D-vitamin és a rák
A rákhalálozás földrajza
Frank Longstaff Apperly angol patológus 1941-ben megjelent tanulmánya szerint Északon Délhez képest 2,5-szer gyakoribb a rákos halálozások aránya. Apperly eredményét összefüggésbe hozta az adott területre egy év alatt jutó UV-sugárzás mennyiségével, de a D-vitamin–rák kapcsolatot nem fogalmazta meg. Negyven évvel később Cedric Garland és Frank Garland hívták fel ismét a figyelmet arra, hogy Amerikai északi részén a délinek durván kétszerese a vastagbélrák-halálozás. Ugyanezt találták a város és falu összehasonlításában a városiak kárára. Rámutattak arra is, hogy a két feltételezett kockázati faktorban, a húsevésben és a rostfogyasztásban Észak és Dél közt nincs különbség. A feltételezett védőfaktor tehát a D-vitamin. Ezt igazolták is vizsgálatukban, melyben több mint 25 ezer embert követtek 8 éven át. Akiknek a D-vitamin-vérszintje 27–32 ng/ml közé esett, azoknak 70%-kal, akiknek 33–41 ng/ml közé, azoknak 80%-kal csökkent a vastagbélrák-kockázata. Azóta rengeteg ún. megfigyeléses vizsgálat megerősítette, hogy a D-vitamin-szinttel arányos a rákkal szembeni védettség. Mellrák kapcsán az első vizsgálatot 1990-ben szintén a Garland fivérek közölték Edward Gorhammel. Az akkori Szovjetunió északi és déli területei közt háromszor nagyobb volt a mellrákhalálozás. William Grant 6 vizsgálat összevont elemzése alapján úgy találta, hogy a mellrákhalálozás-különbség már 40 ng/ml vérszint esetén is 60%-os csökkenést mutat. Egy vizsgálatban a vér D-vitamin-szintje alapján öt csoportba osztották a nőket. A legalacsonyabb szintű csoportba tartozóknak ötször nagyobb volt a mellrákkockázata és gyorsabban bontakozott ki náluk a rák, mint a legmagasabb szintű csoportba tartozóknak. Ha belegondolunk, nincs még egy olyan nagy hatású gyógyszer, amellyel akár csak e kockázatcsökkenés töredékét el lehetne érni. Az északibb és délibb államok prosztatarák-halálozását összehasonlítva a délieknél 50%-os kockázatcsökkenés volt kimutatható. A különféle ráktípusok gyakorisága az Észak–Dél tengely mentén északra haladva folyamatosan nő. A kutatások szerint a D-vitamin-hiány és legalább 15-20-féle rák fokozott kockázata közt találtak eddig kapcsolatot. Talán meglepő, de még az agydaganatok vagy a hasnyálmirigyrák gyakorisága is szoros kapcsolatot mutat a D-vitamin-hiánnyal. William Grant elemzése szerint, ha a fekete amerikaiak átlagosan 16 ng/ml és a fehér amerikaiak átlagosan 25 ng/ml vérszintjét megnövelnék 45 ng/ml-re, akkor évente 200 ezerrel csökkenne a rákhalálozások száma. Az elemzés 2009-ben jelent meg, ekkor az éves rákhalálozás az USA-ban 562 ezer volt. Magyarországon 2014-ben 34 800-an haltak meg rákban, így alkalmazva az USA-ban elérhető csökkenési arányt, Magyarországon kb. 10 000 rákos halálozás volna megelőzhető. Ez a hatás nyilván 5-10 év alatt jelentkezne, hiszen a rák lassan alakul ki. Ez igaz a hasnyálmirigyrákra is. Ezt csak azért hiszik gyorsan ölő ráknak, mert 15 évig alattomban, tünetet nem adva fejlődik, s mire észlelik, fél év alatt végez áldozatával. Grant Kanada esetén is elvégezte az elemzést. Kanadában az átlag