A hat íz egyensúlya az ájurvédában

Az ájurvédikus étrendnek részét képezik a gyógynövények terápiás alkalmazása is. Ez utóbbinak az az alapja, hogy a gyógynövények egyben fűszernövények is. Az ételek és a fűszernövények besorolási, meghatározási rendszere, az őket alkotó anyag íze, energiája, minősége stb. szerint jó példa arra, hogy a régi korok bölcsei hogyan oldották meg a problémát egy olyan univerzális gyógyítási rendszert találva, amely a Földön az eltérő kultúrákra, életmódokra, földrajzi, klimatikus viszonyokra és korszakokra egyaránt alkalmazható.

Annak a kiválasztásához, hogy mely anyagok alkalmasak a megfelelő táplálkozáshoz és a betegségek gyógyításához, az ájurvéda az íz (rasza), az energia (vírja), az emésztés utáni hatása (vipáka), egyes anyagok különleges hatása (prabháv) és az anyagok minősége (guná) paramétereket alkalmazza. (A vipáka alatt azt érti az ájurvéda, hogy miként hat az illető anyag a dóshákra.)

Manapság az étrend meghatározásához az ételeket a hőenergia-, szénhidrát-, fehérje-, zsír-, vitamin stb. tartalmuk szerint osztályozza a dietetika. Ugyanakkor a különféle tápanyagok azonos kalóriányi mennyisége másképpen szívódik fel az emberi szervezetben. Az ájurvéda megközelítésével könnyebb megkülönböztetni az étel értékét, rendeltetését és hasznosulását az íz szerint.

A hat íz erőt ad a testnek

Az ájurvéda szerint hat rasza (íz) van: édes (madhur), savanyú (amla), sós (lavaná), csípős (katu), keserű (tikta) és fanyar (kaszaja). Oka van az ízek felsorolási sorrendjének, mivel az első íz (az édes) az, amelyik a legnagyobb erőt adja a testnek, majd ez az érték fokozatosan csökken. Így a fanyar íz adja a testnek a legkisebb erőt. Az ételek, a fűszer- és gyógynövények hatását le lehet vezetni azokból az ízekből, amelyeket tartalmaznak, és ily módon fel lehet őket használni a dóshák, a dhátuk, vagyis szövetek, valamint a málák, azaz salakanyagok egyensúlyba hozására. Az az étrend a legjobb, amelyik minden ízt tartalmaz, mert az minden tápanyagot megad a test alkotóelemeinek.

Az ízek nem megfelelő mennyiségben való használata adott testtípusnál betegséghez vezet. Például manapság nagyon elterjedt hiba a túl sok édes ízt tartalmazó étel fogyasztása. Ettől az emberek meghíznak, és súlyos betegségekben szenvednek. Ehhez még az is hozzájárul, hogy az emberek nem hagynak elég pihenőidőt az emésztőszerveknek két étkezés között. Az ájurvédikus étkezésnek van olyan alapelve, hogy csak azután lehet újból enni, amikor az előző étkezéskor megevett étel már teljesen megemésztődött. Így lehet elkerülni, hogy az ételek összekeveredése eltorzítsa a dóshaként ismert, egyéni testfelépítés szerinti elemarányokat.

Az ájurvédikus orvoslásban az ízek úgy hatnak a testre, hogy növelik vagy csökkentik a három dóshát, azokat az erőket, amelyek élettel töltik meg az emberi szervezetet. Az ájurvédában a mérgek (áma) felhalmozódása akkor jön létre, amikor az étel nem emésztődik meg megfelelő módon.

Mindenkinél eltér az emésztési folyamatok gyorsasága, továbbá a személy emésztési ereje, képessége függ a napszaktól is. Ugyanezeket az alapelveket találjuk meg a hagyományos kínai orvoslásban, amikor kétóránként változik a fő szervek energiaállapota. Ezzel az összes életfenntartó funkció a napi ritmusban eléri a csúcsenergiáját, illetve 12 órával később a pihenés mélypontját.

A hat íz (rasza) és a dóshák közötti kapcsolat

A szanszkrit rasza szó jelenti azt az esszenciát, mely megmutatja egy étel vagy egy növény lényegét. Az íz a víz elemen keresztül nyilvánul meg, azonnal érzékeli a nyelv, ez ösztönzi az idegrendszert, így hatást gyakorol az egész szervezetre. A különböző raszáknak köszönhetően a megevett étel befolyásolja az ágnit, az emésztés tüzét, ezzel lehetővé teszi a jó emésztést és a tápanyagok hatékony beépítését, növelve a szervek pránáját, életerejét.

