Mi a pszichológiai erőszak?
A pszichológiai erőszak nem kizárólagosan a családi környezetben lehetséges, hanem a munkahelyi és egyéb társas térben is. Mindezekben az esetekben az áldozat folyamatos erőszaknak van kitéve pszichológiai szinten, alávetettségi viszonyt ‒ azaz függőséget, függést, alárendeltséget ‒ teremtve az agresszor és a megtámadott között, egyfajta mentális ellenőrzésként. „Csendes” erőszakról van szó, amely nem hagy olyan nyomot, mint a fizikai erőszak.
A pszichológiai erőszak gyakran azonban a fizikai jellegű visszaélések előjele lehet. Azt is vizsgálhatjuk, hogy mi viszi rá a személyeket, hogy alávessék neki magukat, sőt gyakran még együtt is működjenek benne. Például az ún. mobbing az egyik lehetséges forma. Munkapszichológusok szerint a mobbing legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül ismétlődő pszichológiai erőszak, mely egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezet. Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs ésszerű oka. Sokkal inkább érzelmi jellegű; irigység, féltékenység, ellenszenv következményeként alakul ki.
A mobbingot többek között az alábbiak szerint kategorizálják:
- A kollégák nem állnak szóba a személlyel, ezt esetleg a vezetés tiltja meg, az illetőt a többi dolgozótól távoli szobába helyezik, ezzel a szociális kapcsolatok fenntartását lehetetlenné teszik.
- Verbális/szóbeli támadás a megbízásokra vonatkozólag, a vezetés nem ad lehetőséget a kommunikációra, munkamegbízások elmaradása, lényegtelen feladatok kiadása. ‒ A mobbingolt személy jó hírnevével kapcsolatos pletykák, gúnyolódás, tréfák gyártása: etnikai hovatartozásból, tájszólásból, beszédstílusból, járásból.
- Közvetlenül a munkával kapcsolatos, testi egészséget befolyásoló tényezők: veszélyes megbízások, fenyegetés, támadás, szexuális zaklatás. Jogilag bonyolult, de nem lehetetlen a pszichológiai erőszak bizonyítása. Az egyes országok joggyakorlatában nem létezik egységes törvénykezés a lelki erőszakot illetően, de a Büntető törvénykönyv különböző cikkelyei büntetik ezeket a típusú visszaéléseket.
Az agresszor személyiségproblémái
Az agresszor/támadó másokon éli ki a saját frusztrációit, elkerülve így minden felelősséget és belső konfliktust. Főleg azt alázza meg, aki hozzá közel van. Célja valójában az, hogy elfedje a saját tehetetlenségét és gyengeségét. A frusztráció annak a csalódásnak élménye Freud szerint, amikor valaki erőltetett módon mond le egy ösztönszükséglet kielégítéséről. Továbbá az az érzés, amelyet egy meghatározott cselekedet meghiúsulása, az ezért várt jutalom elmaradása okoz. Így ha valakit, különösen sorozatosan megakadályoznak egy adott célra irányuló személyes erőfeszítéseiben, akkor agreszszív hajtóerő, angol szakkifejezéssel „drive” keletkezik benne. Utóbbi arra motiválja az illetőt, hogy kárt tegyen a frusztrációt okozó személyben vagy tárgyban.
Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs ésszerű oka. Sokkal inkább érzelmi jellegű; irigység, féltékenység, ellenszenv következményeként alakul ki.
Az agresszor csupán középszerű személy, aki tisztában van a saját szürkeségével, az erkölcsi tartása abszolút hiányával és súlyos identitás/önazonosság zavarával. Ezért a kisebbségi érzésének, a rejtett, de nagyon mély elégedetlenségének/ energiahiányának a kompenzálására/kiegyenlítésére megpróbál hatalomra szert tenni az áldozat felett.
A probléma eredeti oka nem világos a nem beavatottak számára. Harmadik szemes ráhangolódással érzékelhető, hogy az agresszor fokozottan energiahiányos egyén, aki elvesztette a kapcsolatát a belső fényével. Nincs utántöltése, ezért szemel ki a környezetében egy vagy több személyt, akiket a leuraló módszereivel vámpírozhat.
