Sédkender az immunrendszerünk védelmében

Vörös Sédkender (Eupatorium cannabinum): A ná­lunk el­ter­jedt sédkenderből (Eu­pa­to­ri­um can­na­bi­num) fő­leg et­ilal­ko­ho­los ki­vo­na­to­kat ké­szí­te­nek. Az al­ko­hol tö­mény­sé­gé­től füg­gő­en ada­gol­ják, a ki­vo­nat ke­se­rű ízű. Az im­mun­rend­szer­re gya­ko­rolt ha­tás tö­mé­nyebb et­ilal­ko­hol­ban el­tű­nik. Ezért a friss nö­vé­nyek föld fe­let­ti ré­sze­i­nek prés­ned­vét ré­sze­sí­tik előny­ben. Őszi idő­szak­ban na­pi 2-3 csep­pet ele­gyí­te­nek egy te­áska­nál­nyi méz­zel, fő­leg gyer­me­kek­nek ad­ják. A té­li, ko­ra ta­va­szi idő­sza­kra a prés­ned­vet olyan arány­ban ke­ve­rik össze méz­zel, hogy te­áska­nál­nyi ké­szít­mény­re az em­lí­tett 2-3 cseppnyi friss prés­nedv jus­son.

A sédkender meghűléses betegségek esetén jól alkalmazható

A sédkender, má­sik ne­vén ken­der­pa­kó­ca oly­an­kor ja­vallt, ami­kor gyer­mek­kö­zös­sé­gek­ben gya­ko­ri­ak a hű­lé­ses meg­be­te­ge­dé­sek. Egy­mást kö­ve­tő na­po­kon ad­ják 2-3 hé­tig, majd 3-4 na­pi szü­net után is­mé­tel­ten ugya­nannyi ide­ig. Össze­tett ké­szít­mé­nyei kö­zül pél­da­ként em­lít­jük a CON­TRA­MU­RAN ne­vű gyógy­szert.

A taj­ga­gyö­kér az Eleutero­coc­cus sen­ti­co­sus ne­vű faj­tól szár­ma­zik. A sza­kiro­da­lom­ban Acant­ho­pa­nax sen­ti­co­sus né­ven is sze­re­pel. Ez a ke­le­ti sze­ren­cse­tö­vis ro­ko­na a Pa­nax gin­seng és a Pa­nax quin­qu­e­fo­li­um ne­vű fa­jok­nak, ame­lyek­re rö­vi­de­sen vissza­tér­ünk.

Az Eleutero­coc­cus sen­ti­co­sus kb. 1 mé­ter ma­gas, tüs­kés cser­je. A gyö­kér kér­gét szi­bé­riai gin­szeng né­ven is for­gal­maz­zák. Po­rát vagy ki­vo­na­tát ada­gol­ják, fő­leg kap­szu­la vagy dra­zsé for­má­já­ban.

A taj­ga­gyö­kér ha­tó­a­nya­ga­inak gyűj­tőn­eve eleuter­ozid. A fel­fe­de­zés sor­rend­jé­ben az egyes eleuter­o­zi­do­kat az ábé­cé be­tűi­vel je­löl­ték. Tri­ter­pén­vá­zas mo­le­ku­lák, cu­kor­hoz, cu­kor­szár­ma­zék­hoz kap­cso­lód­nak. Több kép­vi­se­lő­jü­kről utó­lag de­rült ki, hogy is­mert ve­gyü­let, ame­lyet elő­ző­leg más nö­vé­nyek­ben fe­dez­tek fel. A tu­laj­don­kép­pe­ni eleuter­ozi­dok­tól el­té­rő szer­ke­ze­tük el­le­né­re a be­tű­vel tör­té­nő je­lö­lést gya­kran to­vább­ra is hasz­nál­ják. Ez­zel ér­zé­kel­te­tik, hogy a ha­tást a taj­ga­gyö­kér­ből elő­ál­lí­tott anya­gok­nál ál­la­pí­tot­ták meg.

A taj­ga­gyö­kér ké­szít­mé­nyei ha­son­ló ér­té­kű­ek, mint a gin­szeng ki­vo­na­tai.

A szá­rí­tott taj­ga­gyö­kér­re szá­mí­tott egy­sze­ri szo­ká­sos adag 1 gramm. 1-2 he­tes ke­ze­lés után 3-5 na­pos szü­ne­te­ket tar­ta­nak, majd foly­tat­ják az ada­go­lást, amely nem tart­hat 1-2 hó­nap­nál hosszabb ide­ig. Ilyen jel­le­gű sza­ka­szos ada­go­lás – szü­ne­tek köz­be­ik­ta­tá­sá­val – gya­kran sze­re­pel a fi­to­ter­ápiá­ban al­kal­ma­zott, im­mun­rend­szer­re ha­tó ké­szít­mé­nyek ese­té­ben. A taj­ga­gyö­kér el­len­ja­vallt lá­zas be­te­gek­nél, és rend­sze­re­sen el­le­nő­riz­ni kell a vér­nyo­más ér­té­ke­it.

