Agresszió mint esély és fe­la­dat

Va­la­mennyi­en haj­la­mo­sak va­gyunk el­foj­ta­ni az agresszió érzését. Az élet­nek ez az ősel­ve azon­ban nem hagy­ja ma­gát olyan könnyen el­nyom­ni. Mind na­gyobb mé­re­tek­ben mu­tat­ko­zik meg olyan au­to­ag­resszív meg­be­te­ge­dé­sek­ben, mint ami­lyen a reu­ma, a fer­tő­zé­sek vagy az al­ler­gia kü­lön­fé­le for­mái. Csak ha ké­szek va­gyunk ar­ra, hogy ki­bé­kül­jünk lé­nyünk olyan vo­ná­sai­val, mint a ha­rag vagy a szo­ron­gás, ak­kor gyó­gyul­hat meg a tes­tünk és a lel­künk.

Egy olyan kor­ban, ami­kor a há­bo­rú új­ra a ha­tal­mi ér­de­kek nyílt ér­vé­nye­sí­té­sé­nek esz­kö­zé­vé vált, pro­vo­ká­ció­nak hat­hat a cím, amely az ag­resszi­ót esély­nek ne­ve­zi. Ám mint min­den őselv­nek, az ag­resszió­nak is két ol­da­la van. Ha erő­szak for­má­já­ban je­lent­ke­zik, amely­nek cél­ja ide­gen olaj­ku­tat fe­let­ti be­fo­lyás meg­szer­zé­se, ak­kor ugya­núgy a Mars-elv meg­ol­dat­lan ol­da­la­it je­le­ní­ti meg, mint a kül­föl­di­ek el­le­ni erő­szak vagy a bru­ta­li­tás bár­mi­lyen for­má­ja. Ám ahe­lyett, hogy ezt más em­be­rek­re, pél­dá­ul po­li­ti­ku­so­kra ve­tít­jük ki, be­lát­hat­juk, hogy ben­nünk is je­len van a Mars-elv. És hir­te­len meg kell ál­la­pí­ta­nunk, hogy itt is min­den­ütt há­bo­rú tom­bol. Min­den egyes fer­tő­zés ese­tén az im­mun­rend­szer vad csa­tá­kat vív a tá­ma­dó apró kó­r­o­ko­zók­kal, ame­lyek­nek száma ha­tár­ta­lan­nak tű­nik, sok­szí­nű va­riá­ció­ik pe­dig a bak­té­riu­mok­tól a gom­bá­kon át a ví­ru­so­kig ter­jed.

És aho­gyan sok he­lyen foly­ton pol­gár­há­bo­rú tör ki, egy­re több em­ber im­mun­rend­sze­re he­ves har­co­kat foly­tat az ár­tal­mat­lan al­ler­gé­nek el­len, ame­lyek szim­bo­li­kus mó­don vál­nak pro­b­lé­má­vá. Iga­zi jel­le­gü­ket a ki­üté­sek ugya­núgy elá­rul­ják, mint az égés vagy a visz­ke­tés és az ez­zel já­ró va­ka­ró­zás: kör­me­i­vel – az egy­ko­ri kar­mok ma­rad­vá­nyai­val – az érin­tett a sa­ját bő­rét sza­kít­ja fel, azt a ha­tárt, amely elvá­laszt­ja a kül­vi­lág­tól. Az olyan au­to­ag­resszi­ós be­teg­sé­gek­nél, mint ami­lyen a reu­ma, a szkle­ró­zis mul­ti­plex vagy a lu­pus, az im­mun­rend­szer szin­tén a test sa­ját szö­ve­te­i­re tá­mad rá, szim­bo­li­kus, ve­szé­lyes, sőt oly­kor ha­lá­los há­bo­rú­ban.

Az agresszió jelei

Min­den olyan be­teg­ség­kép, amely a kör­möt érin­ti – a kö­röm­rá­gás­tól a kö­röm­gom­bá­ig – az ag­resszi­ós té­má­hoz tar­to­zik, akár­csak a má­sik fegy­ver, a fo­gak. A fog­szuva­so­dás nép­be­teg­ség­gé vált, és ez elá­rul­ja, ho­gyan ál­lunk kol­lek­tív fegy­ve­rá­po­lá­sunk­kal, és min­de­ne­ke­lőtt hogy mennyi „ha­rap­nivalónk” van. A fog­sor­ukat éj­sza­kán­ként szo­ro­san össze­ha­ra­pó em­be­rek­nek ez­zel szem­ben blo­kád­pro­blé­máik van­nak sa­ját ag­resszió­juk­kal, még ha a ko­nok és bűn­tu­da­tos em­be­re­ket ez a gond erő­seb­ben is érin­ti. Az éj­sza­kán­ként ily mó­don el­pa­za­rolt ener­gi­át sok­kal jobb cé­lo­kra is for­dít­hat­nánk. De csak ak­kor, ha ezt az ener­gi­át nap­köz­ben ér­tel­mes mó­don hasz­nál­nánk fel. De a fej­lett ipa­ri ál­la­mok­ban a la­kos­ság ne­gye­de in­kább csi­kor­gat­ja a fo­gát éj­je­len­ként, és ez­zel el­pa­za­rol­ja az elő­ző nap el­nyo­mott Mars-ener­gi­át.

