Gondolataink programozása a víz segítségével
Testünk folyamatosan párolog. Figyeljük meg gondolataink, táplálkozási szokásaink kapcsán testünk "illatát", amikor örülünk, félünk vagy nevetünk. Milyen illatot érzünk? Az alázat, a szeretet feltétel nélküli kiáradásakor rózsaillatot? Az irigységkor savanyú ecetszagot, a gyűlöletkor esetleg kénszagú bűzt? Higgyünk a megérzéseinknek, az orrunk sohasem csal! Figyeljünk rá minden élethelyzetben, milyen "illóolajat" csepegtetünk testünk párologtatójába. Erre a legkézenfekvőbb megoldás testünk vízkészletének átprogramozása lenne.
Az erős irritációk erős kémiai reakciók révén éreztetik hatásukat a szervezetünkben. A kémiai jelleg a víz rendezetlen, kaotikus állapotára jellemző, azt erősíti. Az erős oxidáció rombolja az élővíz-állományt. A kaotikus jelleg belső feszültséghez – entrópiához – vezet, ezért érezzük, hogy azonnal szétrobbanunk.
Ahhoz, hogy nyugalmunk visszatérjen, meg kell szabadulnunk a belső feszültségtől. A visszahangolásnak több útja van. Igyunk meg egy nagy pohár vizet (ha lehet, inkább ásványvizet). Ha módunk van rá, lépjünk ki cipőnkből, és sétáljunk mezítláb. Forduljunk a nap felé, karunkat emeljük a fejünk fölé és érintsük össze a tenyerünket, vegyünk mély lélegzetet, tartsuk bent. Kifújásnál testünket kirezgetve AOUM-ozzunk. Minden olyan tevékenység, ami átmozgatja testünket és amitől alaposan megizzadunk (elektrolitvesztés), azt eredményezi, hogy szervezetünk vízháztartása fel tudja venni azt a – minimális térkitöltésű – egységes szerkezetet, ami az információ vételére alkalmassá teszi.
Amikor egy pohár vizet programozunk, előtte mindig „szelídítsük” meg.
A víznek van előélete, és erre emlékszik.
A természetben mindennel kapcsolatba lép, ezer „arca” és alakja lehet. Amikor kiöntünk egy pohár vizet, az továbbra is kapcsolatban marad a közeli-távoli információhordozókkal. Most már csak egy kaotikus gondolatfoszlányokat őrző víztömegről beszélhetünk. Két kezünkkel közelítsünk az asztalra tett pohárhoz, és tudatos tudatossággal próbáljuk meg a gondolatainkat rendezni. Hangoljuk rá a vizet testünk alaprezgésére. Létrejön egy egységes, meleg, kibélelt, befogadóképes, rendezett vízközösség. Ez a vízbölcső.
Ez az a vízhalmaz, amely most már ránk figyel, hiszen a létezésünk alaphangjával láttuk el. Amikor a ránk hangolt vizet megisszuk, azonnal a részünkké válik, hiszen már a mi alaprezgésünket hordozza. Testünkben az alaprezgések, az életfunkciók fenntartására szolgálnak a vízkészleteink, ránk jellemző alapritmusainkat viselik, születésünk pillanatától halálunk órájáig.
A megtérített víz „figyel ránk”. Közöljük vele, mit akarunk benne rögzíteni. Rögzítsünk például egy utasítást egészségi állapotunk megjavítására.
Amennyiben másnak szánjuk ezt a vizet, úgy a program elkészültével össze kell hangolnunk azzal a személlyel, akinek szánjuk. Jó esetben a személy ott van mellettünk, és ráirányítva a tekintetünket, létrejön a szinkronizáció.
Léteznek bonyolultabb technikák is, amelyekre sok gyakorlás után magunktól rájöhetünk.
A víz programozása
A folyamat lényege röviden: A hit teremtő ereje révén létrejön a tudatosság. A tudatosság révén a gondolat szuperpozíciója. A gondolat szuperpozíciója létrehozza az alakot öltött rezgést. Az alakot öltött rezgés a gondolatra illeszkedő formát. A gondolatra illeszkedő forma pedig egy speciális vízkristályalakzatot.
Azért tud a vízkristályalakzat kialakulni, mert a víz képes magára ölteni a rezgések ruháját. Ezek a formai alakzatok gondolataink tükörképei. A formát öltött gondolatok magukban tárolják azt a rezgést, amelyet a gondolat létrehozott. A formában őrzött információk bármikor képesek a rezgéseket újra létrehozni. A gondolatot hordozó rezgés képes a környezetében további hasonló alakzatú formastruktúrákat létrehozni. A forma és az azt létrehozó gondolatrezgés folyamatosan pulzálva egymásba átalakul.
A pulzáló folyamat mindaddig tart, amíg az adott térben a formát létrehozó gondolat szuperpozíciója fennmarad. (Tudatosan fókuszálunk a jövőben elérni kívánt eredményre.)
Amennyiben a kialakult „rend” átalakul, úgy a létrejövő új vízkristályformák már az új gondolat szuperpozícióját követik.
Amennyiben a gondolat szuperpozíciója hosszú távon fennmarad, úgy a létrejött gondolatformák folyamatos pulzálása révén egyre nagyobb „tömegű” azonos „rezgésruhájú” vízszerkezet jön létre.
Ezek a nagyobb „tömegű”, azonos alapkövekből szerveződő vízközösségek önálló élet fenntartásra képesek. Itt az „élet” alatt azt értjük, hogy a saját információtartalmát folyamatos külső utasítás nélkül képes fenntartani.
Visszatérve tehát az illóolaj-hasonlathoz: ha elsajátítjuk a vízprogramozást, gondolataink által képessé válunk testünk vízkészletének az átprogramozására is. Mi akadálya lehet ezek után, hogy folyamatos rózsaillatot árasszunk?
(Részlet a Lúgosítás, a kor-talanság útja c. könyvből – Víztérítő Kiadó)
