A hagyma mint vitaminforrás

A hagyma több mint ötezer éve ismert, termesztett és fogyasztott növénye az emberiségnek. Az első feljegyzések a Közel- és Távol-Keletről erednek, ahol a hagyma használata élelmiszerként, vallási célokra, valamint gyógyszerként széles körben elterjedt. Nagyon sok fajtája vált ismertté, de alapvetően három hagymafélét különböztetnek meg a régi feljegyzések: a közönséges hagymát – melyet mi vöröshagymaként ismerünk –, a fokhagymát és a póréhagymát. Élelmiszerként az egész világon elterjedt. Számos helyen olyan táplálékként vált ismertté, amely egyben gyógyít is.

Az ősi Kínában valamint a Római Birodalom konyháján meghatározó szerepet játszott. Európában a 16. században terjed el oly mértékben, hogy a kereskedelemben is komoly tényezővé vált. A tengerészek étrendjébe is bekerült, mikor kiderült, hogy fogyasztása nagymértékben késlelteti a C-vitamin-hiány rettegett következményének, a skorbutnak kifejlődését. A keleti világ vallásaiban a hagyma több helyen is felbukkant és összefonódott a különböző, már akkor ismert gyógyító módszerekkel is.

Az egyiptomi kultúrában a holttestek bebalzsamozásánál játszott komoly szerepet a hagyma. Ennek alapját az akkor még nem ismert mikroba-ölő hatás képezte, melynek segítségével sikerült a holtesteket megfelelően konzerválni. A baktériumokat akkor még természetesen nem ismerték, de azt igen, hogy számos bomlási folyamat gátolható a hagyma levének segítségével. Európában is számos hit kapcsolódott a hagymafélékhez. Ezek közül az egyik érdekesség, melynek alapja nem ismert, a vámpírok távol tartása fokhagymafüzérekkel.

Orvosi szempontból több mint 40 olyan betegség ismert, melynek kezelése során hatékonynak találták a hagymafogyasztást. Az időszámításunk előtti 1500-as évekből származó, ősi egyiptomi orvosi feljegyzéseket tartalmazó papirusz tekercsekben több mint 22 olyan gyógyszerkészítmény ismert, melyek fokhagymát is tartalmaztak. Az indiai kultúrában még ennél is korábbról ismertek olyan leírások, melyek szerint a hagymával hatékonyan lehet kezelni látásproblémákat, serkenti a szívműködést és csökkenti a reumás panaszokat. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. Összességében megállapítható, hogy a hagyma valóban több mint élelmiszer, és ezt korunk tudománya egyre több vizsgálattal igyekszik igazolni.

A hagyma gyógyhatású összetevői

A hagyma egy sajátos összetételű tápanyagkeverék, mely meghatározott mennyiségben előnyös hatást vált ki a szervezetben. Ez egyben magyarázata is a hagyma gyógyító szerepéről megjelent nagyszámú feljegyzésnek. Ugyanakkor nem célszerű a hagymát úgy emlegetni, mint egyes, meghatározott tápanyagok hordozóját, és kijelenteni, hogy azért hat jótékonyan például a szív- és érrendszerre, mert egyes molekulákból többet tartalmaz az átlagnál. Már csak azért sem helyénvaló ilyen kijelentéseket tenni, mert a naponta elfogyasztott hagymamennyiség tápanyagtartalma viszonylag alacsony, ezért hatása csak és kizárólag a rendszeres fogyasztás következtében biztosított megfelelő tápanyagbevitellel magyarázható.

A hagymafélék nagyon sok olyan, biológiai szempontból hatékony molekulát tartalmaznak, melyek hatása más növényekből is jól ismert. Legfontosabbak ezek közül a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek, valamint a flavonoidok. Emellett természetesen még számos más molekula is kimutatható a hagymában, melyek önmagukban is hatékonyak, mennyiségük azonban olyan alacsony, hogy nehéz jelenlétük gyógyító szerepét bizonyítani.

