Zilgrei – Lágy mozdulatokkal a fájdalom ellen

Terapeutaként dolgozva megfigyelte, hogy azoknál a pácienseinél, akik aktívan együttműködtek vele a terápia során, sokkal jobb eredményeket tudott elérni. Ebből arra következtetett, hogy a gyógyulás nem a terapeutának köszönhető, hanem a szervezet öngyógyító erőinek. A terápia fő feladata és célja tehát, hogy együttműködjön a beteg szervezetének „testintelligenciájával”: meg kell teremteni annak feltételeit, hogy a szervezet saját maga visszataláljon a harmóniához és a fájdalommentes állapothoz.

Ez arra ösztönözte, hogy olyan eljárást fejlesszen ki, amelynek segítségével a betegek képesek feloldani azokat a merevségeket, feszültségeket, amelyek panaszaikat okozzák. Fontosnak tartotta, hogy a módszerrel a beteg meg tudja előzni az újabb panaszokat. Sok testi panasz hátterében ugyanis az egyoldalú terhelés áll, pl. jobbkezeseknél a jobb test felé. A balkezesek ilyen szempontból előnyösebb helyzetben vannak, mert jobbkezes világban kénytelenek élni, ami azt jelenti, hogy bizonyos tevékenységeknél szükségük van a jobb kezükre is.

Az Adriana Zillóval történt találkozás során az ötlet konkrét formát kezdett ölteni. Zillo dr. Greissinget praxisában kereste fel, mert kínzó hátfájdalmai gyógytorna és masszázs ellenére sem szűntek. Azt azonban megfigyelte, hogy ha tudatosan lélegzik, és közben minimális mozdulatokat tesz gerincével, gyorsan megkönnyebbül.

Olaszországban népsporttá vált

Olaszországban, ahol Greissing doktor 2001-ben bekövetkezett haláláig élt, a Zilgrei egyfajta nemzeti sporttá, ill. modern népgyógyászati módszerré nőtte ki magát. Munkahelyeken, pl. a FIAT-nál és az Alitaliánál a munkások rendszeresen végzik.

A Zilgrei sajátos módon kombinálja a kiropraxist, azaz a csontkovácsolást és a légzésterápiát. A csontkovácsolás célja a gerincoszlopnál és az ízületeknél fellépő blokkok oldása. Ha a csontok visszakerülnek a helyükre, ez az egész szervezetre hatással van: a merev izmok ellazulnak, az idegpályák és a szervek, amelyek a helytelen testtartás miatt összenyomódtak, most felszabadulnak a terhelés alól. Míg azonban a kiropraktor rendelőjében a terapeuta kezei végzik a munkát helyettünk, a Zilgrei-módszernél a beteg saját magát kezeli finom mozdulatok és testtartások segítségével, amelyeket meghatározott légzéssel párosítanak.

A módszer elsajátítható könyvből is, de a legjobb, ha valaki pontosan megmutatja, hogy mi a teendő. A módszer alfája és ómegája testünk finom érzékelése. Míg a Zilgrei-légzés lényege, hogy mélyen leszívjuk a levegőt a hasba, ekkor 1-5 másodpercig bent tartjuk a levegőt, majd kilégzés, de most ugyanolyan időtartamú pauza következik, mint belégzéskor, és csak ezután jön a következő belégzés.

A központban a gerincoszlop áll

A Zilgrei holisztikus módszer, amely az egész testet dinamikus rendszerként szemléli. Ezért minden foglalkozás – a fájdalom helyétől függetlenül – alapvetően a gerincoszlop kezelésével kezdődik. A gerincnek azért van ilyen fontos szerepe, mert ez a testrészünk egyensúlyozza ki a végtagok tevékenységét, „feldolgozza” és integrálja a testérzeteket, tapasztalatokat. A foglalkozások kezdő gyakorlatai között a leggyakoribbak a „hattyú” vagy a „jégmadár”. A gyakorlatoknak azért adtak szinte kivétel nélkül madárneveket, mert a kezelések után mindenki olyan szabadnak és könnyűnek érzi magát, mint egy madár.

A „jégmadárgyakorlat”: üljünk egyenes háttal egy kényelmes széken vagy zsámolyon.

A szemek nyitva vannak, de a pillantás ne fokuszáljon konkrét tárgyakra. Minden gyakorlat ún. önteszteléssel kezdődik: egészen lassan fordítsuk felsőtestünket jobbra, közben fogjuk meg jobb kezünkkel a szék szélét. Ezután ismételjük meg a mozdulatot balra is. A mozdulatoknak hangsúlyozottan lassúnak kell lenniük, fontos, hogy figyeljük, melyik oldalra fordulva folyékonyabb a mozdulat. Hol akad el a mozdulat, hol, mikor érzünk fájdalmat vagy feszülést?

Zilgrei: kezelés az ellenkező oldalon

Ezután következik a tulajdonképpeni kezelés, ami első alkalommal nyilván nagy meglepetést okoz mindenkinek: a Zilgrei módszer keretében soha nem a beteg oldalon végzik a kezelést, hanem az ellenkező oldalon, ellenkező irányú mozdulatokkal. Tehát ott, ahol a mozgás könnyebb és kevésbé fáj. Bármennyire is furcsa, a dolog működik, méghozzá azért, mert testünk a legjobban a kellemes élményeket, tapasztalatokat képes integrálni. Ha azonban igyekszünk a blokádot erőszakosan feloldani – pl. vadul körözünk a fájós karunkkal –, az óhatatlanul a test védelmi reakcióit fogja kiváltani, és a test megmarad addigi mintái mellett.

A tulajdonképpeni kezelés igen egyszerű: a beteg megismétli a törzsfordítást abba az irányba, amelyikbe könnyebben megy. Ehhez társul a légzés gyógyító hatása: öt légzési ciklus idejére meg kell tartani ezt a testhelyzetet, majd olyan lassan, amennyire csak lehet, vissza kell fordulni az eredeti testhelyzetbe.

Ezt követi a teszt: a gyakorlat elején végzett öntesztet most is elvégezzük, és megfigyeljük, hogy mi változott. A pozitív viszszajelzés mindig azt jelzi, hogy ez a gyakorlat különösen fontos a betegnek, ezért az egyénre szabott kezelési program szerves részét fogja alkotni.

A Zilgrei módszerrel testünk minden ízülete – az állkapocstól a lábujjakig – kezelhető. Ízületenként két-három mozgásirány lehetséges. A fejet és a felsőtestet, valamint a lábakat pl. lehet előre-, hátrahajlítani, saját tengelye körül jobbra és balra forgatni, valamint oldal irányba jobbra és balra hajlítani. A kezelések előtt feltétlenül, minden alkalommal el kell végezni a tesztet, még akkor is, ha az ember már gyakorlott, és úgy gondolja, hogy jól ismeri saját testét. Ugyanilyen fontos a terápiás mozdulatsor utáni ismételt teszt is, hogy szervezetünknek legyen ideje „megemészteni” az új tapasztalatot.

Foto: Shutterstock