Az emberi szervezet „fotoszintézise"

A legkedvezőbb megoldás természetesen az lenne, ha közvetlenül tudnánk csatlakozni a globális energiamezőhöz, hiszen ebben az esetben nem kellene közvetítőket, akkumulátorokat, transzformálókat igénybe venni. Sajnos ez jelenlegi fejlettségi állapotunkban csak álom. A valóság az, hogy energetikai szintünk az emlősállatokéval azonos, ami azt jelenti, hogy az energia alakításában mentális és spirituális testünk nem vesz részt. Az átlagember energia forrása szinte teljes egészében a táplálék energiája. Magasabb rendű energiák (fény, kozmikus) felvételéhez ugyanis az egész szervezetet egy magasabb elektromágneses rezgéstartományba kellene emelni. Ehhez viszont magasabb szintű mentális-szellemi felismerési és koncentrációs készség szükségeltetne a táplálkozás olyan átalakításán túl, amelyben a táplálék túlnyomóan fényenergia-hordozó. Ilyenek a gyümölcsök és a zöldségfélék természetes állapotukban, illetve a magvak és a csírák.

A növényvilágban létezik egy csodálatos vegyület, amely nem csak felvenni képes a fényenergiát, de át is tudja alakítani kémiai energiává, azaz anyaggá. Ez a molekula a klorofill, a transzformálási folyamat pedig a fotoszintézis. Lényege, hogy a fény fotonjai segítségével, víz- és szén-dioxid felhasználásával szőlőcukor és oxigén keletkezik. Ez a szőlőcukor biokémiai folyamatok során átalakulva a szervezetben jelenti az anyagcsere energetikai bázisát. Ismerve ennek a folyamatnak az energetikai viszonyait, valószínűnek látszik, hogy egymagában az energia háttér kevés a szervezet zavartalan működéséhez. Azaz szükség van magasabb rendű energiák bevonására. Az embernél is működnek bizonyos szinten ezek az energiák, de jelenleg akaratunktól függetlenül hatnak. Éppen ezért hatásuk mérsékelt.

A fényenergiát bőrünkön és tüdőnkön át, valamint szemeink segítségével vehetjük fel. A bőrbe jutó fényfotonoknak mint energiadonoroknak a kémiai folyamatok katalizálásában van szerepe. (A szterán vázas vegyületből fényenergetikai hatásra D-vitamin keletkezik.) A tüdőbe kerülő oxigén a vörösvértestek hemoglobinjához kötődve jut a sejtekhez, és onnan szállítja el a légnemű anyagcsere termékeket. A belélegzett levegővel szervezetünkbe jutnak azok a fényenergiai kvantumok, amelyeket akár pránának is nevezhetünk. Ennek mindenképpen szerepe van a fehérje-, enzim-, vitaminszintézisben. A szemen át a látóközpontba és a hipotalamuszba, valamint a hipofízisbe jutó fénykvantumok a hormonális rendszeren keresztül válnak energetikai tényezőkké. Ezzel igazoltuk kezdeti állításunkat, miszerint a szervezet megkapja a különféle folyamatok formába öntéséhez szükséges energiát, de meg kell tanulnunk ezt tudatosan felhasználni.

Az ember szervezetében több olyan molekula van, amely felépítésében és részben működésében is hasonlít a klorofillhoz. Ezek közül a legismertebb a már említett hemoglobin. Az alapvető különbség, hogy míg a klorofill központi atomját egy két vegyértékű magnéziumatom adja, addig a hemoglobinnál ugyanebben a pozícióban két vegyértékű vas található. Ugyanilyen felépítésű néhány enzim is, ahol a központi atom szintén egy fémes elem. A hemoglobin négy HEM-ből áll. Ezek olyan komplex vegyületek, amelyekben a központi atom ferró-ion, és ehhez kapcsolódik a proto-porfirin, ami négy pirrolgyűrűből áll. Ez azért érdekes, mert a szervezet bioenergetikai rendszerében döntő szerepet játszó citokrómok ugyanilyen HEM-mel rendelkeznek.

Hogy a fényenergia kémiai energiává alakuljon át, ahhoz a fotonnak valamelyik molekulán meg kell kötődnie. A jógatradíció szerint a prána az a központi mag (titokzatos, de meg élhető, megtapasztalható életerő), mely az élet alapfeltétele. Mivel ez a légzésen keresztül jut szervezetünkbe, a tüdő az a szervünk, mely állandó és közvetlen összeköttetésben áll a prána által átjárt külvilággal. Amíg nem vagyunk képesek az egész test felületünkön befogadni ezt az energiát, közbülső megoldásként jelentősebb feladat hárul a tüdőn át testünkbe jutó fényenergia által vezényelt folyamatokra. Ha szöveteink és sejtjeink kvantumjai nem képesek ráhangolódni a fotonok magasabb rezgéstartományaira, a fényenergiát az idegrendszernek, a vérkeringésnek kell felfogni, tárolni, szállítani. Már itt a szinte csak fizikai szintű működésnél is megvalósulhat kis mértékben a fényenergia materializálódása a sejtek mitokontriális szintjén. (A mitokontriumokban olyan fehérjecsomókat fedeztek fel, amelyek ott transzformálódtak, vagyis a mitokontriumokban fehérjeszintézis is folyik.)

A pránatáplálkozás megvalósítása – vagyis hogy csak fényenergiával is fenntartható az emberi szervezet működése – felveti azt a kérdést, hogy miből épülnek fel azok a fehérjék, enzimek, ingerületátvivő mediátorok, amelyek az egész anyagcserét és az idegrendszer útján az egész szervezetet vezérlik. Két sokszor párhuzamosan futó folyamatról beszélhetünk. Az egyik lehetőség az eddig részletezett energia-anyag út. A másik lehetőség, amikor a szervezet a fényenergia magasabb rezgéstartományába lép. Ezen a szinten már nincs szükség közvetítőkre, a fényenergia maga szerepel mint energetikai információ. Mivel a táplálékfelvétel megszűnik, a szervezetet terhelő és végül a sejtek pusztulásához vezető salakanyagok lerakódása sem következik be. Így a működőképes sejtek élettartama gyakorlatilag végtelen.

Mivel jelen állapotunkban csak néhány – a bennük lévő isteni jelenvaló rezgés frekvenciáira ráhangolódó – beavatott képes pránatáplálkozásra, számunkra azok az utak maradnak nyitva, melyek segítségével fokozatosan tudjuk emelni rezgés számunkat. E folyamat gyorsítására három alternatíva is kínálkozik. Az egyik a reformtáplálkozás, ami azt jelenti, hogy olyan táplálékot veszünk magunkhoz, mely közvetlenül a fényszülötte, tápértéke, energiatartalma fotoszintézisből származik. Élő, nem manipulált táplálék. A másik lehetőség a fényterápiák alkalmazása. Ma már lehetőségünk van az általunk szükségesnek tartott fény egész különböző rezgéstartományaiba tartozó hullámhosszsávot a páciens rezgéstartományaihoz igazítani. Ez a fény harmonizáció a fizikai test tökéletesebb működését jelenti. A harmadik lehetőség a mentális szellemi fejlődés. Ezt meditációval és a tudat pozitív programozásával, megerősítésével érhetjük el. Tökéletesen hinnünk kell, hogy a tudatban meghatározott célok – ha azok állandó megerősítést is kapnak az érzéki, emocionális testtől – elérhetőek.