Gondolatolvasástól a tárgymozgatásig

Médiumitás és szellemvilág – a kutatások kezdetei

Az ezernyolcszázas évek közepe tájt figyelt fel a médiumok szenzációs képességeire a világ, és egyben a tudomány is. Amerikában ugyanis szárnyra kapott pár olyan eset híre, amelyeknél a szellemjárás jelei olyan szintet értek el, amit letagadhatatlanul bárki észlelhetett. A rejtélyes kopogások, tárgymozgások esetenként valóban megfigyelhetőek voltak, csakúgy, mint ahogy a „túlvilágról” közvetítő médiumok információi is gyakran megcáfolhatatlanul helytállónak bizonyultak. Miután a spiritizmus szellemében működő szeánszok hamarosan világszerte divatossá váltak, a tudomány képviselői is egyre behatóbban kezdtek foglalkozni a jelenséggel.

1882-ben megalakult a máig működő brit SPR (Society for Psychical Research; paraképességeket kutató társaság), amely neves professzorok közreműködésével azt tűzte ki alapvető céljául, hogy a valódi paranormális jelenségeket elválassza a szép számban felfedett csalásoktól, illetve azt, hogy az igazinak bizonyuló jelenségekben valamiféle rendszerszerűséget találjon. A társaságot – bár tagjai között akadtak természettudósok és fizikusok – kezdettől jellemezte az a szemléleti megosztottság, ami a mai parapszichológiában is megfigyelhető. A kutatók egy része ugyanis a pszi-jelenségeket egy spirituális dimenzió megnyilvánulásának tartja – ideértendő a halál utáni létbe, illetve a testetlen létezőkbe vetett hit -, másik részük pedig mindezt az élő agy, illetve az emberi tudat képességeiként szemléli.

Nem csoda, hogy a médiumi vizsgálat ok eredményeit is ennek megfelelően értelmezték, vagyis a materialista meggyőződésű tudósok a túlvilág hipotézisét kizárva olyan fogalmakat alkottak meg, mint telepátia, táv- vagy jövőérzékelés, a tárgyi környezetre gyakorolt tudati hatást pedig pszichokinézisnek nevezték el. Miután ezeket a megnevezéseket a spirituális felfogású kutatókkal egyetemben a parapszichológiában máig alkalmazzák, nézzük meg közelebbről, milyen képességek is nyertek egyértelmű bizonyítást.

ESP – az érzékszerveken túli észlelések világa

Már a médiumok vizsgálatánál felmerült, hogy a médium nem a túlvilági lelkek tolmácsa – amúgy ez bizonyos esetekben máig nem zárható ki -, hanem az élők – vagyis a halott rokonainak – gondolataiban olvas, illetve egyéb paranormális megérzéseire hallgat. Hamarosan kiderült az is, hogy alacsony szinten ugyan, de mindenkinél kimutathatók ilyesfajta képességek, így kialakult az érzékszerveken túli észlelés (ESP: extra szenzoriális percepció) fogalomköre. Idetartozik a legközismertebb és legáltalánosabban elfogadott pszi-képesség, a telepátia, amit magyarul leginkább gondolatátvitelnek nevezhetnénk, hivatalos definíciója szerint pedig élőlény és élőlény közötti olyan információcsere, amelyet nem az ismert érzékszervek, illetve nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek. Szintén az ESP-hez sorolható az úgynevezett távérzékelés vagy tisztánlátás (szakszóval a clairvoyance), ami a tárgyi környezet állapotának és eseményeinek olyan észleletét jelenti, ami nem a fizikailag ismert módokon zajlik. Végül pedig egyértelműen az ESP-hez tartozik a prekogníció, vagy magyarul a jövőérzékelés, ami olyan jövőbeni események, állapotok előzetes észleletét jelenti, amelyek a jelen állapotából logikai úton kikövetkeztethetetlenek