Mindazt, amit az áldozat mond, azt a támadó fél szisztematikusan/rendszeresen elferdíti, hogy abban mindig hibát találjon, mindig leszólja és megalázza. Ez az elutasítás lebénítja az áldozatot, és megakadályozza azt, hogy megoldást találjon.
A becsmérlés, megalázás, leértékelés, a zsarolás, a szabadság megvonása, a csend, a hazugság, a megfelelő anyagi támogatás hiánya, kizárás a család fontos döntéseiből, a fizikai és az érzelmi elhanyagolás, bűntudatkeltés, ezek csupán néhány olyan forma/eszköz, amelyek által a pszichológiai erőszak megnyilvánul. Ezek olyan szavak, tettek, magatartások, interakciók/beavatkozások, amelyeket általában nehéz utolérni, megfogalmazni a törvényalkotásban, de még ártalmasabbak valójában, mint egy fizikai sérülés, mert kitörölhetetlen tudati sérülést okoznak. Az áldozat érzelmi és pszichológiai jólétére sújtanak le.
A rossz pszichológiai bánásmód
A pszichológiai erőszak szokásszerű, mindennapi alkalmazását rossz pszichológiai bánásmódnak nevezik, ez az említett abúzusnak egyik legveszélyesebb és legkárosabb formája. A rossz pszichológiai bánásmód súlyos károkat idéz elő abban, aki elszenvedi: egy ütés miatti sérülés fájdalmas, ám néhány nap után begyógyul, de önbecsülésének sérülése lehet, hogy soha nem gyógyul meg. Ez nem jelenti azt, hogy a fizikai bántalmazás „jobb”, mint a lelki bántalmazás, de az utóbbi igen alattomos formája a bántalmazásnak, amit gyakran éppen még a jóság köntösébe is képes bújtatni az elkövető.
A pszichológiai rossz bánásmód célja az, hogy egy személyt úgy tegyen alávetetté, hogy az ne is legyen annak a tudatában.
Rossz pszichológia bánásmódot értünk minden olyan üzeneten és magatartáson, amelynek az a célja, hogy az áldozat értéktelennek érezze magát. Ezek megnyilvánulhatnak verbális/szóbeli támadásként, olyan mondatok, egyszerű kijelentések és látszólag ártalmatlan viselkedések formájában, amelyeknek az a célja, hogy szorongást váltsanak ki a másikban. Lassanként az aggodalom, a félelem és a szorongás érzései olyan mélyen bevésődnek az áldozatba, hogy végleges módon aláássák önbecsülését. Gyakran maga az áldozat sem képes felfogni, hogy milyen szinten károsak azok az identitása/önértékelése szempontjából. A pszichológiai rossz bánásmód egy másik hatása az elszigetelődés, az áldozat hajlamossá válik az önmagába zárkózásra, elveszítve a kapcsolatot a külvilággal, vagyis éppen azokkal az emberekkel, akik segíteni tudnának neki.
A mentális kegyetlenség
A mentális kegyetlenség még a legjobb családokban is előfordul. Amikor az ötletszerűen, és nem előre megszervezett stratégia szerint nyilvánul meg, akkor egyszerűen csak mentális kegyetlenségnek nevezhetjük. Akkor válik mobbinggá, amikor a gondolati erőszak rendszeres taktikákban nyilvánul meg, amely világos és vad ostromló stratégia a másik eltávolítására, egészen a megsemmisítéséig. A mentális kegyetlenség nem olyan valami, ami egy csapásra nyilvánul meg, nem kirobbanó harag, ami aztán lelohad néhány óra vagy néhány nap alatt.
