D-vitamin a viták kereszttüzében
Aki a sajtóból tájékozódik, annak nem kell sokáig keresgélnie, de ez még nem könnyíti meg a dolgát. Még az is megtörtént, hogy ugyanazon egészségügyi ismeretterjesztő rendezvényen az egyik előadó erősen ajánlotta a D3-vitamin fogyasztását, míg nem sokkal később, egy másik szakértő kifejezetten óva intett tőle. A D3-vitamin témája azonban sokkal fontosabb annál, hogy egy legyintéssel elintézzük a nézeteltéréseket. Természetesen, mint mindent, ezt is túlzásba lehet vinni. Ha valaki naponta 20 liter vizet iszik, abba belehal. A mérték kérdése érvényes a vitaminok szedésére is. Mégis furcsa, hogy az ellenzők tábora felemelt ujjal kizárólag a túladagolás veszélyeire figyelmeztet, ugyanakkor átsiklik a D-vitamin-hiány veszélyein, mintha az nem is létezne. Meglepően sok emberben kimutatható a napfényvitaminnak is nevezett D3-vitamin hiánya, ami sokféle betegség, pl. reumatoid ízületi gyulladás, cukorbetegség kialakulásával fenyeget. Sokan a vérben mérhető D-vitamin-szintet tekintik zsinórmértéknek, amely alapján eldönthető, szükséges-e D-vitamin-készítményt szedni. Sajnos a D-vitaminra vonatkozó hivatalos laboratóriumi határértékek pontatlanok. A német Robert Koch Intézet 2006. évi kutatása szerint a lakosság nagyobb része jelentős D-vitamin-hiányban szenved. Nem csoda, hogy elvétve sem lehet a D-vitamin túladagolásától megbetegedett emberre bukkanni.
Csökkent a szklerózis multiplex schubok gyakorisága
Jól mutatja ezt az a kutatás, amelynek keretében szklerózis multiplexben szenvedőknek napi 40 000 nemzetközi egységnyi (I. U.) D-vitamint adtak néhány héten keresztül. Náluk még a vér kalciumszintje sem emelkedett meg, pedig az ellenzők éppen ettől a mellékhatástól tartanak. A kutatás azonban más eredményt is hozott. A D-vitamint szedő kísérleti csoport állapota mérhetően javult, ugyanis náluk, a kontrollcsoporthoz képest, 50 százalékkal csökkent a betegség fellobbanásainak (schubok) száma! Egyébként megjegyzendő, hogy ezt a betegséget interferonnal kezelik, ami hihetetlenül drága terápia, ráadásul jelentős mellékhatásokkal jár, és mindössze 30 százalékkal képes csökkenteni az akut schubok számát. Sajnos a betegbiztosítók világszerte nem vesznek tudomást a jóval olcsóbb, D-vitaminnal végezhető kezelésben rejlő lehetőségről, és továbbra is a méregdrága interferonkezelés költségeit finanszírozzák. Úgy tűnik, a hivatalos helyek egyelőre nem hajlandók tudomásul venni, hogy a D-vitamin sokkal többet tud, mint csupán a csontjaink erősségét biztosítani. Kétségtelen, hogy ez a D3-vitamin egyik legfontosabb funkciója, de az utóbbi évtizedek kutatásai egyértelműen bebizonyították, hogy ennél sokkal több folyamatban vesz részt. Az egyik ilyen terület az immunrendszer működésének szabályozása. Az immunrendszer helytelen, túlságosan heves működésének egyik lehetséges következménye a bevezetőben már említett reuma, pontosabban a reumatoid ízületi gyulladás vagy a szklerózis multiplex – ezek ún. autoimmun-betegségek. Ilyenkor fékezni, normalizálni kell az immunrendszert. Ugyanakkor a legyengült immunitás is veszélyes, mert fokozza a fertőzésekkel szembeni fogékonyságot – ilyenkor nem fékezni, hanem serkenteni kell az immunológiai funkciókat. A D3-vitamin mindkettőre képes, a túlműködő immunrendszert fékezi, a legyengültet erősíti, serkenti. Ezt nevezik immunmodulatív hatásnak. Ezen túl a D3-vitamin részt vesz a gyulladások megfékezésében, segít az anyagcsere-betegségek, pl. a cukorbetegség megelőzésében, sőt, a lelki betegségek gyógyításában is kifejezetten jótékony hatásai vannak. Kiégés, illetve a depresszió esetében feltétlenül érdemes ellenőrizni a beteg vérének D3-vitamin-szintjét. A páciensek legtöbbjénél jelentős mértékű D-vitamin-hiányt lehet megfigyelni. Ezekben az esetekben az első teendő a D3-vitamin és az omega-3 zsírsavak adása. Ugyanez érvényes a demencia megelőzésére is, ugyanis a kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy a megfelelő D3-vitamin-ellátás 50 százalékkal (!) csökkentheti az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát. A D-vitamin szedésével kapcsolatban sok helyütt olvasható, hogy az esetleges káros mellékhatások és a túladagolás veszélyeinek csökkentése érdekében célszerű K-vitamint szedni, mert így megakadályozható az érelmeszesedés. Ez az állítás teljesen mértékben téves, egyetlen kutatási eredmény sem támasztja alá. A K-vitamin mindkét változata, a K1- és a K2-vitamin fontos mikrotápanyag, amelyhez táplálékaink révén jutunk hozzá. Röviden annyit érdemes róla tudni, hogy a K1-vitamin a véralvadásban, míg a K2-vitamin a kalcium-anyagcserében játszik fontos szerepet, és gondoskodik róla, hogy a kalcium a véredények fala helyett a csontokba épüljön be. Ennek azonban semmi