Mindezen képességekre jellemző, hogy tér-időn túli tudatműködéseket feltételeznek, ugyanis amellett, hogy az észleletek pontossága nem függ a térbeli távolságtól, valamint az ismert fizikai módokon árnyékolhatatlanok, a prekogníció esetében az időbeli távolság sem jelent akadályt, sőt, ha alaposabban belegondolunk, ez a jelenség felrúg mindent, amit pillanatnyilag az oksági viszonyokról tudunk. További furcsasága a pszi-képességeknek a kollektív jelleg – ezt a telepátia működése is világossá teszi -, vagyis az, hogy az eredmények általában nem rendelhetők egy személyhez, így a kísérletekben minden résztvevő elvárását figyelembe kell venni. Bár – mint említettük – az ESP hosszabb kísérletsorozatban mindenkinél kimutatható, ezek az észleletek mégis nagyon ritkán tudatosodnak. Ennek az elsődleges oka, hogy működésük leginkább a tudattalan tevékenységekhez köthető, ezért az így szerzett információk elsősorban öntudatlan cselekvéseinket, döntéseinket befolyásolják. Tudatunk azonban nemcsak észlelni képes a környezetét a pszi eszközeivel, de ugyanígy hatni is képes rá, ezt nevezzük pszichokinézisnek.

Pszichokinézis – a szellem hatalma az anyag felett?

Szintén a médiumi kezdetekkor figyeltek fel azokra a különlegességekre, amikor tárgyak, bútorok mozdultak meg, emelkedtek a levegőbe, tűntek el vagy jelentek meg, megmagyarázhatatlan eredetű zajok és tüzek keletkeztek, fizikailag teljesen lehetetlen módon. Spiritiszta megközelítésben mindezt természetesen a szellemek számlájára írták, a kor tudománya viszont már akkoriban sem elégedett meg ezzel a „magyarázattal”, főképp miután kiderült, hogy egyes emberek hasonló jelenségeket akaratlagosan is képesek létrehozni.

A jelenség a telekinézis nevet kapta, ma már erre inkább a pszichokinézis (Pk) kifejezést használjuk. A Pk-hoz sorolható jelenségek listája rendkívül sokszínű, az ESP-vel szemben bizonyos válfajainak létezése sok kutató által vitatott. Csak kettő a kategóriához sorolható jelenségek közül: levitáció (tárgyak, élőlények lebegése), teleportáció (tárgyak, élőlények eltűnése, illetve megjelenése a fizikai térben), ugyanakkor idetartozik a paranormális fémhajlítás, az elektromos berendezésekre gyakorolt pszi-hatás és még számtalan más furcsaság. Az említett képességek a Pk-nak ugyanakkor csupán az egyik fajtájához, az úgynevezett makroPk-hoz tartoznak, létezik ugyanis a Pk-nak egy általánosabb – mindenkinél kimutatható – csoportja is, ez pedig a nem kevésbé rejtélyes mikropszichokinézis.

A mikroPk nem a látványos környezeti hatásokat testesíti meg, észrevétlenebbül a véletlenfolyamatok tudati befolyásolásában nyilvánul meg. Az ezerkilencszázharmincas évektől J. B. Rhine amerikai parapszichológus vezetésével a tudatnak a dobókockadobás eredményeire kifejtett hatását vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy az az alany elvárásainak megfelelően különbözik a véletlentől várhatótól, vagyis ha például valaki több hatost szeretne, akkor a hatosokból a várhatónál valóban több lesz. Ez a jelenség természetesen nemcsak a dobókockák esetében érvényes, a mai mikroPk-kísérletekben főképp valódi véletlenszám-generátorokat használnak, itt a tudat egy izotópelem radioaktív bomlási folyamataira hat. Ez a képesség tehát velünk él, mélyebb lelki elvárásainknak megfelelően befolyásolva környezetünk minket érintő „véletleneit”.

