá­rí­tott zöld­sé­gek, gyü­möl­csök eze­ket az ás­vá­nyi anya­go­kat. A szer­ve­zet­ben sok­kal job­ban hasz­no­sul­nak, be­épül­nek, még­hoz­zá azért, mert a meg­fe­le­lő tér­be­li in­for­má­ciók­kal ren­del­kez­nek, en­zim­je­ink számá­ra fe­lis­mer­he­tő­ek. Hiába fo­gyasz­tunk kom­plett mul­ti­vi­ta­mint, amit mes­ter­sé­ges anya­gok­ból ál­lí­tot­tak össze, nem ér annyit a szer­ve­zet számá­ra, mint­ha pél­dá­ul egy adott szá­rí­tott zöld­ség­ta­blet­tát kap­nánk be cé­klá­ból, bú­za­fű­ből vagy zöl­dár­pá­ból. Az összes élet­ta­ni in­for­má­ci­ók ben­ne van­nak a ké­szít­mény­ben.

– Ha jól ér­tem önt, Var­gas úr, ak­kor a meg­lé­vő táp­lá­lé­ka­ink­ból ön min­den olyan anya­got ki­vont, ami szer­ve­ze­tünk me­gú­jí­tá­sá­hoz, il­let­ve az öre­ge­dő szer­ve­zet­ben az új sej­tek elő­ál­lí­tá­sá­hoz még na­gyobb in­spi­rá­ci­ót ad­nak. Meg­pró­bál­ja uto­lér­ni a szer­ve­zet ge­ne­ti­kai öre­ge­dé­sét oly mó­don, hogy az ön ál­tal be­vitt anya­gok­kal sok­kal több új sejt szü­le­tik, mint amennyi el­hal, vagy le­g- a­láb­bis meg­pró­bál­ja elér­ni az egyen­sú­lyi ál­la­po­tot. Nem fél?at­tól eset­leg, hogy vissza­tér­ünk a cse­cse­mő­kor­ba – de ezt már vic­ce­sen kér­dez­tem?

– A lény­eget nagy­já­ból ér­ti, a sej­t­el­ha­lás­ról és az új sej­tek, egy­re több sejt ter­me­lé­sé­ről. Ez úgy je­lent­ke­zik egy idő­sö­dő em­ber­nél, hogy a súly­vesz­té­se, izom­vesz­té­se vissza­for­dul, te­hát olyan telt lesz, mint én, ki­si­mul a rán­ca, egy ke­vés moz­gás­sal még az éle­t­e­rőm, fi­zi­kai kon­dí­ci­ós ké­pes­sé­ge­im is hely­re­áll­tak. Má­so­dik lép­cső ter­mé­sze­te­sen a mé­reg­te­le­ní­tés. A mé­reg­te­le­ní­tés alap­ve­tő­en fon­tos a mai vi­lág­ban, mert az em­be­rek kör­nye­ze­te te­le van mér­gek­kel, ha be­le­ha­ra­punk egy ka­lács­ba, ha a ru­hán­kat fel­vesz­szük vagy par­fü­möt fú­junk ma­gun­kra, ugya­núgy mér­ge­ket ve­szünk ma­gunk­hoz. Eh­hez vi­szont a má­jat kell tá­mo­gat­nunk a mé­reg­te­le­ní­tés­ben, mint fő mé­reg­te­le­ní­tőnk. Ami­ért én önt ide­hív?tam Ber­lin­be, ami­ért ide­jöt­tem ön­höz Ecu­a­dor­ból, az az, hogy az önök kom­bu­cha­tech­no­ló­giá­ját ter­jes­szem el Dél-Ame­ri­ká­ban. Meg­kós­tol­tam már sok­fé­le ké­szít­ményt, de az Ame­ri­ká­ban kap­ha­tó kom­bu­chá­juk volt a szá­mom­ra a leg­jobb, labo­ra­tó­ri­um­ban meg­vizs­gál­tam, be­te­ge­i­men ki­pró­bál­tam, és a mé­reg­te­le­ní­tés­ben a kom­bu­chát tar­tom a leg­jobb­nak. A má­sik tu­laj­don­ság, ami na­gyon tet­szett az önök ter­mé­ke­i­ben, az emész­tő­rend­sze­rünk­ben pan­gó és le­ra­kó­dott hasz­no­sít­ha­tat­lan anya­gok ki­ürí­té­se az en­zi­mak­tív ta­blet­táik­kal, ami elég sok bro­me­lint és pa­pa­int tar­tal­maz, eze­ket a ké­szít­mé­nye­ket fan­tasz­ti­kus­nak tar­tom, és sze­ret­ném eze­ket gyár­ta­ni Ecu­a­dor­ban. In­nen nem tu­dom el­szál­lí­ta­ni, de na­gyon fon­tos­nak tar­ta­nám, hogy be­te­ge­im­nek oda tud­jam ad­ni.