Min­dez más sza­vak­kal azt je­len­ti, hogy az em­be­ri mi­kro­koz­mosz­ban és a föl­di ma­kro­koz­mosz­ban egy­aránt ál­lan­dó pro­b­lé­mák van­nak az ag­resszió elvé­vel. Haj­la­mo­sak va­gyunk át­tol­ni a tu­dat­ta­lan sí­kra, és ott el­foj­ta­ni. Eb­ben a te­kin­tet­ben idő­köz­ben ve­szé­lyes szin­tre ér­kez­tünk el, és leg­főbb ide­je, hogy új­ra elis­mer­jük a Mars po­zi­tív ol­da­la­it. Pél­dá­ul néz­zünk szem­be az élet ki­hí­vá­sai­val, és áll­junk hoz­zá kon­struk­tí­van az új fe­la­da­tok­hoz.

Az agresszió és az antibiotikum közötti kapcsolat

A leg­több em­ber azon­ban vissza­uta­sít­ja azt a fe­la­da­tot, hogy po­zi­tív ér­te­lem­ben fo­gad­ja el a ki­hí­vá­so­kat, és nyíl­tan vi­szo­nyul­jon az új­hoz. Ehe­lyett tu­dat­ta­lan kó­ro­ko­zók előtt nyíl­nak meg, ame­lyek az el­ke­rült té­má­kat a test szín­pa­dán jut­tat­ják ki­fe­je­zés­re. Több mint húsz éve fog­lal­ko­zunk az­zal a té­má­val, hogy a be­teg­ség mi­nek a szim­bó­lu­ma, és mun­kánk nem hagy két­sé­get afe­lől, hogy a test­nek min­dig ott kell meg­je­le­ní­tő mun­ká­val fog­lal­koz­nia, ahol a lé­lek nyom­ja. Az ilyen, a test­be be­le­süllyedt te­ma­ti­kát ma­nap­ság az aka­dé­mi­kus or­vos­lás se­gít­sé­gé­vel a test szint­jén is el­nyom­ják, olyan al­lo­pa­ti­kus sze­rek al­kal­ma­zá­sá­val, mint az an­ti­bio­ti­ku­mok vagy a láz­csil­la­pí­tók. A ter­mé­szet­gyó­gyá­szat számá­ra ré­g­ó­ta is­mert tény, hogy ezek az el­já­rá­sok gyen­gí­tik az im­mun­rend­szert, de las­san a ha­gyo­má­nyos or­vos­lás is er­re a fe­lis­me­rés­re jut.

Ez azon­ban nem mást je­lent, mint hogy az ag­resszi­ós pro­blé­mák ko­rai el­foj­tá­sa egy még ve­szé­lye­sebb szin­ten tá­ro­ló­dik to­vább. Az is vi­lá­gos, hogy az an­ti­bio­ti­ku­mok adá­sa ké­sőbb sem ser­ken­ti az egész­sé­get, bár a té­mát még nem vizs­gál­ták. Sok meg­fi­gye­lés szól amel­lett, hogy ezek a mód­sze­rek a tu­dat­ta­lan irá­nyá­ba tol­ják el az ag­resszió té­má­já­nak esz­ka­lá­ció­ját, és ez­zel a pro­blé­mát a Mars szint­jé­ről át­te­szik a Plú­tó szint­jé­re. En­nek ura­lá­sá­val azon­ban még több pro­blé­mánk van. Mert amíg a Mars a ki­fe­lé irá­nyu­ló ag­resszi­ót kép­vi­se­li, ad­dig a Plú­tó a be­fe­lé, ma­ga az em­ber el­len irá­nyu­lót.

Edward Jen­ner­nek, a him­lő­ol­tás fel­ta­lá­ló­já­nak sze­mé­lyes élet­tör­té­ne­te is egyér­tel­mű­en azok­nak szól, akik meg­ta­nul­ták, hogy a kez­det­ben min­dig ott van az egész tör­té­net, aho­gyan a mag­ban ott rej­lik az egész fa. (Az or­vos 1796-ban fe­dez­te fel a fe­ke­te­him­lő el­le­ni vak­ci­nát. Ám éle­te et­től kezdve bő­vel­ke­dett tra­gé­di­ák­ban: mi­u­tán ter­hes fe­le­sé­gét is be­ol­tot­ta, az asszony se­bek­kel bo­rí­tott tes­tű, ha­lott gyer­me­ket ho­zott a vi­lág­ra, egyé­ve­sen be­ol­tott fia pe­dig meg­ma­radt ezen a szel­le­mi fej­lő­dé­si szin­ten, és hú­szé­ve­sen meg­halt.)

