Már nem félek az oroszlánösztönömtől

Egy nagy fal mentén haladunk.

Az biztos, hogy a ház, amit keresünk, valamiképpen ebben a falban van. De a ház lényege, vagyis ahová el szeretnénk jutni, a ház mögötti hegyben van. Ez a hegy támasztja a házat, különben összeomlana.

Egy nyíláshoz érkezünk. Ki mer bemenni? Bent ugyanis oroszlánok vannak. A nyílás valamiképpen robusztus kapuvá tágul. Boltíves, terméskő kapu előtt állok. Nem torpanok meg. Néhány társamat visszatartja az oroszlánoktól való félelem, de én csoda folytán egyáltalán nem félek. Bemegyek.

Félhomály van ebben az ablaktalan folyosófélében, amely a hegy gyomrába vezet. Látom, hogy valóban ott vannak az oroszlánok. Egy pillanat alatt világossá válik számomra, hogy az oroszlánok őrzik a befelé vezető utat, és az is, hogy ha azon átjutok, célhoz érek. Ez a kettős felismerés annyira intenzív volt, hogy azonnal fel is ébredtem.

Kedves Ruth!

Lehet, hogy ez, amire emlékszem, csupán egy hosszabb történet része, de remélem, hogy ön ennyiből is segít kihámozni valami lényeges üzenetet. Olyan ez, mint az én komplikált életem: nem is tudom, mit mondjak el magamról, olyan részletet, amelyből kialakíthatja a képet rólam.

Aktuálisan a kiskamasz lányommal élek, egészen kicsi korában váltunk el a férjemtől. Egy házban lakunk, valahogy a kapcsolat létrejöttét is ez katalizálta talán, hiszen annyit láttuk egymást. Ő az édesanyjával élt, aki azóta meghalt. A válás után visszament egy emelettel feljebb. Ő is egyedülálló, csak néha van egy-egy futó kapcsolata. Persze a válással sem simultak el a közöttünk lévő torzsalkodások. Én elégedetlen vagyok, mert úgy érzem, nem veszi ki eléggé a részét a gyereknevelésből. Ő azt mondja, elváltunk és már nincs közünk egymáshoz. Talán mindehhez köze van a kislányunk szörnyű ekcémájának. Olykor szegényke véresre vakaródzik. Velem sem teljesen gömbölyű a kapcsolata. Mint ahogyan anyámmal sem volt az. Anyám, szegény, igen boldogtalan, kalodába zárt életű volt. Egy szerelmi csalódás sodorta őt össze apámmal, ez az idegölő, meddő nosztalgia egész életén végighúzódott. Engem egyáltalán nem értett meg, folyton gyalázott, letörte lelkességemet, elkedvetlenített és szárnyszegett lettem mellette. Bármennyire is elhatároztam, hogy én egészen más anya leszek, akárhányszor azon kapom magamat, hogy éppen úgy beszélek a lányommal, mint ő velem. És ez hasonló ellenállásokat vált ki, mint amilyenek énbennem voltak, sőt lehet, hogy még mindig vannak. Amikor összefonja a karját a mellén, és szúrósan szemez velem, tudom, hogy csatavesztes vagyok. Sokszor előfordul, hogy nem fogadja el az ételt, direkt piszmog, ha indulnánk valahová. Mindig azt érzem, hogy kicsúszik a kezem közül, hogy nem vagyok rá hatással. Sok szado-mazo felhangja van ezeknek a vívódásaimnak. Mind a keresés, mind a házak visszatérő elemei az álmaimnak. Állatok is rendre felbukkannak, de a házak a leggyakoribbak. Oroszlánokkal most álmodtam először. Nem tudom, mit jelenthetnek. Az, hogy nem félek tőlük, hihetetlenül jó érzés.

Gyógytornász vagyok. Szeretem a munkámat. A klienseimmel a kapcsolatom nagyon jó. Talán ez életem egyetlen területe, ahol minden rendben van. Lehet, hogy ez a keresés a lelki szférára irányul?

Remélem, ön érzi a dilemmáimat.

Üdvözlettel: Klára

Kedves Klára!

Úgy gondolom, a keresés önmaga keresését jelenti. Az igaz érzést, igaz arcát, igaz tetteket. Minden külső hadakozás a különféle személyekkel és helyzetekkel lényegében belső ellentmondásainkkal való hadakozás. Mert ezekből az ellentmondásokból van bőven. Az önmaga közepébe vezető utat keresi, mert kicsit az érződik, hogy önmaga perifériáján kering, sodródik.

Valószínűleg a személyiségépítésnek is valami új szakaszába érkezhetett. De erről többet kellett volna elárulnia magáról, például azt is, hogy melyik hetes ciklusát éli. A házak utalnak erre. A ház: személyiségjelkép. Komplettséget, összerendezettséget jelöl.

Valóban sok akadályoztatással birkózhat, mind a fal, mind a hegy az elodázhatatlan nehézségekről árulkodik. Ezeket mindig meg kell másznunk, bár legtöbbször úgy érezzük, hogy a hegyek visszalöknek bennünket.

De térjünk rá az oroszlánokra és arra, hogy már nem fél tőlük, miként a címben jelzi. Szépen konstruálta össze a tudattalanja a házat, mint személyiségjelképet az oroszlánnal, amely valóban ösztöntermészetének egy rajzolata. Itt egy oroszlánbarlang-féleség rajzolódik ki, és ez a bibliai Dániel-történetet juttatja eszembe, ahol Dániel hite a haláltól való védettséget jelenti. Sok mindent lehet mondani az oroszlánról, nem véletlen, hogy címerállat, a heraldikában is rengeteg formában ábrázolják, de itt emeljük ki azt, hogy az oroszlán a szilárd hit állata:

talán most még Klára inkább afféle alvó oroszlán, de keresése folytán aktív, éber, tetterős is lehet.

Az álomban a gyerekkort is jelképezi:

az oroszlánok által őrzött hely, amelyen át kell jutnia a felnőttkorba.

Klára esetében ezt a három generációs női viselkedésmintát kell átemelni egy igazabb és szeretetteljesebb viselkedésbe. Ez az ösztöneink megfinomításának alkímiája. Hiszen az oroszlán is nemcsak bátorság, erő, királyi méltóság – testünkben a szív és a gerinc, a tartás – allegóriája, hanem egy vérszomjas ragadozó is. Egyszer egy kolléganőm azt találta mondani, hogy az önismeret neki úgy kell, mint egy lórúgás. Ő még biztosan rettegett saját vadságától, önzésétől, primitív indulataitól. Ehhez hasonló vallomásokat gyakran hallani, amikor például egy angoltanárnő úgy nyilatkozott: „Attól mentse meg magukat az Isten, hogy a vizsgán hozzám kerüljenek, mert én a vizsgákon rettenetes vagyok.”

Minden állatidomárban látszik az állattal való mélységes rezonancia. Ha látok valakit pórázon kutyát vezetni, mindig arra gondolok, saját ösztöneit vezeti pórázon.

Az állatok leszakadt ösztönrészeket jelképeznek az álomszimbolikában széles sávon. A pók, a hangya, a krokodil, a kígyó, a ló, az elefánt, a madarak és így tovább tág horizontú jelentéstartalmat hordoznak. És személyiségünk belsőbb szobáiba valóban csak az ösztöneink megfinomítása révén és után juthatunk. Ezt fejezi ki az álom a keresésben és a hegyben lévő házban.

Köszönettel és üdvözlettel: