A meddőség pszichés rabságában

Orvosi értelemben meddőség tényéről akkor beszélünk, ha a fogamzásgátlás elhagyásával, rendszeres nemi élet mellett sem következik be a terhesség egy éven belül. A párok körülbelül 15-20 százaléka meddő, de orvosi segítséggel sok esetben elősegíthető a fogantatás. A megtermékenyítés igen összetett folyamat. Hormonok, kémiai és fizikai mechanizmusok precíz összjátékának kell megvalósulnia a megfelelő időben és sorrendben, hogy megtörténjen a fogantatás.

A herékben folyamatosnak kell lennie a spermiumok termelésének, hogy azok utána a hüvelybe, majd a méhen át a petevezetékbe jussanak. Ott 24 órán belül találkozniuk kell az ovuláció során a petefészekből kiszabadult petesejttel, melybe egyetlen spermiumnak be kell jutnia és megtermékenyítenie azt. És ezzel nincs vége a folyamatnak, mert a megtermékenyült petesejtnek még be kell ágyazódnia a méh nyálkahártyájába. Egy apró rendellenesség is meghiúsíthatja a teljes biológiai összjátékot. A sikertelen megtermékenyítés egyaránt visszavezethető hormonális vagy fizikai okokra. Valamint számos pszichés zavar is állhat a háttérben. Még ha ezt nehéz is elfogadni vagy felfogni, hiszen minden, ami pszichés, kevésbé megfogható, racionalizálható.

Emellett az is gyakori, hogy a fizikai okok hátterében szintén pszichés tényezők (pszichoszomatikus tünetképződés) állnak. Ráadásul függetlenül attól, hogy lelki vagy fizikai eredetű a probléma, a kutatási eredmények szerint a meddőségi problémákkal küzdők stressz-szintje gyakorlatilag megegyezik azokéval, akiket rákkal vagy szívproblémákkal diagnosztizáltak.

Gyász, reménytelenség, sokk

A meddőség megélése sokban hasonlít a gyászolás pszichés folyamatához. A különbség, hogy többnyire nem egyetlen dolgot vagy személyt veszítünk el egy konkrét időpontban, hanem sok mindent, fokozatosan. A meddő személy vagy a meddő pár először a saját egészségébe vetett hitének mondhat búcsút. Hiszen akár kiderül a meddőséghez vezető diagnózis, akár nem, magát a fogamzóképesség csökkenését is betegségnek érezhetjük. Még sokkolóbb a veszteség, ha olyan betegség vagy állapot derül ki a meddőség hátterében, amely egyébként is veszélyes (például tumoros betegség), vagy ami mai eszközeinkkel nem igazán gyógyítható (például korai menopauza).

További veszteségek közé tartozhatnak a gyermektelenség miatt megváltozott életcélok. Státusz- vagy presztízsveszteség a családban vagy a társadalomban, önbizalomvesztés, a testünk feletti kontroll átadás. El kell gyászolni a meddőség miatt megváltozott kapcsolatokat, barátságokat. A meddő pár egyik vagy mindkét tagja általában a gyász „szokásos” fázisait éli meg. A kezdeti sokkot hitetlenkedés, harag, bűnbakkeresés, szégyen, önvádlás, esetleg hosszú távon kontrollvesztés, depresszió, szorongás követi. A normál gyásztól abban különbözik, hogy sok apró veszteség gyűlik fel az idők során. Valamint hogy meddőség esetén olyasvalakit veszítünk el, aki nem is létezett, illetve akit mások nem ismertek rajtunk kívül: a vágyott gyermeket. A veszteség a pár ismerősei, barátai számára nem tűnik olyan jelentősnek. A gyászolót nem kezelik gyászolóként, nem kapja meg a gyász esetében szokásos támogatást, vigasztalást.

Pszichoterápiás segítségre voltaképpen már azelőtt szükség volna, hogy a párok meghozzák a mesterséges megtermékenyítés mellett vagy ellen szóló döntésüket. Gyermekre hiába vágyakozó párokkal foglalkozó szakemberek véleménye szerint ezeknek a pároknak az életében a döntő momentumot az jelenti, amikor a nőgyógyász vagy urológus orvos megállapítja a sterilitás vagy a meddőség diagnózisát. A terapeuták újra meg újra azt tapasztalják, az érintett párok nem tudták feldolgozni azt a diagnózist, hogy természetes úton nem lehet gyermekük.