A hi­pe­rak­ti­vi­tás ne­he­zen meg­old­ha­tó Mars-té­ma

Ha to­váb­bi kór­ké­pe­ket vizs­gá­lunk, vi­lá­gos­sá vá­lik szá­mun­kra, mi­lyen rend­kí­vül nagy az ag­resszió­elv ré­sze a be­teg­sé­gek le­fo­lyá­sá­ban. Ugyan­csak Mars-té­ma pél­dá­ul az újab­ban la­vi­na­sze­rű­en je­lent­ke­ző, és fő­leg a fi­ú­kat érin­tő hi­pe­r­ak­ti­vi­tás. Az Egye­sült Ál­la­mok­ban már 4,5 mil­lió gye­re­ket ke­zel­nek Ri­ta­lin­nal, olyan am­fe­ta­min­nal, amely alig kü­lön­böz­tet­he­tő meg pél­dá­ul az Ecs­tasytól. A gyógy­szert Své­d­or­szág­ban már ré­gen be­til­tot­ták, sok or­szág­ban még­is fen­nen hir­de­tik hasz­nos­sá­gát, és az or­vo­sok fe­l­ír­ják. Az ame­ri­kai szü­lő­ket egy­fe­lől a bí­ró­ság is kény­sze­rít­he­ti ar­ra, hogy gye­re­ke­i­ket Ri­ta­lin-ter­ápiá­ban ré­sze­sít­sék, más­fe­lől az ame­ri­kai had­se­reg nem vesz föl olyan ka­to­nát, aki ti­zen­két éves ko­ra után ilyen gyógy­szert ka­pott. Az ok: szel­le­mi-lel­ki meg­bíz­ha­tat­lan­ság.

A pro­blé­ma egy­ál­ta­lán nem ár­tal­mat­lan, és nem is új, amint ezt a né­met ide­gor­vos, Hoff­mann hí­res, foly­ton iz­gő-moz­gó gye­rek­fi­gu­rái bi­zo­nyít­ják. Le­het eze­ket a gye­re­ke­ket a jö­ven­dő meg­vál­tó­i­nak, in­di­gó­gye­re­kek­nek ne­vez­ni, ez azon­ban nem könnyí­ti meg a szü­lők és a ta­ná­rok dol­gát, akik lát­ni se bír­ják eze­ket a kis zsar­no­ko­kat. Meg­gon­do­lan­dó, hogy ko­runk csak ösz­tön­zi ezt a je­len­sé­get, pél­dá­ul az apu­kák ese­té­ben, akik sa­ját hi­pe­rak­ti­vi­tá­su­kat a mun­ká­ban élik ki, és „fi­gye­lem­hi­á­nyos szind­ró­má­ban” szen­ved­nek. Sok há­zi­asszony iga­zol­hat­ná en­nek a szind­ró­má­nak a lé­tét, amely a part­ner- és szo­ciá­lis kap­cso­la­tok fon­tos te­rü­le­te­it fog­ja át.

Ha meg­gon­dol­juk, hogy Mo­zart és Beet­ho­ven is az örök­ké iz­gő-moz­gó gye­re­kek kö­zé tar­toz­tak, vi­lá­gos­sá vá­lik, hogy sok cso­dá­la­tos ze­ne­da­ra­bot nem hall­hat­nánk, ha már ak­ko­ri­ban is lé­te­zett vol­na Ri­ta­lin. Ahe­lyett, hogy eze­ket a gye­re­ke­ket meg­töm­jük gyógy­sze­rek­kel, sok­kal jobb len­ne, ha más, ér­tel­mes sze­le­pet ta­lál­nánk szá­mu­kra Mars-ener­giá­juk le­ve­ze­té­sé­re. Az is­ko­lai szü­ne­tek­ben pél­dá­ul ezek a gye­re­kek nagy tes­ti erő­fe­szí­tés­sel já­ró fe­la­da­to­kat kap­hat­ná­nak a sport és a szel­le­mi te­vé­keny­ség te­rü­le­tén, így es­té­re kel­lő­kép­pen el­fá­rad­ná­nak. Ha min­de­zen túl­me­nő­en még a kí­nai el­emel­mé­let alap­ján hű­tő ha­tá­sú­nak szá­mí­tó en­ni­va­ló­kat is kap­ná­nak, fö­lös ener­giá­juk mind­járt meg­fog­ha­tó len­ne. Mi­u­tán vissza­tér­tek az egyéb­ként gye­re­kel­le­nes vá­ros­ba, a spor­tegye­sü­le­tek tö­rőd­het­né­nek ve­lük, hogy to­vább­ra is ele­gen­dő fá­rasz­tó fe­la­da­tot kap­ja­nak.

