A rettegett stroke
Az agyvérzések 80-85%-a ischémia (hiányos vérellátás) következménye. A bevérzéssel, vérömlennyel járó esetek aránya 10-15%. Ezért helyesebb, ha agyvérzés helyett az angol stroke (ejtsd sztrók) kifejezést használjuk. Az egyre fejlődő orvostechnika ellenére a stroke-betegek egyharmada a rohamtól számított egy éven belül meghal. A túlélők 50%-a súlyosan mozgáskorlátozottá válik, közülük sokan állandó ápolásra szorulnak. Nagy a veszélye az egy éven belül megismétlődő rohamnak vagy szívinfarktusnak is. A modern agykutatás eredményei szerint stroke esetén az agyban infarktusos mag alakul ki. Ez az agyterület az infarktusos esemény középpontjában helyezkedik el, és az érelzáródás következtében elhal. A „mag” körül egy meglehetősen nagy terület helyezkedik el, amit a szakma penumbrának hív, aminek jelentése: félárnyék. Ez olyan szövet, amely élet és halál között lebeg. Megmenthető, ha a beteg időben kap ellátást.
Az időablak csak 36 órán át van nyitva
A modern orvoslásban „időablakról” beszélnek, amely a még eredménnyel kecsegtető kezelés megkezdésének idejét jelzi. Ez az ablak azonban legfeljebb a rohamtól számított hat órán át „van nyitva”. A betegnek tehát a stroke-tól számított hat órán belül kórházba kell kerülnie.
A legmegfelelőbb ellátást a stroke-betegek ellátására specializálódott központok biztosítják. A sürgősségi szakellátást végző orvosok igyekeznek feloldani az agyi eret elzáró vérrögöt. Ennek a kezelésnek azonban csak akkor van eredménye, ha a vérrögöt oldó gyógyszert a rohamtól számított három órán belül megkapja a beteg. Ha nem sikerül megállapítani, hogy mikor történt a roham, már nincs értelme beadni a gyógyszert. A vérrögoldó kezelés célja a penumbra, tehát az élet és halál között lebegő szövetek megmentése. Stroke esetén az idő életet jelent („time is brain”), ezt érdemes szó szerint venni. Éppen ezért akut stroke esetén a lehető leggyorsabban mentőt kell hívni. Ne menjünk háziorvoshoz, ne az ügyeletet hívjuk, mert mire ők kihívják a mentőket, már késő lehet.
Kockázati tényezők: a legtöbbet befolyásolhatjuk
Megelőzéssel elkerülhetjük a legrosszabbat. A legfontosabb, hogy a kockázati tényezőket ne bagatellizáljuk, hanem ismerjük fel és kezeljük őket. A modern orvoslás megkülönböztet nem befolyásolható és befolyásolható rizikófaktorokat. Előbbiek közé soroljuk az örökletes és alkati tényezőket. Azonban a befolyásolható tényezők nagyobb számban szerepelnek, és ezek kezelhetők.
Magas vérnyomás, dohányzás, cukorbetegség, túlsúly, mozgáshiány, emelkedett vérzsírszintek, alkoholfogyasztás. Ezek nagyjából megegyeznek a szívinfarktus rizikófaktoraival – ami nem véletlen, hiszen mindkét betegség az érrendszer rossz állapotának következménye.
Az első számú kockázati tényező a magas vérnyomás, ezért ennek különös figyelmet kell szentelni. A vérnyomás értéke nem haladhatja meg a 140/85 Hgmm értéket. Figyelembe kell venni, hogy a két végtagon eltérő értékeket mérhetünk. A két kar közötti 20 Hgmm az elfogadható különbség, de ilyenkor a magasabb értéket kell alapul venni. Ha a testsúlycsökkentés, a dohányzás abbahagyása, a rendszeres testmozgás, lazítás ellenére sem normalizálódik a páciens vérnyomása, gyógyszeres kezelés szükséges. Ez különösen fontos, ha a felmenők közül valaki átesett stroke-on.