– Var­gas úr, mió­ta önt hall­ga­tom, azon gon­dol­kod­tam, hogy mi len­ne az az el­len­szol­gál­ta­tás, amit én ön­nek tud­nék nyúj­ta­ni csak azért, hogy Ma­gyar­or­szá­gon is meg­is­mer­hes­sék az ön ké­szít­mé­nyét. Sze­ret­nék Ma­gyar­or­szá­gon is ilyen fia­ta­los öre­gu­rak­kal tár­sa­log­ni, mint ön, mert ami­lyen ká­ros ha­tá­so­król be­szélt, a ben­nün­ket kö­rül­ve­vő mér­ge­kről, a túl­haj­szolt­ság­ról, saj­nos a ma­gyar em­be­rek­nél hat­vá­nyo­zot­tan je­lent­kez­nek.

Úgy tu­dom, hogy a Var­gas-fé­le fia­ta­lí­tó táp­szer az ame­ri­kai te­he­tő­sebb em­be­rek ki­vált­sá­ga. Ho­gyan tud­nánk ab­ban köz­re­mű­köd­ni, hogy a kom­bu­cha­tech­no­ló­gi­át, il­let­ve a mi ter­mé­ke­in­ket át­ad­jam azért, hogy a ma­gyar nyug­dí­jas is az elér­he­tő áron hoz­zá­jus­son eh­hez a ké­szít­mény­hez. Azt hi­szem, az ön ne­vét na­gyon ha­mar, na­gyon sok ko­ro­so­dó em­ber is­mer­né meg Ma­gyar­or­szá­gon. Ha csak a fe­le igaz an­nak, amit el­mon­dott, ak­kor is­ten­ként fog­ják tisztel­ni a mi or­szág­unk­ban is.

– Nagy­ra be­csü­löm, higgye el, azt a tu­dást, amit a kom­bu­chá­ba fek­te­tett. Nincs még egy ilyen jó mi­nő­sé­gű kom­bu­cha a vi­lá­gon, amit önök ál­lí­ta­nak elő, és higgye el, nincs még egy olyan ké­szít­mény, mint a Var­gas-fé­le táp­lá­lék­kon­cen­trá­tum, amit én hoz­tam lét­re. Azon fá­ra­do­zom én is, hogy a ma­gyar em­be­rek ma­gyar­or­szá­gi ára­kon ér­hes­sék el ezt a ké­szít­ményt. A szo­ciá­lis ér­zé­keny­sé­gem ha­son­ló, mint az öné. Ecu­a­dor­ban is na­gyon sok sze­gény em­ber él, ahol a vég­te­len­ség­ig ki­zsi­ge­re­li őket a vad­ka­pi­ta­liz­mus. A ter­mék va­ló­ban a XXI. szá­zad tú­lé­lé­si pro­gram­já­nak ré­sze. Ha az em­be­rek vissza­szer­zik az egész­sé­gü­ket és meg­őr­zik fiat­al­sá­gu­kat.

Nem kell be­le­tö­rőd­ni az öreg­ség­be!