Schüssler-sók influenza ellen

Amikor 1830–1831-ben Európában súlyos kolerajárvány dühöngött, Christian Friedrich Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvosnak, vegyésznek és gyógyszerésznek az az ötlete támadt, hogy csíraölő hatású kámfort ad a pácienseinek. Akkoriban az orvosoknak még nem állt rendelkezésükre antibiotikum. A kolera kórokozóját nem ismerték – annak azonosítására csak 1833-ban került sor. Sokan meghaltak, mert immunrendszerük legyengült. 1830-ban csak Oroszországban több mint kétszázezer áldozata volt a járványnak. Ők többnyire idős vagy krónikus betegségben legyengült betegek, illetve gyermekek voltak. Napjainkban is ez a csoport a legveszélyeztetettebb járványok esetén.

Hahnemann, a homeopátia alapító atyja korán felismerte, hogy a betegeket el kell különíteni az egészségesektől, így meg lehet akadályozni a ragály terjedését. Egyike volt az elsőknek, akik a higiéné témakörében értekezést publikált, amelyben konkrét példákat is említett. Akkoriban mit sem tudtak a vírusokról, baktériumokról, prionokról és hasonlókról. Annál figyelemre méltóbb, hogy Hahnemann a kolerát „parányi, alacsonyrendű állatok által terjesztett” betegségként írta le, amelynek kezelésére a kezdeti stádiumban ötpercenként egy-két cseppnyi kámforos alkoholt ajánlott.

A kolera további stádiumainak kezelésére Hahnemann fehér zászpát (Veratrum album) és mérges szömörcét (Rhus toxicodendron), valamint rezet (Cuprum metallicum) adott homeopátiás hígításban. Érdekes, hogy a modern tudomány bizonyította, hogy a réznek csíraölő tulajdonságai is vannak. Éppen ezért a rézkilincseken, a műanyagból készült kilincsekkel ellentétben, elenyészően kevés a kórokozó. Wilhelm Heinrich Schüssler (1821–1898) német orvos számos kísérlet alapján arra következtetett, hogy tizenkét homeopátiás hígítású ásványi só segítségével szinte minden betegség kezelhető! Ez a tizenkét ásványi só az emberi szervezet működésében központi szerepet játszik.

Schüssler elmélete szerint a betegség a szervezet ásványianyag-összetételének megváltozása nyomán alakul ki, a gyógyuláshoz a hiányzó sók homeopátiás dózisai szükségesek. Ma természetesen tudjuk, hogy a Schüssler-féle gyógymódnak is megvannak a korlátai, azonban a sokéves tapasztalat alapján valóban igen sokféle betegséget lehet eredményesen kezelni a módszerrel, sőt az évek óta fennálló idült betegségek is teljesen tünetmentessé válhatnak a kezelés hatására.

A Natrium sulfuricum erősíti immunrendszerünket

A tizenkét Schüssler-sót a homeopátiás gyógyszerkönyvek előírásainak megfelelően állítják elő (hígítás, illetve az azt követő potenciálás), és többnyire D6-os vagy D12-es hígításban alkalmazzák. Alkalmazásuk a homeopátiával ellentétben nem a hasonlósági elv alapján történik, hanem a szervezetben zajló biokémiai folyamatoknak megfelelően, ezért a módszer neve „Schüssler-féle biokémiai gyógymód”. Ha immunrendszerünket szeretnénk erősíteni, mielőtt egy kórokozó felülkerekedik, a Schüssler-féle rendszer a 10. számú sót kínálja, amely teljes nevén Natrium sulfuricum D6 – más néven glaubersó. A fertőzéses szezon előtt érdemes beszerezni.

A gyulladás stádiumai

Gyulladásra, függetlenül attól, hogy az a test mely pontján zajlik, a Schüssler-féle rendszerben adottak a szabályok: ha pirosság jellemző heves fájdalmakkal (pl. torokfájás), amelyeket hideg borogatással lehet enyhíteni, válasszuk a 3. számú sót (Ferrum phosphoricum D12). Ez a nátha kialakulásakor is bevált szer: amikor észleljük a nátha első jeleit, minden 15 percben egy tablettát kell szedni. Ha így teszünk, jó esélyünk van a nátha kialakulásának megakadályozására.

Amikor észleljük a javulást, két-három óránként kell szedni a tablettát további két napig. Ha a gyulladás fehéres vagy fehéres-szürke váladékozással jár, a 4. számú só (Kalium chloratum D6) a megfelelő szer. A 4. számú só éppen ezért adható mandulagyulladásra, amikor fehér lepedék borítja a nyelvet. Akkor is javallt, amikor a nyálka megreked a melléküregekben, ami kiváltja a jellegzetes influenzás fejfájást. A Kalium chloratum elfolyósítja a slejmet, és kitisztul a fej. Amennyiben aranysárga váladékozás jelenik meg a köpetben, például bronchitis során, vagy sárga orrváladék formájában, a 9. számú só (Natrium phosphoricum D6) a megfelelő. Fehér nyelvlepedék itt is előfordulhat.