A kezeletlen magas vérnyomás kockázata sokkal nagyobb, mint az esetleges gyógyszermellékhatások. Egyébként klinikai vizsgálatok igazolják – és emellett szól a józan ész is -, hogy nagyjából mindegy, milyen gyógyszerrel csökkentjük a vérnyomást. Éppen ezért nem muszáj a legújabb, olykor ismeretlen kockázatú gyógyszerekkel kezelni a vérnyomást, használhatunk régi jól bevált, ismert kockázati profilú gyógyszereket is. Fontos még a súlyfelesleg csökkentése, a dohányzás azonnali abbahagyása és az esetlegesen fennálló cukorbetegség kezelése. További kockázati tényezőt jelentenek az idült gyulladások. Ezek az ún. C-reaktív protein (CRP) szintjével könnyedén kimutathatók. Tudjuk, hogy a gyulladásos folyamatok hatására a vér alvadási hajlama fokozódik. Ez a fibrinogén nevű anyag szintjének emelkedését okozza a vérben. Ez lényegében vérünk „ragasztóanyaga”.
A gyulladásos gócokat le kell küzdeni
Amikor a szervezetben gyulladás zajlik, természetesen megemelkedik a fibrinogénszint, vérünk alvadékonyabbá válik, könnyebben kialakulnak vérrögök, ami a nagyobb kockázati tényezőkkel bíró betegeknél előidézhet stroke-ot. Fontos tehát a krónikus gyulladások – legyen az ízületi, reumatikus folyamat vagy egy gyulladt fog – kezelése, gyógyítása. Ezt kiegészítheti időszakos vegetáriánus táplálkozás, esetleg vérlebocsátás. A modern szakirodalom gyakran elhallgatja a hematokritérték problematikáját. Ez a vér szilárd alkotóinak (sejtek) aránya a vérszérumban. Értéke a vér folyékonyságát, viszkozitását tükrözi. A hivatalos medicina által meghatározott normálértékek a természetgyógyászat szerint túl magasak. Az Innsbrucki Egyetem 2001-ben végzett felmérése szerint az évente kétszer végzett érmetszés (alkalmanként 250 ml vér lebocsátása) jelentős mértékben csökkenti a hematokritértéket, amivel szig nifikánsan csökkenthető az agyvérzés kockázata.
Az utóbbi években egyre többet lehet hallani egy további rizikófaktorról: a homociszteinről. Ez az anyag a fehérje-anyagcsere során termelődik. Aki sok állati eredetű fehérjét eszik, annak vérében több homociszteint lehet kimutatni. Rá kell mutatni azonban, hogy az állati eredetű tápláléktól teljes mértékben tartózkodó „vegánoknál” is kimutatható ez a jelenség. Utóbbiaknál feltételezhetően a nem megfelelő mennyiségű B6-, B12-vitaminok és folsav felvételével magyarázható a szint emelkedése. A védekezés meglehetősen egyszerű: az előbb említett vitaminok megfelelő pótlása. Ennek hatásosságát egyébként több amerikai klinikai vizsgálat igazolta.
További kockázati tényező az abszolút aritmiával járó pitvari fibrilláció (remegés). Mai feltételezéseink szerint az agyvérzések 20%-a erre a jelenségre vezethető vissza. Korábban alig törődtek ezzel a jelenséggel, ami főként az idősebb korosztálynál gyakori. Általában még EKG-vizsgálatot sem végeztek a ritmuszavarra panaszkodó betegeknél.
A pitvari fibrilláció gyakran szükségessé teszi a vérhígítást
Noha a nyolcvanas évek vége óta tudjuk, hogy a rendellenes és a normális szívritmus közötti váltakozás hatására megnő a veszélye annak, hogy egy vérrög leválik az érfalakról és agyvérzést okoz, ebből mégsem származott semmilyen terápiás konzekvencia. Mára a helyzet megváltozott. Az erős ritmuszavarban szenvedő betegek vérhígító gyógyszereket kapnak, hogy ezáltal csökkentsék a stroke kockázatát. Olykor nem könnyű eldönteni, hogy minden páciensnek szüksége van-e ilyen jellegű terápiára. A vezető szívspecialisták szerint főként akkor szükséges, ha az aritmia a szív pumpatevékenységének gyengeségével is társul. Sajnos ennek a terápiának egyelőre nincs hatásos természetgyógyászati helyettesítője, így ennek lehetséges mellékhatásait és hasznát minden esetben egyénileg kell mérlegelni.