A mentális kegyetlenség olyan, mintha az áldozat mindennap egy részére kimért adagot kapna gonoszságból, és az idő múlásával a dózisok mindig egy kicsit emelkednek, egészen addig, amíg elérik a teljes függőséget. Fontos és érdekes tudatosítani a kegyetlenség szó kapcsán azt, hogy az valójában a kegy hiánya. A kegyelem olyan minőség, amely erőt ad a helyes tettekhez. Az isteni kegyelem lényege is ez. Nem arról van szó a kegyesség esetében, hogy az illető lépten-nyomon megbocsátja a hibákat, bűnöket, hanem a kegyelem annak a lelki erőnek az átadása, amely képesé tesz másokat arra, hogy az isteni folyamattal együttműködjenek, így olyan állapotban legyenek, amelyben nem követnek el hibákat.
A pszichológiai erőszak módozatai
Az erőszak növekedésével a gyengébb fél összeroskad, áldozatul esik. Önmagát kérdőjelezi meg, önmagában keresi az okokat, és önmagát teszi felelőssé. Még arra a következtetésre is juthat, hogy olyan személy ő, aki „nagyon szereti a partnerét”, mivel képes mindent elviselni a társáért, a családjáért és a gyerekeiért. De biztos, hogy így van ez? Egy partner, aki mindent elvisel, először is nem szereti önmagát, és azzal végzi, hogy rabszolgává válik a saját érzelmi függősége miatt. A mentális kegyetlenségben nincs fizikai erőszak, nincsenek benne olyan heves tettek, amelyek okot adnának reakcióra, az áldozat fellázadására. De állandóak a kritizálások, a gúnyos megjegyzések, a közvetett sértegetések, állandó a rosszkedv érzése és az elégedetlenség.
A pszichológiai erőszak nem kizárólagosan a családi környezetben lehetséges, hanem a munkahelyi és egyéb társas térben is.
A pszichológiai rossz bánásmódot folytató személy olyan szavakat használ, amelyek lealacsonyítóak és sértőek. Kezdetben szinte nem is érzékelhető, mivel a személy, akivel rosszul bánnak, fokozatosan kerül bele a rossz bánásmódot folytató csapdájába. A pszichológiai erőszak elleni védekezés első lépése a felismerése annak, ami valójában. Nevén kell nevezni, nem lehet ködösíteni az agresszort védelmezve. Amíg valaki nem hajlandó elfogadni, hogy mivel áll szemben, addig nem is tudja megfelelően kezelni. A lelki erőszak tudatosítása után meg kell érteni azt, hogyan lehet azt közömbösíteni, és hogyan védheti meg magát tőle az ember lelki, szellemi és verbális szinten. A pszichológiai rossz bánásmód célja az, hogy egy személyt úgy tegyen alávetetté, hogy az ne is legyen annak a tudatában. Ha fel akarjuk ismerni a rossz pszichológiai bánásmódot folytató személyt, akkor ezekre a jellegzetességekre kell figyelnünk:
1. Leértékelés
Ennek az a célja, hogy az illető személy hibáit felnagyítsák, és a képességeit lekicsinyeljék. Ilyen típusú mondatokat jelenthet ki az agresszor: „te nélkülem egy senki lennél”. A leértékeléssel az agresszor minden módon arról próbálja meggyőzni az áldozatát, hogy az semmit nem ér. Az agresszor ezt gyakran olyan formában teszi, hogy még maga a másik érezzen felé hálát, hogy valaki egyáltalán mellette van mindezek ellenére. A leértékelés következményei borzasztóak. Az áldozat fokozatosan teljesen elveszti az önbecsülését, önértékelését, a mély bizonytalanság érzése keríti a hatalmába, és elkezd kételkedni a képességeiben, és abban is, amit gondol. Megszűnik az önálló világképe, átveszi az agresszoréét.
2. Tárgyként bánás a másikkal
Ez történik egy kapcsolatban akkor, amikor az egyik nem fogadja el a másik személyiségét, érzéseit, vágyait, csupán a saját céljainak megfelelően szeretné használni a másikat. Ennek fajtája az, amikor az agresszor elvárja az áldozatától, hogy az változtassa meg a magatartását vagy a külső megjelenését a neki tetsző módon. A másik túlságos ellenőrzése, a féltékenység is ebbe a rossz bánásmódba sorolható, vagyis csak azt teheti a másik, és csak oda mehet, amit az agresszor megenged neki. Bár a másik az ő legértékesebb kincse, és ugyanakkor az, akit a legjobban lenéz. Ez olyan ellentmondás, amely zavarodottságot okoz, ugyanakkor meg is köti a másikat. Ez a birtoklás vágyának kifejeződése.
