Hogyan táplálkozzon a vesebeteg?

A kiürítendő anyagok főképp az anyagcsere végtermékei: a fehérje-anyagcseréből származó urea, az izmok anyagcseréje során termelődő kreatinin és húgysav, amely a purin nevű fehérje lebontása során keletkezik. Ezen kívül ürülnek még a kéntartalmú aminosavak anyagcseréjéből származó kénsavak, valamint a foszfátanyagcseréből származó foszforsavak is. Megemlítendők továbbá testidegen anyagok is, például növényvédő, gombairtó szerek, valamint a gyógyszerek bomlástermékei és adalékanyagai.

A tartós elsavasodás károsítja veséinket

A vesék komplex szűrőrendszerét sokféle tényező károsítja: pl. sok éve fennálló cukorbetegség, magas vérnyomás, túl sok szövetkárosító hatású fájdalomcsillapító és végül, de nem utolsósorban a gyulladásos vesebetegségek.

Főképp a nagy fehérje- és foszfáttartalmú ételek jelentik napjainkban az elsavasodás fő forrásait. Ehhez adódik a vitális anyagokban szegény, erősen feldolgozott élelmiszerek, gyorséttermi ételek és készételek fogyasztása. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy egyre kevesebb lúgosító (bázikus) kémhatású ételt fogyasztunk. A krónikus veseelégtelenség lelassításához elengedhetetlen a sav-bázis egyensúly fenntartása. Ugyanakkor veséink teljesítménye kb. 30 éves kor után évente nagyjából 1 százalékkal csökken. Az idősebbek éppen ezért nem tudják optimális módon kiüríteni szervezetükből a savakat, ugyanakkor túl kevés bázikus kémhatású élelmiszert fogyasztanak.

A beszűkült veseműködés megnyilvánulhat koncentrációzavarban, csökkenő fizikai teljesítményben, fülzúgásban, fejfájásban, az ágyéki gerincet érintő panaszokban, ödémásodásban, viszketésben, ízületi panaszokban és fáradtságban. A vesék működését a vér és a vizelet laboratóriumi vizsgálataival lehet ellenőrizni. Fontos, vérben mérhető paraméterek a kreatinin és az urea.

Veséik tehermentesítése

A beteg, legyengült vese nem képes kellő mértékben ellátni feladatát. Minden krónikus vesebetegség az anyagcsere végtermékeinek elégtelen ürítésével jár együtt. Ezek a „salakanyagok” felhalmozódnak a kötőszövetekben, savas kémhatásukat pedig semlegesíteni, „pufferolni” kell. Ellenkező esetben a sok sav tovább károsítja a veseműködést. Ekkor a veséken keresztül többkevesebb fehérje, ill. aminosav távozik.

A veseműködés zavaraiban szenvedő betegeknek veséik tehermentesítése érdekében csökkentett fehérjetartalmú étrendet kell tartaniuk. E körülményből különleges dietétikai ajánlások következnek, amelyek célja egyfelől, hogy annyi fehérjével lássa el a szervezetet, amennyi a károsodott vesefunkció miatti veszteségeket pótolja, másfelől, hogy lehetőleg ne terhelje túl a sok fehérjével a veséket, és korlátozza a fehérje-anyagcsere során keletkező, a vizelettel kötelezően kiürítendő anyagok mennyiségét.

Ahhoz, hogy csökkentett fehérjebevitel mellett is biztosítsuk az élethez nélkülözhetetlen aminosavakat – amelyekből a fehérjék felépülnek –, biológiailag értékes fehérjét kell adni a betegnek. Ez például burgonya és tojás kombinálásával lehetséges. A burgonya és tojás 3:1 arányú keveréke biológiai szempontból a legértékesebb fehérjéket tartalmazza, vagyis ezekben a fehérjékben megtalálható az összes nélkülözhetetlen aminosav. E kombináció sokkal több biológiai szempontból értékes fehérjét tartalmaz, mint egy szelet marhahús. A csökkentett fehérjetartalmú étrend során a normálisnak tekintett fehérjemennyiség felét szabad burgonya és tojás formájában elfogyasztani.

A túl sok fehérje és a sok foszfor árt a veséknek

Általában elmondható, hogy a zöldségeket és a gabonaféléket is jól kombinálhatjuk burgonyával és tejtermékekkel. A tofu és más természetes szójatermékek is kiválóan alkalmasak, csakúgy, mint a hüvelyesek fehérjével kombinálva, ami egyébként sok természeti népnél a táplálkozás alapját képezi. Fontos, hogy az étrend kellő mennyiségben tartalmazzon szénhidrátokat, hogy az alacsonyabb aminosav-mennyiséget a szervezet ne energianyerésre használja fel. A krónikus veseelégtelenség súlyosságától és stádiumától függően kell eldönteni, hogy a betegnek szigorú vagy kevésbé szigorú diétát kell tartania.

