Mitől lesznek biztonságosak a biotermékek?

Ma már különösebb probléma nélkül táplálkozhatunk kizárólag bioélelmiszerekből, hiszen a teljes élelmiszer-kínálat a kenyértől a tejen és a zöldségeken át egészen a mirelit termékekig megtalálható bioverzióban is. Ezek a termékek könnyen felismerhetőek, mégpedig a zöld, EU-s biojelzésnek köszönhetően, amely egy levél sziluettjét ábrázolja.

Fenntarthatóság állatkínzás és agrársivatag helyett

Hosszú ideig a mezőgazdaság egyetlen célja a hozam maximalizálása volt. Az ipari termelés negatív oldalairól nem szívesen beszélünk, de a legtöbben tisztában vagyunk a létezésükkel: a több mint 40 000 csirkét vagy 10 000 sertést összetömörítő istállók, amelyek gyakorlatilag futószalagon termelik a biomasszát, beteg állatokat és antibiotikum-rezisztenciát okozva. A tény, hogy a hazai növények 90%-át kiszorította néhány, magas terméshozamot biztosító fajta. A monokultúrák védelmére használt permetezőszerek több faj kipusztulását eredményezték, a felesleges trágya a természetes vizeket és az ivóvizet is nitráttal terheli.

Ennek a rendszernek az ellenpólusaként vette kezdetét az 1970-es években a mozgalom, amely az ökológiai, figyelmesebb termelést tűzte ki céljául. Az első bioélelmiszerek ekkor jelentek meg a piacon. Eleinte azonban nem volt egységes szabályozás, mivel hiányzott a kifejezés pontos meghatározása, különböző termelők a legkülönfélébb termékeket látták el a jelzéssel. Ez így volt egészen 1991-ig, mikor végre életbe lépett az első EU-s rendelet, amely szabályozta a bio és öko kifejezések használatát. Azóta biztosított, hogy ami az EU-ban biojelzéssel van ellátva, az valóban bioanyagokat is tartalmaz.

A kritériumok az összes tagállamban megegyeznek. Bár az eredeti szabályozás is meglehetősen átfogó volt, az újabb országok csatlakozásával természetesen szükség volt arra, hogy tovább bővítsék a helyi élelmiszerek és előállítási formák bevonásával. A 2007-es ökorendelet végül leváltotta az addig toldozott-foldozott eredeti rendeletet, azóta ezt az egységes szabályrendszert használjuk. Ez az úgynevezett alaprendelet igazodik az ökológiai termelők nemzetközi egyesületeinek, az IFOAM-nak az irányelveihez. Magában foglalja a szabadon szedett növényeket és gombákat, az akvakultúrában szaporított halakat és tengeri herkentyűket, az algákat, a bort és az élesztőt is.

Termesztés, tartás, előállítás: mit jelent pontosan a bio?

Egy élelmiszer vagy takarmány akkor nevezheti magát biónak, ha az összetevők minimum 95 százaléka (a víz kivételével) ökológiai, illetve biológiai termelésből származik. Ennek megfelelően a 100% bio jelzés, amelyet bizonyos egyesületek (például a Bioland, Demeter vagy Naturland) használnak, még szigorúbb ellenőrzést jelent.

Ami a termesztést illeti, többek között tilos a vegyi növényvédő szerek, trágyák, a géntechnológia használata és a sugárkezelés. Az állatok ökotakarmányt kapnak, és a fajtájuknak megfelelően több hely áll rendelkezésükre, mint a hagyományos állattartásban. Antibiotikumot csak indokolt esetben, betegség esetén kapnak, és nem megelőzésképpen, rutinszerűen az egész állomány.

300 helyett csak 49 adalékanyag engedélyezett

Ugyanilyen szigorú szabályok érvényesek a termelésre is. A géntechnológia segítségével előállított adalék- és segédanyagok (például az enzimek, vitaminok, aromák) illetve a fűszerek tartósítására használt ionizáló sugarak sem engedélyezettek a biotermelésben.

Ezen felül a termelők több mint 300 helyett csupán 49 adalékanyagból választhatnak. Ezek olyan természetes vagy problémamentes anyagok, mint például a tejsav (savanyúságot szabályozó anyagként), a pektin (zselésítő- vagy sűrűsítőanyagként) vagy a xanthán (sűrűsítőanyagként). Zselésítő anyagokat, tömegnövelő szereket és emulgeálószereket csak abban az esetben szabad használni, ha megtalálhatóak az engedélyezett listán. Édesítőszert, szintetikus stabilizátorokat, színezőanyagokat, tartósítószereket és ízfokozó szereket egyáltalán nem találunk ezen a listán.