Az embert alkotó kereszt alakú mandala déli oldalán van a föld elem a látástudattal, a keleti oldalon a víz elem az ízérzékkel, a nyugati oldalon a tűz elem a szaglástudattal, az északi oldalon a levegő elem a hallástudattal, míg középen a tér-űr vagy éterelem a testérzettudattal. Mindazonáltal az ízek mind az öt elem kombinációjából jönnek létre, és ebből az öt elemből általában kettő dominál minden ízben. Amint a három dósha (váta, pitta, kapha) eszméje az egyéni felépítés szerint a betegségek diagnózisához fontos, úgy a raszák vagy ízek ismerete a betegségek kezeléséhez szükséges.

A váta a szél, a pitta a hő és a kapha a nedvesség

Az egészség a három dósha megfelelő kifejlődésének és harmonikus kölcsönhatásának az eredménye. A betegséget az arányvesztésük vagy a túlzott és nem megfelelő mozgásuk, elhelyezkedésük okozza. Mindegyik két elemből tevődik össze. A váta alapelve a mozgás és a mozgatás, hajtás. A váta jelent mindent, ami mozog. A levegő és az éter elemből áll. A váta felelős a testben minden nagyobb és kisebb mozgásért. A váta az elmének mozgékonyságot és jó kommunikációs képességet ad. A túlsúlya gyökértelenséget és instabilitást eredményez.

A pitta alapelve az emésztés tüze és a hőtermelés. A pitta jelenti mindazt, ami megfőzi és megemészti a dolgokat, mivel a tűz és a víz elem alkotja. A pitta felelős az étel átalakításért hővé, szövetekké és salakanyagokká. A mentális szinten az érzékelésért felelős, világosságot és jó megkülönböztetőképességet ad a tudatnak. Érzelmi szempontból lelkesedést és vitalitást jelent, túlsúlya vagy torzulása haraghoz vezet. A kapha alapelve az összetartozás, összeegyeztethetőség, összetartó erő, vagyis a kapha jelenti mindazt, ami egymással egyesíti a dolgokat. A víz és a föld elem alkotja.

A kapha felelős az új szövetek létrejöttéért, azok vízellátásáért, a táplálási és zsírokkal kapcsolatos folyamatokért, amelyek lehetővé teszik a test számára a forróság, szél és a fáradtság elviselését. A fizikai testet főként a kapha alkotja a föld elem stabilitása miatt. A kapha lelki szintű feladata – a vizes Halak jegy asztrológiai vonatkozása miatt – a szeretet és a gondoskodás. Arányvesztésének az egyik fő jellemzője a lényekhez és tárgyakhoz való ragaszkodás.

A dóshákban a következő az elemek túlsúlya: A váta (vékony alkat) elsősorban éter és levegő elemből áll. A pitta (izmos alkat) elsősorban tűz és víz elemből áll. A kapha (kövérkés alkat) elsősorban víz és föld elemből áll. Egy személyben a rá vonatkozó egyensúly megváltozhat, vagyis az adott dósha növekedése vagy kiegyensúlyozatlansága oka lehet egy bizonyos íz túlzott használata.

Amennyiben az étrend olyan ízeket is tartalmaz, amelyek a változást ellensúlyozzák, akkor az nem fogja a dóshák elnehezülését okozni. Például a savanyú íz növeli a pittát, de ha keveredik a keserű ízzel, amely csökkenti a pittát, akkor a pitta dósha egyensúlyban marad. Ám ha a dósha nem az ízek helytelen használata miatt növekszik, akkor csupán az ízek alkalmazásával nehéz azt kiegyensúlyozni. Például, ha a pitta túlsúlya a túlzott napozásból ered vagy más hőforrásból, akkor a pitta növekedésének lecsökkentéséhez nem elegendő növelni az édes, a keserű és fanyar ízt.