3. Túlzott felelősséggel való megterhelés
A pszichológiai erőszaknak az is egy formája, amikor valakit olyan feladattal, felelősséggel bíznak meg, amelyet az nem képes ellátni, vagy azért, mert nem elég érett hozzá, vagy azért, mert túl sok dolgot bíznak rá egyszerre. Ilyenkor az áldozat soha nem élhet át sikerélményt, és tehetetlenség érzése alakul ki benne. A gyermeknevelésben is nagyon fontos, hogy a szülő mindig csak olyan feladatot bízzon a gyermekre, amely a fejlettségi szintjének megfelelő.
4. Hiányérzet keltése
Ellenőrzi azt, hogy kivel megy el a másik otthonról, hogy mikor van szabadideje és mikor nincs. A bábujaként tekint a másikra. A másik többé nem szabad, alá van vetve az uralkodni vágyó szeszélyeinek. Ennek egyik formája az, amikor pl. egy férfi a nőt az egyéb kapcsolataitól fosztja meg fokozatosan. Ezek lehetek a barátok, ismerősök, munkahelyi kollégák, de gyakran még az eredeti család is. Ez akár a másik világtól való teljes elszigetelődéséhez vezethet. A hiányérzet keltésének másik formája, amikor megtagadják az illetőtől az életéhez szükséges javakat, szorongást és a jövő iránt félelmet keltve a másikban. Ez nem olyan szintű megfosztás, ami büntetőjogilag büntethető, csak éppen a szülő vagy a férj érezteti a gyermekkel vagy a társával, hogy nem érdemli meg azt, amire vágyik, csak a minimális dolgokhoz van joga, míg a másiknak mindenhez.
5. Az objektív valóság eltorzítása
Az áldozatot az agresszor folyamatosan kritizálja azért, amit tesz, továbbá ahogyan megítéli és látja a dolgokat. Az agresszor mindig kétségbe vonja azt, amit a másik mond, látott, vagy még egyenesen az érzéseit is. („Ha igazán szeretnél, akkor nem viselkednél így”.) Így a valóságot eltorzítva, az áldozatban zavarodottságot vagy bűntudatot kelt. Olyan érzelmi nyomást alkalmaz, ami által a másik bűnösnek, hibásnak érezze magát. Igazából ennek a bűntudatnak nincs alapja, oka.
6. Fenyegetés, félelemkeltés
Folyamatosan fenyegetőzik, amellyel egyre nagyobb félelmet és elnyomást/stresszt vált ki. Vagy azzal fenyegetőzik, hogy elhagyja a másikat, vagy azzal, hogy a másik gyenge pontjait használja fel. Ha valaki nem követ el fizikai erőszakot, csak azzal fenyegetőzik, már az is rossz bánásmód. A félelem alávetettséget hoz létre annak az irányában, aki kelti. A fizikai bántalmazással való fenyegetésen kívül más dolgokkal is lehet fenyegetőzni, pl. a szükségletek megvonásával, szeretett tárgytól vagy személytől való megfosztással. Ezek is mind a pszichológiai terrorizálás módszerei.
Az erőszak növekedésével a gyengébb fél összeroskad, áldozatul esik.
A pszichológiai agressziót alkalmazó személy egyik pillanatban lehet nagyon kedves, azonban a következő pillanatban már váratlanul szóbeli támadásban törhet ki. Így az áldozat soha nem lehet biztos benne, hogy mikor milyen reakciót vált ki a másikból, mert az minden valós ok nélkül támadásba lendül, ha úgy hozza kedve. Az agresszor ezzel a stratégiával éri el a másik folyamatos rettegését és a neki való alávetettségét. Ha ezek a személyek időnként fizikai erőszakot is alkalmaznak, ha a pszichológiai nyomás már nem elegendő, nem egy tipikusan rájuk jellemző magatartásról van szó.