A bioegyesületek és a hozzájuk tartozó termelők általában a biorendeletnél is szigorúbb szabályokat alkalmaznak. Ez egyrészt jobb körülményeket jelent az állattartásban, másrészt az adalékanyagok még szűkebb körű használatát. Fontos különbség az is, hogy a termelőknek az egész gazdaságot át kell állítaniuk biotermelésre, míg az EU-s előírásoknak megfelelően elképzelhető az is, hogy egyszerre származzon biotej és hagyományosan termelt körte ugyanabból a gazdaságból, bár ebben az esetben is egyértelműen elkülönített részlegen kell a különböző termékeknek készülniük.

Még konkrétabban: közeledik az új EU-s ökorendelet

A bioszektor növekedésére való tekintettel az EU úgy döntött, újabb, alapvető újítást vezet be a szabályozásokba. Ez a javaslat heves vitát váltott ki. A bioegyesületek, az IFOAM, a civil szervezetek és a biogazdák eleinte erősen tiltakoztak egyfelől a lazább szabályok, másfelől a termelőket érintő pluszelvárások hallatán. A tárgyalások majdnem négy évig tartottak, mire az Európai Parlament nemrégiben végre kompromisszumos megoldásra jutott.

Ennek megfelelően a biotakarmány előállítására használt vetőmagnak is ökológiai termelésből kell származnia. Továbbá a só és az illóolajok is a bioszabályozás alá kerülhetnek. Ez azt jelentheti, hogy végképp búcsút kell venni bizonyos nanorészecskéktől, melyek a fűszerek szórási tulajdonságait javítják, valamint hagyományos illatanyagoktól is.

Így is maradtak azonban nyitott kérdések. Például hogy a biogazdák hogyan küszöbölhetik ki a szomszédos gazdaságokból az ő területükre átkerülő, hagyományos permetezőszerek nyomait. Az új szabályok ezen kívül könnyítik a kereskedelmet, a vásárlók ugyanis biztosak lehetnek benne, hogy az EU-ban kínált biotermékek pontosan ugyanazoknak az elvárásoknak kell, hogy megfeleljenek, akárhol is készültek. Kérdéses azonban, hogy hogyan fognak a tajvani, orosz vagy egyéb külföldi gazdák megfelelni az EU-s termelési standardoknak.

Követhetőség egészen a vetőmagig: a tönkölyzsemle példája

A mezőgazdasági, feldolgozó- és termelőüzemek szigorú ellenőrzése kifejezetten megbízhatóvá és átláthatóvá teszi a biojelzéssel ellátott termékeket. A raktáraknak, importőr és vagy szállítmányozó cégeknek is be kell tudniuk bizonyítani az állami ellenőrzések során, hogy betartják a biokritériumokat. A terméktől függően ez különböző elvárásokat jelent, amelyeket a tönkölyzsemle példáján mutatunk be.

A termelési lánc annál a gazdánál kezdődik, akitől a tönkölybúza származik, és akinek érvényes biotanúsítvánnyal kell rendelkeznie. A látogatás során az ellenőr megvizsgálja, hogy a mag megfelelő ideje ökogazdálkodásban megművelt földben termett-e, és hogy a termelés során nem használtak-e ásványi alapú trágyát vagy permetezőszereket. Erről egyrészt a könyvelés ellenőrzésével lehet megbizonyosodni: a gazda nem adhatott el több biotönkölyt, mint az előtte megvásárolt vetőmag által biztosított mennyiség. Hihetőnek kell lennie a terméshozamnak is, a nitrogén és egyéb tápanyagok mennyiségének megfelelően. Az ellenőr megvizsgálja a gazdaságot, a földeket, az istállókat és a raktárakat is.

Ha a gazda a terület egy részét hagyományosan műveli meg, az előállítási területeket szigorúan el kell különítenie egymástól. Ha a vizsgálat során minden rendben van, a gazdaság újabb egy évre megkapja a tanúsítványt. Hasonló szabályok érvényesek a malomra is, mely feldolgozza a magokat. A lánc minden résztvevőjének pontosan, hihetően fel kell jegyeznie a biotermék útját, hogy kizárhatóak legyenek a tévedések, illetve hogy a biotermék és a hagyományos termékek keverednének.