Az egészséges ember esetében a napi fehérjeigényt 0,8 g/testsúly kg-ban állapítjuk meg. Ha tehát valaki 75 kg-os, napi fehérjeszükséglete 60 gramm. Ennek fedezésére elegendő egy közepes méretű szelet hús vagy egy nagy darab sajt. Ehhez azonban általában még tejeskávé, krémtúró, joghurt, felvágottak és növényi fehérjék társulnak. Ez a mennyiség nap mint nap súlyos terhelést ró a vesékre. Sokan naponta akár 300 gramm fehérjét is megesznek, és mindezt évtizedeken keresztül teszik. Ugyanakkor gyakran hiányoznak a táplálkozásunkból a lúgosító ételek, például a zöldségek, a saláták, a burgonya, a gabona, a gyümölcs és a friss zöldfűszerek.

Fennáll tehát a csontritkulás veszélye

A középsúlyos/súlyos veseelégtelenségben szenvedők, valamint a dializált betegek vérében megemelkedik a foszfátok szintje. A magas foszfátszint ugyanakkor különböző hormonális mechanizmusok révén kioldja a csontokból a kalciumot. Fennáll tehát a csontritkulás veszélye. Az ételek közül legfontosabb foszforforrásunk az állati fehérje. A gabonák és a hüvelyesek szintén tartalmaznak foszfort, ez azonban nem fehérjéhez kötődik, hanem fitinsav formájában van jelen a növényben. Ezt az anyagot a bélrendszer csak nagyon csekély mennyiségben képes felszívni, így a növényi eredetű foszfor nagyobb része a széklettel együtt távozik. Tehát veséink foszforterhelése gabonák és hüvelyesek fogyasztásával jóval csekélyebb mértékű, mint ha állati eredetű fehérjéket ennénk. Leszögezendő, hogy általában csökkentenünk kell étrendünkben a magas foszfortartalmú ételek mennyiségét:

• Tartózkodjunk az ömlesztett sajtoktól és kockasajtoktól, a főzősajtoktól, a tejportól, a sűrített tejtől, a szardíniától, a sózott heringtől és a sörélesztőtől. Engedélyezettek a foszforban szegény tejtermékek, pl. a krémtúró, a túró, az orda, a brie sajtok, a mozzarella, a kvárgli – bár ezekből is lehetőleg minél ritkábban fogyasszunk.
• Foszfátmentes (nátron vagy borkő alapanyagú) sütőport használjunk.
• Vigyázzunk az E-számokkal! Kerüljük a foszfátokat tartalmazó adalékanyagokat: E 338, 339, 340, 341, 343, 450, 451, 452, 540, 543, 544.
• Figyeljünk a „foszfátot tartalmaz“ feliratra a húskészítményeknél is.
• Tej helyett használjunk tejszín és víz keverékét. Kerüljük a folyékony tejtermékeket, mint az író, a kefir stb.

Bázikus kémhatású étrenddel javítható a vesebetegek közérzete

Úgy az enyhe, mint a súlyosabb veseműködési zavarok esetén a bázikus kémhatású ételekben bővelkedő étrend javasolt. Néhány hét után a vér laboratóriumi értékei és a páciens általános közérzete egyaránt látványos javulást mutat a módosított étrend hatására. Csökken a fáradtság, egyre javul a beteg erőnléte. Más lúgosító eljárások, például lúgosító teák, lúgosító porok, tabletták (pl. Basica) fogyasztása, bázikus fürdők, bázikus kémhatású infúziók stb. szintén ajánlhatók az étrend jótékony hatásainak alátámasztására.

Hogy egy adott élelmiszer a szervezetben savasító vagy inkább lúgosító hatású-e, attól függ, hogy az adott étel biokémiai feldolgozása során a bázisok vagy a savas kémhatású termékek vannak-e túlsúlyban (lásd a keretes szöveget a cikk végén). A savak képződéséért elsősorban az állati eredetű fehérjék felelősek. Az elmúlt 20 év során a sav-bázis egyensúly szabályozásában szerzett tapasztalatok alátámasztják azt a megállapítást, hogy a bázikus kémhatású étrend jelentősen javítja a vesék anyagcseréjét.