A gennytermelődés stádiumában a 11. számú só (Silicea D12) szedése javallt. Ha rossz szagú a genny, az 5. számú sót (Kalium phosphoricum D6) kell szedni. Ennek hatására a gyulladás gyorsan enyhül. Ha a gyulladás hatására a kötőszövet megkeményedik, amit általában csak a gyulladás elmúlása után jelentkezik, akkor az 1. számú sóval (Calcium fluoratum D12) lehet feloldani a keményedést és serkenteni a nyirokáramlást. Az 1. és a 12. számú só a Schüssler-sók közül a nyirokrendszerre ható készítmények.

Általában a gyulladások akut fázisa után kell szedni, amikor a szövetek még nem gyógyultak teljes mértékben. Konkrét példa: Egy arcmelléküreg nyálkahártyájának duzzanata után nyomás érzete marad vissza az arcon. Az 1. só szedésével (naponta kétszer egy dózis) a nyálkahártya lelohad és meggyógyul. Megtörténhet, hogy véres, gennyes szekrétum ürül közben. Ez a gyógyulás jele, nem kell tőle megijedni, hamar elmúlik.

Schüssler-sók a gyakorlatban

• Hűléses és gyulladásos betegségekben Schüssler-sókkal gyorsan elősegíthetjük a gyógyulást.
• Megelőzés, immunerősítés: 10. számú só (Natrium sulfuricum D6).
• Gyulladás első stádiuma (pirosság és fájdalom) és a nátha első stádiuma: 3. számú só (Ferrum phosphoricum D12).
• Második gyulladásos stádium fehér, szürkés váladékozással: 4. számú só (Kalium chloratum D6).
• Harmadik gyulladásos stádium sárga váladékokkal és sárga nyelvlepedékkel: 6. számú só (Kalium sulfuricum D6).
• Sárga és aranysárga váladékozás fehér nyelvlepedékkel: 9. számú só (Natrium phos­phoricum D6).
• Genny termelődésekor és hosszan tartó gennyedéseknél, amikor a 10. számú só nem hatásos, a 11. számú só (Silicea D12) a megfelelő.
• Rossz szagú gennyes váladék termelődésekor: 5. számú só (Kalium phosphoricum D6).
• A szövetek gyógyulására és regenerálódására a gyulladás után: 1. számú (Calcium fluoratum D12) és 12. számú só (Calcium sulfurcicum D6).
• A hosszan tartó gennyedések esetén, amelyek antibiotikumokra sem reagálnak: 10. számú só (Natrium sulfuricum D12).
• Lábadozás a betegség után: 2. számú só (Calcium phosphoricum D6).

A sók krónikus gyulladásokban is segítenek

Ha a panaszok hideg kezelések hatására javulnak, az 1. számú só helyett a 12. számú só (Calcium sulfuricum D6) javasolható. Az utóbbi só már sokaknak segített az idült orrmelléküreg-gyulladás gyógyulásában. Naponta háromszor egy adag néhány héten keresztül (olykor akár hónapokon át) javulást hoz, ha a készítmény a tünetek alapján javallt. Krónikus gennyedések esetén, amelyek még többféle antibiotikum hatására sem javulnak, megdöbbentő hatású a 10. számú só (Natrium sulfuricum D6).

Ha a 10-essel kivételesen nem érünk el eredményt, próbálkozzunk a 11-essel (Silicea D12), naponta kétszer. Mivel a 11. számú só erős gyógyulási reakciót válthat ki, figyelemmel kell kísérni a gyógyulás folyamatát. Ha megnyílik a nyálkahártya, véres, gennyes váladék ürülhet, ami a gyógyulás jelének tekinthető. A laikus gyakran megijed, azt gondolja, valami hibát követett el. Ilyenkor érdemes orvost vagy tapasztalt terapeutát felkeresni.

Minél akutabb a kórkép, annál gyakrabban kell adagolni a sókat

A dózisok és azok gyakorisága a kórképtől függ. Minél akutabb a folyamat, annál gyakrabban kell adni a javallt készítményt, ami azt jelenti, hogy napi két-háromszori szedéstől a sűrűség mehet óránkénti vagy negyedóránkénti sűrűségig. Ha jelentős javulás alakult ki, ritkítható az adagolás. Fontos tudni, hogy súlyos vírusfertőzés után a szervezet kimerült. Ekkor az általános regeneráló hatású 2. számú só (Calcium phosphoricum D6) szedése ajánlott. Naponta többször egy tablettát kell elszopogatni, egészen addig, míg ismét jobban érezzük magunkat. Nemcsak a fiatalokra van jó hatása ennek a sónak, de az idősebb korosztályra is. 

Foto: Shutterstock