Az 1. táblázat a három, nálunk is megtalálható hagymafajta elem-, vitamin- és flavonoidtartalmát mutatja. A flavonoidtartalomról egyelőre nem áll kellő mennyiségű információ rendelkezésre. Azonban jelentőségük növekedtével egyre több vizsgálat elemzi a különböző hagymaféléket ilyen szempontból is. A táblázatban felsoroltakon kívül a hagymát alkotó molekulák száma több száz. Teljes felsorolásuk több oldalt töltene meg, és akkor még nem beszéltünk a biológiai szerepekről. Érdemes megemlíteni, hogy a hagymafogyasztás legfontosabb gátló tényezőjének, az illatát meghatározó anyagoknak – melyek kéntartalmú vegyületek – csak baktériumölő tulajdonsága ismert.

A hagyma gyógyító hatását igazoló vizsgálatok

A hagyma orvosi alkalmazásáról – mint az már említésre került – számos, még az ókorból eredő feljegyzés utal. Akkor még nem ismerték a hagyma alkotóelemeit, ezért a hatás magyarázata a kémiai analitika fejlődésének függvénye lett. A különböző molekulák megismerése, mennyiségük meghatározása sajátos módon nem vitte az orvosokat közelebb a klinikai szinten mérhető hatások pontosabb megismeréséhez, az előző fejezetben már említett alacsony hatóanyag-tartalom miatt.

Bár a vitaminokról és az elemekről tudjuk, hogy számos biológiai folyamat nélkülözhetetlen elemei, de azt is tudjuk, hogy csak együtt fejtik ki a megfelelő hatást és elsősorban hiányuk okoz problémát. Hasonló a helyzet a flavonoidokkal is, bár itt hiányuk káros mivolta nem igazolt. A hagymával végzett vizsgálatok során a fogyasztás rendszeressége és a fogyasztó egészségi állapota közötti kapcsolat megismerése volt az elsődleges cél. A hagymával végzett vizsgálatok négy betegségcsoportra gyakorolt előnyös hatást mutattak ki, melyek megegyeztek az ősi feljegyzésekben leírtakkal.

Szív- és érrendszeri megbetegedések

A szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának első lépcsője az érszűkület kifejlődése, mely manapság elsősorban az egészségtelen, zsíros táplálkozás következménye. A zsíros ételek növelik a vér koleszterin–, valamint fibrinogénszintjét, melynek következtében csökken a vérlemezkék kicsapódásának ideje, azaz a vérrögképződés, valamint az érfalakra történő zsírlerakódás folyamata felgyorsul. Mindez az erek szűküléséhez, végül elzáródásához vezet. A következmények ismertek. A szélütésen keresztül az infarktusig többféle halálos kimenetelű rendellenesség alakul ki. A 70-es évek elején vizsgálatokkal is igazolták, hogy a hagyma tápanyagegyüttese hatékonyan képes gátolni a vérrögképződés folyamatát. Szaknyelven ezt úgy mondják, hogy gátolja a vérlemezkék aggregációját és növeli a fibrinolízis hatékonyságát. Számos vizsgálat során a zsíros ételhez megfelelő mennyiségű hagymát adva gyakorlatilag megállították az érszűkület folyamatát. Azt is megfigyelték, hogy a hagymák közül a fokhagyma a leghatékonyabb ilyen esetekben. A vöröshagyma hatása az érrendszerre csekély, azonban itt az emésztésserkentő hatás is meghatározó tényező, mely viszont a vöröshagyma esetében jobb.

A különböző kapszulákba zárt olajos hagymakivonatok is hatékonynak bizonyultak. Ezzel kivédhető a hagymafogyasztással járó kellemetlen szag, és könnyebben valósítható meg a rendszeres bevitel is. Ez utóbbi alapfeltétele a hagymának tulajdonított gyógyhatás érvényesülésének. Mindkét hagymaféleség hatékonyan csökkenti rendszeres fogyasztás esetén a vér szabad zsírsav- és trigliceridszintjét. A csökkenés mértéke akár 30%-os is lehet. A vérrögképződés gátlásának mértéke akár 30%-kal is növekedhet. 