Az ebéd 400 gramm héjában főtt burgonya bázikus hatású zöldségekkel, például sárgarépával, édesköménygumóval, karalábéval, cukkinivel, karfiollal, brokkolival stb. A vacsora héjában sült krumpli vagy krumplileves (tejföl nélkül!) tönkölykenyérrel vagy bázikus zöldségekkel. A nap folyamán figyelni kell a bőséges folyadékbevitelre. Köztes kis étkezés céljára fogyaszthatunk dió-, mogyoróféléket. A burgonya magas káliumtartalma megóv bennünket a sejtanyagcsere elsavasodásától. A burgonya laktató, értékes fehérjékben gazdag, ugyanakkor az anyagcserét lúgosítja.

Vesebetegségek esetén a fentiekben említett bázikus napok mellett fontos a savasító ételek hatásának semlegesítése lúgosító ételekkel. A fehérjékkel bevitt savakat ideális módon úgy semlegesíthetjük, ha a fehérjeforrás mellé ugyanabban a fogásban burgonyát, zöldségeket, salátát fogyasztunk. Az ételek mennyiségarányosan mindig több savat, mint bázikus hatású anyagot tartalmaznak. E tényhez kell igazítanunk a mennyiségeket is, ugyanis egyetlen zöldség sem lesz annyira lúgosító hatású, mint amennyire savasítani képes a vele azonos mennyiségű hús. Az egyszerűség kedvéért alkalmazzuk a következő számítást: 70% bázikus hatású ételhez fogyasszunk 30% savasító hatású ételt. A húst tehát mindig 3-4-szeres mennyiségű zöldséggel kell enni, ha savasító hatását semlegesíteni akarjuk.

Szervezetünk savakat pufferoló rendszere szoros kapcsolatban áll a májműködéssel és az ott termelt bikarbonát mennyiségével. Minden vesebetegség esetén a májat bázisokban gazdag citrátokkal kell ellátni. Ezeket májunk bikarbonáttá alakítja át. Minden citrusféle – annak ellenére, hogy savanyú – lúgosító hatású, és növeli a máj bikarbonáttartalékait.

A veséknek vízre van szükségük a savak kiválasztásához

Veséink vizeletkiválasztó képessége a veseelégtelenség romlásának arányában egyre inkább hanyatlik. Ekkor a megivott folyadék mennyiségét korlátozni kell. Aki azonban még nem jutott el ebbe a súlyos stádiumba, annak sok vizet kell innia, hogy a vesék képesek legyenek kiválasztani a savakat.

A vesebetegek táplálkozásterápiás kezelése nagy kihívást jelent az érintetteknek, pusztán azáltal, hogy a betegség egyes stádiumaiban változnak a beteg szükségletei, pl. hogy figyelni kell-e a foszfátbevitelre vagy korlátozni kell-e a kalciumbevitelt. Éppen ezért fontos a páciens kellő mértékű tájékoztatása a nefrológus és a szakszemélyzet által: mindig kérjen professzionális segítséget, és szükség esetén vonjon be a kezelésbe dietetikust is.

Savas, semleges vagy bázikus?

Le kell szögeznünk, hogy egyetlen élelmiszer önmagában nem képes elsavasítani a szervezetet. Csupán az összes savas, illetve lúgos tényező összege határozza meg, szervezetünk inkább lúgos vagy inkább savas irányba tolódik-e el.

Savas hatású élelmiszerek

• hús, szárnyasok, felvágottak, kolbászfélék,
• sajt, tej, tojás,
• hal,
• kávé, fekete tea, alkoholos italok,
• készételek: pl. konzervek, konyhakész ételek,
• cukor: édességek, sütemények, üdítők, finomított, feldolgozott zsiradékok: margarin, hevített étolajak,
• finomlisztből készült ételek, pl. fehér kenyér, fehér rizs, finomlisztből készült főtt tészták,
• fast food: hamburger, hotdog, hasábburgonya, gyros stb.
• „light” termékek,
• fűszerkeverékek.

Bázikus és semleges élelmiszerek:

• burgonya,
• párolt és nyers zöldségek, zöldséglevesek, frissen préselt zöldséglevek, hüvelyesek,
• gyümölcs,
• saláták,
• friss zöldfűszerek,
• konyhai fűszerek,
• mandula, dió, magok,
• víz, gyógyteák, lúgosító teák,
• gabonafélék, teljes értékű gabonaételek,
• müzli cukor nélkül, zabpehely,
• kenyérital (kvász),
• natúr rizs,
• növényi bioolajok, extra szűz olajok (olíva, lenmag, repce, dió),
• szójatermékek, pl. szójatejszín, tofu, szójajoghurt, szójaszósz,
• kókusztej.

Fotó: Adobe Stock