Más dolgokat is meg kell tenni: hűtő hatású fürdők, frissítő hatású gyógynövényes krémek, holdfény stb. A raszák és a dóshák közötti kapcsolatot fel lehet használni az egyéni alkatnak megfelelő ételek kiválasztására, így egészséges állapotban is a személyes igényeknek megfelelő étrendet lehet összeállítani. Ez elősegíti a dhátuk (szövetek) és a dóshák (elsődleges életenergiák) olyan megfelelő táplálását, hogy azok egyensúlyban maradjanak, megelőzve így a betegségek kialakulását.

Mindenki a külső környezetből veszi magához a levegőt, a vizet és az ételt. Ha ez a három dolog megegyezik az egyén szükségleteivel és jó minőségűek, akkor az egyén egészséges marad. Ha azonban rossz vagy nagyon rossz minőségűek, ahogy ez mostanában egyre inkább megtörténik, akkor fennáll a betegség veszélye. Bizonyos helyzetekben a jótékonynak tartott élelem teljesen elkerülendő lehet egy adott személy számára, egy adott évszakban vagy az élet egy adott szakaszában.

Amikor létrejön a betegség, és azt csupán gyógyszerekkel kezelik (legyenek azok akár kémiaiak vagy természetesek), az eredmény minden bizonnyal részleges lesz, vagy nem maradandó, csak időleges. Minden alkalommal, amikor valamilyen testi eltérés jelentkezik, nemcsak a betegséget kell kezelni, hanem a táplálkozási, környezeti stb. tényezőket is meg kell szüntetni, amelyek ezt a helyzetet létrehozták és fenntartják.

A különböző ízek hatása

Édes (föld és víz elem):

létrehozza a 7 dhátut (a szöveteket), megerősíti a testet, olajozottá teszi a különböző rendszereket és elégedetté teszi az érzékszerveket. Túlzott jelenléte cukorbetegséget, ízületi gyulladást, szívproblémákat, daganatokat, fejfájást idéz elő.

Növeli a kaphát, csökkenti a vatát és a pittát. Savanyú (föld és tűz elem): elősegíti az étvágyat, segíti a székelést, szabályossá teszi a szívműködést, növeli az emésztés tüzét (jatar-agni).

Túlzott jelenléte gyulladásokat okoz, tisztátalanságot a vérben, lázat, viszketést és bőrproblémákat, vérszegénységet és puffadást. Növeli a pittát és a kaphát, csökkenti a vatát. Sós (víz és tűz elem): növeli az étvágyat és segíti az emésztést. Hozzájárul az új sejtek és szövetek képződéséhez. Eltávolítja az elakadásokat a szrótákban (keringési csatornák). Túlzott jelenléte bőrbetegségeket okoz, viszkető és égető érzést, kopaszodást, ráncok kialakulását.

Növeli a pittát és a kaphát, csökkenti a vatát. Csípős (tűz és levegő elem): csökkenti a puffadást és zsírokat. Enyhíti a viszketést és a bőrbetegségeket. Étvágygerjesztő, valamint tisztítja a szájüreget. Megszünteti a bélparazitákat, segíti a fekélyek gyógyulását. Túlzott jelenléte csökkenti a kapha víz elemét az ízületekben, ezzel korlátozva a kenésüket, csökkenti az anyatejet, a spermát és a zsírt. Remegést idézhet elő, medencei fájdalmakat okoz, a testet nagyon sovánnyá teszi.

Számos allergia esetében hasznos. Annak érdekében, hogy ne izgassa a gyomrot és bélfalakat, és ne tegye tönkre a bélflórát, olajjal vagy ghível (tisztított vaj) kellene fogyasztani. Növeli a pittát és a vatát, csökkenti a kaphát. Keserű (levegő és éter elem): csökkenti a narancsbőrös ödémát, erősíti a májat. Segít megszüntetni a testben a parazitákat és a mérgeket. Enyhíti az égető és viszkető érzést, megszünteti az émelygést és hányást. Tisztítja az anyatejet. Hasznos láz és torokfájás esetén. Túlzott jelenléte kiszárítja a testnedveket, csökkenti a test erejét, gyengévé teszi a dhátukat (szöveteket).

Növeli a vatát, csökkenti a kaphát és pittát. Fanyar (föld és levegő elem): tisztítja a vért, segíti az emésztést, hasznos a hasmenés megszüntetésére. Segít eltávolítani a bőr alatt összegyűlt mérgeket. Túlzott jelenléte hasi puffadást idéz elő, fájdalmat a szív területén (a szívcsakra levegő elem), székrekedést, túlzott soványságot, szomjúságot és impotenciát. Növeli a vatát, csökkenti a pittát és a kaphát.