Nincs hosszú távú segítség a cukorbeteg együttműködése nélkül
Magától értetődő, hogy az olyan akut és életveszélyes kórképek esetén, mint az agyvérzés, általában a hivatalos orvoslás módszereihez kell folyamodni. Életveszélyes könnyelműség lenne a gyógyszereket az esetleges mellékhatásoktól való félelem okán eleve elutasítani. Ugyanez vonatkozik a másodlagos prevencióra is: ha már átesett valaki a stroke-on és lezáródott az akut kezelés, meg kell akadályozni a következő agyvérzés kialakulását. Ennek ellenére le kell szögeznünk, hogy az elsődleges és másodlagos megelőzésben a természetgyógyászati megelőző módszerek fontos helyet foglalhatnak el. Sőt: nélkülük elképzelhetetlen az igazán hatékony prevenció!
A vérzsír-, vércukor- és vérnyomáscsökkentők szedése semmiképpen nem tekinthető kimerítő, kóroki terápiának. Éppen ezért semmi sem helyettesítheti a standard elveket: egészséges táplálkozás, pl. mediterrán diéta, rendszeres testmozgás, a stressz megfelelő kezelése: ezek az ókori diaita, az életvezetés művészetének lényegét adó tényezők. Hetente kétszer fél óra testmozgás 20%-kal csökkenti a stroke kialakulásának kockázatát. Ez csak egy példa a sok közül. A túlsúlyt, a cukorbetegség kockázatát, a vérzsírok szintjét és a szív állóképességét mindenki maga befolyásolhatja. Reméljük, egyre több veszélyeztetett ember veszi kézbe saját sorsát.
Ismerjük fel a figymeztető jeleket!
Sok érintett és hozzátartozó későn reagál, mert nem tudja, mik a stroke tünetei.
Az agyvérzés legjellemzőbb tünetei a következők:
• Az arc vagy a végtagok féloldali bénulása, zsibbadása.
• A mozgás koordinációjának zavarai.
• A beszéd megértésének zavarai.
• Beszédzavarok vagy hirtelen beszédképtelenség.
• Elmosódott, artikulálatlan beszéd.
A következő kérdések, ill. tesztek szükség esetén segíthetnek:
- 1. Az érintett szája nyugalmi helyzetben vagy mosolygás közben torzult, esetleg egyik szájsarka lefittyedt, esetleg nem mozgatható?
- 2. Az érintett fekve képes-e felemelni mindkét karját félmagasságig, és ezt a testhelyzetet becsukott szemmel képes-e 10 másodpercig tartani, vagy eközben leengedi-e a karját, vagy az esetleg meg sem emelhető?
- 3. Mondasson a pácienssel egy mondatot, amelyben rövid szavak vannak. Akadozva ejti-e ki a szavakat, kihagy szavakat vagy torzítva ejti ki azokat?
Azonban a „kis agyvérzés”, az ún. TIA esetén, amikor a tünetek kezelés nélkül megszűnnek, orvoshoz kell fordulni. Ilyenkor egy-két héten belül súlyos agyvérzés fenyeget.
Ha agyvérzésre gyanakszik, azonnal hívjon mentőt!
A TIA után fenyegető agyvérzés veszélyének megbecslésére az alábbi sémát fejlesztették ki:
Életkor:
≥60 év = 1 pont
Vérnyomás:
140/90 feletti érték = 1 pont
TIA:
Féloldali motorikus
problémák (bénulás) = 2 pont
Beszédzavar = 1 pont
TIA időtartama:
60 perc = 2 pont
10–59 perc = 1 pont
4 pont alatt az agyvérzés kockázatának értéke 0, de még max. 4 pont esetén is csekély a veszély. 5 pont esetén a kockázat 12%-os, 6 pont esetén pedig már eléri a 31%-ot! A közölt séma nem veszi figyelembe az egyéb kockázati tényezőket (pl. cukorbetegség), amelyek tovább növelik a veszélyt.
Foto: Shutterstock
