Rekeszizomsérv panaszainak enyhítése oszteopátiával

A rekeszizom elválasztja a mellkas üregét a hasüregtől. Boltozatos alakját az izmok és a közepén elhelyezkedő, lemezszerű kötőszövetek kapcsolatának köszönheti. Az egész rekeszizom elöl a bordaívhez, hátul pedig a gerincoszlophoz kapcsolódik. Itt, a gerincoszlop előtt három nyílás található rajta, amelyek összeköttetést teremtenek a mellkas és a hasüreg között. E három ponton pedig kialakulhat az úgynevezett rekeszsérv vagy rekeszizomsérv, latinul hiatus hernia.

Az aortanyílás az első e három nyílás közül, rajta keresztül halad át a főverőér (aorta), amely a szív felől érkezik, és lefelé haladva belép a hasüregbe. A másik nyíláson keresztül a vénás rendszer nagy gyűjtőere, a vena cava inferior halad át, és szállítja a perifériából összegyűjtött vért a szív felé. A harmadik nyíláson (hiatus oesophageus) a száj felől érkező és a gyomorba torkolló nyelőcső halad át. E ponton a rekeszizom viszonylag rugalmas és lazább rostokból áll. Ennek következtében az esetek 90%-ában itt alakul ki úgynevezett axiális sérv, tehát messze ez a leggyakoribb forma. Minden más rekeszizomsérv ritkaságszámba megy.

Az axiális sérv során a gyomorszáj felfelé nyomódik a nyelőcső nyílásán és áttüremkedik a mellkasba, illetve innen aztán fel-le csúszkál. Ez gyakran az egyén aktuális testtartásától függ, ha a mellkas valamiért lejjebb kerül, mint a hasüreg (pl. fejenállás, fej irányába lejtő fekhely, görnyedt testtartás), akkor a gyomor felfelé nyomódik, és a gyomorszáj, a gyomorzáró izmokkal együtt felcsúszik a mellüregbe. Értelemszerűen előnyös, ha a páciens kissé megemelt felsőtesttel fekszik, mert ekkor a gyomor a gravitációt követve lefelé csúszik.

A főbb kórokok a túlsúly és gyenge kötőszövetek

Alapesetben a rekeszizom olyan felépítésű, hogy a megfelelő anatómiai struktúrák csak az arra kijelölt helyen tudjanak rajta átlépni, áthaladni. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek gyengítik a kötőszöveteket. A rekeszizomsérv jellemző oka egyfelől az elhízás (adipositas), másfelől a mozgáshiány, vagy a hasüregben uralkodó állandó túlnyomás. Ez a túlnyomás főként akkor jön létre, amikor a hasizmok rövid időre erősen megfeszülnek, pl. köhögés, tüsszentés, székletürítés közben. A túlsúly sok más betegséghez hasonlóan a rekeszizomsérv esetében is fontos kockázati tényező. A szervek között, a hasüregben lerakódott zsírszövet (viszcerális zsír) főképp fekvés közben nyomást gyakorol a rekeszizomra. Emellett a puffadással, fokozott gázképződéssel járó emésztési zavarok szintén kedvezőtlen nyomásviszonyokat teremtenek a hasüregben. Hasonló a helyzet terhesség idején is, mert megnő a hasüregben uralkodó nyomás, ami felfelé nyomja a szerveket, a rekeszizom irányába. Jó hír azonban, hogy a terhesség által előidézett rekeszsérv a szülést követően magától megszűnik.

Valószínű, hogy a rekeszizmot alkotó kötőszövetek korral gyengülnek, veszítenek szilárdságukból. Ennek következtében a nyílások nem zárnak olyan szorosan. Az érintett betegek kb. 30 százalékánál található epekövesség, valamint a vastagbél fal sérvszerű kitüremkedései, úgynevezett divertikulózis – jellemzően a szigmabél nevű, alsó szakaszon. E három tünetet Saint-triászként ismeri az orvostudomány, amit Charles Frederick Morris Saint (1886‒1973) brit-dél-afrikai sebészről neveztek el. Léteznek veleszületett fejlődési rendellenességek is, amelyek rekeszsérvhez vezetnek, ez minden 10 000 újszülött közül 2,8-nál megfigyelhető. Az anatómiai rendellenesség viszonylag korán, a terhesség nyolcadik és tizedik hetében már megfigyelhető. Oka egyelőre ismeretlen.