Vércukorszint

50 évvel ezelőtt figyelték meg, hogy a fokhagyma tartalmaz egy anyagot, amely csökkenti a vércukorszintet, azaz hipoglikémiás hatású. A vizsgálatok szerint a vegyület egy kéntartalmú molekulának bizonyult. Természetesen nem az inzulint helyettesítő hatásáról van szó, hiszen csak olyan cukorbetegeknél jelentkezett a hatás, akiknél az inzulintermeléssel nincs probléma, csak a hasznosulással. Ők az ún. II. típusú, más néven nem inzulinfüggő cukorbetegek. Az állatkísérletek ezen a területen sajnos sokkal ígéretesebbnek bizonyultak, mint az ezt követő humán vizsgálatok. Ráadásul a hipoglikémiás hatást feltételezhetően kiváltó vegyület egyik nagyon hasonló kémiai szerkezetű „rokona” pont az ellenkező – azaz vércukorszintet emelő, más néven hiperglikémiás – hatást képes előidézni. A hagymafogyasztás egyelőre nem tekinthető a cukorbetegség hatékony kezelési módszerének.

Daganatos megbetegedések

A hagymából készült kivonatokat számos daganatossejt-kultúrán próbálták már végig. Több sikeres eredményről is beszámolt már a szakirodalom. Eredményes állatkísérletekről is tudunk, azonban a legtöbb vizsgálat esetében nem ismert, melyik komponens is felelős a tumornövekedés, illetve -kifejlődés gátlásáért. Humán klinikai vizsgálatokkal még nem sikerült ezt a gátlást megfelelően igazolni. Számos megfigyelés ad okot azonban a bizakodásra. Sok országban azokon a területeken, ahol a hagymafogyasztás – itt elsősorban a fokhagymáról van szó – rendszeres, ott a gyomorrák kialakulásának kockázata jóval alacsonyabb. Ezenkívül számos tesztben, ahol az anyagok mutagén – az örökítő anyag, a DNS szerkezetének kóros megváltozását kiváltó – hatását vizsgálták, ott a hagymakivonatok ígéretes gátlóképességükkel tűntek ki. Ennek ellenére a hagyma rákképződés-gátló hatásának bizonyítása még nem kielégítő ahhoz, hogy kellő biztonsággal alkalmazhassuk ilyen betegeknél is.

Magas vérnyomás

Az ókori Kínában a fokhagyma legfontosabb orvosi alkalmazása vérnyomáscsökkentés volt. Az eredményeket manapság sikerült klinikai vizsgálatokkal alátámasztani. A rendszeres fokhagyma-, illetve -kivonat-fogyasztás akár 20 Hgmm-rel is képes volt a beteg vérnyomását csökkenteni.

Mennyi hagymát fogyasszunk?

A hagymafogyasztás nem nélkülözhetetlen táplálkozási szokás, hiszen hatóanyagai más forrásból is felvehetők, nem beszélve a fogyasztását kísérő kellemetlen szájszagról. A hagyma mint élelmiszer a magyar konyha egyik alapeleme. Feltehetőleg ez az oka, hogy aki szereti a hagymával készült zsíros ételeket, annál nem feltétlenül lépnek fel érrendszeri megbetegedések a zsíros táplálkozás következményeként. Ez persze nem jelenti azt, hogy korlátlanul fogyasszuk a zsíros ételeket, csak hagymát is tegyünk bele. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a hagyma védő hatásának is van határa, és úgy tűnik, ezt nem nehéz átlépni. Álljon itt illusztrációként néhány, vizsgálatokból meghatározott adat a hagymafogyasztás és a védő hatás közötti mennyiségi összefüggésekről.

A vérlemezke–kicsapódás, vérrögképződés– gátlás napi 75 g hagyma elfogyasztása után válik kellően hatékonnyá. A hagymából készült olajos kivonatból naponta 25 mg-ot fogyasztva sikerült egy másik vizsgálatban a vérlemezke-kicsapódást megfelelően gátolni. A fibrinolitikus hatás – amely lényegéban a vér megfelelő sűrűségének biztosítása – napi 50-100 g friss hagyma hozzáadását kívánja a zsíros ételekhez. A fokhagyma az esetek többségében sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a vöröshagyma az említett betegségekben, ugyanakkor az emésztés hatékonyságára gyakorolt hatása viszont az utóbbinak nagyobb!

Foto: Shutterstock