Milyen szempontoknak kell megfelelnie az ételnek?

Ahhoz hogy az egészség forrása legyen, az élelemnek meg kell felelnie néhány szempontnak, vagyis harmóniában kell lennie a következőkkel:

• prakriti (az egyéni alkat, amely a születés óta velünk van, a váta, pitta és kapha valamilyen adott keveréke),

• vikriti (az előbbi dóshák aktuális állapota),

• kála parinimá (a dóshák változása az évszakok, klimatikus folyamatok, a napszakok alapján),

• az egyén kora és neme,

• a földrajzi hely,

• az egyén és a kultúra szokásrendszerei.

Az egyéni alkat szerinti betegségekre való hajlam A váta típusúak a levegő elem túlsúlya miatt ki vannak téve a beleikben a gázképződésnek, emésztési problémákkal, illetve a szintén levegős tüdőproblémákkal, asztmával küzdhetnek. A pitta típusú emberek haragos, tüzes természetük miatt hajlamosak a máj- és epehólyag-bántalmakra, bármilyen gyulladásra, a stresszük miatt gyomorfekélyre, vagy elégtelen méregtelenítésük miatti bőrproblémákra, pattanásokra. A kapha típusú emberek a víz elem túlsúlya miatt hajlamosak a kapha-betegségekre, melyek az alsó és felső nyirokkeringéssel vannak kapcsolatban. A megfázások, felfázások, hurutok, torok- és arcüreg-, húgyhólyaggyulladások, csomók a mellekben a jellemző tünetei.

De alapban a lassú pajzsmirigyműködés is jellemző erre a kövérkés típusra, mely az összes anyagcserét hormonszinten befolyásolja. A váta-betegségek eredetét a vastagbélben találjuk, a pitta-betegségekét a vékonybélben, míg a kapha típusú betegségek eredete a gyomorban keresendő. A kínai gyógyászat szerinti vastagbél-tüdő, vékonybél-szív és a gyomor-hasnyálmirigy összefüggés alapján még tisztábban látjuk az összefüggéseket. Minden egyes anyagot az öt elem (mahabhutá) kombinációja hozza létre. Így az emberi test is ezekből az ősi elemekből épül fel.

Minden működés a három guna/alapvető minőség, a szattva/tisztaság, a radzsasz/erőszakosság és a tamasz/tompaság jelenléte lévén lehetséges. Ezek az egyéni alkat által meghatározott dinamikus és egyéni egyensúlyával működtetik a fizikai szervezetünket, és a mahagunák hozzájárulásával a tudatunk mentális jellemzőit és minőségeit. A szattvikus ételek a nem ártás alapján hús, tojás és halott állatokból származó zsírok nélkül készülnek, ezért a hattyú minőségét, tiszta tudatot, helyes gondolkodást adnak.

A radzsasztikus ételek már tartalmazzák az említetteket, ezért az erőszakos tigris minőséggel jellemzi ezeket a tudomány. Végül a tamasztikus ételek másnaposak, esetleg romlottak, nem tartalmaznak életerő-tényezőket, melyek növelnék az étertest méretét, sőt csökkentik azt.

A mocsárban, állóvízben tanyázó krokodil minőségével jellemzik ezt az állapotot, mely utal a meridiánáramlások blokádoltságára, illetve a tudati tompaságra. A gunák (szattva, radzsasz, tamasz) kombinációjából jön létre az öt nagy elem (mahábhutá), a föld, a víz, a tűz, a levegő és az éter elem, vagyis az anyag szilárd, folyékony, sugárzó energia, gáz és éteri formái. Az elemek azt mutatják, hogy az egész univerzum ugyanannak az alapvető szubsztanciának, a minden létező változatlan ősalapjának különböző frekvenciáiból és rezgéseiből áll. Az öt elem sűrűbb, anyagiasabb összetevői táplálják a dóshákat (váta, pitta, kapha), dhátukat/szöveteket és a málákat/salakanyagokat. Az ízek/raszák közvetlenül a dóshákat befolyásolják, de az érzékszerveket, az indrijákat is, és az elmét (manasz) és a tudatot (buddhi) is.