Az, hogy a rekeszsérv panaszt okoz-e, nagymértékben az aktuális sérv elhelyezkedésétől függ

Noha a legtöbb hiatus hernia panaszmentes, ahogy súlyosodik a helyzet, a beteg a sav, illetve a savas gyomortartalom nyelőcsőbe jutását (reflux) tapasztalja. Ez általában kellemetlen, savas, égő érzetet kelt. A refluxot a gyomorszájban elhelyezkedő záróizmok hivatottak megakadályozni, de a nyelőcső beérkezési szöge is megnehezíti a gyomortartalom visszajutását, felfelé áramlását. Tartós reflux esetén a sav gyulladást okoz a nyelőcső nyálkahártyáján, ugyanis ez a nyálkahártya nem tud védekezni ellene. Ha a reflux sokáig tart, a nyelőcső nyálkahártyája idővel károsodik, akár el is rákosodhat. Az így keletkező nyelőcsőrák előstádiuma az úgynevezett Barrett-szindróma.

A rekeszsérv egyéb tünetei a nyelőcsőégés mellett lehet teltségérzet, gyakori felböfögés étkezés után. Egyes esetekben a has felső részében görcsös fájdalom, légszomj és száraz ingerköhögés is jelentkezhet.

A rekeszizomsérv szívritmuszavart is okozhat

A rekeszizom anatómiai helye és fontos szerepe abban is megmutatkozik, hogy két életfontosságú szerv is kapcsolódik hozzá, alulról a máj a kötőszövetek révén, másfelől fentről a szívet beburkoló szívburok. A szívburok teljesen beburkolja és védelmezi a szívet. E két közvetlen anatómiai kapcsolat révén a rekeszizom működésében beállt változások hatással lehetnek e két szervre. A máj kötőszövetes kapcsolódása a rekeszizomhoz áttételesen összeköttetésben áll a mellkasi szerveket burkoló kötőszövetekkel (faszciákkal), így a rekeszizomban keletkezett feszültségek felfelé irányulva továbbadódhatnak, és a váll és a nyak régiójában panaszokat okozhatnak. A rekeszizom közvetlen kötőszövetes kapcsolata a szívburokkal hasonlóan működik, tehát a rekeszizomban keletkezett anomáliák különféle funkcionális panaszokat okozhatnak a szívben. Ez lehet szívtáji nyomás, ritmuszavar vagy valamilyen légzészavar, aminek nincs konkrét, kézzelfogható szervi oka. Ha a feszülés még tovább adódik, felfelé haladva áttevődhet a nyakcsigolyákra, ami fejfájást okoz.

További érdekes kapcsolat alakul ki az idegrendszer révén

A májat burkoló kötőszövetes burkot, a májburkot a nervus phrenicus idegzi be. Ez az ideg a nyaki gerincvelőből lép ki, majd a nyakon és a mellkason keresztül fut lefelé. Ez az idegrendszeri kapcsolat nagyon fontos, ugyanis megtörténhet, hogy a rekeszizom funkciózavarai vagy a máj kóros viselkedése, pl. duzzanata visszahat a nyaki régióra, ahonnan az említett idegpálya indul, és ott okoz fájdalmakat. A nyaki régióban a nervus phrenicus mellett két nagy idegfonat található, a plexus cervicalis (C1 – C4) és a plexus brachialis (C5 – Th1), amelyek az egész kart, a vállat és a tarkótájékot idegzik be. Ha itt valamilyen irritáció keletkezik, az heves fájdalmakat okozhat.

A rekeszizom egy része kapcsolódik a gerincoszlophoz, méghozzá annak ágyéki szakaszához és a nagy horpaszizomhoz (musculus psoas major). Értelemszerűen a rekeszizom tónusának zavara vagy túl erősen, vagy nem kellő erővel húzza, feszíti a horpaszizmot, aminek hatására egyensúlyzavar alakul ki az ágyéki gerincszakaszon, a medencében és a csípőízület tájékán. Mindez mozgászavarban, instabilitásban, fájdalmas izomfeszülésben nyilvánulhat meg, ami egészen lesugározhat a lábfejig. Mozgásszervi panaszok esetén a holisztikus szemléletű terapeuták mindig megvizsgálják a rekeszizom és az azzal funkcionális kapcsolatban lévő struktúrák állapotát is, és szükség esetén megfelelő kezelésben részesítik azokat.