köze a D3-vitamin és a K2-vitamin fentiekben említett állítólagos „kényszerházasságához”. Visszatérve a D3-vitaminhoz, megemlítendő, hogy táplálékaink révén nem tudjuk fedezni szervezetünk D-vitamin-szükségletét, csupán a puszta életben maradáshoz szükséges mennyiség 5‒20 százalékát. A többit szervezetünk, pontosabban a bőrünk állítja elő napfény, illetve ibolyántúli sugárzás, ezen belül is UV-B-sugárzás hatására. UV-B-fényhez csak a természetben jutunk hozzá, mert a szoláriumok főként UV-A-sugárzást bocsátanak ki, és ha valaki fényvédő krémet is használ a szoláriumban, akkor végképp megakadályozza a D-vitamin termelődését. Tehát marad a napfény. Az európai ember, illetve a távol-keleti népcsoportok bőre azért lett világosabb, mert az emberiség afrikai őshazájából északabbra vándorolt, és itt csak azok az egyedek tudtak életben maradni, akinek genetikai mutáció révén világosabb lett a bőrük, és több ibolyántúli fény érte el a D-vitamint termelő mélyebb bőrréteget. Joggal vetődik fel a kérdés, vajon a télen-nyáron viselt ruházat nem akadályozza-e a D-vitamin termelődését. A válasz: nem. Elődeink nagy része még 250 évvel ezelőtt is sokat tartózkodott a szabadban, és ők is ruhát viseltek, a feljegyzések szerint mégsem jelentkeztek náluk a D-vitamin hiányára utaló betegségek. Ez a jelenség csak az ipari forradalom beköszöntével jelent meg, amikor egyre többen gyárakban és irodákban dolgoztak, méghozzá naponta 10-14 órán át. Ez ma is így van, hiszen munkaidőnk nagyobb részét zárt helyiségekben töltjük. Érdemes volna összehasonlítani irodai dolgozók és útépítésen, építkezéseken dolgozó emberek D-vitamin-szintjét. Biztosra vehető, hogy a különbség jelentős lenne! Napjainkban azonban nem csak a mindennapi napfényadagunk alacsonyabb, de étrendünk is jelentősen megváltozott. A modern ember már nem vadászat, illetve halászat és gyűjtögetés révén jut élelemhez, hanem jórészt előre gyártott, iparilag feldolgozott élelmiszereket fogyaszt. Érdekes jelenség, hogy a fagyos és fényhiányos északi tájakon élő eszkimók nem szenvednek D-vitamin-hiányban, mert ezt a rendkívül fontos vitamint a halakban lévő omega-3 zsírsavakkal együtt nagy mennyiségben veszik magukhoz.
Mit tehetünk optimális D-vitaminellátásunkért?
Amikor csak módunk van rá, napoztassuk a bőrünket, de lehetőleg biztonságos módon, anélkül, hogy leégnénk. Áprilistól szeptember végéig a természet bőven biztosítja az ehhez szükséges UV-B-sugárzást. A téli hónapokban más a helyzet, ekkor bármit is teszünk, nem éri a bőrünket a D-vitamin előállításához szükséges mennyiségű UV-B-sugárzás, és bár a D-vitamin zsírban oldódik, tehát a zsírszövetekben elraktározódik, de a nyáron keletkezett tartalék a legtöbb embernél nem elegendő a téli hónapok átvészeléséhez. A zsírszövetben raktározott D3-vitamin felezési ideje 3 hét, ez alapján könnyen belátható, hogy december végére, január elejére legtöbbünk D-vitamin-hiányban szenved. Ezek alapján nem marad más választásunk, étrendi kiegészítőket kell szednünk. Szerencsére ezek – a gyógyszerekkel összehasonlítva – kifejezetten olcsók, tehát beszerzésük nem jelenthet akadályt. Sok szerző eltérő álláspontra helyezkedik a D3-vitamin megfelelő adagolását illetően. Van, aki szerint a kialakult hiányt rövid időn belül nagy dózisban adagolt vitaminnal kell pótolni, míg mások a hiány lassú, fokozatos pótlását ajánlják, egyszerre kisebb dózisok adásával. Ebben nincs egységes, általános szabály, mindig a páciens helyzete és a kitűzött cél határozza meg az adagolást. Ha valaki „csak” a csontritkulás megelőzésére törekszik, vagy hosszabb távon szeretné csökkenteni a rák kockázatát, akkor nem szükséges gyorsan feltölteni D-vitamin-raktárait. Más a helyzet, ha a páciens valamilyen gyulladásos megbetegedésben szenved, és mihamarabb javítani szeretné állapotát. Ilyenkor akár 10 napon át kb. 20 000 nemzetközi egység (I. U. vagy N. E.) szedése is ajánlott lehet. A British Medical Journal c. orvosi folyóirat egyik januári cikke szerint a rendszeresen D-vitamint szedő kísérleti személyek sokkal ritkábban kaptak el fertőző betegséget, mint a placébókészítményt kapó kontrollcsoport tagjai. Ráadásul a kutatásokból az is kiderült, hogy aki csak hetente egy alkalommal szed D-vitamint, annál ugyanolyan rosszak az eredmények, mint a D-vitamint nem szedőknél. A kutatók ezért azt javasolják, hogy lehetőleg mindennap szedjünk D3-vitamint, ugyanis a heti egyszeri magas dózisú adagolás teljesen hatástalan. Egészséges személyeknél az optimális szint naponta 1000–4000 I. U. Minél magasabb a D-vitamin szérumszintje, annál lassabban emelkedik a vitaminszedés hatására. Ezen kívül az orvos mindig a D-vitamin-hiány klinikai tüneteit is figyelembe veszi a dózis megállapításánál.
Foto: Shutterstock
