Gyógyhatású rózsafélék
Minden illat mély nyomokat hagy bennünk, rendkívüli intenzitású emlékeket ébreszthet a lelkünkben. Bizonyos fájdalmas élethelyzetekben az illat biztos kapaszkodót jelenthet. A füstölés és az aromaterápia ezért ilyen népszerűek a mai napig. Az illóolajok tömény formában, koncentráltan tartalmazzák az adott növény lényegét. Az illóolaj a lelki szférához tartozik, ezért erőteljes hatással van az emberi lélekre is.
A rózsafélék közül sok faj egyszerre több illóolajat is termel (egyes források szerint akár 400-at is). Ezeket kellemesnek, és harmonizáló, nyugtató hatásúnak érezzük. A rózsaszirmokat általában nem a déli hőségben, hanem a kora reggeli órákban szüretelik, és ezt követően frissen desztillálják is őket.
Rózsa – az illatok anyja és az ötödik elem
A rózsa „az illatok anyja”. A perzsa költők, pl. Rumi (1207–1273) vagy Háfiz (kb. 1315–1390) misztikus költeményeikben a lélek legmagasabb szintű fejlettségi szintjének megfelelő szimbólumként dicsérik a rózsát.
A rózsa és a rózsafélék nagy többsége ötszirmú virágzatot hoz. Az ötös az ókor óta az embert szimbolizáló szám. Leonardo da Vinci híres „Vitruvius-tanulmánya” egy kinyújtott végtagú emberalakot ábrázol, amelyben egyértelműen érvényesül az ötös szám, illetve egy ötágú csillag: a négy végtag és a fej. Szintén az ötös szám jelenik meg az ember kezén és lábfején: az ujjak száma. Emellett itt van még az ötödik elem, amelyet a négy végtag mellett a fej képvisel. Ez irányítja a többi négyet, de hasonló a helyzet a hüvelykujjal is, amely az ember esetében a többi négy ujjtól kissé elkülönül, és szembe is tud velük fordulni.
Az ötödik elemet a misztikában éternek, térnek is nevezik. Érdekessége, hogy a többi négy alapelem megtalálható benne. Leonardo ábrázolásában szembeötlik a négyzet és a pentagram közötti ellentét, utóbbi azonban harmonikusan beleilleszkedik a köréje rajzolt körbe. Hasonlóan szép, ötágú csillagra emlékeztető alakzatot látunk, ha egy almát keresztben kettévágunk. Nem csoda, hiszen az almafa is a rózsafélék családjába tartozik.
A rózsában és a rózsafélékben jelen lévő vénuszi energiákat mindenki megtapasztalhatja magán.
A Vénuszhoz kapcsolódó erőket később, a kereszténység megjelenésével, Isten anyjának, Máriának alakjára vitték át. Sok gyógynövényt is Vénusszal, illetve Máriával hoznak kapcsolatba: a palástfüvet, a máriatövist, a boldogasszony tenyerét, a citromfüvet, a cickafarkfüvet (Vénusz szemöldöke), az erdei mácsonyát. Egyes legendák Máriát kapcsolatba hozzák az almával, a rózsával, a hársfával, a mályvával és a keskenylevelű kakukkfűvel is.
A tisztaság és a szeretet legmagasabb rendű növényi képviselőjének a vörös rózsát és a fehér liliomot tartják. Mindkét növény héber neve shoshana, ami a héber shesh, azaz hatos számnévre, ezen keresztül pedig a teremtés hatodik napjára, a péntekre emlékeztet. A péntek egyúttal Vénusz (franciául vendredi, latinul dies Veneris) napja is. A hagyomány szerint a rózsafélékben összpontosulnak koncentráltan a vénuszi energiák. A rózsa és a liliom egyúttal a női energia képviselője, ezért női nevekben jelennek meg: Rózsa, Zsuzsanna (shoshana).
A rózsaolaj ma is sok kozmetikum kedvelt alapanyaga bőrápoló hatásának köszönhetően
Aki teheti, ültessen rózsabokrot – lehetőleg damaszkuszi rózsát –, hogy sokáig örömét lelhesse benne. A rózsa szirmaival ízesíthetjük pl. a teánkat is. Természetesen csak akkor, ha a rózsát nem kezeltük vegyszerekkel és nem használtunk műtrágyát sem, ami egy ilyen értékes és nemes gyógynövény esetében tabu!