Parafenomének – a pszi kiemelkedő tehetségei

Mint minden területen, a parapszichológia területén is akadnak kiemelkedő képességű emberek, őket nevezzük parafenoméneknek. Ha a kezdetek médiumait vizsgáljuk, közöttük is találunk jó párat, ilyen volt például az ezernyolcszázas évek végén Mrs. Leonora Piper, akit a kor számos jeles tudósa vizsgált, egyaránt elismerő véleménnyel. Mrs. Piper elsősorban elhunytakról tudott részletes beszámolót adni, olyan pontossággal, amit minden korabeli jegyzőkönyv hangsúlyosan megemlít. Egy másik korai médium, Pearl Curran a médiumi írás területén híresült el, neki egy régen holt lélek, Patience Worth „diktált” műveket, amiket Curran saját tudását és műveltségét messze meghaladó módon és hihetetlenül rövid idő alatt jegyzett le. E téren kell megemlíteni Rosemary Brown zenei médiumot, aki bár az ezerkilencszázas évek közepén működött, a komolyzene nagyjainak sugallatára komponált számtalan szimfóniát a „túlvilágról”. A teljesség igénye nélkül is kihagyhatatlan a Seth könyvek szerzője, Jane Roberts, aki talán a legátfogóbb médiumi gyűjteményt jegyezte le – egy magát Sethnek nevező szellem üzeneteként.

Az ESP vizsgálatában használt Zener-kártyák

A pszi-kutatás hőskorának – de talán minden idők – legnagyobb parafenoménjeként a skót származású amerikai Daniel Douglas Home-ot tekinthetjük, aki a paranormális jelenségek széles repertoárját volt képes bemutatni. Home, aki az ezernyolcszázas évek második felében élt, médiumként is működött, legmegdöbbentőbb képességei azonban a makroPk területén mutatkoztak meg. Tárgyakat nemcsak lebegtetni tudott, de például egy tangóharmonikán érintés nélkül játszott, sőt maga is képes volt a levegőbe emelkedni, adott esetben a lábába kapaszkodó szkeptikus tudósokkal egyetemben. Teste olyan szinten ellenállt a tűznek, hogy sem a kandallóba dugott feje, sem a haja nem perzselődött meg. Home-ot több szigorú tudós vizsgálta, köztük Sir William Crookes fizikus, de csalást senki nem tudott megállapítani.

Bár a huszadik század kutatásai már inkább az átlagemberek psziképességeire irányultak, nyilvánvalóan ebben az időszakban is felbukkantak tehetséges parafenomének. A nem is távoli múltból csak párat idézve ilyen volt Nyina Kulagina szovjet háziasszony, aki Home-hoz hasonlóan több paranormális képességgel is rendelkezett. Bár kisebb mértékben, de ő is képes volt tárgyakat mozgatni – erről több tudományos értékű filmfelvétel készült -, akaratával hatni tudott élő organizmusokra, mágneses tereket befolyásolt és különböző elektromos jelenségeket hozott létre. A fémhajlítás egyértelmű világbajnokaként Uri Geller izraeli hazánkfiát ismerhette meg az ezerkilencszázhetvenes években a világ, bár bűvészmúltja miatt számos psziképességét a parakutatók is máig vitatják. Kevesebben tudják, hogy e téren mások is kiemelkedő tehetségnek bizonyultak, ilyen például a francia Jean Paul Girard, aki lezárt üvegcsövekben is képes volt rideg fémötvözeteket meghajlítani.

Természetesen az ESP-nek is akadtak igazi művészei, az angol Malcolm Bessent főképp az álomtelepátia és az álmokban való megérzések területén jeleskedett, a cseh Pavel Stepanek pedig a clairvoyance-ban mutatott utolérhetetlen eredményeket. A pszi katonai célú alkalmazásában is sikereket lehetett elkönyvelni, az Edwin C. May által vezetett amerikai „Stargate” program keretében Joe Mc Mooneagle „távérzékelése” titkos szovjet atom-tengeralattjárók építésére derített fényt, mégpedig a technikai részletek meglepő pontosságú feltárásával. Szélsőséges ESP-élményeit adta közre Robert Monroe a halálközeli élményekből ismert testen kívüli állapotok önkísérleteinek továbbfejlesztésével, ami a test és a tudat viszonyát helyezte új megvilágításba. A listát hosszan folytathatnánk, de a cél most csupán annyi volt, hogy láthassuk, léteztek és léteznek valódi parafenomének, a tudomány szigorú szemei előtt is hiteles képességeket tanúsítva. De vajon hova fejlődött a parapszichológia tudománya az elmúlt százötven év alatt?