Ezzel át is kerül a probléma a finomenergetika területére. Mert valójában ezek a támadások elsősorban a tudat, a szavak, a testbeszéd, a „szembeszéd” és a metakommunikáció egyéb formáinak a szintjén valósulnak meg. Energetikai értelemben vett ütések ezek, amelyek az aurát károsítják, annak éter-, asztrál-, mentáltesti kisugárzásait. A sérülések nem a testet érik, nem ott láthatóak a pszichológiai erőszak következtében, hanem a lélekben keletkeznek sérülések.
Rossz pszichológiai bánásmód: a nem látható ütések még nagyobb bajt okoznak
Könnyű azonosítani a rossz bánásmódot, amikor fizikai erőszakról van szó, de mit lehet mondani a rossz pszichológiai bánásmódról? Nehéz érzékelni, mivel egy csendes, rejtett rossz bánásmód, amely során minden két ember között zajlik úgy, hogy a világ többi része talán nem is veszi észre. A rosszul bánó tudatában van annak, hogy szavainak nagy hatalma van.
A pszichológiai erőszaknak az is egy formája, amikor valakit olyan feladattal, felelősséggel bíznak meg, amelyet az nem képes ellátni, vagy azért, mert nem elég érett hozzá.
Ezért is használja azokat. Valójában a szellemi, lelki elnyomás/ rossz bánásmód hatékonyabb, mint a fizikai. Egyébként a testet érő fizikai támadások, ütések, sebesülések ott érik az embert és állatot, ahol energetikai hiányok, asztrálsíkú haragok és mentálsíkú üzenetek vannak felhalmozódva évek óta. Ezeket fel lehetne oldani megfelelő Fénykapcsolattal, szeretettel és együttérzéssel rendelkező személy által, de ilyennel aligha találkozik az átlagember. A régebben szokásos, főleg gyermekeknél alkalmazott fenékre verés energetikai magyarázata, hogy az ott húzódó meridiánok áramlásait némileg beindíthatja a mechanikai hatás. A gyermek egyébként azért „rosszalkodik”, így jelez, mert a szülői környezettől nem kap elég energiát, sőt azok le is szívják a biofotonkészletét.
A megoldás
Végül rá kell jönnünk, hogy a lelki terror játszmáiból a szellemi tudás és a meditáció tud kivezetni, mert az ad igazán bölcsességet és lelki erőt a megoldáshoz. Ezért is annyira fontosak azok a spirituális tanítások, amelyek óvnak a lelki/szellemi bántalmazás, ártás alkalmazásától, valamint hatékonyan tudnak segíteni a rossz pszichológiai bánásmód felismerésében és kezelésében.
Azok az ősi ismeretek, melyeket a védikus és a buddhista tanításokban találunk meg, az önértékelésnek és az önbecsülésnek különleges formáját teszik lehetővé, mivel elősegítik az eredeti isteni természet, az önvaló és a Buddha-tudat felismerését. Ez a fajta öntisztelet az, ami segít túllépni a pszí-agresszor leértékelő technikáin. Fontos annak az elfogadása is, hogy joga van az embernek a jó lelki és szellemi bánásmódhoz, és így könnyebben létesít olyan emberekkel kapcsolatot, akiknek alaptermészete a méltánylás. Valamint a meditáció erőt ad ahhoz is, hogy megvédjük magunkat a lelki bántás nyilaitól, azokat semlegesítve, és arra is, hogy a bántásokon felülemelkedve, jóval tudjunk válaszolni a rosszra.
Ennek eléréséhez az átlagemberi második csakrás tudatosságot Fénykapcsolattal rendelkező Élő Mester általi beavatásokkal fel kell vinni a fej fölé. Ekkor megkapjuk azt a lelki erőt, tudatosságot és módszereket, amellyel át tudjuk írni korábbi életeink karmikus hozadékát.
Fotó: Adobe Stock
