Dulakodás
Amikor látom, hogy gravírozott, régi családi ékszerek, arra gondolok, vissza kell juttatnom a tulajdonosához. Talán cédulákat ragasztok a fára és azon hirdetem. Megyek is a kocsimhoz papírért. Amíg szöszölök, apámat látom a csomagtartóban elbújva és egy rossz arcú férfit, aki figyel engem. Oda is lép mellém. Először valami hétköznapi dolgot kérdez, majd valamit kínál. Én mondom, hogy nem kérem. De akkor már a táskám után kap, amelybe már belerejtettem az ékszereket és a kocsi ülésére tettem. Nagyon ideges lettem, főleg az ékszerek miatt. Elkezdődött a dulakodás.
Dulakodunk a táskáért, kijutunk a tér közepére. Mindenki látja, mi történik. A táska az én kezemben van, a férfi felemel engem. Gyorsan eldobom a táskát az emberek felé, az ékszerek kiesnek belőle. Valaki felkapja, egy másik a táskát. A támadó eltűnik. Úgy látszik, megmenekültünk.
Apám is előkerül a csomagtartóból. Csak ekkor szerez tudomást a történtekről. Elnézést kér, amiért nem segített, de azt mondja, semmit nem hallott.
Kedves Ruth!
Nem állítom, hogy boldog megkönnyebbüléssel ébredtem volna, noha az álom lényegében happy enddel zárult. A tolvaj támadótól megszabadultam. De apám a csomagtartóban és főleg az, hogy ennyire passzív volt, egyáltalán nem sietett a segítségemre, igen, talán ez töltött el rossz érzéssel.
Ami azt illeti, a valóságban is ilyenféle volt. Néhány évvel ezelőtt halt meg, kicsit váratlanul és egyáltalán nem öregen. Akkor is úgy éreztem, a könnyebb részt „választotta” azzal, hogy meghalt, minket pedig itt hagyott a mindenféle családi problémával. Kicsit mindig is afféle tutyi-mutyi loosernek tartottam, aki anyám hisztériáival sem képes megbirkózni.
Negyvenegy éves vagyok, drámai szakítás után egy másfél éves kapcsolatból. Kicsit nehezen szedem össze magam.
Bölcsészdiplomámat soha nem használtam.
A reklámszakmában dolgoztam, a kreatívokat nagyon kedveltem, de a kötöttségek nem nekem valók.
Most a pályámat is módosítani akarom.
A marcona tolvaj, akivel az álomban dulakodtam, híven idézi az alakokat, akikkel internetes ismeretségeket lehet kötni. Sok kelekótya fazon hirdeti magát.
A táska a reális táskám, amelyet pillanatnyilag legtöbbet használok. De nem pontosan értem a jelentését, csakúgy, mint a talált ékszereknek sem. De talán Ön jobban kiolvas valamit a háttérből. Egy vonatkozásban azonban talán mégis apám lánya vagyok, az egyetemi diplomában. Ő is gépészmérnök volt és értett is a szakmájához. Nem mondom, hogy széles körben volt ismert, de keresett szakember volt, akit megbecsültek. Nagyon szorgalmazta, hogy továbbtanuljak. Engem ez akkor egyáltalán nem érdekelt, de elvégeztem a latin-orosz szakot. Egyáltalán nem használom. Az öcsém pedig nem tanult tovább. Ha érdemesnek találja, ossza meg az olvasókkal a véleményét.
Köszönettel és üdvözlettel: Jegesmedve
Kedves Jegesmedve!
Örültünk volna, ha azt is megosztja velünk, miképpen jelképezi Önt a jegesmedve, de így mindenképpen a saját fantáziánkra vagyunk utalva ebben a kérdésben.
Az álom összetett, de vonulatai szépen kikerekednek. A fő üzenet nyilván a címben is jelzett dulakodás, amely minden bizonnyal lelki szinten, azaz belül zajlik az álmodóban, saját belső önellentmondásaival dulakszik, csak egy marcona, rossz arcú, tolvaj támadó személyében.
Az ilyen árnyékfigurák fontosak az életben, itt animust, férfierőt jelképez. Mintegy a „tesze-tosza” apafigura diametrális ellentéteként, aki a csomagtartóban rejtőzik és csak a dulakodás végén bukkan elő, akkor kér elnézést, amiért nem segített. Ezzel máris a téma sűrűjébe jutottunk, amelynek agresszió vonatkozásai is vannak, és nagymértékben segíthetnek bennünket a dolgok színének és visszájának a megértésében. Így például az édesapja látszólag nem élte ki az agresszivitását, azaz nem birkózott meg a felesége hisztériájával. Viszont megbízható szaktudású gépészmérnök volt, amelyben jócskán működtetett férfierőt.
Igen fontos momentum az apakérdés, hiszen ő már nincs itt a földön. Ez a csomagtartó nagyon is sírjelkép lehet. Innen jön elő, elnézést kérni.
Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az édesapja nem segítette Jegesmedvét. Hiszen felsőfokú tanulmányokat szorgalmazott, amely igen fontos útravaló az életben. Talán egyszer beigazolódnak szavaim.
De van egy női jelkép is az álomban, mégpedig a táska, amely egy az egyben Jegesmedve megjelenítője. Érdekes epizód, hogy a tolvajtól való megmentéséhez el kell dobnia magától.
Kísérteties analógia ez azzal, ahogyan a publikum is mintegy elkaphatja az odavetett álmot.
Köszönettel kapjuk el.
A porban talált gravírozott családi ékszer első pillantásra is mélyénjelképnek tűnik. De a családi hovatartozást mutató gravírozás az álmodó családi tudattalanjára vonatkozólag is tartalmaz utalásokat. Úgy tűnik, mintha a családhoz való tartozása nem lenne eléggé átgondolt, kitisztult, elfogadott és a helyére tett. Szüleink elfogadása végső soron önmagunk elfogadása. Végezetül megemlítem, hogy álma az euripidészi birkózást (dulakodás) juttatja eszembe:
Egy asztrológus a szüleinek azt jósolta, nagy birkózó lesz. Amikor felcseperedett és drámaíró lett, nevetve idézték neki a jóslat tévedését. Ám ő tiltakozott és azt mondta:
„Nem, nem! Nagyon is igazat mondott az asztrológus.
Én valóban birkózó vagyok. Szellemi birkózó!”
Köszönettel és üdvözlettel: Ruth
Fotó: Adobe Stock