A rózsafélék családjában találunk lágyszárúakat, cserjéket és fákat is, tehát meglehetősen sokoldalú növénycsaládról van szó. A rózsafélék között sok, ehető termést hozó fajt is számontartunk: a földi epret, a málnát, a szedret, a csipkebokrot, az almát, a körtét, a birset, a sárgabarackot, a szilvaféléket, a mandulát, az őszibarackot és a naspolyát. Ezek mind rózsafélék! A kifejezetten ízletes gyümölcsöket termő rózsafélék mellett azonban ez a növénycsalád számos gyógynövénnyel is büszkélkedhet. Utóbbiak közös tulajdonsága, hogy ezek közül egyik sem tartalmaz igazán erős, veszélyes mérgeket, nincsenek közöttük élősködő életmódot folytató, sem valódi vízinövények. A rózsafélékben a föld elem különösen erősen képviselteti magát. Más növénycsaládokban, pl. az ajakosvirágúakban nincsenek fásszárúak, tehát cserjék és fák. Ezzel szemben a rózsafa kifejezetten kemény.
A rózsafélék családjának fontos gyógynövényei
A rózsafélék között kifejezetten sok olyan fajt találunk, amelyekre jellemző a magas csersavtartalom. Ilyen pl. az erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), a vérontó pimpó (Potentilla erecta) és a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria, illetve F. vulgaris), az őszi vérfű (Sanguisorba) és a palástfű (Alchemilla). A csersavak legtöbbjük esetében a szárítás hatására kőkeményre száradó gyökérzetben vannak jelen.
Réti legyezőfű (Filipendula ulmaria)
Az ehető, vadon termő növények közül különösen kedvelt a réti legyezőfű, amelynek főként leveleit és virágait szokás élelmiszerként fogyasztani. A legtöbb gyűjtő figyelmen kívül hagyja a növény gyökereit. A növény virágainak és bimbóinak mandulára emlékeztető, egyúttal fanyar zamata van. Ételkészítés során ez az íz kellemesen édessé, mézre emlékeztető zamattá alakul.
A legyezőfű gyökere különösen gazdag csersavakban. A növény gyökere ugyanakkor csodálatosan illatos is, hiszen illóolajokat is tartalmaz. A legyezőfű kedveli a nedves, mocsaras élőhelyeket, a patakpartokat, ugyanakkor nyáron csodálatos virágszőnyeget alkot. Korábban szalicilsavat is vontak ki belőle. Általában olyan élőhelyeken fordul elő, ahol a fűzfa is, amely a szalicilsav legfontosabb növényi forrása.
Recept: A gyökereket mossuk meg, majd szeleteljük fel szárításhoz, de ha még apróbbra vágjuk, alkoholos tinktúra, illetve úgynevezett oximel (méz és ecet keverékkel készült kivonat) is készülhet belőle. Utóbbihoz később szárított virágot és leveleket is adhatunk, hogy még erősebb kivonatot kapjunk.
Vérontó pimpó (Potentilla erecta)
A vérontó pimpó gyöktörzse kb. egyujjnyi hosszú, színe rózsaszínű vagy vörös. A növény virága sárga, és gyakran előfordul, hogy öt helyett csupán négy sziromból áll, ami a rózsafélékre amúgy nem jellemző. A vérontó pimpó gyökere földes illatú, ugyanakkor határozottan emlékeztet a szegfűszeg illatára is. A növény parányi, mogyoróra emlékeztető terméseket hoz. A tápanyagban szegény talajokat kedveli, ezért a talajminőséggel kapcsolatban fontos indikátornövény. Gyökere és föld feletti részei gazdagok illóolajokban, többek között a szegfűszegre jellemző eugenolban.
A vérontó pimpó tinktúrája enyhén vérzéscsillapító hatású, ugyanakkor hatásos hasmenés ellen is.
A csersavakban gazdag tinktúrával történő ecseteléssel jól kezelhető az ínyvérzés és a bőrgomba is.
Erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum)
Szinte mindenütt megtalálható. A nemzetség neve (Geum) az ízérzékelésre és a szaglásra, a fajtanév (urbanum) pedig arra a tényre utal, hogy a növény városi környezetben is jól érzi magát. Sőt, még az autópályák mentén is nagy tömegben találkozhatunk vele. Csak egészséges és szennyeződéstől mentes helyekről gyűjtsük. Főként méregtelenítő kúrákhoz, illetve hosszú betegség utáni lábadozás kezeléséhez ajánlott.
Recept: Erősítő, roboráló hatású italt készíthetünk erdei gyömbérgyökérből pl. legyengült állapot, lábadozás, gyász kezelésére gyömbérgyökérbort. Az ital hatásos, ráadásul könnyű elkészíteni. Az erdei gyömbérgyökér gyökerét tisztítsuk és mossuk meg, majd lehetőleg még frissen vágjuk fel apróra. Egy fazékban vörösborral – kb. egy maréknyi gyökérre számítsunk fél liter bort – forraljuk össze. Kb. 20-30 perc múltán, amikor az alkohol nagy része már elpárolgott, hűtsük le. Szűrjük meg, töltsük sötét üvegbe, majd tároljuk sötét és hideg helyen. A kúra két-három hétig tart, napi adagja egy kis pálinkáspohárnyi.
Fotó: Adobe Stock