Idő a feldolgozásra

Sokként élik meg ezt a tényt, villámcsapásként hat rájuk a diagnózis. Úrrá lesz rajtuk a kétségbeesés, a reménytelenség és a belső vívódás: „miért éppen velünk esik ez meg?” Ahhoz, hogy nyitottak legyenek további megoldásokra, feltétlenül szükséges, hogy megéljék és feldolgozzák a bánatukat azon lehetőség elvesztése miatt, hogy spontán módon utódhoz jussanak. Fontos, hogy a terméketlen párok időt hagyjanak maguknak a hír feldolgozására. Csak az után képesek belül elfogadni a mesterséges megtermékenyítés vagy az örökbefogadás lehetőségét, hogy lezárult a feldolgozás folyamata. Kétségtelen, hogy a meddőség olyan krízishelyzet, amely extrém mértékű stresszel jár, ezáltal pedig komoly pszichés kihívások elé állítja a leendő szülőket. A meddőséggel szembesülő nők 50%-a, míg a férfiak 15%-a élete legelszomorítóbb és legnehezebb kríziseként tekint erre a problémára.

Ok vagy következmény a pszichés zavar?

Gyakran orvosi szemmel is nehéz eldönteni, hogy mi az ok, és mi a következmény. A meddőség és a depresszió ok-okozati összefüggése tudományosan ismert tény. Azonban az újabb kutatások tanúsága szerint a lelki probléma nem feltétlenül csak eredményként, hanem kiváltó okként is jelentkezhet. A témával kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy a hasonló körülmények között kialakuló depresszió olyan összetett lelkiállapot, melyben a veszteség miatt érzett gyász, az irigység és a düh keveredik. A súlyos kudarcélményt nehéz kiheverni, ami hatással van minden későbbi próbálkozásra, így még a mesterséges módszerek sikerességét is befolyásolhatja. Amikor azonban mégis megfogan a baba, gyakran előfordul, hogy a kistestvér már természetes megtermékenyülés útján születik. Ugyanis a gyerek az összes lelki gátat és görcsöt feloldja.

A stressz függetlenül attól, hogy a meddőség problémájának köszönhetően jelent meg vagy más forrásból származik, erős összefüggésben áll a termékenységgel. Ennek megfelelően reciprok kapcsolatról beszélünk a különféle pszichológiai tünetek és a meddőség között. Feltételezik, hogy számos pszichés rizikófaktor állhat a tartós terméketlenség hátterében, miközben azt is megerősítik, hogy ennek az állapotnak a tudatosítása és az ezzel járó negatív élmények tartós stresszállapotot idéznek elő, ami negatív pszichés és fizikai folyamatokkal jár együtt.

Mindez arra utal, hogy amikor egy pár szembetalálkozik a terméketlenség problémájával, akkor olyan pszichés stresszt és nyomást él át, amely tovább akadályozhatja a gyermekvállalást. A kapcsolatban megjelenő teljesítménykényszer, a kudarctól való félelem, a sikertelen próbálkozások okozta bizonytalanság és a meddőséggel együtt járó önbizalom-csökkenés mind komoly lelki megpróbáltatások. A nyomás könnyen egyfajta “negatív spirálba” sodorhatja a pár tagjait. Hiszen ilyen körülmények között egyre nehezebb nyugodt, a megtermékenyülést elősegítő állapotba kerülni, így a sikertelen próbálkozások esélye is megnő.

Meddőség, mint a nőiesség pszichoszomatikus zavara

A gyermekek fejlődésük során elsajátítják annak biztos érzését, hogy ők fiúk vagy lányok, azaz megszerzik nemi azonosságtudatukat. A nemi identitás kialakulása mellett azonban el kell sajátítaniuk a kultúra által az adott nemhez megfelelőnek tartott viselkedések és tulajdonságok tárházát is. A nemhez igazodás tehát az a folyamat, ahogy az egyén magáévá teszi azokat a magatartásmódokat, attitűdöket, azaz a nemi szerepeket, amelyeket a kultúra, a társadalom nőiesnek vagy férfiasnak tart. A klinikai tapasztalatok alapján napjainkban már ismert jelenség a nőiesség, a női szerepek, viselkedésformák, illetve kötelezettségek tudatos vagy tudattalan elutasítása.