Hiperaktivitás áldás vagy átok?

A kö­vet­ke­ző pél­da bi­zo­nyít­hat­ja, ho­gyan vál­toz­tat­hat­ják meg a gye­rek be­ál­lí­tott­sá­gát a szü­lők. A ti­ze­negy éves Kar­sten­nel négy­he­tes nya­ra­lás­ra men­tek a szü­lők. Nap mint nap hegyi tú­rák­kal és egyéb sport­te­vé­keny­sé­gek­kel tar­tot­ták tűz alatt, a fiú es­té­re örült, ha vég­re ki­pi­hen­het­te ma­gát. Mind­két szü­lő iz­gal­mas vi­ták­ba von­ta be őt, pél­dá­ul a kö­zö­sen lá­tott fil­me­kről, így a gye­rek es­té­re szel­le­mi­leg is ki­fá­radt. Ez­zel egyidejű­leg táp­lál­ko­zá­sát is át­ál­lí­tot­ták a ha­gyo­má­nyos kí­nai or­vos­lás­nak meg­fe­le­lő­en. Kar­sten jór­észt hű­tő ha­tá­sú en­ni­va­ló­kat ka­pott. Min­den­nek ered­mé­nye­ként a nya­ra­lás vé­gé­re a múl­té lett a hi­pe­rak­ti­vi­tás té­má­ja, a fiú fi­gye­lem- és kon­cen­trá­ci­ós pro­blé­mái je­len­tő­sen ja­vul­tak. A nya­ra­lást kö­ve­tő­en a gye­rek kap­cso­la­ta mind­két szü­lő­vel ja­vult, a sport­pro­gram pe­dig apa és fia kö­zös, meg­eről­te­tő squ­as­he­dzé­se­i­vel foly­ta­tó­dott. De a gye­rek ezen túl is rend­sze­re­sen és erő­tel­je­sen spor­tol. A Ri­ta­lin­nal – a pe­da­gó­gu­sok­kal egye­tér­tés­ben – tel­je­sen le le­he­tett áll­ni.

Alap­ve­tő gyó­gyu­lás

A Mars- és Plú­tó-pro­blé­mák kö­zöt­ti át­me­net so­rán olyan kór­ké­pek­kel ta­lál­ko­zunk, mint a gyo­mor­fe­kély és min­de­ne­ke­lőtt a rák. A gyo­mor­fe­ké­lyes be­te­gek haj­la­mo­sak le­nyel­ni a pro­b­lé­mái­kat, ahe­lyett, hogy ki­fe­jez­nék. Szí­vük­be te­me­tik a mér­gü­ket, és ők lesz­nek azok, akik min­dent le­nyel­nek. Aki azon­ban ma­gá­ba nye­li a ha­rag­ját, ugya­núgy gyo­mor­sa­vat ter­mel, mint ha ét­elt nyelt vol­na le. A gyo­mor­sav ezért ma­gá­nak a gyo­mor­nak a fa­lát kez­di el meg­emész­te­ni, így krá­ter ala­kul ki, ame­lyet fe­kély vagy ul­cus né­ven em­le­ge­tünk. A meg­ol­dás egy­sze­rű­en hang­zik, és ab­ban áll, hogy en­ged­jük lé­leg­zet­hez jut­ni a szí­vün­ket, fe­jez­zük ki bát­ran az ér­zel­me­in­ket, és bán­junk ve­lük of­fen­zí­ven.

Rák ese­tén a ve­szé­lyes Mars-ener­gia ak­kor fej­ti ki a ha­tá­sát elő­ször, ami­kor az el­fajult sej­tek ag­resszív mó­don be­ha­tol­nak más sej­tek te­rü­le­té­re, és le­rom­bol­ják, ami az út­juk­ba akad. A fo­lya­mat vé­gén túl­nyo­mó rész­ben a rom­bo­ló ele­mek do­mi­nál­nak, ami­kor a tu­mor bel­se­jé­ben el­hal­nak a sej­tek, és vé­gül a gaz­da­szer­ve­zet ha­lá­lá­val együtt ma­ga a rák is el­pusz­tul. Ő ma­ga rom­bol­ja szét sa­ját éle­té­nek bá­zi­sát, en­nek kö­vet­kez­té­ben au­to­ag­resszív­nek te­kint­he­tő.