Az Eleutero­coc­cus-ké­szít­mé­nyek az im­mun­vá­laszt elő­se­gí­tő „hel­per sej­tek” mű­kö­dé­sét fo­koz­zák. A T nyi­rok­sej­tek cso­port­já­ba so­rolt „se­gí­tő sej­tek” mel­lett ser­ken­tik az NK sej­tek te­vé­keny­sé­gét. A rö­vi­dí­tés a „na­tu­ral kil­ler” sej­tek­re vo­nat­ko­zik, ezek „ter­mé­sze­tes ölő­sej­tek”, ame­lyek egyes tu­mor­sej­tek és ví­ru­sok el­pusz­tí­tá­sá­ban ját­sza­nak sze­re­pet.

Az elő­ző­leg is­mer­te­tett nö­vé­nyek­hez ha­son­ló­an a taj­ga­gyö­kér ese­té­ben is ha­tó­a­nya­gok­nak te­kin­tik a nyál­ka­anya­go­kat (eb­ben a faj­ban glu­ku­ron­xi­lá­nok az im­mun­bio­ló­giai szem­pont­ból jel­lem­ző szén­hi­drát­szár­ma­zé­kok).

Ké­szít­mé­nyek­re pél­da az ELEU-KOKK, ELEUTERO­COC­CUS kap­szu­la, ELEUTER­OFOR­CE kap­szu­la, TAIG­UTAN.

A dél-amerikai inkatea daganatellenes hatással bír

Az in­ka­tea (má­sik ne­vén la­pa­ho) a Ta­be­buia im­pe­ti­gi­no­sa kér­ge. Ipe né­ven több ro­kon dél-ame­ri­kai fát is­mer­nek. Vi­rág­zás előtt a lom­ble­ve­lek le­hul­la­nak, és az egész fa a vi­rá­gok szín­pom­pá­já­ban dí­szí­ti a tá­jat. Van fe­hér, sár­ga, ró­zsa­szí­nű, pi­ros vi­rá­gú ipe­fa. Az utób­bit tart­ják a le­gér­té­ke­sebb­nek. A la­kos­ság da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek­ben hasz­nál­ja. A szük­ség­let vi­lág­szer­te nö­ve­ke­dett, az utób­bi évek­ben ül­tet­vé­nye­ket lé­te­sí­tet­tek.

A jó mi­nő­sé­gű ké­reg nye­ré­se­kor el­tá­vo­lít­ják az eset­le­ges fás rész ma­rad­vá­nyait, ami a szű­rő­ta­sa­kos tea ese­té­ben is el­le­nő­riz­he­tő. A ha­tó­a­nya­gok nafto­ki­no­nok, ki­sebb mér­ték­ben an­tra­ki­no­nok.

Az im­mun­rend­szer­re kis ada­gok hasz­ná­la­ta­kor is ki­mu­tat­ha­tó a ha­tás. Na­gyobb ada­gok­ban gá­tol­ja egyes kó­ro­ko­zó bak­té­riu­mok sza­po­ro­dá­sát, kü­lön­bö­ző ví­ru­sok re­pli­ká­ció­ját.

Az im­mun­rend­szer mű­kö­dé­sé­nek sza­bá­lyo­zá­sá­ra 2 te­áska­nál­nyi ké­reg­ből ké­szí­tett te­át ada­gol­nak na­pon­ta. A kér­get le­for­ráz­zák 1 li­ter víz­zel, 5 per­cig a tűz­he­lyen tart­ják for­rón, de úgy, hogy ne fő­jön, kb. 15 perc múl­va szű­rik. A nap fo­lya­mán is­mé­tel­ten kor­tyol­gat­va fo­gyaszt­ják el az 1 li­ter­nyi te­át. A ke­ze­lés idő­tar­ta­ma 3 hó­nap, de ne ha­lad­ja meg a 6 hó­na­pot. Egy hó­na­pos szü­net után is­mét 3-6 hó­na­pig fo­gyasz­ta­nak na­pi 1 li­ter te­át.

A fás ré­szek iz­ga­tó (ir­ri­tá­ló) ha­tá­suk miatt még kül­ső­leg sem hasz­nál­ha­tók (ré­geb­ben gyógy­für­dő­ként is al­kal­maz­ták pik­kely­sö­mö­rös be­te­gek­nél, amit ma nem aján­la­nak).

Fotó: Adobe Stock