A vékonybél működése- Idült panaszok nyomában

Az orvosi szaknyelven intesztinumnak (intestinum) nevezett vékonybél három szakaszból áll, amelyek éles határ nélkül mennek át egymásba: a patkóbél (duodenum), az éhbél (jejunum) és a csípőbél (ileum). A kb. 25 cm hosszú patkóbél közvetlenül a gyomorhoz kapcsolódik, és nagy C alakot formázva megkerüli a hasnyálmirigyet. A nevét, amely szó szerinti fordításban „12 ujjnyit” jelent, onnan kapta, hogy hossza nagyjából valóban ennyi. A vékonybél eme szakasza viszonylag jól rögzített. A következő szakaszok – kétötöde az éhbél és háromötöde a csípőbél – ezzel szemben igen laza elrendezésűek, könnyen mozgathatók.

A mesenterium (cseplesz), amely kötőszövetből, zsírból, erek és idegek hálózatából áll, viszonylag lazán köti egymáshoz, illetve a hasüreg hátoldalához a beleket. A csípőbél (ileum) a vastagbélbe szájazik, utóbbinak vakbél nevű szakaszánál. A vékonybél végzi az emésztés nagy részét. A vékonybél felépítése olyan sajátságos, hogy általa jelentősen megnő a felülete. A kör alakú Kerckring-féle redőkön ujjszerű bolyhok találhatók, ezeken mikroszkopikus méretű bolyhok helyezkednek el. A Lieberkühn crypták (ezek kis mélyedések) vékonybélnedvet termelnek, és tovább növelik a bélhuzam felületét, amely több 100 négyzetméteres.

A vékonybél ezzel az emberi test legnagyobb felülete, amely a külvilággal kapcsolatot tart fenn. A gyomorban a táplálék savval keveredik, innen a patkóbélbe jut, amelynek lúgos kémhatású nedvei semlegesítik a táplálékpép kémhatását. Amint a táplálék hozzáér a patkóbél nyálkahártyájához, azonnal szekretin, pankreozimin és kolecisztokinin nevű anyagok termelődnek. Ezek aktiválják az epehólyagot és a hasnyálmirigyet, hogy emésztőnedveket termeljenek. A patkóbél ezen kívül emésztőnedveket is termel: enterokinázokat és diszaccharidázokat, amelyek segítenek a fehérjék és a szénhidrátok lebontásában.

A belek hosszanti és körkörös izomzata ritmikusan mozogva (perisztaltika) továbbítja a béltartalmat, ugyanakkor alaposan át is keveri azt. A vékonybelek bolyhai révén a belek különösen nagy felületen érintkeznek a táplálékkal. Körülbelül 10 óra szükséges ahhoz, hogy a táplálék az átlagosan három méter hosszú vékonybélen keresztülhaladjon. Közben legapróbb részeire bomlik, amelyek a bélnyálkahártyán keresztül felszívódva a vérkeringésbe és a nyirokkeringésbe kerülnek.

Amit nem sikerült megemészteni, például a ballasztanyagok, az a bélben marad. Ugyanakkor a vékonybél naponta hét liter, a hasnyálmirigy, a gyomor és a máj által termelt emésztőnedvet szív vissza, hogy ezek ne menjenek veszendőbe.

A morbus Crohn a tudomány mai állása szerint autoimmunbetegség, amely főként fiatal nőket támad meg. Ez és más irritációk, például gyulladásos irritációk ún. malabszorpcióhoz (malabsorptio), magyarul felszívódási zavarokhoz vezetnek.

Az ileumból fontos mikrotápanyagok szívódnak fel, például vas, B12-vitamin, amelyek hiánya vérszegénységet eredményez. A vérszegénység tehát nem csak a nem megfelelő táplálkozás, hanem a rossz felszívódás eredménye is lehet. Az „α-1-antitripszin” érték a székletben tájékoztatja a vizsgáló orvost a vékonybél nyálkahártyájának gyulladásairól. Ezek a gyulladások gyakran olyan diszkréten, észrevétlenül zajlanak, hogy még tükrözéssel sem kimutathatók. A magas alfa-1-antitripszin értékek a vékonybél-nyálkahártya fokozott áteresztőképességére utalnak, ami által az allergén anyagok könnyebben bejutnak a vérkeringésbe, megterhelve immunrendszerünket. Ez sok élelmiszer-intolerancia és allergia fő okozója.

Míg a gyomor- és vastagbélbetegségeket könnyebben megállapítják, hiszen ezek a szerveink könnyen vizsgálhatók endoszkóppal, a vékonybél betegségeiről ritkábban szerzünk tudomást. Pedig léteznek, és az utóbbi időkben megjelenő új vizsgáló módszerekkel hozzáférhetőbbé váltak. Eme új módszerek egyike az ún. kapszulás endoszkópia, amely során egy kb. 26×11 mm-es kapszulába zárt minikamerát kell a páciensnek lenyelnie.

A kamera két másodpercenként felvételt készít, és a perisztaltika által hajtva végigjárja az egész vékonybelet. Segítségével megtalálhatók az apró, rejtett vérzések, gyulladásos szakaszok, a bélbolyhok deformációi, illetve elváltozásai (cöliákia esetén, ami gyakori hasmenéssel, fogyással járó betegség), valamint a polipok. A módszer azonban nem alkalmazható kifejezett összenövések vagy divertikulumok (a bélfal kitüremkedései, apró „sérvei”), illetve bélelzáródási hajlam esetén. A kamerát a vizsgáló orvos nem tudja irányítani, és szövetminta vételére sem alkalmas. Ezt a problémát oldja meg a kétballonos endoszkópia.