Ezen az ala­pon könnyen vi­lá­gos­sá vál­hat, mi­ért ala­kul ki a spon­tán re­misszió­nak ne­ve­zett fo­lya­mat – ame­lyet az aka­dé­mi­kus or­vos­lás fo­lya­ma­to­san cso­dá­nak ne­vez – el­ső­sor­ban olyan pá­cien­sek­nél, akik a di­ag­nó­zis után ma­guk te­szik meg a ra­di­ká­lis lé­pé­se­ket. Olyan em­be­rek­nél, akik­nek si­ke­rül a sa­ját éle­tü­ket a sa­ját ke­zük­be ven­ni, és bá­tor lé­pé­se­ket ten­ni ön­meg­va­ló­sí­tá­suk irá­nyá­ba. Ahol az of­fen­zív ön­meg­va­ló­sí­tás és a ra­di­ká­lis vál­to­zá­sok vál­nak az élet de­vi­zá­já­vá, ott az érin­tet­tek sa­ját ma­guk vál­lal­ják a fel­lé­pést sa­ját éle­tük szín­pa­dán, így a gyó­gyu­lás va­ló­ban még elő­re­ha­la­dott stá­di­um­ban is meg­tör­tén­het.

A kul­csot gya­kran a ra­di­ká­lis lé­pé­sek je­len­tik

Így le­het­sé­ges, hogy a bá­tor­ság az ön­ál­ló élet­hez, az egyé­ni fe­la­da­tok meg­ol­dá­sá­hoz, a küz­de­lem az ön­meg­ha­tá­ro­zás­ért és az au­to­nó­miá­ért a leg­mé­lyebb ér­te­lem­ben az ilyen élet­ve­szé­lyes feny­ege­tés meg­ol­dá­sá­vá vá­lik. A kul­csot gya­kran a ra­di­ká­lis lé­pé­sek je­len­tik. Egy rá­kos meg­be­te­ge­dés kez­de­ti sza­ka­szá­ban még ele­gen­dő­ek le­het­nek a mar­si­kus ag­resszív ten­den­ci­ák, a ké­sőb­bi stá­diu­mok­ban a plú­tói meg­ol­dá­so­kra van szük­ség.

A plú­tói pro­blé­mák meg­ol­dá­sa a to­tá­lis vál­to­zás le­het, me­ta­mor­fó­zis és me­ta­no­ia ér­te­lem­ben – ez utób­bi a leg­mé­lyebb meg­bá­nás, aho­gyan már az ókor­ban is té­ma volt. Ilyen pél­da le­het, ho­gyan lett Sau­lus­ból Pau­lus, a ke­resz­­-té­ny­ül­dö­ző és -gyil­kos Saul­ból Pál, a ke­resz­té­nyek po­li­ti­kai út­mu­ta­tó­ja. De ha­son­ló­képp jó pél­da a vá­rossz­er­te is­mert play­boy, Fran­ce­sco át­vál­to­zá­sa As­si­si Szent Fe­renc­cé, aki ar­ra kér­te Is­tent, tegye őt bé­ké­jé­nek esz­kö­zé­vé.

Ma­nap­ság azon­ban na­gyon gya­kran nem­csak tes­ti, ha­nem lel­ki szin­ten is hiá­ba­va­ló küz­del­met foly­ta­tunk az aresszi­ós elv ener­giái­val. Er­re szol­gál­tat bi­zo­nyí­té­kot a de­presszi­ós rá­ta hi­he­tet­len ará­nyo­kat elé­rő emel­ke­dé­se. Az al­ler­gi­ás meg­be­te­ge­dé­se­ken kí­vül nincs még egy olyan kór­kép, amely a de­presszió­é­hoz ha­son­ló, meg­döb­ben­tő ará­nyo­kat ért vol­na el az utób­bi két év­ti­zed­ben. Az érin­tett be­te­gek­nél egy­fe­lől a Mars-ener­gia hi­ány­zik, ami az ösz­tön­ző erő bé­nult csök­ke­né­sé­ben vagy tel­jes hi­á­nyá­ban mu­tat­ko­zik meg, más­fe­lől az ön­gyil­kos­sá­gi gon­do­la­tok­ban a sa­ját élet el­len tö­rő plu­to­ni­kus-ag­resszív ener­gia tes­te­sül meg. Itt is, akár­csak a rák­nál, min­de­ne­ke­lőtt az ag­resszi­ós elv ját­szik sze­re­pet, amely­hez még hoz­zá­jön az ön­nön mu­lan­dó­sá­gunk­kal va­ló szem­be­sü­lés hi­á­nya is. Aki ugya­nis az ön­gyil­kos­ság gon­do­la­tá­val ka­cér­ko­dik, az min­dig (még ha ön­tu­dat­la­nul is) a ha­lál­lal va­ló fog­lal­ko­zást akar­ja meg­ol­da­ni.