Pszi-kutatás tegnap és ma – a természetfeletti természetrajza

Az ezernyolcszázas évekbeli kezdetekkor – mint a bevezetőben már említettük – a vizsgálatok a túlvilági közvetítésekre irányultak. F. Myers, E. Gurney, H. Sidgwick, A. Verral és H. Butcher – mindnyájan az SPR kutatói – dolgozták ki a Cross Correspondencesnek nevezett módszert, ami egy olyan keresztlevelezési teszt volt a médiumok számára, ami kiszűrhette volna az ESP működését, ezért tulajdonképpen a halál utáni lét bizonyítására szánták. Bár érdekes módon épp az említett tudósok voltak azok, akiknek haláluk után ezeket a mozaiküzeneteket küldeniük kellett, a sikerességről máig megoszlanak a vélemények.

A pszi-kutatás igazi tudományos elfogadtatójának mindenképp a jóval később élt amerikai Joseph Banks Rhine-t tekinthetjük, aki az ESP és a Pk kutatási területén végzett úttörő munkát, és a parapszichológia szigorú módszertani alapjait máig tartó érvénnyel meghatározta. A múlt század közepén Lev Vasziljev, a szovjet telepátiakutatások úttörője az ESP vizsgálatát állatokra is kiterjesztette, kutyákkal végezve sikeres telepátia-kísérleteket, kortársa, a cseh Milan Ryzl ESP-kutató pedig a hipnózist és a pszi-kutatásokat integrálta. A Rhine által megkezdett dobókockás mikroPk-teszteket a huszadik század második felében Helmut Schmidt folytatta a számítógépes véletlenfolyamatok befolyásolásának kidolgozásával, Rex Stanford pedig megalkotta az életeseményekben fellépő pszi (PMIR) elméletét. Charles Honorton a Ganzfeld-módszerrel végzett telepátiakísérletek kidolgozójaként az egyik legeredményesebb vizsgálati módszert hozta létre, ezt használjuk ma Magyarországon a SZINTÉZIS Pszi Laborban is. A rövid felsorolás itt is csak ízelítőt nyújthatott, tanulságosabb maga az eredményesség, vagyis hogy mi az, amit ma a pszi-jelenségekről biztosan állíthatunk.

Tény, hogy az ESP és a Pk vitathatatlanul létezik, hosszabb kísérletekben ráadásul bárkinél kimutathatóan. Világos az is, hogy ezek a tér-idő független észleletek és hatások egy magasabb tudatdimenzió létét teszik szükségszerűvé, ami a természetfeletti misztikus fogalmát tudományosan is emészthetőbbé teszi. Mindezekből adódóan másképp kell, hogy lássuk világunkat és a benne elfoglalt helyünket, ezek a képességek ugyanis a mindennapi történések teljesebb oksági összefüggéseit tárják fel. Függetlenül a parafenomének ritka csodáitól, emiatt a pszi-jelenségeknek fontosabb üzenetét ismerhetjük fel.

Ez pedig nem más, mint a vélt határainkon való túllépés lehetősége, amit elsősorban az erről alkotott hitünk határoz meg, mivel a pszi irányítása mélyebb, őszintébb elvárásainktól függ. A pszi-jelenségek tényének ismerete tehát olyan szemléletformáló tudást jelent, ami konkrétan sorsunk megértését segítheti, rávilágítva hétköznapjaink tőlünk függő öntudatlan varázslataira. A pszi ugyanis észrevétlen segítője a helyes intuíciónak, orvosa a léleknek és a testnek, valamint segítője építő vágyaink beteljesülésének. Ez a felismerés várat magára a pszichológia, a tudomány és a közoktatás részéről is, és ehhez szükséges az, hogy túlzásoktól és színpadi szenzációktól függetlenül váljon sokak számára nyilvánvalóvá az, amit már megismertünk a paraképességekről reálisan.

PSZI: parajelenségek, paraképességek