A vizsgálat során a vékonybelet két felfújt ballon és egy kb. két méter hosszú endoszkóp, valamint egy erre ráhúzott cső segítségével szó szerint felfűzik. A vizsgálat alapvetően két irányból végezhető, szájon és gyomron keresztül, vagy alulról, a végbél felől. Attól függően, hogy a betegség helyét a vékonybél alsó vagy felső szakaszában sejtik, a vizsgálat „fentről” vagy „lentről” történik. Egyes esetekben mindkét megközelítés egyaránt szükséges.

A módszer azonban nagyon személyzetigényes. Egy-két orvos és asszisztensek szükségesek minden vizsgálathoz, amely általában egy-két órás beavatkozást jelent. Ha „fentről” és „lentről” egyaránt vizsgálnak, ez kétszer ennyi időt igényel. E vizsgálat jellegzetes indikációja a vérzések felderítése, aminek hátterében főképp három fő ok állhat:

• Crohn-betegség
• gyógyszer által okozott vérzés (pl. aszpirin vagy nonszteroid gyulladáscsökkentők, mint az ibuprofen és a diclofenac)
• daganatos betegségek

Bármennyire is csodálatosak ezek a modern vizsgálati módszerek első látásra, egyhamar biztosan nem lesz belőlük rutineljárás. Nem fogják ezeket olyan könnyedén és gyorsan bevetni, mint például a röntgent. Ennek ellenére a kétballonos endoszkópia és a kapszulás kamera figyelemre méltó eredményekkel szolgált. Az acetil-szalicilsav (aszpirin) és más fájdalomcsillapítók okozta vérzések a vékonybélbenyilvánvalóan gyakoribbak, mint azt korábban gondolták. Még az alacsony aszpirindózisok is, amelyeket például szívbetegségekben alkalmaznak, sokkal gyakrabban idéznek elő a vékonybél nyálkahártyáján vérzéseket, mint azt eddig feltételezték.

Ez nem minden esetben jelent súlyos problémát, azonban a folyamatos vérvesztés vashiányos vérszegénységet okozhat. Ezek a leletek kihangsúlyozzák azt az ismert veszélyt, amelyet a jellegzetes reumaellenes készítmények, mint például a diclofenac, valamint az ibuprofen hosszabb távú alkalmazása jelent.

A lúgos béltartalom nem véd meg a ráktól

A természetgyógyászati irodalomban gyakran találkozhatunk azzal az állítással, miszerint a rák savas közegben keletkezik. Ezért rák csak a savas gyomorban és a vékonybélben alakulhat ki, és a lúgos kémhatású vékonybélben nem. Nos, ez az állítás nem egészen korrekt, ugyanis a vékonybélben is előfordul rákos betegség: A „T-sejtes limfóma” egy nyirokrendszeri betegség, amely a cöliákia talaján fejlődhet ki. Kialakulásában valószínűleg a tápanyagok hiányos felszívódása áll. Gyakran a vékonybél spontán átlyukad (perforálódik), és belső vérzés lép fel a hasüregben.

Ha a cöliákia esetén valaki nem tartózkodik következetesen a glutén nevű gabonafehérjétől, annál megnő a T-sejtes limfóma kockázata, és ennek a betegségnek a prognózisa általában rossz. A vékonybél másik daganattípusa az ún. karcinoid. Ez a gyakran mindössze cseresznyeméretű daganat a vakbél közeli vékonybélszakaszon alakul ki. Rosszindulatúságának foka többnyire alacsony.

A karcinoid többnyire csak sok év után ad áttéteket, elsősorban a májba és a tüdőbe. E daganatra jellemző, hogy a szerotonin nevű szövethormont termeli. Ha utóbbi nagyobb mennyiségben termelődik, hasmenés és hőérzettel járó arcpír, illetve légszomj alakul ki. A tumort sebészeti úton kell eltávolítani.

A terápia alapja a könnyen emészthető táplálék

Szerencsére egyre inkább elfogadott tény, hogy a beteg vékonybélnek könnyen emészthető táplálékra van szüksége. Nem csak az ételek tápértéke fontos, hanem az is, hogyan tudja azt bontani, emészteni az erre szakosodott szervrendszer. A cöliákiaszerű betegségek nyilvánvaló gyakorisága általában arra inthet bennünket, hogy visszafogottabban viszonyuljunk a gluténtartalmú gabonákhoz: a búzához, a tönkölybúzához, az árpához, a rozshoz és a zabhoz.

A kukorica, a rizs, a köles, a quinoa, a pohánka és az amaránt nem tartalmaz glutént. Egyes orvosok a feltételezhetően egészséges embereknek is a gluténmentes táplálkozást ajánlják. A vékonybelek gyulladásos irritációit megfelelő gyógynövényekkel, mirhával vagy kamillával enyhíthetjük. A sokaknál károsodott tejsav-baktérium-kultúrát regenerálni kell a megfelelő probiotikus készítményekkel.

A tejsavbaktériumok az egész bélflórát tartósan képesek pozitívan befolyásolni. Számos krónikus emésztési zavar, például az irritábilis bél szindróma, a fogyás, az alultápláltság és a gyengeség többek között a vékonybelekre utal, mint lehetséges kóroki (rész)tényezőre. Ilyenkor nem elegendő csupán a vérvizsgálati leletekre hagyatkozni. A pontos anamnézisfelvétel és a célzott, modern vizsgálati módszerek gyakran meglepő magyarázattal szolgálnak az idült és gyakran makacs panaszokra.

Foto: Shutterstock