Agresszió és életenergia

Össze­fog­lal­va el­mond­ha­tó, ezek a kór­ké­pek mind azt bi­zo­nyít­ják, mi­lyen fon­tos vol­na a té­mát új­ra a meg­ol­dott sí­kra emel­ni. Ugya­nez vo­nat­ko­zik a szo­ciá­lis, tu­do­má­nyos és po­li­ti­kai sí­ko­kra egy­aránt. Össze­füg­gés áll fenn ugya­nis a vissza­eső gaz­da­ság és az al­ler­gi­ás, il­let­ve de­presszi­ós ese­tek számá­nak nö­ve­ke­dé­se kö­zött. Hosszú tá­von egy­sze­rű­en nem le­szünk ké­pe­sek ar­ra, hogy ele­gen­dő szá­mú bá­tor, fia­tal vál­lal­ko­zót mu­tas­sunk fel, akik ké­szek ere­jü­ket me­rész öt­le­tek és ha­son­ló ter­vek meg­va­ló­sí­tá­sá­ba fek­tet­ni, hogy új ter­mé­ke­ik­kel új pia­co­kat hó­dít­sa­nak meg, és az ag­resszi­ós elvet ezen a sí­kon ér­vé­nye­sít­sék. A po­li­ti­ku­sok gya­kran pa­nasz­kod­nak, hogy hi­ány­zik az of­fen­zív erő, és nem megy elő­re az or­szág sze­ke­re. Ám amed­dig az ag­resszi­ós elvet ilyen mo­sto­ha­gye­rek­ként ke­ze­lik, és esé­lye­it meg­fojt­ják vagy kór­ké­pek­ben rej­tik el, ad­dig nem is ja­vul majd a hely­zet.

Aki al­ler­giá­ja tü­ne­te­it az aka­dé­mi­kus or­vos­lás kí­nál­ta gyógy­sze­rek­kel el­nyom­ja, a tü­ne­tei ugyan le­het, hogy el­tűn­nek, ám a kor­ti­zon­tól és az an­ti­hisz­ta­mi­nok­tól fá­radt­nak és túl­ter­helt­nek ér­zi majd ma­gát. Ez­zel szem­ben ha ar­ra tö­rek­szik, hogy a pro­blé­ma lel­ki hát­te­rét old­ja meg, szin­tén meg­sza­ba­dul­hat a tü­ne­tek­től. Rá­adá­sul szer­ve­ze­té­ben még fel is sza­ba­dul min­daz az ener­gia, amely­re ad­dig a tü­ne­tek el­nyo­má­sá­hoz volt szük­ség. Így min­den egyes tü­net­ben és kór­kép­ben, de min­den egyes pro­blé­má­ban is, ame­lyek az ag­resszi­ós elv­hez kap­cso­lód­nak, va­ló­di éle­te­ner­gia-ér­té­kek rej­tőz­nek, csak ed­dig ke­vés­sé is­mer­tük és hasz­nál­tuk fel őket.

Mi se­gít­het al­ler­gia ese­tén?

Itt van pél­dá­ul az az anyu­ka, aki a kis­fiá­val jön ta­ná­csa­dás­ra. A gye­rek­nek az al­ler­giá­ja miatt le kell mon­da­nia a tör­pe nyu­lairól, le­ga­láb­bis ezt ír­ta elő a kis­fi­út ke­ze­lő bel­gyó­gyász-al­ler­go­ló­gus. A ma­gá­ba for­du­ló gye­rek az in­téz­ke­dés el­len több­ször is erő­tel­je­sen til­ta­ko­zott, majd csen­des két­ség­be­esés­be me­ne­kült. Az anya nem ven­né a szí­vé­re, ha meg kel­le­ne fosz­ta­nia a kis­fi­át ked­venc nyu­laitól, ezért al­ter­na­tív meg­ol­dást ke­res.

A kór­tör­té­net­ből ki­de­rül, hogy a fiú na­gyon bá­tor, ál­ta­lá­ban jól al­kal­maz­ko­dik. Al­ler­gi­ás tü­ne­tei szé­na­nát­há­val kez­dőd­tek, a de­szen­zi­bi­li­zá­lást kö­ve­tő rö­vid ja­vu­lás után azon­ban szo­mo­rú rossz­ab­bo­dás állt be ál­la­po­tá­ban. Egy aprócs­ka tü­net le­ga­lább annyi­ra ér­de­kes, mint jel­leg­ze­tes: a fiú ren­ge­teg ci­pőt „fo­gyaszt”, mert min­den sze­gély­kő­be be­le­rúg. Idő­köz­ben ki­fej­lesz­tet­te azt a bu­ta szo­kást is, hogy na­gyon gya­kran köp­köd, de ami­ről le tu­dott szok­ni. Eb­ben a két ide­ges tü­net­ben az el­foj­tott ag­resszi­vi­tás té­má­ja kü­lö­nö­sen szem­be­tű­nő.

Ahogy a gye­re­ket át­ál­lít­ják kí­mé­lő pro­gram­ra és fo­ko­za­tos edző tré­nin­gre, amely ha­ma­ro­san fut­bal­lo­zás­sal is ki­egé­szül, és a fiú egy ki­csit ki­sza­ba­dul jó szán­dé­kú, de a hely­ze­tet meg­ol­da­ni nem tu­dó ne­vel­te­té­sé­ből, elő­ször a tü­ne­tek kez­de­nek ja­vul­ni. A nyu­lak min­den­kép­pen ma­rad­hat­nak, ahol vol­tak. Aho­gyan ze­nei kí­ván­sá­gait mint­egy or­vo­si ta­nács­ra át­vi­he­ti a kan­te­lé­ről (an­tro­po­zó­fiai hú­ros hang­szer) az elek­tro­mos gi­tár­ra, to­váb­bi ja­vu­lás áll be.