D-vitamin-szint 25 ng/ ml, a rákhalálozás évi 78 000 ember. A D-vitamin különböző vizsgálatokban, különböző ráktípusok esetében mutatott védőhatását figyelembe véve, ha a 25 ng/ml szintűeknek megnö- velnék a vérszintjét 30 ng/ml fölé, akkor 10%-kal, ha 40 ng/ml fölé emelkedne a vérszint, 15%-kal csökkenhetne a rákhalálozás. Ezt a számítást alkalmazva a magyar rákhalálozásra, ha kisebb mérvű javulás is következne be, de még mindig több mint 5000-rel csökkenhetne a rákban meghaltak száma. Ez nem túl meggyőző, de azt is tudjuk, miért. Mert átlagban 528 NE D-vitamint szedtek a vizsgálati személyek. Ám ha megnézzük az egyes vizsgálatokat, akkor találunk egyet, amelyikben a vérben mért D-vitamin-szint a placébócsoportéhoz képest 5,2-szeres volt. Ebben a vizsgálatban az összhalálozás 29%-kal volt alacsonyabb a placébócsoporthoz képest. Armin Zittermann és csoportja 2011-ben végzett hasonló metaanalízist. Ők a legalacsonyabb D-vitamin-vérszintűeket hasonlították össze a legmagasabb vérszintet mutatókkal, és összességében 30%-os összhalálozás-csökkenést mutattak ki. De megint csak tegyük hozzá, itt az alacsony és a nagyon alacsony vérszintűek közt volt ekkora különbség. Eddig a megelőzésről szóltunk, de természetesen a már kialakult betegség kimenetét is jelentősen befolyásolja a D-vitamin-szint.
Rákbetegség és D-vitamin
Aki megbetegedett már rákban, vagy éppen túl van a kezeléseken, az is sokat profitálhat csekélyke D vitamin-adagolásból is. Igen sok vizsgálat bizonyítja, hogy már pusztán attól jelentős túlélésbeli időkülönbségek származnak, hogy valakinél a rákot nyár után, tehát D- vitaminnal jobban ellátott hónapban fedezik fel, avagy a D vitamin-hiányos téli-tavaszi hónapokban. Egy norvég vizsgálatban az ősszel diagnosztizált vastagbélrákos betegek 18 hónappal tovább éltek, mint akiknél a rákot télen fedezték fel. Egy vizsgálatban 300 vastagbélrákost követtek, és a legmagasabb D-vitamin-szintűek kétszer valószínűbben élték túl a betegséget, mint a legalacsonyabb szintűek. Ugyancsak Norvégiában a Hodgkin-limfómások, ha ősszel került betegségük felismerésre, 20%-kal valószínűbben meggyógyultak a télen diagnosztizáltakhoz képest. Harmincéves kor alatt ez az arány felment 60%-ra. Mellrákban a nyári diagnózis 14%-kal több gyógyuláshoz vezetett, mint a téli. Tizenötezer-hatszáz tüdőrákos adatának elemzése szerint az ősszel diagnosztizáltak 15%-kal valószínűbben élték túl a betegséget, mint a télen diagnosztizáltak. Tovább növelte a túlélési esélyt, ha valaki napsütötte vidéken élt. Alina Vrieling és munkatársai vizsgálatában a 22 ng/ml-nél magasabb D-vitamin-szintű mellrákos nők gyógyulási esélye 55%-kal, az áttétmentes gyógyulás esélye 2-szer nagyobb volt, mint a 14 ng/ml szint alattiaké. A D-vitamin-szint és a gyógyulási, ill. az áttétmentesség esélye közötti kapcsolat egyenes vonalú volt. A legmagasabb szintűek gyógyulási esélye 2,4-szeres, az áttétmentesség esélye 3,4-szeres volt. Pamela Goodwin és csoportja 512 mellrákos nőt követett 12 éven át. Akiknek a diagnózis felállításakor 8 ng/ml volt a D-vitamin-szintje, azaz súlyos D-vitamin-hiányban szenvedtek, 1,7-szer