Ha a pék maga készíti a zsemlét a pékségében, akkor neki is rendelkeznie kell biotanúsítvánnyal, és át kell esnie az éves ellenőrzéseken. Az ő esetében is ellenőrzik a helyiségeket, a könyvelést és az egyéb dokumentumokat. Ezek a papírok biztosítják, hogy visszakövethető legyen a termékek eredete és biztosítva legyen az ökominőség.

Ugyanez a procedúra érinti az összes összetevőt, például a lisztet, korpát, olajat, fűszereket, élesztőt. A receptúrának, a tárolásnak és a feldolgozásnak biztosítania kell, hogy nem keveredik hagyományos termék a bioélelmiszerbe. Az ellenőr nem a termelők ellensége, az esetleges kérdéseket általában meg lehet beszélni. Az ellenőrzés célja a produktív szakmai eszmecsere, mely konstruktívan javítja a bio megítélését.

Az új ökorendelet lehetővé teszi, hogy a költségekkel járó kontrollt csak kétévente kelljen megismételniük a gazdáknak. Ez abban az esetben lenne lehetséges, ha három egymást követő évben nem talált kivetnivalót az ellenőr.

A biogazdaság nem jelent romantikus idillt

A romantikus, vidéki kisgazdaság egyébként a bioszektorban is nagyrészt a múlté. Ebből a szempontból a hagyományos és a biogazdaságok ugyanabba az irányba tartanak: a nagy európai biogazdaságokhoz ugyanúgy nagy területek, üvegházak, több ezer állat tartoznak, automatikus etetés és egyéb ipari megoldások nélkül nem tudnak működni. A terményeiket gyakran hosszú úton szállítják. Ezzel egyidejűleg a hagyományos termelők is kezdenek rájönni, hogy a virágsávok telepítése, a műtrágya és az antibiotikumok csökkentése hasznos lehet. Ez azonban általában a gazdasági érdek szem előtt tartása miatt vagy a szigorúbb szabályozásoknak köszönhetően történik.

A bio továbbra is a legjobb választás a környezet és az egészség szempontjából

A biotermékek ökológiai lábnyoma ettől függetlenül sokkal jobb. Egy hagyományos almaföldet például évente átlagosan 21 alkalommal permeteznek. Ez nagyban hozzájárul különféle fajok, például bizonyos rovarok kihalásához, valamint ahhoz, hogy a káros anyagok a tányérunkon kössenek ki. Az alma a fogyasztás pillanatában még mindig átlagosan 2 különböző vegyszert tartalmaz, melyek között lehet idegméreg, rákkeltő vagy teratogén anyag is. A hagyományos, tömeges állattartás tartási, szállítási és mészárlási körülményei továbbra is felesleges szenvedést okoznak.

A biotermékek tehát egészségügyi és ökológiai szempontból is jobb választást jelentenek, sőt mi több, életstílust.

A biotermékek ismertetőjegyei

A következő információkat kell kötelezően feltüntetni a bioélelmiszereken:

• BIO vagy ÖKO megjelölés
• Európai biojelzés, plusz esetlegesen az adott ország biojelzése
• Az EU-jelzés melletti ellenőrző szám, pl. DE-Öko-012 (ez az előállítási országot, a biorendeletet és az ellenőrző pontot jelzi)
• Származási hely (EU-s/EU-n kívüli mezőgazdaság)

Ha a termék kevesebb mint 95, ám több mint 50 százalékban tartalmaz bioösszetevőket, ezeket csak az összetevők listájában lehet bióként jelölni (általában csillaggal, ahol a * megjegyzés vonatkozik a biotermelésre).

Érdekes biotények

Németország termőföldjeinek már 11 százalékát ökológiai módon művelik meg. A tavalyi év során további 125 000 hektárt állítottak át biotermelésre. A bioterületek így összesen 1 375 000 hektárt tesznek ki. Magyarországon 2016-ban az ökológiailag megművelt termőföld kereken 186 000 hektárt tett ki.

Ha egy gazda ma elkezd bio módon termelni, nem árulhatja a portékáját rögtön ezzel a megjelöléssel. A termékeknek megfelelően különböző hosszúságú az átállási időszak. Ugyanez vonatkozik az állattartásra és az állati eredetű termékekre is. 2017-ben Németországban először átlépte a 10 milliárd eurót a bioélelmiszerek piaca. A legerősebben a tej és tejtermékek szektora, a tojás és a marhahús nőttek.

Fotó: Adobe Stock