Továbbá felfigyeltek arra, hogy a gyermek utáni vágyódás időszakában a nőkben felerősödtek saját anyjuk irányába megmutatkozó regresszív tendenciák, amelyek aztán előhívták a korai anya-gyermek kapcsolattal összefüggő szorongásokat, konfliktusokat vagy magát a depressziót is. Számos esettel találkozhatunk, akiknél az anyával való konfliktus megzavarta a női nemi szerepekkel való azonosulást. Így szerepkonfliktusokat okozott vagy akár a női szerep teljes elutasítását eredményezte. Lux kutatta a nőiszerep-vállalást, illetve -hárítást, és arra az eredményre jutott, hogy a nők 30%-a már nyíltan vállalja, nem örül annak, hogy nőnek született. Lux szerint a központi idegrendszer szabályozásból eredő működészavarok a női szerepek (mint például anyaszerep), a nőiesség, a szexualitás hárítását szolgálják, „a nő tudata és akarata ellenére jönnek létre”, és „elfojtott, nem vállalt érzelmekről árulkodnak”.

Szendi arról is írt, hogy a funkcionális meddőséggel küzdő nőknél gyakran figyelte meg azt, hogy „a meddő nő elidegenedik testétől, gyűlöli, mert az nem engedelmeskedik neki”. A pszichológusok többsége azt vallja, a tünet „beszél, kommunikál: kifejez egyfajta szimbolikus értelmet” (Omis, 1993). A 70-es években Bem fogalmazta meg azt az elképzelését, hogy a feminin, illetve maszkulin vonások együttes megléte adhat alapot a pszichológiai egészség megőrzéséhez. Liste (1999) meglátása szerint pszichoszomatikus tünetek akkor jelennek meg, amikor a környezeti nyomás már megterhelő az egyén pszichológiai megküzdési mechanizmusaira.

A pszichoterápiás kezelés gyógyító ereje

Ahogy a cikkben kifejtettük, a fogantatás sikeressége – különböző biológiai, főként hormonális közvetítő folyamatokon keresztül – erősen összefügg az átélt stressz mértékével. Ez származhat külső forrásból (pl. családi, munkahelyi problémák stb.), de nagyon gyakori, hogy a stresszt maga a várva várt gyermekáldás elmaradása okozza. Ilyenkor előáll az ördögi kör: minél jobban (vagy minél régebb óta) vár valaki arra, hogy várandós legyen, annál több feszültséget jelent, ha a fogantatás elmarad. A fentiek miatt a meddőség pszichoterápiás ellátásának legáltalánosabb célja a belső feszültség, szorongás hatékony csökkentése. Ez olyan technikák elsajátítását jelenti, amelyeket a személy önállóan alkalmazva képes feszültségszintjének szabályozására (pl. autogén tréning).

Nagyfokú feszültség származhat abból is, ahogy a személy gondolkodik saját problémáiról. Ha e gondolatok nagyon negatívak, túlzottan szubjektívek, esetleg bűntudattal teliek, az így létrejött stressz csökkenti a teherbeesés valószínűségét. Hasonló nehézséget jelent, ha a nő vagy a pár vágya egy gyermekre görcsös akarássá, fájdalmas erőfeszítéssé válik. Ami – minthogy a fogantatáshoz inkább elengedettségre volna szükség – a várandósság létrejöttének gátjává is válhat. Ezekben a helyzetekben kognitív pszichoterápiára van szükség, amelynek segítségével bizonyítottan megnő a fogantatás valószínűsége.

Miről szólhat a pszichológiai konzultáció?

• Segít a pároknak olyan stratégiák elsajátításában, amelyek a gyermektelenséggel való megküzdést segítik.
• Segít feltárni a funkcionális meddőség hátterében rejlő lelki okokat.
• Segítséget nyújt a helyzet kezelésével kapcsolatban, illetve a lehetséges megoldási lehetőségekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban.
• Segít a párkapcsolati konfliktusok elkerülésében vagy kezelésében.
• Segít a partnerek egymás közti, az orvosokkal és másokkal való kommunikációjának javításában.
• Segít az orvosi kezelés sikertelenségének elfogadásában és a kudarcok feldolgozásában.
• Segít a stressz kezelésében és csökkentésében.

Fotó: Adobe Stock