valószínűbben haltak meg, és kétszer valószínűbben alakult ki áttétjük a kielégítő D-vitamin-szintűekhez képest. Igaz, ezek nem olyan vizsgálatok, amelyekben rákbetegeknél kiegészítő kezelésként D-vitamint alkalmaztak volna, de mindenképpen jelzik, hogy a betegség kedvezőbb lefolyású, ha a betegben diagnóziskor vagy kezelés alatt magasabb a D-vitamin-szint. Ebből logikusan következik, hogy ha terápiás céllal emelik meg, akkor az jó irányba befolyásolja a betegség kimenetét. Szórványosan vizsgálják a kezelés kiegészítéseként szedett D-vitamin hatását. Simon B. Zeichner és csoportja a klinikájukon kezelt 246 mellrákos nő adatait elemezték utólag. A nők egy része a csontritkulás kezelésére hetente kevesebb mint 10 ezer NE D-vitamint kapott, ami napi 1400 NE-nek felel meg. A kis dózis ellenére a D-vitamint nem szedőkhöz képest a betegségkiújulás-mentes 5 éves túlélés esélye 64%kal nagyobb volt. Elisabeth Poole és munkatársai eredménye szerint a D-vitamint saját megfontolásból szedő nőknek 46%-kal nagyobb volt az esélyük arra, hogy betegségük ne újuljon ki. Ezekben a vizsgálatokban rendkívül alacsony D-vitamin-pótlással is látványos eredmények születtek. Folyamatban vannak vizsgálatok különféle ráktípusokban, azonban a rendkívül alacsony D-vitamin-ajánlás miatt sajnos túl alacsony dózisokkal próbálkoznak. A D-vitaminnal kapcsolatos indokolatlan óvatoskodás és gyanakvás miatt egyelőre az előremutató klinikai kutatásoknak is előreláthatóan sovány eredménye lesz.
Az orvostudomány szembe megy a tényekkel
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2008-ban kutatási jelentésében azt hozta ki, hogy a D-vitamin nem véd a ráktól. Ezt az álláspontot úgy sikerült kialakítaniuk, hogy nem találtak kettős vak, placébókontrollos vizsgálatot, ami ezt igazolná. A bizottság javaslata: megfelelő placébókontrollos vizsgálatokat kell végezni a D-vitamin rákellenes hatásának vizsgálatára. Az eddigiek alapján ilyen vizsgálat etikátlan volna! Az amerikai Orvostudományi Intézet (IOM) az amerikai és kanadai kormány kérésére állapította meg D-vitaminból az ajánlott napi bevitelt. Az IOM ajánlása szerint 1 és 70 év közötti egészséges emberek 97,5%-ának napi 600 NE D-vitamin garantálja a vérben a 20 ng/ml (más mértékegységben az 50 nmol/l) D-vitamin-szintet. Ez valójában a D-vitamin-hiány szintje, mert a normál D-vitamin-szint 30 ng/ ml-nél kezdődik. Az IOM tagadja a D-vitamin rákellenes hatását, akár az IARC. De van itt más baj is. Két kutató, Paul Veugelers és John Paul Ekwaru gyanúsan alacsonynak találták ezt a 600 NE mennyiséget, és újraszámolták az IOM által használt vizsgálatok adatait. Kiderült, hogy a napi 600 NE csupán 10 ng/ml szint elérésére elég, ami a súlyos D-vitamin-hiánynak felel meg. Újrakalkulálva, mennyi D-vitamin kell a minimálisan szükséges 50 nmol/l szint eléréséhez, napi 8895 NE-re következtettek. A valóságban sokaknak 5-6000 NE is elég. S bár az IOM szerint 4000 NE már mérgező dózis, igazából simán napi 10 ezer NE-t is lehet szedni hónapokon át gond nélkül. A rák ellen ugyanis 60-80 ng/ml véd, kialakult rák esetén pedig 100 ng/ml az ajánlott.
Foto: Shutterstock