Egy pro­blé­ma ma­rad most már csak hát­ra: az anyu­ka, aki a fiú of­fen­zív és fia­ta­lo­san ag­resszív am­bí­ció­i­val szem­ben áll. Ő ma­ga is al­ler­gi­ás, és vi­tá­lis ener­giáit min­de­ne­ke­lőtt az el­nyo­más­ban éli ki, és im­mun­rend­sze­rét he­lyet­te­sít­ve kül­di harc­ba. Aho­gyan az apa job­ban be­vo­nód­ik, és a fiú számá­ra meg­fe­le­lő spor­to­lá­si le­he­tő­ség nyí­lik meg, az al­ler­gia még in­kább vissza­nyo­mó­dik. Dön­tő szem­pont itt, hogy a gye­re­ket most már ar­ra bá­to­rí­tot­ták, hogy bíz­zon ma­gá­ban, él­je a sa­ját éle­tét, fia­ta­los vá­gyait pe­dig fe­jez­ze ki és va­ló­sít­sa meg.

Reuma, mint szimbólum

Vé­gül em­lít­sünk meg itt egy reu­más ese­tet is. Egy öt­ven év kö­rü­li, spor­tos fér­fi ér­ke­zett a ren­de­lés­re, mi­u­tán na­gyon elé­ge­det­len volt az­zal a ke­ze­lés­sel, amit reu­má­já­ra a ha­gyo­má­nyos or­vos­tu­do­mány­tól ka­pott. Ugya­nak­kor ve­lem szem­ben is kri­ti­kus volt, mert ol­vas­ta a köny­vem­ben, A be­teg­ség mint szim­bó­lum­ban, hogy én ab­ból in­du­lok ki, hogy a reu­más be­te­gek­nek pro­blé­má­juk van a moz­gé­kony­sá­guk­kal. Több­ször is hang­sú­lyoz­ta, hogy ez ná­la sem­mi­kép­pen nem jö­het szó­ba, mert va­la­mi­kor ma­ra­to­ni fu­tó volt. Tü­ne­tei csak azu­tán je­lent­kez­tek, hogy ab­ba­hagy­ta a ver­seny­sze­rű spor­to­lást.

Be­le­ke­rült egy kis idő­be, amíg meg tud­tam győz­ni őt ar­ról, hogy a könyv­ben a szel­le­mi moz­gé­kony­ság­ról be­szél­tem, és hogy a ver­seny­sport, kü­lö­nö­sen a ma­ra­to­ni fu­tás sem­mi­fé­le irány­mu­ta­tást nem je­lent a moz­gé­kony­ság­ra néz­ve. Ami­kor itt a mó­kus­ke­rék­ben meg­ál­lás nél­kül sza­lad­gá­ló fu­tó­egér­­re hi­vat­koz­tam, kü­lö­nö­sen si­ke­rült őt fel­bosszan­ta­nom. A kér­dés, hogy vég­te­len fu­tá­sai so­rán ki vagy mi elől akar el­sza­lad­ni, he­ves ér­zel­met vál­tott ki, mi­vel so­ha nem ta­lált még ki­elé­gítő tár­sas kap­cso­lat­ra, és a mun­ká­já­ban sem si­ke­rült meg­va­ló­sí­ta­nia ön­ma­gát.

A kór­tör­té­net­ből ki­de­rült, hogy min­dig na­gyon ke­mény volt ön­ma­gá­hoz, min­de­ne­ke­lőtt vég­te­len fu­tó­pro­gram­jai­nak for­má­já­ban. Az­zal a ki­je­len­té­sem­mel, hogy va­ló­szí­nű­leg ag­resszív ener­giáit akar­ja le­ve­zet­ni fu­tás for­má­já­ban, és amió­ta ez a le­he­tő­ség meg­szűnt, ugya­ne­zek az ener­gi­ák ön­ma­ga el­len irá­nyul­nak, tel­je­sen egye­tér­tett, és fe­lis­mer­te reu­ma­ti­kus re­ak­ciói­ban az au­to­ag­resszív ten­den­ciá­kat.