A terápia fő célja a reflux megakadályozása

A rekeszsérv kezelése elsősorban a tünetek és panaszok alapján történik. Reflux esetén általában gyógyszeres kezelést alkalmaznak, amelyek fékezik a termelődő gyomorsav mennyiségét (protonpumpagátlók), vagy semlegesítik a keletkezett savat (antacidumok). Átmenetileg, ha szükséges, alkalmazhatunk növényi készítményeket is, pl. burgonyából készült terméket vagy spárgakivonatokat, amelyek átmenetileg semlegesítik a savat.

Ha a rekeszizomsérv kapcsán reflux jelentkezik, a betegnek főképp növényi bázisú étrend javasolt. A testsúly csökkenése általában látványos javulást eredményez. Megjegyzendő, hogy a napi táplálékmennyiség elosztása több, kisebb adagra szintén kedvező, mert a kisebb adagok kevésbé terhelik meg a gyomrot. A 4-7-11 típusú légzésgyakorlatok (4 másodpercig tart a belégzés, 7 másodpercig tart a kilégzés, és a gyakorlatot legalább 11 percig kell folyamatosan ismételni) segítségével ellazíthatjuk a rekeszizomban keletkezett feszültségeket és javítható a közérzet. A rekeszizomsérvet csak akkor szokták operálni, ha minden más, konzervatív kezelés kudarcot vallott.

Noha a hiatus hernia prognózisa jó, és sok esetben nem is igényel semmilyen kezelést, érdemes a rekeszizmot és az azt érintő funkciózavart holisztikus szempontból is szemügyre venni, és közben figyelembe venni a tágabb anatómiai összefüggéseket is. A komplementer gyógyászatban a rekeszizom betegségeit más szemszögből szemlélik, és ez a látásmód gyakran egész más jellegű problémákra világít rá.

Akár egyetlen oszteopátiás kezelés segít enyhíteni a panaszokat

A komplementer medicina, ezen belül pedig különösen az oszteopátia mindig egységben látja a test egészét, igyekszik felismerni az egyes testrészek között fennálló funkciózavarokat, és speciális technikák alkalmazásával kezelni azokat. A rekeszizom esetében a terapeuta megfelelő fogásokkal a rekeszizomnak a nyelőcsőnyílás környéki izomtónusát igyekszik befolyásolni. Az oszteopátia abból indul ki, hogy a rekeszizmot ugyanúgy kell és lehet is edzeni, erősíteni, mint bármely másik izmunkat, így annak tónusa erősödik, ami a nyelőcsőnyílás környékén szükséges is. Az oszteopátiás kezelés ezért közvetlenül ezt a területet célozza meg. Az egyik leggyakoribb eljárás, hogy a páciens a hátán fekszik, a terapeuta pedig a bordaív alá helyezi a kezét és kilégzés közben leereszkedő bordakosarat visszatartja mindkét kezével (lásd a fotót). Ez nyújtja a rekeszizmot, aminek hatására a gyomorszáj jobban záródik.

Egy oszteopátiás kutatás szerint már egyetlen oszteopátiás kezeléssel is szignifikánsan javítható a gyomorszáj záróizmainak működése. Ezt számtalan oszteopata tapasztalata igazolja.

A rekeszizom rendkívül edzett izom

A rekeszizom lényegében teljesen észrevétlenül végzi munkáját. Légzőizomként ez a dolga, tehát a nap 24 órájában szünet nélkül dolgozik, egy életen át. Ennek megfelelően ez az izom rendkívül erős, edzett, és nagyon hatékonyan működik. Általában csak akkor veszünk róla tudomást, ha valamilyen panaszt okoz, pl. az oldalunkban érzett szúrás formájában. Noha az oldalban érzett szúrás okát illetően nincs egységes álláspont, a jelenleg érvényes elmélet szerint az oldalszúrást a rekeszizom okozza. Fizikai erőfeszítés esetén gyorsabban és mélyebben lélegzünk, ami nagyobb terhelést ró a rekeszizomra, amely ekkor nem jut elegendő mennyiségű oxigénhez. Ennek következtében jelentkezik a görcsös fájdalom a bordák alatt. Egyes szakértők azonban kétségbe vonják, hogy a rendkívül edzett és erős rekeszizmot túl tudjuk-e egyáltalán terhelni.

Fotók: Adobe Stock