Mi­köz­ben a fér­fi kór­kép­ter­ápia ke­re­té­ben ta­lál­ta meg a meg­fe­le­lő ki­fe­je­zésmó­dot ar­ra, hogy vi­tá­lis ener­giáit ki­fe­lé há­rít­sa, reu­ma­ti­kus bán­tal­mai – még a ter­ápi­át kí­sé­rő böj­tö­lés köz­ben is – ja­vul­tak. To­váb­bi lé­pést je­len­tett az egész­ség fe­lé ve­ze­tő úton, ami­kor az ét­ke­zé­sét tel­je­sen át­ál­lí­tot­tuk. Egy fél év el­tel­té­vel a reu­ma­ti­kus bán­tal­mak még egy­szer, eny­hébb for­má­ban vissza­tér­tek, er­re re­agál­va a be­teg még egy­szer böj­töl­ni kez­dett. Évek óta sok­kal nyi­tot­tab­ban, kez­de­mé­nye­zőb­ben él, part­ner­kap­cso­la­tok­kal is pró­bál­ko­zik, és kéz­ben tart­ja a reu­má­ját. Éven­te két­szer rend­sze­re­sen böj­töl, bár a már em­lí­tett vissza­esés óta ízü­le­ti pa­na­szai nem je­lent­kez­tek új­ra.

Mars- és Plútó-elv

Po­li­ti­kai té­ren ugya­ni­lyen fon­tos vol­na a vál­to­zás az ag­resszió­hoz va­ló vi­szo­nyunk­ban. Ha a ré­gó­ta jól is­mert, de be­vált­nak egy­ál­ta­lán nem ne­vez­he­tő, ela­vult stra­té­gi­ák he­lyett to­vább­ra sem le­szünk ké­pe­sek ar­ra, hogy bá­tor meg­ol­dá­so­kat vá­lasszunk, el fog­juk ve­szí­te­ni pél­dá­ul a ter­ro­riz­mus el­len ví­vott har­cot. Ha­son­ló­kép­pen meg­nyer­he­tet­len az a küz­de­lem, ame­lyet a mind na­gyobb szám­ban je­lent­ke­ző kó­ro­ko­zók el­len mind több an­ti­bio­ti­kum be­ve­té­sé­vel foly­ta­tunk. En­nél sok­kal hasz­no­sabb vol­na, ha a táp­ta­lajt erő­sí­te­nénk meg, azaz az em­be­ri im­mun­rend­szer mű­kö­dé­sét ja­ví­ta­nánk. Ha­son­ló­kép­pen fo­koz­hat­nánk a ter­ro­riz­mus ki­in­du­ló pont­ja­i­ul szol­gá­ló or­szá­gok bel­ső sta­bi­li­tá­sát. Er­re sok pár­hu­za­mos pél­da lé­tez­ne. Kö­zis­mert pél­dá­ul, hogy egy olyan or­szág­ban, mint Svájc, ahol az élet­szín­vo­nal ma­gas, a kép­zett­ség jó szín­vo­na­lú, a mun­ka­vál­la­lók pe­dig szá­mos ál­lás kö­zül vá­laszt­hat­nak, a ter­ro­riz­mus nem pro­blé­ma. A le­gu­tol­só sváj­ci ter­ro­ris­ta Tell Vil­mos volt, de ő is csak az ural­ko­dó Habsbur­gok szem­szö­gé­ből néz­ve volt an­nak ne­vez­he­tő.

Még ha az ilyen gon­dol­ko­dás­mód­be­li át­ál­lá­sok ne­héz­nek is tűn­nek, nincs más le­he­tő­sé­günk. Mars-jel­le­gű ka­to­nák­nak, le­gye­nek bár a leg­jobb Bush-har­co­sok, sem­mi esé­lyük sincs a Plú­tó-jel­le­gű ter­ro­ris­ták­kal szem­ben, aho­gyan ez már a viet­na­mi há­bo­rú­ban is meg­mu­tat­ko­zott. Ha egy tör­té­nés – akár há­bo­rú, akár rosszin­du­la­tú da­ga­nat – már át­csú­szott a meg­ol­dat­lan plu­to­ni­kus te­rü­let­re, ak­kor csak a szin­tén plu­to­ni­kus meg­ol­dá­sok hasz­nál­nak, ra­di­ká­lis, me­rész vál­to­zá­sok és akár az ön­fe­lál­do­zá­sig is el­ju­tó, to­tá­lis for­du­la­tok for­má­já­ban.

Sport, látvány, buli

A nyári fesztiválözön warm-up bulija, a háromnapos – ingye­nes – Sport Sziget Fesztivál június 11-13-ig várja a Népstadion-kertbe az érdeklődőket. Az idei immár az ötödik alkalom, hogy a suliszezon végeztével tömegek indulnak a már megszokott hely­színre, ahol napközben megannyi sportolási lehetőség, látványos sportbemuta­tók, délutántól az estébe torkollva koncertek és a végén fergeteges partyk várják az ország apraját-nagyját. A Sport Sziget nem csak egy könnyed bemelegítés a nyári fesztiválkínálatra, hanem az első igazi „megmérettetés” is, az iskolapadból vagy akár a munkahely egyhangúságából kiszabadulva az első nyári „erőpróba”  a sport és bulik terén egyaránt.

Fotó: Adobe Stock